Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
«. oldal 1971, fűlltig 8. csötSrfSS A fizetés összegében nem szerepel Mílliárdokban lehet kifejezni azt az összeget, amellyel voltaképpen csak a statisztikusok, s a pénzügyi szakemberek számolnak, s amelyet — közkeletű kifejezéssel élve — a béren kívüli juttatások címszó alatt szoktak elkönyvelni. Ezek a milliárdok — az egyes ember szemszögéből nézve — valóban nehezebben érzékelhetők, hiszen már-már szinte természetadta jogainknak tekintünk mindent, ami mellé odaillik a „kedvezményes” szócska: a kedvezményes üdülést, a kedvezményes étkezést, a kedvezményes utazást, tüzelőutalványt, s hosszan folytathatnánk. Még nehezebben vesszük észre azokat az, összegeket, amelyek a közvetett juttatások körébe tartozik, például a tanulmányi szabadságot, az üzemi sportkört, a munkásszállást stb. Kezdjük a leglényegesebbel, a szociálpolitika fogalmától elválaszthatatlan egészségügy elmúlt ötévi fejlődésével. 30,5 milliárd A társadalombiztosítási jogosultságon alapuló kiadások 1966-ban 20 milliárd 832 millió forintot tettek ki, ez az összeg 1970-re 30 milliárd 531 millió forintra emelkedett. A társadalombiztosítási kiadások fedezete a következőképpen alakult: tavaly a 30.5 milliárd forintot kitevő összes kiadásból a munkáltatók járulék befizetései 16,2 milliárdot. a dolgozók nyugdíj j armekai 5.5 milliárdot, az állam hozzájárulása pedig 8,8 milliárd forintot fedezett. Ez utóbbiból 3,3 milliárd forint a SZOT feladatkörébe tartozó szolgáltatások, míg 5,5 milliárd forint az Egészségügyi Minisztérium feladatkörébe tartozó szolgáltatások fedezete volt. Ugyanakkor a dolgozók által fizetett progresszív nyugdíjjárulék mértéke az elmúlt időszakban változatlan maradt, átlagosan a keresetek 4,5 százalékát tette ki. Korszerű szállások Az üzemegészségügyről szólva két érdekes adat: tavaly 1208 üzemben, illetve vállalatnál 1261 orvos végezte ezt a munkát. Az öt évvel ezelőttivel ösz- szehasonlítva kétségtelen fejlődést tapasztalni. Maradjunk továbbra Is a kifejezetten üzemi területen. Az elmúlt öt évben csökkent ugyan a munkás- szállások befogadóképessége, ám ez elsősorban az alacsonyabb színvonalú szállásoknál ment végbe. Ennek következtében ma már a munkásszállásokon lakók 80 százaléka, kb. 100 ezer dolgozó, a korábbinál lényegesen összkomfortosabb, kényelmesebb körülmények között élhet. S mindez nem hozta magával a szálláslakók által fizetendő díjak emelkedését, sőt egyes szakmákban — például az építőiparban, illetve a nehézipar vállalatainál — valamelyest csökkent ez az összeg. A következő időszak fontos tennivalói közé tartozik a jelenlegi, kb. 50 ezer elavult férőhely rendbehozatala, korszerűsítése. Az üzemi szociális létesítmények helyzetéről szólva' a SZOT legutóbbi, a szakszervezetek XXII. kongresszusán előterjesztett jelentés megállapítja: javult a dolgozók ellátottsága öltözővel, mosdóval. Több iparágban az ellátottsági színvonal eléri a 80—90 százalékot, a bányászatban, az élelmiszer- és a vegyipar egyes vállalatainál a 100 százalékot is. A szakszervezetek egyébként jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a termelőberuházásokkal egyidejűleg valósuljanak meg a szociális beruházások is, illetve, hogy a meglevő szociális létesítmények állandó korszerűsítése, fejlesztése a vállalatok elsőszámú tennivalói között szerepeljen. Többen az ebédlőben S végül — bár áttekintésünk korántsem teljes — talán a legközérdekűbb témáról, az üzemi étkeztetésről. Ma az összes üzemek csaknem 80 százalékában van szervezett és vállalati hozzájárulással kiegészített étkeztetés. Az elmúlt öt évben a vállalati üzemi konyhák száma 10 százalékkal, az e szolgáltatást igénybe vevők száma pedig öt százalékkal nőtt. Az üzemi étkeztetéssel kapcsolatos költségek 55 százalékát a munkáltatók, 45 százalékát pedig a dolgozók fizetik. A teljes étkezési költség évente kb. másfél milliárd forint. Ehhez az összeghez a vállalatok bruttó nyereségükből mintegy 800 millió forinttal, részesedési alapjukból pedig kb. 16 millió forinttal járulnak hozzá. A vállalati tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban a részesedési alapot terhelő béren kívüli juttatások összege nem csökkent, sőt inkább emelkedett. Vértes Csaba Kik mennek üdülni? A Kecskeméti Baromfiipari Vállalatnál is az szb társadalmi tanácsának (itt 5 tagú) albizottsága osztja szét, a műhelybizottságok, bizalmiak közbeiktatásával a rendelkezésre álló SZOT- vagy a vállalat által bérelt üdülőkbe szóló beutalókat. Király Margittal, a szak- szervezeti bizottság titkárával erre vonatkozó nyilvántartásokat. kimutatásokat böngészünk, hogy képet kapjunk az utóbbi évek üdültetési helyzetéről — ebben az üzemben. Mik a fő szempontok a beutalók odaítélésénél? — Elsősorban azok kapjanak, akik még nem voltaic üdülni; s ami szintén lényeges: mindenkor érvényesüljön az az elv, hogy az üdülés a jó munka jutalma — fogalmaz tömören az szb-titkár. Lássuk, miből kell „gazdálkodnia” a szakszervezetnek? Idén az első félévre például 17 felnőtt- és 3 gyermekbeutalót kapott a gyár. Az utóbbiak még iskolás üdülőbe szóltak, Parádsasvárra, illetve Vaj- tára. A felnőtteket szép szórásban küldhették pihenni, hiszen a Balatontól a Mátráig, Leltétől Hajdúszoboszlóig, s Lillafüredig találkozhattunk kecskeméti BOV-osokkal. A java azonban még hátravan, hiszen a második félévre 33 SZOT-beutaló érkezik, melyből 7 — nyári gyermeküdültetés és 2 iskolás. A felnőtt szériában több a balatoni, mint az esztendő első felében volt. Kevés a családi beutaló — Egy „örök” probléma:is emelkedés. 1969-ben — veti közbe Király Margit — a családos beutalók igen kis száma. Félévénként egy-egy. Ez bizony kevés ekkora üzemben, ahol 1400 a szervezett dolgozók száma, s háromnegyed részük nő. — Gondolom, feszegették ezt a szakszervezeti választó küldöttértekezleten? — jegyzem meg. Az szb-titkár jelentőség- teljes mozdulatot tesz a kezével. — De mennyire! Sokan mennének üdülni 3—4 gyerekkel ... A ■ házaspáros beutalók hiányát is szóvá- tették. Aztán, ami munkánk jellegével függ össze: több gyógybeutalót szeretnének a munkások. Párás légkörben, vizes környezetben sokan dolgoznak, gyorsabban lesznek izüle- tesek, mint más munkahelyeken. Több beutaló kellene. Az utóbbi években szinte refrénszerű kívánság ez. A lehetőségekhez képest van 16. — Hát ez sohasem áll el — mondta nem sokkal később Csapó —, én beugróm a pusztára. — Jó, csak azért iparkodj vissza. Hirtelen jött szél, hirtelen is áll el. Fél órája hevertek szótlanul a kazal tövében. Pálinkás el is aludt, amikor egyszerre csak egy kisgyerek futott a géphez. — Hát ez meg kicsoda? — nézte Bíró, s erre előtűnt még egy gyerek, s megint újabbak. Fölkelt, kinézett a szalmakazal mögül. — Hű, de jó kisspinkó! — mondta Huszár. — A ve- rebesi tanítónő — tette hozzá később. — Valami Krisztina, s a mozgásában volt valami tétova, annyira idegen minden agresszivitástól, hogy Bíróban nyomban rolconszenvet keltett. A lány elnézést kért, hogy idetolakodtak, de a »gyerekek nem nyughattak, hallották, hogy itt két repülőgép van. — Na, melyiktek akar pilóta lenni? — kérdezte Huszár a gyerekektől. — Én! — zúgták rá kórusban, valamennyien. A lányok is. — Akkor hát a pilótákból elege lehet — mondta Bíró a lánynak. Krisztina rámosolygott. — Nagyon kedves kis gyerekek. Nem is hiszi. Valami szomorú is volt ebben a lányban, de az sem tolakodóan — mint ahogy semmi sem volt rajta tolakodó, de még erősen rajzolt sem. — Maga itt nagyon egyedül lehet — mondta neki Bíró. A lány meglepődött a hangra, először nem tudta mire vélni, de mikor Bíróra nézett, tudta, hogy ebben a pár szóban semmi rossz szándék nincs. A medveszerű emberből sugárzott a magány és sugárzott a szeretet, --------— • — Csak néha — mondta. — A gyerekek sok mindenért kárpótolnak. Csak tudja, nagyon kell szeretni őket. Azt hiszem, ez a titka. — Sok mindennek ez a titka — mondta Bíró. Átjárta ez a lány. Sohasem hitte, hogy valaha még az életben ilyen hatással lesz rá egy nő. Mintha megtisztult volna. Sokáig beszélgettek, Kriszta kedves volt. szinte simogató : — Látja, az ember soha nem tudhat semmit előre. Idejövök a puszta kellős közepére, és itt megismer- kedhetem egy ilyen emberrel, mint maga. — Miért, milyen ember vagyok? — Hát rendes — mondta magától értetődő egyszerűséggel a lány. Bíró összehúzta magát, kiadagadtak a rágóizmai. — Megbántottam? — kérdezte ijedten Krisztina. — Ä, dehogy — rázta a fejét Bíró. — Az jutott eszembe, hogy egyszer a fiam is megkérdezte: ugye apu, te nagyon rendes ember vagy? — Hány éves a fia? — Hat. — Akkor jövőre már taníthatnám. — A lányom tizenkét éves — folytatta Bíró. Látszott rajta, hogy kínlódik. A lány tudta, miért kezdett hirtelen a családjáról beszélni. Saját maga miatt. Nem Krisztina miatt — ez esze ágába sem jutott. Olyan volt a medveszerű ember, mint egy kőszobor: kemény és szenvedő. Aztán a gépet mutogatta a lánynak. — Ha akarja, repülhet velem egyet mondta —, ha eláll a szél. A szél ekkor már gyengült. Kocsis ügyködött a szélmérővel és bemondta az erősséget. A szalmakazal mögül hirtelen előtűnt. Csapó. Aktatáskát lóbált a kezében, bőrzekéiét a vállára akasztva hozta. Megállt szemben Fehér Krisztinával. A lány ijedten, meg-megránduló szájjal nézett rá. — A kollégám, Csapó Gyula — mondta Bíró. — Ismerjük egymást — mondta halkan a lány. — Csak találkoztunk — mondta Csapó és mosolygott. — Haragszik? — Nem — mondta kis gondolkodás után a lány —, a cselekedetek önmagukban hordják a jutalmukat is meg a büntetésüket is. — Ez nekem bonyolult — mondta Csapó —, csak annyit mondhatok, hogy utána megálltam és szerettem volna maga után rohanni... Az ember néha csinál hülyeséget, (Folytatjuk.) például 69 felnőtt- és 16 gyermekbeutalót oszthatott a szakszervezet. 1970- ben már 84, illetve 15 volt ez a szám. S az idén? Mintha... kevesebb lenne — akarom mondani, de Király Margit mosolyogva szól közbe. — Nem, nem.., Biztosan több lesz, mint tavaly. Mert... Egy kis magyarázatból kiderül, hogy az említett mennyiségeken kívül például 4 gyermeket üdültet Velencén az Élelmiszer- ipari Dolgozók Szakszervezete. Siófokon, Hajdúszoboszlón több szobát bérel a vállalat, ahová családok mehetnek, persze még önellátó alapon. Mindezeken felül, mint más munkahelyek szakszervezetei, „szereznek” is beutalókat. Hiszen mindenütt ismerős a szituáció: átszólnak más vállalatoktól: „Volna egy beutalónk. Nálunk most nincs rá senki...” — S ilyen esetekben többször, mint nem, — akadnak, akik „gyorsan” igénybe tudják venni a felajánlott kedvezményt. Ez így észszerű. Inkább, mintsem veszendőbe menjen egy lehetőség is. Tavaly huszonötén jutottak így üdültetéshez. Olyanok, akik szintén igényelték beutalót, de több volt a jelentkező és mások jogosultabbak voltak luk. naTőserdőn üdülőt építenek Szoboszlót említettük. Az ottani szobabérlést már az az elgondolás diktálta, hogy a meleg vizet izületi bántalmak ellen használhassák ki. Ez a szempont vezette a vállalatot, amikor Tőserdőn vásárolt telket, hogy azon, 2 éven belül 12 ágyas üdülőt építtessen. Itt is gyógyvíz mellé. Háromnegyedrészt női üzem a kecskeméti gyár. Lássuk, arányosan részesülnek-e a beutalókból? Az idei első félév 17 beutalójából 12 nő részesült. Az 1969-es — hatvankilenc beutaltból 34 volt a nő, a múlt évi nyolcvannégyből 42. — Fele-fele . 1. Nem lehetett volna jobb az arány? — A férfiaknak is kell pihenni — vágja rá az szb- titkár, s ezen nem is lehet vita. Annál is inkább, mert mint hozzáfűzi, a beutalt nődolgozók férfi családtagot, férjet is vittek üdülni. — Milyen a kétkeziek aránya a beutaltak között? A statisztika bizonyít. Az idei, eddigi 17-ből kilenc volt a fizikai dolgozó. 1969- ben 39 a hatvankilencből, tavaly 41 a nyolcvannégyből. A szóbanlevő évek sorrendjében, az adminisztrációból öten, tizennégyen, illetve huszonketten mentek üdülni. Műszaki: egy, hét és tizenegy. A többi „egyéb” és nyugdíjas, meg nem dolgozó családtag. Mind többen kapnak kedvet — Nem lehet könnyű az osztás... — Nehéz, nehéz — erősíti Király Margit, s őszintén bevallja, nem irigyli az üdültetési felelős Ágó Erzsébetet, akinek Csapiár Gergelyné, a TT elnöke is szíwel-lélekkel segít, hogy a sok jogos igény kielégítésében igazságot tegyenek. — Mert sokat, gyorsan változott az emberek ilyen szemlélete — fejtegeti az szb-titkár. — A munkás- asszonyok is mindinkább belátják, hogy többet ér egy teljes kikapcsolódás, mint hogy a szabadságot házkörüli gürcölésre, meszelésre fordítsák... Nemhogy a nagyszabadságot, de a szabad szombatot, vasárnapot sem szeretik már csak fáradozásban tölteni. Nincs annyi buszunk, ahá- nyan jönnének a hét végi országjáró kirándulásokra... S ha belegondolunk: három-négy éve még könyörögni keílett, hogy vegyék igénybe az üdülési beutalókat... Tóth István Jobb hírlapellátás az üdülőhelyeken A posta a múlt évi tapasztalatok alapján, a panaszokon okulva az idén gondoskodott az üdülő- és kirándulóhelyek, az idegen- forgalmi területek jobb hírlapellátásáról. A szállítás gyorsítására sok helyen nem vonattal, hanem kü- lönautókkal viszik a friss újságot. A Balatonnál, a Duna-kanyarban, a Velencei-tónál. s más forgalmasabb üdülőhelyeken, idegenforgalmi centrumokban hírlapárusító postai gépkocsikat és motorkerékpáros újságárusokat állítottak munkába. Siófokról rendszeresen külön gépkocsival küldik az újságot a környező kempingekbe, szállodákba. A posta a Csemege ’ Vállalattal megállapodást kötött, amely szerint 16 ABC-áruházban tartanak már napi- és hetilapokat. Ahhoz, hogy a szakszervezeti, a vállalati, sőt a magánüdülők is rendszeresen megkapják az újságokat, 60 diákot vettek fel a szezon idejére. A sok éves jól bevált gyakorlatnak megfelelően az idén is megszervezték a „hírlap-utánküldést”. Az előfizetőknek szabadságuk idején a kért helységbe kézbesítik kedvenc, megszokott napilapjukat. Az idén külön gondoskodtak a hazánkban tartózkodó külföldiekről is. Több szocialista ország repülőjárattal küldi a napilapokat.
