Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-23 / 172. szám
1971. Július 23, péntek 3. oldal A miuikésművelődés Bű fllüll fl S Kiskunfélegyházi IfiC ^SI«tp I d A tények, gondok Hozzászólás „A mai if júság — ahogy a felnőttek látják” című cikkhez „Merj önmagad lenni” „Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alapvető feladatunk népünk szocialista, erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialistaj világnézetünkkel szemben álló nézetek leküzdése.” A párt X. kongresszusának ez a határozata óriási feladatot ró minden művelődési intézményre. Mert tudjuk, az egyes emberek tudatának fejlődése a társadalmi tudat fejlődését hordozza magában. A kulturális munka szerteágazó csatornáin is éppen úgy a jövőnk csörgedezik, mint a gazdasági életünkben. Ennek a területnek az irányítása, a különböző feladatok meghatározása hasonlóan nagy felelősséget követel, mint a gazdasági intézkedéseké, mert hatása összetetten jelentkezik, az eredmények bonyolult áttételeken keresztül realizálódnak életünkben, mindennapjainkban. A szakszervezeti művelődési intézményekre speciális feladat hárul, mivel az üzemi munkásság kulturális nevelését, művelődését és szórakoztatását hivatottak elsősorban az adott lehetőségeken belül a legjobban szolgálni. A kiskunfélegyházi intézménynek a város közművelődésében elfoglalt helyéről, munkája fontosságáról jó képet nyújt ez a rövid statisztika: A Város lakosságának száma 34 ezer. A keresők közül ipari üzemekben dolgozik 8 ezer, (ennek 50 százaléka nő). A város tíz ipari üzemében jelenleg 2725-en dolgoznak. Komplex népművelési tevékenységet két intézmény folytat: a Móra Ferenc Művelődési Központ főleg a mezőgazdaságban dolgozók, a szakmaközi művelődési ház pedig az iparosodó város gyarapodó munkásainak művelődését hivatott szolgálni és szervezni. Az utóbbi intézmény feladatai közé tartozik még, hogy ellátja a félegyházi üzemek könyvtárainak szakmai irányítását és betölti a szakszervezeti körzeti könyvtár funkcióját is. Az egyetlen fő állású népművelő ezenkívül módszertani segítő-ellenőrző munkát végez a helyi üzemek agi- tációs, propaganda-, és kulturális tevékenységének javítása céljából. Sajtos Gézáné, a Szakmaközi Művelődési Ház fő állású fiatal népművelője az átmeneti helyzet átmeneti gondjairól szólt. A mezővárosból lett, erőteljesen iparosodó város arculatán még ott találhatók egymás mellett a múlt árnyékai és a jelen (ha nem is látványos, de tiszta) eredményei. A város munkás- osztálya az eke szarva és a főzőkanál mellől került az újonnan létesített Jó állapotban levő, műszakilag vizsgáztatott Garant ' 2 tonnás tehergépkocsi elaiií • Kiskunfélegyháza, „Dózsa Mg. Tsz. Telefon: 468. 1563 modern üzemek munka- lazhatók a 7—8. osztályba. padjaihoz, korszerű gépeihez. A munkakörülmények ezzel megváltoztak, de az életforma nem változott meg az üzembe lépéssel máról holnapra. Az egykori paraszti bezárkózott- ságból csak hosszú-hosszú évek után fejlődik az egyén közösségi emberré és a spontán közösség jól szervezett magas szintű kollektívává. (Az üzemekben számtalanszor találkozott a népművelő egyének és csoportok elzárkózó közönyével, értetlenséggel, mozdulatlansággal, rossz vezetői magatartással, ami hátráltatta nemegyszer a munkásművelődés ügyét.) Ilyenek ma is előfordulnak, de nem a megkese- redettség, a lemondó tétlenség az orvosság, hanem a körültekintő, helyzeteket, körülményeket pontosan mérlegelő alkotó cselekvés. Meg kell teremteni a fejlettebb munkásművelődés alapjait. Mit tett ezért a Szakmaközi Művelődési Ház a társadalmi és tömegszervezetekkel közösen? A szervezett politikai, gazdasági, világnézeti oktatást említeném elsőnek. A „Társadalmunk időszerű kérdései”, a „Szocialista demokratizmus kérdései” tanfolyamok komoly segítséget nyújtottak a szakszervezeti aktívák felkészítésében. Az elmúlt oktatási évben 15 munkahelyen, 37 csoportban, 850 -fő részvételével indultak ilyen tanfolyamok. Az első témakör iránt 17, a második iránt 20 csoport érdeklődött. Az előző évekhez viszonyítva jelentősen emelkedett a hallgatók száma és megnőtt a szocialista brigádok tagjainak a részvételi aránya is. A termelési és az egyéni problémákat figyelembe véve kedvező volt az előadásokon a részvételi arány is. (65 százalék.) Az előadások témái közül a „Termelés és az egyéni jövedelem”, valamint a „Társadalmi munka és a megbecsülés” iránt érdeklődtek a hallgatók legnagyobb számban. A város egyre növekvő munkásrétegének általános és szakmai műveltsége terén közel sem az ideális állapotok uralkodnak. Pedig ma már új ipari üzemeinkben a munka jó elvégzésének a műveltség olyan alapvető feltétele, mint a fejlett technikai eszközök és technológiák alkalmazása, bevezetése. Ezért az önképzést vállalnia kell annak az embernek, aki munkájában, életmódjában lépést akar tartani kprá- val. — Az ipari üzemekben az általános iskola 8 osztályának kötelező elvégzése ellenére is magas a 6, vagy annál kevesebb osztályt végzettek száma. Sajtos Gézáné népművelő egy beszámolót tett elém. Abból idézek: A Vegyipari Gépgyár 1520 dolgozójából a 17—40 év közöttiek 13,7 százaléka nem végezte el a 8 általános iskolát, A Cipőgyár dolgozóiból — ugyanez a korosztály — 19 százalékának hiányzik a végzettsége. A VSZM gyár 1189 dolgozója közül 200-an vannak, akik még beiskoAz utóbbi két üzemet azért emelem ki, mert a negyedik ötéves terv során mindkét üzem jelentékeny beruházási összeget kapott: A Cipőgyár 42 millió, a VSZM pedig 130 millió forintot.” (Folytatjuk.) Csató Károly Esténként öt-hatszázezer magyar család igazítja életrendjét a Tv-híradó első kiadásának időpontjához. Mert ezt nem lehet elszalasztani. A családi kör már negyed 8 óra tájban kialakul. A felnőttek is végignézik a meseműsort. Viszonzásként a kicsinyek sem fogadják meg az ágyba parancsoló felhívást. Ők is kíváncsiak a képes krónikára. A híradó előtti szünetben — amíg a villanyóra számlapját, avagy a monoszkópot fel nem váltja a nézők felé forduló kamera ismert látványa — gyorsan megtárgyalják az otthoni ügyeket; mi történt az iskolában, az irodában, a gazdaságban. Azután kitágulnak a lakószobák falai és a képernyőn megjelenik a nagyvilág. A Szabadság téri stúdió műsoráról megoszlanak a vélemények. A Tv-híradót bíráló megjegyzésekkel azonban alig-alig találkoztam. Mit bizonyít ez? Az embereket érdeklik a hazai és a külföldi események. Ez a félórás műsor elégíti ki mindenekelőtt eme igényüket. A naponta özönlő információ-áradatból a hírszerkesztők jól válogatnak. Legtöbbször sikerül a lényegest, a jellemzőt megialálniok. A tények továbbításán kívül többletet is adnak. Kétféleképpen. A gyarapodó archívum, a külföldi képanyag, a szélesedő tudósító hálózat, a helyszíni közvetítések segítségével az események hangulatát, jellegét is érzékeltetik. Térben és időben távoli történések között megkeresik a közöst: a képernyőn nyilvánvalóvá válik az ok és okozat, áttekinthetőbbé számos folyamat. Kedden este például hallhattuk az Indokínára vonatkozó genfi egyezmény aláírásának 17. évfordulóján a Kispesti Textil Művek művelődési otthonában tartott tiltakozó gyűlés szónokának a szavait és láthattuk a hajdani Népszövetség palotájában annak idején tartott eseményt. A vietnami küldöttek budapesti jelenléte pedig a négy nagyhatalom által vállalt kötelezettségek egyoldalú elhanyagolására, semmibe vételére, az agresszióra utalt. A kommentátorok a hogyan, miért, mi várható kérdésekre is megpróbálnak válaszolni. Tetszik a személyes hangvétel, a rög- tönzési készség. A kísérő szöveg hol a látvány mondanivalóját erősíti, hol a látszat és a valóság ellentmondásaira figyelmeztet — és fordítva. (Husszein ígéretei és a menekülésre késztetett gerillákat bemutató képsor .. .) Ipper Pál, Pálfy József, Varga József és a többiek szemlélete, „Nemzedéki ellentét” és „elidegenedés” — ezek a fogalmak a legáltalánosabbak az egész világon, korunk ifjúságával kapcsolatban. De maradjunk tárgyilagosak, ha a fiatalok mindig, mindenben pontosan ugyanazt akarnák, ami szüleik és nagyszülőik korában számított eszménynek, normának, ez nemA televízió híradója alapállása is rokonszenves. Egy pillanatra sem feledik, hogy mi hová tartozunk, milyen ügyet szolgálunk, de Magyarország és a külföld politikai, gazdasági, kulturális eseményeit tárgyilagosan, a realitások figyelembevételével tálalják. (A közreműködők Öltözékére jobban kellene ügyelni a rendezőnek. A nyári melegben Moldoványi Ákos, Heltai András és mások szép fehér öltönyben ülnek a stúdióban. Nem is lenne ez baj, ha a hátteret sötét anyaggal vonnák be. Így — zavar a díszlet és a ruha színének azonossága.) Miért írok pont most a híradóról? A kánikulában is mindvégig tartották szokott színvonalukat. Heltai Nándor csak visszatetsző és nevetséges lenne, — még azok számára is, akiknek ez az általuk alkotott modell az egyetlen elképzelhető létforma, — hanem a fejlődés, továbblépés lehetőségének elutasítása. Van-e probléma az ifjúsággal? Van. Ahogy mindig volt és mindig lesz. A felnőtteknek azonban a külsőségek — sokszor önkényesen megváltoztatott viselkedés, öltözködési formák, beszédstílus — mögött elsősorban azt kelj észrevenni, hogy ez nem öncélú dac, szembenállás vagy közömbösség, hanem annak kihangsúlyozása: ők mások. És ez természetes. Történelmünk nagyjainak életútját végignézve sem találunk egyetlent, aki ne került volna szembe az általánosan elfogadottal. Ifjúságunk sem visszafelé akar menni, — előre. S mert nem egészen hasonlít ránk, felnőttekre, ez nem annak bizonyítéka, hogy rosszabb nálunk! Ha korunk ifjúságáról beszélünk, úgy hiszem, döntő fontosságú, hogy a felnőttek ne csak saját szempontjaik alapján ítéljenek. Tizenkét éve tanítok kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkástanulókat. Nemcsak a létszámuk nőtt többszörösére, — 1959/60- as évfolyamon 150 fő vett részt a képzésben, 1970/71Lovasiskola Nagyvázsonyban A festői, műemlékekkel teli Nagyvázsony égjük vonzereje a nemzetközi lovasiskola, amelyet évek óta sok ezer külföldi — német, osztrák, angol, francia vendég keres feL ben 705 fő — minőségileg is változott az összetétel. Természetesen ezt nem egyoldalúan a tanulmányi átlageredmények tanúsítják. És ha csak ezekből indulunk ki, talán indokolt is lehetne az aggódó hang. összeségében, személyiségként tekintve napjaink tizenéves lányait és fiait, megállapítható, hogy kétségtelenül önállóbbak, ha- tározottabbak, célkitűzéseikben reálisabbak, mint a három-négy évtizeddel előbbi, hasonló korúak. Értékmércéjük magas: csak .valódi értéket fogadnak el. Például az idős embert azér mert idős, nem tisztelik — lehet akár saját szülőjük vagy mesterük — csupán, ha eltelt éveiben helytállt a munkában, ha nemcsak önmaga javát ■ézte, ha harmóniát tudott és tud teremteni maga körül. A fiatalok tényekkel győzhgtők meg, példaadással, s nem erkölcsprédikációkkal. Véleményüket nyíltan megmondják, nem a főnök, tanár vagy családtag távollétében: a szemébe. A konzervatív fel- fogásúakkal szemben ez már ütközési pont. Valódi vagy vélt igazuk tudatában szívesen, szenvedélyesen vitáznak. Őszinték. Nem másnak mutatják magukat, mint amilyenek. E tanév végén, osztály- főnöki órákon, két első osztályban írattam „névtelen felmérést”, melyben a következőkre kellett választ adni: Jó tulajdonságaim, rossz tulajdonságaim. A felmérésben 51 fő vett részt, 41 leány, 10 fiú. Majdnem 50 százalék nyilatkozott úgy,' hogy nem szeret tanulni... szívesebben dolgozik. Bármit. Egyszerű szavakkal fogalmazva, mégis nagyon megka- póan írják ezt le: „A munkát mindig becsületesen elvégzem, igyekszem többet is csinálni annál, amit rámbíznak. Ezért szeretnek (fiú). Vagy: „Mások is azt becsülik bennem, hogy a munkavégzésben mindig első vagyok” (leány). Az adott válaszok mentesek minden szubjektivitástól, egy-egy egyén jellemzőit tömören, találóan mutatják, mintha Shakespeare szavaihoz igazodnának: „Merj önmagad lenni!” Gimes Márta tanár Csalás Freknoy Adám és neje, született Varga Panni tizenöt évvel ezelőtt, mondták ki egymásnak a boldogító igent és házasságuk eleinte boldognak is látszott. Később, amikor három év után megszületett a kis Gyurika, még boldogabbak lettek, a férj nagyon tehetséges mérnök volt, akit 'nemcsak a felesége kedvelt, de a vállalatánál is szerették. Sokat dolgozott, könyveket is írt, műszaki dolgokról, az asszony is dolgozott, de közben a gyereket is nevelgette, majdnem egyedül, mert a férjnek erre nem jutott ideje. Egy Idő óta a férj kissé megváltozott. Titokzatos útjai voltak, munka után órákra eltűnt hazulról, kipampi- lázta magát, gondosan kötögette a nyakkendőjét és amikor az asszony érdeklődött titkos útjai felől, a férj kitérő válaszokat adott: — Nézd szívem, tudod, szeretlek, tudod, hogy minden gondolatom a családé, de egy férfi életében vannak bizonyos dolgok. Tizenöt évi házasság után az ember már nem tud úgy lángolni, mint eleinte, szóval, jobb, ha nem firtatjuk ezt a dolgot. Panni okos volt és megértette, hogy a férfiak ilyenek. Jólesik nekik néha egy kis változatosság, biztosan talált magának valami kis nőt, hadd lelkesedjék, hadd szaladgáljon, elmúlik hamar az egész, kár ügyet csinálni belőle. Erről nem beszéltek többet, az asz- szony megnyugodott és amikor férje elindult titokzatos útjaira, meg sem kérdezte, hova megy, úgyis tudta, és azt is, hogy a fellángolás nem tarthat soká, mert utóbbi időben Ádám egyre nyugtalanabb. És egy szép keddi napon a férj elment hazulról, a gyerek kirándulni indult kis kollégiával és Panni betévedt az egyik belvárosi presszóba egy feketére. Már az ajtóban meglátta Ádámot. Hatalmas könyv volt előtte, körülötte papírok és önfeledten írt. Amikor felpillantott, meglátta maga mellett a nejét. A férj zavartan mentegetőd- zött: — De szívem ... vagyis te... hát ugyanis... — Hol van a zengő nagy szerelmed? — tért a tárgyra a feleség. A férj a kéziratcsomóra mutatott: — Itt. Tudtam, milyen okos vagy és megérted. Egy kis ballépést még elnézel nekem, de nyugodtan dolgozni melletted és a gyerek lármájával, meg a telefonnal együtt, sajnos nem tudok. Királyhegyi Pál
