Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

4L oldal 1071. Július 23, péntek Kilépnek, belépnek Aratók a Tisza mentén Gond is, öröm is az idei holdról 15 ezer mázsát vár- kívül csak hátrányai vol­NYÜLÄNK fiatalember keresi fel a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárát. Kókai Ferenc barátságosan leülteti a jó megjelenésű fiút- Tessék, mi járatban van? — Parkettás vagyok. Két hete szabadultam. Még ta­nulóidőmben aláírtam egy jelentkezési lapot, hogy to­vábbtanulok faipari tech­nikumban. Családi körül­ményeim azonban úgy ala­kultak, hogy nem marad­hatok a vállalatnál... Elmondja aztán, hogy szüleivel elköltöznek Kecs­kemét környékéről. Más megyében fog munkát vál­lalni. Szeretett volna a Bács megyei építőknél ma­radni, de — nem tud. Mi hát most a probléma — ezen kívül? Jakabszál- lásról többször beutazott annak elintézésére, hogy a technikumra való jelentke­zését visszavonja, de „csak küldik oda-vissza”. Telefon illetékes előadó­hoz. Kiderül, hogy az ifjú­munkást olyan valaki irá­nyította ehhez, ahhoz, aki nem tudja ennek a speciá­lis ügynek a menetét. Mi­előtt a fiú munkakönyvét kiadják, az iskolával is kapcsolatba kell lépnie a technikumi „szerződés” semmissé tétele érdekében, azonkívül itt a vállalatnál is el kell számolnia, ezt- azt intéznie. Mehet a tele­fonon hívott szaktárshoz, ott pontosan informálják, mit tegyen, aztán — „nincs semmi akadálya”. HA NEM IS ppntosan ilyen, de hasonló ügy elég gyakori nemcsak itt, más vállalatoknál is. Már tud­niillik, hogy mennek az emberek — és persze ugyanígy jönnek ide is, máshová is. Sok szubjektív és objek­tív oka van a munkaerő- mozgásnak. Ez csak egy, sok-sok más közül, ame­lyek talán egy-egy okfajtá­ba sorolhatók, de egyénen­ként is nézve a körülmé­nyeket, mégis különböznek. Nincs sablon az elintézé­sükre, még ha annak so­rán ugyanolyan „nyomtat- ványok”-at kell is kitölte­ni. Minden emberrel más­hogy kell foglalkozni, mint a másikkal, hiszen valami „egyéni” különbözés min­denkinél fennáll. A parkettás fiatalember példáját sem azért hoztuk fel, hogy bárkit is sértsünk- Az ő esetében látnivaló, hogy kisebb-nagyobb zök­kenők akkor is adódnak egy közönséges ki- (vagy be-) lépési ügyben, ha min­denki jót akar. Kezdődik azzal, hogy a dolgozó nem ahhoz fordul, akinek köz­vetlen feladata problémá­jának elintézése. Az tehát nem is járatos annyira, hogy pontos tájékoztatást tudna adni, kihez kell for­dulni legelőször, aztán és azt követően. Az ügyét in­téző, illetve intézni szándé­kozó siet ehhez, ahhoz, el­megy az ideje. Ugyanúgy azoknál is múlik az idő, akiknél megfordul. Most teljesen függetlenül attól, hogy esetenként le­hetne jóval gyorsabban, ér­demlegesen intézkedni, csak azt szeretnénk érzé­keltetni, mennyi idő elsza­lad azzal is, ha e g y ember változtat munkahelyet. KÓKAI elvtárs említi, hogy — ha nem is pontos felmérések, számítások alapján, csak úgy megkö­zelítőlegesen — minden egyes munkahely-válozta- tás 5—6 napos időráfordí­tással jár. Ha tudniillik összeadjuk, mennyit tölt l úgy lehetett befejezni, ezzel a ki- és belépő dolgo- hogy például a kettős zó, valamint akik ügyével mássalhangzókat — „g” foglalkoznak — adatolják, után „gy”-t, „s” mellett itt beírják, ott lajstromba „sz”-et is „bevették”. A fia­veszik, amott felszerelik, , tál férfi rekord-munka­ilyen-olyan munkaügyi, szociális, s egyéb szem­pontból „számfejtik” — mindez egy emberre ve­títve az említett időtartam­ra rúg. No, természetesen, ellenvetheti valaki, hogy elvégre azért vannak a munkaügyi, s egyéb osztá­lyok, előadók, adminisztrá­torok. .. De gondoljunk be­le abban a vonatkozásban is. hogy — egyrészt egy adott apparátust mennyi időre leköt csupán a fluk­tuációval járó ügyintéző, adminisztráló munka. Más­részt, hogy ugyanez az ap­parátus mennyivel gyor­sabban, folyamatosabban intézhetné a stabil mun­kás- (s egyéb foglalkozta­tott) állomány napi ügyeit, ha a munkahely-változta­tás okozta tennivaló nem lenne — sok helyen szinte mindennapos. Arról nem is beszélve, hogy ugyanak­kor igen sok szó éri a ház elejét — általában — az improduktív, nem termelő munkaerők nagy létszáma miatt­AZ EPIZÓD előtti napon — egy másik munkahelyen, tanácsi vállalatnál — vi-> szont tipikus vándormadár munkakönyvével foglal­koztak éppen a munka­ügyisek. Délig még „csak” két alkalmazottat kötött le egy 1945-beli fiatalember belépése. Két munkaköny­vé van már az illetőnek, és másfél oldalnyi sűrűn gé­pelt papírral kellett kiegé­szíteni a munkahelyek be­jegyzését, az egy-egy vál­lalatnál eltöltött időt (év, hó, nap) magába foglaló nyomtatványt. „A”-nál kezdődött a munkahelyek felsorolása és „V”-nél csak ideje eddig egy hónap volt egy munkahelyen, s ilyen, hogy két nap, négy nap elég gyakori. — Ja, míg el nem felejtem: azután ke­rült sor az osztályon az új ember kórpotlékának ki­számítására. Lelkiismerete­sen — hogy meg ne rövi­dítsék egy forinttal sem. Tóth István aratás Alpáron, a Búzaka­lász Tsz-ben. Ez ugyan más gazdaságról is elmondható, főleg az előbbi: nehéz al­katrészhez jutni, a szeszé­lyes időjárás is késlelteti a munkát, s persze nem árt ügyelni a szervezett­ségre sem. Az örömre viszont ön­magában a jó termésho­zam is feljogosít. Dús ka­lászt neveltek az idén a Tisza menti földek: az 1300 tak, s alighanem meglesz a 18—19 ezer. A búza, amelyből itt máskor nem nagyon terem több 12 má­zsánál, még az intenzív fajtákból sem, most meg­adja a 15—16 mázsát. Ez 700 hold átlagában nem csekély növekedés. Az őszi árpa földjéről 17 mázsás átlagot takarítottak be. Nem kell szégyenkezniük a triticaleval sem. Kombájnok a „lépcsőn" A világ legmagasabb Eiálioűája Tokió Szindzsuku negye­dében most nyílt meg _a 175 méter magas Keio Plaza Hotel, amelynek 47 emelete és három föld alat­ti szintje van. Kétezer ven­dég ellátására alkalmas. Ha több a szem, lassab­ban halad a munka. Ta­valy volt négy kombájnuk, az idén öt. SZK-típusú mindegyik. Az újabbak négyméteres vágószélesség­gel. És az elmúlt évben a négy kombájnt hét pótko­csis szerelvény szolgálta ki, továbbá két tehergép­kocsi. A szem és a gép egyaránt kevesebb volt, Fejlesztési tervek Lakiteleken A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet bizta­tóan zárta az első félévet. Az állattenyésztési ágazat 200 ezer, az alaptevékeny­ségnek tekinthető mellék- tevékenység pedig 920 ezer forinttal hozott többet a tervezettnél. A növény- termesztés árbevétele, a fóliás zöldségfélék elfagyá­sa és a kedvezőtlen árala­kulások miatt nem érte el az 1 millió 200 ezer forin­tot, de ezt a kiesést a gyü­mölcs értékesítésével pó­tolni tudják. A termelőszövetkezet szá­mára a növénytermesztés adja a nagyobb termelési értéket. A IV. ötéves terv időszakában tovább egysze­rűsítik a termésszerkezetet, elhagyják a nagy kézi munkaigényes növényeket és helyettük gabonát, lu­cernát és kukoricát ter­mesztenek. Nagy mértékben kíván­ják fejleszteni a kertésze­ti ágazatot. A jelenlegi 730 holdas szőlőültetvény mellé további 100 holdat telepítenek. A termés fel­dolgozására, tárolására, ér­tékesítésére az idén kötöt­tek együttműködési szer­ződést a Szikrai Állami Gazdasággal. .311 hold gyümölcsösük­ből 124 hold a sárgabarack. Az elképzelések szerint 50 holdat létesítenek még eb­ből a gyümölcsből. Ugyancsak újabb 50 hold­ra telepítenek nemes al­mafajtákat, Jonatánt, Starkingot és Golden De­licious t. A telepítésekhez szüksé­ges szaporítóanyagot saját faiskolájukból nyerik. A szövetkezet föld­jei — az ültetvényeket is beleértve — 7,5 aranykoro­násak. A megfelelő termő- képesség egyik feltételé­hez, a tápanyagellátáshoz szükséges szervestrágyát a szarvasmarha-állomány növelésével kívánják elő­teremteni. A jövő évben már teljesen elkészül a 400 férőhelyes, szakosított szarvasmarhatelep. Pilla­natnyilag egy 200 férőhe­lyes tehénistállót és egy 168 férőhelyes borjúneve­lőt népesítettek be. A ter­vek szerint a telep 1974- ben 14 milliós termelési értéket ad. A szükséges takarmányt a 300 holdas lucernás ad­ja. Ennek kétharmad ré­sze homokos területen fek­szik. Megfelelő szerves- és műtrágyázással átlagosan 28—30 mázsáp szénahoza­mot értek el ezen a terü­leten. A lucernát a tisza- kécskei Szabadság Terme­lőszövetkezet forrólevegös szárítójában szárítják, itt készítik a lucernalisztet és a keveréktakarmányt is. A szálastakarmányt saját hi­deglevegős szárítójukban tartósítják. A termelőszövetkezet az utóbbi 2—3 évben foglal­kozik intenzíven kiegészí­tő tevékenységgel. Ez év­ben 15,5 millió forintos ér­téket hoznak így létre. Legjelentősebb az építő- és építőanyag-ipari munka. A téglagyárban 4 millió tég­lát gyártanak. A hatvan tagú építőbrigád pedig — amellett, hogy a szarvas­marhatelep építését végzi — ez évben 8 családi- és 12 hétvégi házat is elké­szít. « Augusztusban kezd termelni a műanyagfla­kont készítő részleg. Fél- és háromnegyed literes nagyságban gyártanak fla­konokat évi 6 millió fo­rint értékben. A műszaki gumiárukat előállító részleget is fej­leszteni akarják. Jövőre már 5 milliós értékben ál­lítják elő a rendkívül ke­resett tömítő gumigyűrű­ket. D. É. nem is beszélve a szállítá­si távolságról: a termést elegendő volt Tiszakécské- re szállítani. Ám az idén a kécskei telep csak pár vagonnal fogadott az alpá- riaktól; a többi termést — kisebb részben — Fél­egyházára, és — zömmel — Kecskemétre kell szál­lítani. — Mindjárt kezdetben kiderült, hogy a tavalyi módszerrel az idén nem boldogulunk — magyaráz­za a tsz fiatal, alig egy éve itt dolgozó üzemgaz­dásza, Papp János, aki át­menetileg a főkönyvelői tisztséget is ellátja. — Ügy volt, hogy minden kom­bájnhoz be volt osztva a megfelelő szállító jármű. Ez ugyan az elszámolást leegyszerűsítette, ám ezen tak a módszernek: megkö­zelítően jó összhangot is képtelenség volt kialakíta­ni az aratók és a szállítók között. Hol azok álltak, hol emezek, egymásra vár­va. S minthogy a szállító­kat órabér szerint fizettük, bizony, nem is törték túl­ságosan magukat, hogy az ürítőcső alá álljanak pót­kocsijaikkal. — Hogyan változtattak ? — A kombájnok az idén, minden műszakkezdéskor, lépcsőzetesen, egymást kö­vetően negyedóra—húsz perc időeltolódással állnak munkába. Ilyenformán a tartályaik is ennek meg­felelő ritmusban telnek meg. A szállítók, amelyek nem egy-egy, hanem most az összes kombájnhoz van­nak beosztva, megállás nélkül mennek egyik kom­bájntól a másikig, s ürí­tenek. A kombájn is csak erre az időre áll meg. Per­sze az idén a szállítókat is teljesítménybér ösztönzi az ütemszerű munkára. így, amíg tavaly átlagosan egy óra kellett a két pótkocsis szerelvény megtöltéséhez, most húsz perc elegendő. Ezért van az, hogy tavaly a gépek Tiszakécskére is csak kétszer fordultak na­ponta, az idén háromszor teszik meg a Kecskemét— Alpár közötti ingajáratot. A megkettőzött hónap Igen ám, de most ho­gyan számolják el a kom- bájnosok teljesítményét? — Az ürítések alapján — hangzik a válasz. — ök is tudják, mi is, hogy a kom­bájn tartálya éppenséggel nem patikamérleg, hiába van csengőjelzés, egy-két mázsa különbség adódhat az egyes feltöltődések kö­zött, dehát itt az aratási szezonra szóló átlagot kell venni, s így' méltánytalan­ság senkit nem érhet. Ezt egyébként — később meggyőződöm róla — a kombájnosok is megértet­ték, bár kezdetben volt né­mi húzódozás a részükről. Végülis az idén a szállí­tóegységek számát a tava­lyihoz képest csak eggyel kellett növelni, s „flottul” megy minden. Legalábbis, amikor süt a nap és szá­raz a gabona. De ebben nem kis ré­szük van maguknak a kombájnosoknak. Kom­bájnra kerülni — megtisz­teltetés a Búzakalász Tsz­ben. A gazdaság vezetői 22 traktoros és 16—17 szerelő közül választják ki a tíz legmegbízhatóbb, legráter­mettebb kombájnost. S ezeknek is fele: segédveze- tő. Lakó József a nyolcadik nyarat tölti a kombájn nyergében. Segédje, a szinte kamaszkorban levő Barcsa Lajos még csak most ismerkedik először a gépkolosszussal. — Reggel hattól este tízig kikészül az ember — mondja Lakó József. — Ez a munka az idegekre megy. Az állandó figyelemben, mindkét kéz és mindkét láb együttes mozgásában. — És megéri? — Mondjuk. Én 40 va- gonos összteljesítményre számítok. Ezért ketten ka­punk 9600 forintot. A se­gédem tíz százalékkal kap kevesebbet, mint én. Egy hónapig tartó munka, az igaz, de jó két hónapra valót dolgozunk érte. összhangban egymással Ha jól összeszámolom — a kombájnosokat és a szál­lítógépek vezetőit — pon­tosan húsz ember össze­hangolt munkáján múlik az 1300 hold kalászos be­takarítása. Ezt, hogy így van, néhány év óta már megszoktuk, de valóságos jelentőségét még mindig nem fogtuk fel eléggé. Mert nemcsak a gépek­ről van itt szó, hanem az emberi egymásrautaltság­ról is. Az érdekek harmó­niájáról. A rozsterület nem volt nagy, de mindegyik kombájn eltöltött benne egy napot. Mert csak fele­annyira lehetett benne ha­ladni, mint a búzában. S nemcsak az előnyökből, de a hátrányokból is egyfor­Export — Három és fél millió forint értékű terméket — karimákat és lámpateste­ket — exportált Nyugat- Németországba az . elmúlt fél évben a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyár­egysége. Az elkövetkező hónapokban több ezer ke­retes csőállványt gyárt az üzem, s' a teljes mennyi­séget a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba szállítja. mán kell részelniük. S nem is csak a teljesít­ménybér ösztönöz. ígéret van a prémiumra is. Ér­demes „hajtani”. S amel­lett az is fontos, hogy tisz­ta legyen a gabona, ne le­gyen benne sok törött szem. Ha tiszta a kicsépelt termés, a súlya is na­gyobb, s ezután számolják el a kombájnos bérét is. A tsz nem rendezkedett be kombájnszérűre. Volna hozzá fedett szín is, mag­tisztító is. Csak ember nincs hozzá. Olyan, aki kézbe vegye a lapátot. Ezért viszik a termést a kombájn alól mindjárt az átvevő telepre. Mennek a gépek, az eső­felhőktől terhes ég alatt. — Én még részt vettem a kézi aratásban — em­lékszik Lakó József. — „Kettőző” voltam, vagyis egyszemélyben marokszedő és kévekötő. Ma is csodál­kozom, hogyan tudtam helytállni. Semennyiért sem csinálnám! Július végére befejezik a munkát. Ha minden jól megy. Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents