Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

I oldal ,-'5*Vv♦’ 1971. júlios 22, esdtBrtSÍ Leállt a műhely Kecskeméttől 8 kilomé­terre, Borbáson. a Vörös Csillag Tsz központjában vagyunk. Németh Zoltán elnök szobájában négyen beszélgetünk a vezetőségi létszámhoz méretezett tár­gyalóasztalnál. Az elnök­kel szemben Székely Ár­pád, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának munkavé­delmi felügyelője ül. Velem átellenben Karácsonyi András üzemmérnök, A téma — elég fájó most a tsz-re nézve. Szé­kely Árpád alapos és pre­cíz szakszerűséggel indo­kolja intézkedését a mel­léküzemi présműhely mű­ködésének felfüggesztésé­ről. Mi tette ezt szüksé­gessé? A présműhely ismeret­len gyártmányú és gép­könyv nélkül működtetett excenter prései — egy 75 tonnás, egy 45 és két 5 tonnás gép — nincsenek ellátva megfelelő védőbe­rendezéssel. (A gépkönyv tartalmazza, hol s mikor gyártották a gépet, hogyan kell azt kezelni, nemkülön­ben karbantartani. Fontos azt is tudni, mikor válik elavulttá, mikor szükséges feltétlenül cserélni alkatré­szeket — éppen balesetek elkerülése végett is.) Van egyéb hiányosság is. Sötétek a falak', elégtelen a világítás a műhelyben, s rendetlenség van. Le kell állítani az alu­míniumöntödei munkákat is. Nincs megfelelő szak­irányító vezető —. s a biz­tonsági előírásokat itt sem tartják be ... Felfüggeszti a munkavédelmi felügyelő egy csúcsesztergapad (gép­könyve ennek sincs és tí­pusa is ismeretlen), vala­mint egy másik műhely­ben levő acetilén gázfej­lesztő készülék üzemelését is. Az utóbbi gépet utoljá­ra. hivatalosan. 1964. má­jus 5-én vizsgálták felül, s itteni elhelyezése sem elő­írásszerű. Életveszélyes ... Székely Árpád bőven idéz különböző hivatalos rendelkezésekből, a Vas- és Fémipari BEO, ÁBEO, OR s egyéb óvórendszabá­lyok előírásaiból. Mind­ezekre utal abban a „mun­kavédelmi intézkedés”-ben is, amelyet írásban is meg­kap az elnök... — Úgyhogy 15-én reggel 6 órától le kell állni a présműhellyel, az említett berendezésekkel.... — fe­jezi be magyarázatát a munkavédelmi felügyelő. — Ez csak a „nagyja”, a hi­báknak... Nem irigylésre méltó a helyzete Az elnök önkéntelenül is két kezébe fogja fejét né­hány pillanatra. — Megértettem... Ez is sok, amit Székely elvtárs előadott... Mit tehetünk?... Hazaküldjük az embereket. — Most... — veti közbe csendesen, jelentőségteljes hangsúllyal Karácsonyi András. Németh Zoltán hozzáfűzi. — Két hónapja nem volt esőnk ,.. A kukorica, min­den nagyon megsínyli. Alig lesz valami belőlük... Mit fogunk fizetni az em­bereknek, ha leáll a mel­léküzem. ahol 25—30 em­ber tízmilliós termelési ér­téket állít elő? __ — Megértem, nehéz hely­zetben vannak —. ismeri el őszinte együttérzéssel Székely Árpád. — de tsz-tagok, munkások biz­tonságáról, épségéről, adott helyzetben életéről van szó. Adjam én a hozzájá­rulást a további üzemelés­hez, mikor kötelességem éppen az embervédelem?... Vagy vállalod a nyakadba a bűnvádi eljárást te, aki mint üzemmérnök közvet­lenül felelős vagy a biz­tonságos munkakörülmé­Terhes örökség — Megmondhatják, akik­kel ezelőtt is itt dolgoztam a tsz-ben (főállattenyésztő volt), hogy kezdettől fogva elleneztem a kisegítő üze­met jegyzi meg Németh Zoltán. Képzelhetik a hely­zetünket. Istállót, helyisé­geket vettek el az állatte­nyésztéstől. Embereket!... Egyszerűen nem volt, aki a teheneket megfejje... A növénytermesztőnek nem volt farosa, akit a vetőgép­re állított volna ... Mert mindenki a melléküzem­ben akart dolgozni. Mert ott nagyon jól lehetett ke­resni ... — Bérfeszültség. — De még milyen.'.. Tavaly ilyentájt még szá­zan dolgoztak a mellék­üzemben. Aztán erélyesen belenyúltam a rendezésbe. A kereseti aránytalansá­gok megszüntetéséért... Hogy tsz-tagok ne menje­nyekért? — fordul Kará­csonyi Andráshoz, aki régi barátja, de akivel szemben ezekben a kérdésekben éppoly komolyan követke­zetes a felügyelő, mint bár­kivel. — De mondd meg, mit csináljunk? — kérdez visz- sza a fiatal mérnök nem éppen jókedvvel. Az elnök rendkívül tár­gyilagos. Nem akar kibú­vót keresni, „haladékot” kérni. Nagyon világosan látja a következményeket, amelyek elkerülése eddig is jócskán a véletlenen múlott azokkal a kimust­rált, rozoga gépekkel. Il­letve ... már megvolt a ke­serű figyelmeztető. Most van kibontakozóban az el­járás egy csonkulásos bal­eset miatt. Egyik emberük két ujjízét vágta le az excenter hajtószíja. (Ké­sőbb a műhelyben mutat­ta be a munkavédelmi fel­ügyelő, hogy akart a kép­zetlen ember olyan műve­letet végezni a gépen, amit csak beállító lakatosnak szabad. Hajmeresztő volt látni, hogy állt a géphez, s markolt bele a hajtó­szíjba.) nek a műhelyekbe. Mert nem lehet abba belenyu­godni, hogy egy nyojcezer holdas mezőgazdasági nagy­üzemet ne a mezőgazdálko­dás, hanem a kisegítő üzem „tartson felszínen” ... Ugyancsak a múlt év fe­lénél kértem szakvéleményt illetékes munkatársamtól: mutassa ki, milyen forint­kiesést jelentene, ha máról holnapra felszámolnánk a melléküzemet? Kimutatta. De más jött ki a valóságban, sajnos. Százezreket veszítettünk azon, hogy egy csomó ter­mék. eladhatatlanul hevert raktáron. Kiselejteztük őket... — De hát ez nem ide tartozik most... — legyint Németh Zoltán, elnézést kérőn. — Csak azért, emlí­tettem, hogy lássák, nem irigylésre méltó a helyze van a melléküzemre, mert ez pénzt hoz. Amit gyár­tunk, várják a piacon. Nem marad a nyakunkon, mert igény van rá ... A kedve­zőtlen időjárás viszont ala­posan keresztülhúzta sok számításunkat a mezőgaz­dasági termelésben. Adjon tanácsot Belátom, í g y nem üze­melhetnek a gépek. De tes­sék tanácsot adni, hogy kezdjük el a biztonsági ten­nivalókat? ... A munkavédelmi fel­ügyelő elvtársi, baráti se­gítőkészséggel magyarázza, hogyan vegyék igénybe hi­vatott szakember közremű­ködését a letiltó intézke­désben megjelölt mulasztá­sok pótlására. Aki az üzem­mérnökkel megbeszélve, mint kívülálló, elfogulatlan, megtervezi-szervezi, melyik géppel mit szabad csak vé­gezni, milyen védőberen­dezésekkel kell őket ellát­ni, hogyan teremtsenek rendet a gépek elhelyezé­se. a termékek tárolása kö­rül. Aki mindezek végre­hajtását ellenőrizve s jóvá­hagyva írásos véleményt ad, aminek az alapján ille­tékes szerv az üzemelés felfüggesztését feloldja. Kiderül, hogy másfél-két hét leforgása alatt újból munkára alkalmassá tehe­tő a melléküzem. Enged­ményt tenni nem lehet, nem szabad. A súlyos és halálos balesetek gyakori­ságában — sajnos, — or­szágosan is a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek „vezetnek” ... Emberek testi épségét, életét nem lehet azért kockára tenni, mert hát szép pénzeket hoz egynémelyik összeeszkábált, kisipari nívón is alul járó melléküzem. A kecskeméti Vörös Csillag pedig nem is a „rosszak” közül való ... Nem is megszüntetésről van szó, hanem olyan követel­mények betartásáról, amelly mellett veszélymente­sen dolgozhatnak az embe­rek. Mint ahogy sok-sok tsz kisegítő., melléküzemé­ben ez eleve evidens, ter­mészetes volt eddig is. Lehetnek helyek, ahol talán dohognak a munka­védelmisek következetessé­ge, szigora miatt, s mivel még a véletlen elhárította róluk a súlyos, halálos bal­eseteket. úgy veszik, hogy „felfújják” a munkásvédel­mi mulasztásokat, „szőröz­nek” a felügyelők. Nincs igazuk! Véletlenre nem le­het bízni emberek, csalá­dok sorsát. S a felelős ve­zetők elsősorban ebből a szemszögből tekintsék fe­lelősségüket. Az sem má­sodlagos körülmény, hogy akik olyan sok pénzt hoz­nak a szövetkezetnek, meg­érdemelnek annyi gondos­kodást, mint a többiek. Tóth István Hatszáz a tompái vagon zöldség Kossuth Tsz-ből A konzervipar és a zöld­ségkereskedelem egyik legnagyobb nyersanyag szállítója Bács-Kiskun me­gyében a tompái Kossuth Termelőszövetkezet. Négy­száz holdas kertészete ar­ról nevezetes, hogy egy­ségnyi területről ott ter­mesztenek a legnagyobb tömegű árut az egész or­szágban és a tompái para­dicsom, vöröshagyma, fű­szer- és csemegepaprika megyei és országos kiállí­tásokon rendszeresen díjat nyer. Az évente 6—700 vagon, zöldségfélét áruba bocsátó kertészet évente 18 ezer forint értékű vegyszert, műtrágyát, stb. használ el holdanként a közös gazda­ság. Ezt az anyagi ráfor­dítást akkor is megkapja a kertészet, ha elemi csa­pás következtében holdan­ként csak 15 ezer forint lenne a jövedelme. Paradicsomból nem rit­ka a holdanként 300 má­zsa, fűszerpaprikából pedig a 100 mázsa körüli átlag­termés. Pedig a Kossuth Tsz-ben nem öntözött a kertészet. A jó eredmé­nyeknek egyik magyará­zata, az anyagi áldozat­vállaláson és a fsz-tagság szorgos munkáján kívül az a tudományos együttmű­ködés, amely a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet kecskeméti központja és kalocsai állomása, vala­mint a Kossuth Tsz között két esztendővel ezelőtt ala­kult ki. A kísérleti intézet kór- tani, növényvédelmi kér­désekben, a korszerű ter­mesztési eljárásokban — Volán udvariassági verseny A Volán Tröszt dolgozói számára udvariassági ak­ciót indít, amelynek során 10 ezer dicsérőkártya ke­rül azokhoz a gépkocsive­zetőkhöz, akik a veszélyes és nehéz közlekedési hely­zetekben a KRESZ-ben elő­írtakon túlmenően hozzá­járulnak a biztonságos, za­vartalan forgalomhoz. Azok a gépkocsivezetők, akik tu­lajdonosai a 250 ezer, az 500 ezer, a 750 ezer, illet­ve az egymillió kilométer baleset nélkül feliratú piá­nak egy dicsérő lapot. A kártyákat megszámozták, s azok a jövő. év májusában sorsoláson vesznek részt, összesen negyedmillió fo­rint értékű jutalmat sorsol­nak ki, a főnyeremény Zsi­guli személygépkocsi lesz. A tröszt vezetőinek távo­labbi elképzelései szerint azokat a dolgozókat, akik­nek udvarias magatartását több kártya Is bizonyítja, előnyben részesítik majd a fizetés rrVégáliapításánál és nyújt hathatós segítséget, ezenkívül paradicsom és fűszerpaprika . fajtajelölé­sekkel folytat kísérleteket. Jelenleg is hat paradi- csomfajta-jelölt van nagy­üzemi termesztési kísérle­ten, a kalocsai állomás pe­dig koránérő, színben és zamatanyagban gazdag fű- szerpaprika fajtajelöltekeí próbál ki. A képen, Pásztor Zoltán felvételén: gyűjtik az érett paradicsomot a Kos­suth Termelőszövetkezet szántóföldi kertészetében. K. A. tünk. Most szükségünk 1 kettnek, valamennyien kap- a munkabeosztásnál. Gépesítés - nyelvtanulás Amikor legutóbb a Bács megyei. Állami Építőipa­ri Vállalat Szakszervezeti Tanácsának ülése a válla­lat középtávú és 1971. évi gazdálkodási tervét véle­ményezte, a vita végén örömét fejezte ki . Dörner Henrik igazgató afelett, hogy a résztvevők olyan hangsúllyal- foglalkoztak a gépesítéssel, mint egész további fejlődésük egyik' kulcskérdésével. Ö maga is szólt róla, hogy a vállalat gépállomá­nyának. értéke, amely 1969. december 31-én 50 mil­lió forintot tett ki, gyors ütemben növekszik és 1972. december 31-ig el fogja érni a 90—95 millió forintot. Két és fél esztendő alatt megkétszereződik gépparkjuk. Ami nyilvánvalóan örömet okozott Dörner elvtárs­nak, az a féltő gondoskodás volt, amellyel a szak- szervezeti tanácstagok — a tulajdonos oldaláról — beszéltek a gépekről. Kiss Ernő például szót emelt azok ellen, akik el­nézik, hogy huzamosabb időn át szabad ég alatt ma­radjanak olyan gépek, amelyeket — munka végez­tével — naponként kellene letisztítani és helyükre bevinni. Helytelenítette a tmk-sok olyan eljárását, amikor csak lefestik a gépeket, de az alkatrészeket nem javítják és cserélik ki. Ügy vélte, nem egy gé­pet hamarabb helyeznek használaton kívül, mint kel­lene. Gere Lajos szerint az egyébként sem könnyen be­szerezhető importgépek javítása sok esetben azért nem kielégítő, mert nincs hozzájuk megfelelő alkat­rész. Ö is tapasztalta, hogy némelyek nem kímélik a gépeket. Látott olyan esetet, amikor a segédmun­kás, ahelyett, hogy felkelt volna, lapáttal kapcsolta be a gépet. Ilyen és hasonló példákból kiviláglik, hogy van még mit tenni a tulajdonosi szemlélet erő­sítéséért. Másrészt jól érzékeltették a hozzászólások, hogy mennyire komplex kérdés a gépesítés, amelyhez szo­rosan hozzátartozik az alkatrészellátás éppúgy, mint a tipizálás. Ugyanakkor hangot kapott egy olyan összefüggés is, amely .újszerűsége mellett a gépesítéssel kapcso­latos szemlélet minőségi változására is utal. A gépállomány megduplázódása különösen nyilvánva­lóvá teszi azt az igényt, ami a már most meglevő gépek kezelésével, használatával, javításával felme­rül. Tudniillik az idegen nyelvek ismerete. Szabó János és Kiss Ernő vetette fel, hogy helyes lesz most már többet foglalkozni idegen nyelvek tanításával a vállalatnál. A gépek szinte összességükben import­áruk. Kezelésük, javításuk sokkal könnyebb lenne, ha a velük kapott idegen nyelvű gépkönyv szöve­gét is értenék. Mindenképpen a vállalat — s minden más üzem, gyár stb. magasabb grádusra érését jelzi már az ilyen igény. Csak örülni lehet annak a „gondnak”, hegy a szakszervezetnek már nem is olyan messzi jövőben nyelvek tanítására is be kell állítani bizo­nyos összeget. — a jóléti keretből. Soha naevobb gon­dot! T. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents