Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Osztályzata: kitűnő Jellemzője: a szorgalom A Pulai család birkózó dinasztria Kecskeméten. Csali fellapozza az ember a 12—13 évvel ezelőtti sportsajtot, feltétlenül ta­lálkozik Pulai Imre nevé­vel, aki a KTE színeiben szerzett dicsőséget a ma­gyar birkózósportnak. Nemcsak az országos vi­déki, területi és egyébb versenyeken szerzett ma­gának helyet a dobogó legmagasabb fokán, ha­nem egyszer a magyar bajnokságon is aranyér­met akasztottak a nyaká­ba. Ez a siker olyan elkö­telezettséget plántált a sportolóba, amelyet ké­sőbb a családi nevelésben is kamatoztatott. Fia, if­jú Pulai Imre négy-öt éves sporttevékenysége alatt az ifjúsági váloga­tott kerettagságig vitte, aztán helyezett volt a magyar bajnokságon is. István, a kisebbik fiú, mintha birkózónak szüle­tett volna: alig múlt 16 éves, máris páratlan pá­lyafutással dicsekedhet. De nem dicsekszik. Nem ez a természete. Azt sem lehetne ráfogni, hogy be­szédes. Keveset szól, azt is halkan. Csendes, „jó- napot”-tal toppan be a sportfülkébe is, ahol vá­rom. Rámutat az idő* egyenruhás, aki telefo­nált érte és huncutkásan ezt mondja: — Na, ezt a gyűröttfülű Pulait keres­te? Mert ha nem, hát van belőlük több is...! István, a sokszoros baj­nok meg csak áll az ajtó­ban és mosolyog. Ez a válasza. — Hogyan is lettél bir­kózó István? — kérde­zem. Rámnéz a szeme sarká­ból, fürkész egy pillana­tig, aztán elkapja tekinte­tét. — Imre bátyám vltt'be először a KTE-be. Aztán 1967-ben leigazoltak, ösz- szebarátkoztam Sárközi Ferkóékkal, meg a többi birkózóval és megszeret^ tem ezt a sportágat. — Első versenyed? — Nagykőrösön volt. Szabadfogásban, a 38 ki­logrammos súlycsoport­ban indultam és nyertem. Ez volt az első aranyam.' — Miért a szabadfogást választottad ? Fészkelődik a széken, mint aki nincs üléshez szokva, s ismét előbukkan a szája szögletében az a sajátos mosoly. Pulai István — Mert Jobban lehet benne játszani... — mondja. — Szabó István, az akkori edzőm azt mondta, hogy az én ter­mészetemnek az felel meg a legjobban. — Ügy tudom felfigyel­tek az eredményeidre az országos szakvezetők is!? — 1969-ben meghívtak Tatára, edzőtáborba. Ott megtanultam a fogásská­lát, amely szerint 62 féle módja van az ellenfél megragadásának. Ebből vizsgáztunk. Nekem elég jól sikerült, ötös lettem. Utána a felmérő verse­nyen is nyertem. Tavaly megismétlődött az előző évi edzőtáboro­zás története. Az ötöstől, a táborverseny megnyeré­séig. — Az idén új edzőm, Fehér János átállított kö­töttfogásra. Nem panasz- kodhatom, ebben sem ment rosszul a birkózás. Februárban nyertem a KISZ Kupa 52 kilogram­mos súlycsoportjában. Az- 'tán a Magyar Róbert em­lékversenyen is tussal győztem. A legértékesebb sikerem mégis a magyar ifjúsági bajnoksághoz fűződik, amikor megver­tem a múlt évi bajnokot, s a döntőben már a dön­tetlen is elég volt a győ­zelemhez. Ezt követte a Junior magyar bajnokság, ahol 6 Induló között „csak" második lett, s ezért nem szívesen emlegeti... Még­is szoros láncszeme pá­lyafutásának, hiszen ez az „értéktelen” második hely is közrejátszott ab­ban, hogy meghívják a magyar—Jugoszláv—ro­mán hármas viadalra. — Hogy is volt azon a nemzetközi versenyen? — A román fiú ellen pontozással győztem. A Jugoszláv Szekulicsot megfogtam az első menet­ben, levittem a szőnyeg­re, egy derékfogással megdobtam és „betussol­tam”. Matura Mihály bá­csi, a szövetség elnöke és Kunszt Lajos, az ifjúsági válogatott edzője gratu­lált. Azt mondták, Hogy a verseny legszebb mérkő­zése volt. Nagyon örül­tem. — A legközelebbi ter­veid gyáron belül és a szőnyegen? — Augusztus 10-től Ta­tára megyek edzőtáborba. Most már kötöttfogásban elértem az aranyjelvényes szintet, mégis szeretnék továbbfejlődni, hogy ér­telme legyen a .velem va­ló foglalkozásnák. A laka­tos szakmában átképzés vagyok a Kecskeméti Fémmunkásban. Hat hó­nap után vizsgázom. Igyekszem, hogy sikerül­jön. — Azt kérdi, hogy mi­lyen munkás? — ismétli kérdésemet Somodi Lász­ló, a birkózóbajnok szak­oktatója. — A Pulai jó név a mi gyárunkban. Megbízható, rendes mun­kásoknak ismeri őket mindenki. Istvánból biz­tosan jó lakatos válik, mert van benne szorga­lom. Néha elmélázik a munkapad fölött: hogy is volt az a csípődobás, —■ ráüt a kezére, de azért nem panaszkodik. Több­szörös bajnok, sportem­ber fia! Banczik István Meleg van, a kutyalájátL. Vakáció a BARACKOSBAN A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Tárnál László A kellemes szünidei na­pokat a pihenés és szó­rakozás mellett komoly munkával töltik a diákok. A Jánoshalmi Tsz-közt Vállalkozás őszibarackosa már évek óta, minden nyáron benépesül fiata­lokkal. Jelenleg a több mint 100 holdas barac­kosban nyolcvan általá­nos- és középiskolás di­ák dolgozik. A nagyköz­ségből naponta teherautó szállítja őket a gyümöl­csösbe. Szervezett csoportokban reggel 8 órától, délután 3-ig szedik a barackot, tanári felügyelet mellett. A barackosban talál­koztam Szili tanár úrral. Tőle tudakoltam, hogy naponta hány kiló barac­kot szed le egy-egy diák. — Egy ládába 10 kiló- nyi őszibarack fér —■ mondta. — Egy-egy tanuló naponta 15 ládát is meg­tölt, s ezzel a munkával 30—40 forintot keres. Természetesen vannak, akik ügyesebben, jobban dolgoznak. Zámbó Etelka, Repka Erzsi, Cilicze Margit, Nagy Éva, Ta­kács Kati például egy nap alatt 50—60 forintot is megkeres, Beszélgetésünk alatt ér­kezett a gyümölcsösbe Szűcs Balázs a gazdaság kertésze, aki a diákok munkáját irányítja. — Elégedett-e a diákok munkájával? — kérdez­tem. — Nagyon örülünk an­nak, hogy a tanulók min­den nyáron felkeresnek bennünket — válaszolta. — mert két szempontból is hasznos: a fiatalok megismerkednek a gazda­sággal, a mezőgazdasági munkával, és a munka­erőhiányunkat is pótolják. Gyümölcsösünkben 27 ezer őszibarackfa Van. A hat fajta szakaszosan érik. Ezért szeptembe­rig munkát tudunk biz­tosítanál a diákoknak. — Hová szállítják a barackot? — Az ország minden részébe eljut, ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaságba és a Szov­jetunióba exportálunk. Dél felé a magasan tor­nyosuló ládáknál öt lány­nyal találkoztam. — Mire költitek majd a pénzt ? Mind az öten egyszerra akarták sorolni. — A következő hónap­ban Budapestre utazom — újságolta Szerezla Er­zsi. — Egy ruhát szeret» nék venni... Csillag Erzsi egy fény­képezőgépre, Nagy Éva pedig egy szép, divatos blúzra „pályázik". A töb­biek balatoni kirándulást, kerékpártúrát terveznek. Ha ezek a kívánságok valóra válnak, nagyon örülnek majd a lányok, hiszen az érát ők, maguk keresték meg. Gilicze Magdolna Kajakosok A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának KISZ-esei nagy munkába fog­tak. A közelmúltban ugyanis öt kiselejtezett kajakot kaptak az MHSZ-től. A fiatalok kijavítják a kajakokat, majd leviszik a Tiszához. Hét végén jó hasz­nát veszik Ugon, ahová a KISZ-szervezet 3 szobás üdülőjébe ruccanak a fiatal szakmunkások. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents