Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
Osztályzata: kitűnő Jellemzője: a szorgalom A Pulai család birkózó dinasztria Kecskeméten. Csali fellapozza az ember a 12—13 évvel ezelőtti sportsajtot, feltétlenül találkozik Pulai Imre nevével, aki a KTE színeiben szerzett dicsőséget a magyar birkózósportnak. Nemcsak az országos vidéki, területi és egyébb versenyeken szerzett magának helyet a dobogó legmagasabb fokán, hanem egyszer a magyar bajnokságon is aranyérmet akasztottak a nyakába. Ez a siker olyan elkötelezettséget plántált a sportolóba, amelyet később a családi nevelésben is kamatoztatott. Fia, ifjú Pulai Imre négy-öt éves sporttevékenysége alatt az ifjúsági válogatott kerettagságig vitte, aztán helyezett volt a magyar bajnokságon is. István, a kisebbik fiú, mintha birkózónak született volna: alig múlt 16 éves, máris páratlan pályafutással dicsekedhet. De nem dicsekszik. Nem ez a természete. Azt sem lehetne ráfogni, hogy beszédes. Keveset szól, azt is halkan. Csendes, „jó- napot”-tal toppan be a sportfülkébe is, ahol várom. Rámutat az idő* egyenruhás, aki telefonált érte és huncutkásan ezt mondja: — Na, ezt a gyűröttfülű Pulait kereste? Mert ha nem, hát van belőlük több is...! István, a sokszoros bajnok meg csak áll az ajtóban és mosolyog. Ez a válasza. — Hogyan is lettél birkózó István? — kérdezem. Rámnéz a szeme sarkából, fürkész egy pillanatig, aztán elkapja tekintetét. — Imre bátyám vltt'be először a KTE-be. Aztán 1967-ben leigazoltak, ösz- szebarátkoztam Sárközi Ferkóékkal, meg a többi birkózóval és megszeret^ tem ezt a sportágat. — Első versenyed? — Nagykőrösön volt. Szabadfogásban, a 38 kilogrammos súlycsoportban indultam és nyertem. Ez volt az első aranyam.' — Miért a szabadfogást választottad ? Fészkelődik a széken, mint aki nincs üléshez szokva, s ismét előbukkan a szája szögletében az a sajátos mosoly. Pulai István — Mert Jobban lehet benne játszani... — mondja. — Szabó István, az akkori edzőm azt mondta, hogy az én természetemnek az felel meg a legjobban. — Ügy tudom felfigyeltek az eredményeidre az országos szakvezetők is!? — 1969-ben meghívtak Tatára, edzőtáborba. Ott megtanultam a fogásskálát, amely szerint 62 féle módja van az ellenfél megragadásának. Ebből vizsgáztunk. Nekem elég jól sikerült, ötös lettem. Utána a felmérő versenyen is nyertem. Tavaly megismétlődött az előző évi edzőtáborozás története. Az ötöstől, a táborverseny megnyeréséig. — Az idén új edzőm, Fehér János átállított kötöttfogásra. Nem panasz- kodhatom, ebben sem ment rosszul a birkózás. Februárban nyertem a KISZ Kupa 52 kilogrammos súlycsoportjában. Az- 'tán a Magyar Róbert emlékversenyen is tussal győztem. A legértékesebb sikerem mégis a magyar ifjúsági bajnoksághoz fűződik, amikor megvertem a múlt évi bajnokot, s a döntőben már a döntetlen is elég volt a győzelemhez. Ezt követte a Junior magyar bajnokság, ahol 6 Induló között „csak" második lett, s ezért nem szívesen emlegeti... Mégis szoros láncszeme pályafutásának, hiszen ez az „értéktelen” második hely is közrejátszott abban, hogy meghívják a magyar—Jugoszláv—román hármas viadalra. — Hogy is volt azon a nemzetközi versenyen? — A román fiú ellen pontozással győztem. A Jugoszláv Szekulicsot megfogtam az első menetben, levittem a szőnyegre, egy derékfogással megdobtam és „betussoltam”. Matura Mihály bácsi, a szövetség elnöke és Kunszt Lajos, az ifjúsági válogatott edzője gratulált. Azt mondták, Hogy a verseny legszebb mérkőzése volt. Nagyon örültem. — A legközelebbi terveid gyáron belül és a szőnyegen? — Augusztus 10-től Tatára megyek edzőtáborba. Most már kötöttfogásban elértem az aranyjelvényes szintet, mégis szeretnék továbbfejlődni, hogy értelme legyen a .velem való foglalkozásnák. A lakatos szakmában átképzés vagyok a Kecskeméti Fémmunkásban. Hat hónap után vizsgázom. Igyekszem, hogy sikerüljön. — Azt kérdi, hogy milyen munkás? — ismétli kérdésemet Somodi László, a birkózóbajnok szakoktatója. — A Pulai jó név a mi gyárunkban. Megbízható, rendes munkásoknak ismeri őket mindenki. Istvánból biztosan jó lakatos válik, mert van benne szorgalom. Néha elmélázik a munkapad fölött: hogy is volt az a csípődobás, —■ ráüt a kezére, de azért nem panaszkodik. Többszörös bajnok, sportember fia! Banczik István Meleg van, a kutyalájátL. Vakáció a BARACKOSBAN A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Tárnál László A kellemes szünidei napokat a pihenés és szórakozás mellett komoly munkával töltik a diákok. A Jánoshalmi Tsz-közt Vállalkozás őszibarackosa már évek óta, minden nyáron benépesül fiatalokkal. Jelenleg a több mint 100 holdas barackosban nyolcvan általános- és középiskolás diák dolgozik. A nagyközségből naponta teherautó szállítja őket a gyümölcsösbe. Szervezett csoportokban reggel 8 órától, délután 3-ig szedik a barackot, tanári felügyelet mellett. A barackosban találkoztam Szili tanár úrral. Tőle tudakoltam, hogy naponta hány kiló barackot szed le egy-egy diák. — Egy ládába 10 kiló- nyi őszibarack fér —■ mondta. — Egy-egy tanuló naponta 15 ládát is megtölt, s ezzel a munkával 30—40 forintot keres. Természetesen vannak, akik ügyesebben, jobban dolgoznak. Zámbó Etelka, Repka Erzsi, Cilicze Margit, Nagy Éva, Takács Kati például egy nap alatt 50—60 forintot is megkeres, Beszélgetésünk alatt érkezett a gyümölcsösbe Szűcs Balázs a gazdaság kertésze, aki a diákok munkáját irányítja. — Elégedett-e a diákok munkájával? — kérdeztem. — Nagyon örülünk annak, hogy a tanulók minden nyáron felkeresnek bennünket — válaszolta. — mert két szempontból is hasznos: a fiatalok megismerkednek a gazdasággal, a mezőgazdasági munkával, és a munkaerőhiányunkat is pótolják. Gyümölcsösünkben 27 ezer őszibarackfa Van. A hat fajta szakaszosan érik. Ezért szeptemberig munkát tudunk biztosítanál a diákoknak. — Hová szállítják a barackot? — Az ország minden részébe eljut, ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaságba és a Szovjetunióba exportálunk. Dél felé a magasan tornyosuló ládáknál öt lánynyal találkoztam. — Mire költitek majd a pénzt ? Mind az öten egyszerra akarták sorolni. — A következő hónapban Budapestre utazom — újságolta Szerezla Erzsi. — Egy ruhát szeret» nék venni... Csillag Erzsi egy fényképezőgépre, Nagy Éva pedig egy szép, divatos blúzra „pályázik". A többiek balatoni kirándulást, kerékpártúrát terveznek. Ha ezek a kívánságok valóra válnak, nagyon örülnek majd a lányok, hiszen az érát ők, maguk keresték meg. Gilicze Magdolna Kajakosok A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának KISZ-esei nagy munkába fogtak. A közelmúltban ugyanis öt kiselejtezett kajakot kaptak az MHSZ-től. A fiatalok kijavítják a kajakokat, majd leviszik a Tiszához. Hét végén jó hasznát veszik Ugon, ahová a KISZ-szervezet 3 szobás üdülőjébe ruccanak a fiatal szakmunkások. (Pásztor Zoltán felvétele)
