Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-02 / 154. szám
6. oldal Kendőzetlenül Összefüggések Akik lilozófiát tanultak, Ismerik az általános és egyetemes összefüggés elméletét: minden, mindennel összefügg. Ez a teória jutott eszembe, amikor nemrégiben vaskos iratkö- teget kaptam kézhez, benne jegyzőkönyvek, tanúvallomások, kérelmek. Nem bírósági ügyről van szó, mégcsak nem is a szabálysértési hatóságtól erednek az iratok. Egy részük hivatalos, más részük viszont nem hitelesített, tehát ez utóbbiakban kételkednem kellene. Nincs okom, jogalapom azonban kétségbe vonni annak az öt-hat embernek papírra vetett szavait, akik tulajdonképpen postára adták a „paksamé- tát”. Sajnos, nem abszolút bizonyító erejű a hivatalos jegyzőkönyv sem. Így tehát bizonyára nem haragszik meg az olvasó, ha sem a várost — ahol az eset történt —, sem pedig az ügy szenvedő, vagy örvendező alanyait nem nevezem meg. Miért írok akkor róla? Tapasztalat, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, biztos vagyok abban, hogy úgyszólván minden városban, sőt községben hasonló történetek keringenek közszájon. Magyarázhatnánk kialakulásukat azzal a biblikus felkiáltással: gyarló az ember, de legyinthetnénk is rájuk, mondván: nem mindenki Robespierre, a megvesztegethetetlen. Nem vesztegetésről van szó, csak összefüggésekről. A város egyik nagy forgalmú üzletében a kirendeltség-vezető felesége volt a főnök. Az asszony úgy értelmezte a körülményt, hogy neki nem kell semmit, sem csinálnia, illetve azt tesz, amit akar. Emiatt természetesen súrlódások keletkeztek az üzletvezető és a beosztotttak között. Közben kétszer is eltűnt száz-száz forint. Azt senki sem látta, hogy ki lopta el a pénzt, de négy tanú vall arra, hogy az egyiket (úgynevezett roll- nit) a főnökasszony táskájában találták meg. Aztán már óvatosabbak voltak a beosztottak: fölírták a százasok számait, s amikor közülük eev eltűnt, bezárták az ajtót: nézzük meg, kinél van a százas! A főnökasszony felháborodva kirohant, egyenesen a férjéhez ment, maid visszajött és kétszáz forintot kidobott az asztalra. Ügy lett a két esetből, jegyzőkönyvet vettek fel és a főnökasszonyt egy másik üzlet élére állították, ahol egyedül vezeti a boltot, nem „piszkálja” senki. Rövid idő múlva az üzlet egyik dolgozójának — aki ott volt a rollni megtalálásánál, a másik százas keresésénél, s akiről azt hitték, hogy ő szervezi az egészet a főnökasszony ellen — a lányát elbocsátotta a kirendelség-vezető. Pontosabban nem hosszabbította meg a szerződését. Miért? Tette fel a kérdést az anya a kirendeltségen. A válasz: tiszteletlenül viselkedik a feletteseivel. Megkérdezte az anya a közvetlen felettest is: ő ilyet nem állított soha. Ezek tudatában joga van-e feltételezni az anyának, hogy lányát bosszúból bocsátották el? Azt hiszem, igen. Feltételezhetik-e az üzlet dolgozói, hogy itt ösz- szefüggésről van szó, gondolhatnak-e a beosztottak arra, hogy a főnökasz- szonyt, aki erősen gyanúsítható a kétszáz forinttal, csak azért nem bocsátották el, mert a kirendeltség-vezető felesége? Igen, gondolhatnak. Bizonyítani azonban nem tudják egyiket sem. Vesztesek maradtak az összefüggések játszmájában. Ügy járnak be dolgozni, mintha mindennap kellemetlen feladatot bíznának rájuk. Szépséghibája a dolognak, hogy a megyei központ is — anélkül, hogy határozottan intézkedne — az elsimítás szándékát érezteti az üzlet dolgozóival. Minek ebből ügyet csinálni? Minden csoda három napig tart! — s ehhez hasonló sugalmat kap a kirendeltség a megyei központtól. Valóban: kétszáz forint nem nagy ügy, de nem is rendőrért kiáltanak a beosztottak, hanem jó munkahelyi légkört, az egyenlő elbánást áhítozzák. Kegyetlenül erős méreg az, ha az ember tisztában van igazával, mégis a fejére kop- pintanak azok, akiknek nincs igazuk. Csodálkozhatunk-e ezek után azon, ha ez az egy cseppnyi méreg lassan szivárog szét a városban. s kifeiti káros hatását. Még akkor sem szabad ezt engedni, ha valóban minden „csoda” három napig tart. —dorgál-— Atkozott ital Befutott a vonat a megyeszékhely állomására. Tódul kifelé a nép, csak egy öreg néni táblából a kocsi mellett, ahonnét leszállt. Nagy csomag, még nagyobb pakk, aztán egy hatalmas koffer sorakozik a lába előtt, de még két keze is tele van. Mellette három és fél—négyéves kislány topog. Ot nem izgatja a mama gondja — most mi lesz ezzel a rengeteg cuccal?! Magába me- rülten, kényeskedve illeg, lóbálja a sárga nejlonhálóba tett, fehér pettyes nagy, piros labdát, amely — hiába emelné feljebb kis kezével — folyton a földön pattog. Az öregasszony tökéletesen tanácstalan. . — Fogd a babádat! — nyújtja a celofán-ablakos dobozt a kislánynak, hogy valamivel szabadabb legyen az egyik keze. A gyerek mórikálja magát, állát behúzza, éppen csak odasandít a skatulyában fekvő babára, amely épp olyan szőke, mint ő. Még a haja is úgy van varkocsban, mint neki. Vállrándítás: neki most nem kell a baba. — Hát még te sem segítesz — jegyzi meg a nagymama, de minden harag nélkül. Mit várhat ilyen kisgyerektől? Aztán hozzáfog a csomagok felszedéséhez. Mindjárt indul tovább a vonat, a sínek közt nem maradhat a kislánnyal. De bárhogy is próbálja, egy pakknál többel nem bír. Vagy a koffer, vagy az a madzaggal Rendeletek és érzelmek Látogatóban a gyámhatóságnál szony tehát hazaköltözött Ritkán fordul elő, hogy a szerkesztőségünkbe látogatók nem kémek, hanem könyörögnek valamiért. Ezt tette ugyanis a közelmúlt napokban a fiatal édesapa, aki könyör- gőre fogta mondanivalóját: felesége elhagyta, magával Vitte 20 hónapos fiukat. Távozása óta a gyermek közelébe sem engedi. Azért kérte, keressük fel feleségét, és győzzük meg arról, hogy néki minden vasárnap joga van látni kisfiát. Péterkénél A négy helyiségből álló lakásban patikatisztaság van. A kis Péterre a nagymama felügyel. — A vejem — mondja elgondolkodva — nem rossz ember. A nászasszony viszont elvefte a fiatalok fizetését. A tv-t csak szombat—vasárnap kapcsolhatták be. Spóroltak az árammal. A vejem az anyjától hetente csak 20 forintot kapott, a lányom ennyit sem. Amikor láttam, hogy a lányomnak ilyen Rosszul megy a sora, mondtam neki: itthon mindig van helyed. Egy szál ruhában jött el a gyerekkel. — Az apa eljön Péter- kéhez? — kérdem. — Azt már nem! — csattan a nagymama hangja. Ide ne is jöjjön! Arra meg törvény van, hogy hároméves koráig máshova nem kell odaadni. A továbbiakban hiába érvelek az apa érzelmeivel, és hivatkozom a Péterkét váró ajándékokra, a nagymamánál és a közben megérkezett édesanyánál minden kérés hiábavaló. A Kecskeméti Városi Tanács V. B. gyámügyi főátkötött göngyöleg — paplan lehet a papír alatt —, de három csomag?! Lehetetlen. — A buszhoz, néni? — Jaj, oda... Fogom a táskát, a nagyobb csomagot, bizony megvan a súlyuk. Indulunk. Nem győz hálálkodni. Mint öreg tyúkanyó, úgy tipeg, hogy a kislányt „terelje” maga előtt. Hogy jutott fel ez az öregasszony ilyen irgalmatlan terhekkel a vonatra? Meg egyáltalán. A gyerek is. — Tetszik tudni, a fiam az előző állomáson leszállt — adja a magyarázatot gondolataimra. Majd a kislányhoz. — No, megint nincs apád... — Liheg, lassít. Megállunk pár pillanatra. Most meg hozzám: — Mosf találkozott vele először az apja, mióta megelőadója munkaköréhez tartozik a láthatási ügyek elbírálása. Munkatársaival minden apró részletet figyelembe vesznek, mielőtt egy-egy határozatot hoznak, s leírják: a gyámhatóság kötelezi, hogy a kiskorút ebben az időpontban és helyen átadja,.. „Legyünk család.:“ Bán Izabellánál érdeklődöm, akadt-e mostanában a sok láthatási kérelem között olyan, amely megnyugtató módon rendeződött? — Igen, volt ilyen. A szülők gyermekükért arra is képesek, hogy minden gyűlölködést elfelejtve, új életet kezdjenek. — Elmondaná a történetüket? — A fiatal kecskeméti lány távoli nagyvárosba ment férjhez. Gyermekük születése után házasságuk felbomlott. Az ifjú aszvan — int szemével a lánykára. — De megint eltűnt ... Lecsalta a vonatról az a másik piszkos ember... Lépkedünk. Itt van, milyen sorsokba ütközik az ember. A gyerek a nagymamájával utazott, s véletlenül összetalálkozott az apjával, aki már azelőtt elhagyta őket, mielőtt a kislány megszületett. S a lelketlen ember, alig várta, hogy mielőbb meglépjen. Gondolom én. A néni nehezen szuszog, ismét megállunk. Le is tesszük a terheket. Az öregasszony tátott szájjal szedi a levegőt, a kimerültség kétségbeesése a szemében. Töppedt kis kon- tyát szinte kicibália a szél ezüst haja fészkéből. Lila, régi seinem ruháján átütnek sovány teste szögletei. Karja apadt, fakó, fony Kecskemétre a kétéves legénykével. Az apa ragaszkodott fiához. Hetenként kétszáz kilométert utazott, hogy 1—2 órát vele legyen. Energiáját, idejét, pénzét, egészségét nem kímélve jelent meg a hivatalos időpontokban, de ez az idő mindig kevésnek bizonyult. Eleinte havonta kétszer, azután minden vasárnap, végül minden hónapban öt teljes napot volt együtt a rendkívül értelmes kisfiúval. Közben a gyermek édesanyja férjhez ment. A kisfiú apja előtt a legnagyobb szeretettel • emlegette anyját, és azt kérte, szerezzék őt vissza — „legyünk család” — mondta Anyjának viszont folyton arról beszélt, hogy apja mennyire szereti és várja őt. Kerek két esztendeig tartott, míg a kisfiú „ösz- széhozta” szülei házasságét. Az asszony elvált má- I sodik férjétől és összehá- i zasodott gyermekének ap- I javai. nyadt ráncos keze megmegrándul oldala mellett. Hogy már nem kell olyan vadul lélegeznie, beszél. — Tetszik tudni, megmondom, úgy ahogy van ... A fiim, meg az a másik is, aki lehívta a vonatról — inni a restiben, hogy a fene belé! — most szabadult a börtönből... Ügy akarta, én menjek elébe a kislánnyal. „Garambózott” és meghalt egy idős asz- szony. Akkor csukták le a fiamat, amikor a gyerek született. Ö már nem látta. Csak most, hogy kiszabadult ... Hogy örült, mikor meglátta, mekkora kislánya van már... Es most tessék, az ital kedvéért képes volt azzal a mocskossal leszállni... Az ital, az az átkozott ital... Akkor is ittas volt, mikor az a „garambó”... Tóth István 1911. július 2, péntek Programozás Az elektronikus számítógépek működését a program vezérli. Ez a program nem más. mint a feladatot megoldó ún. algoritmusnak, szigorúan meghatározott műveletek egymásutánjának olyan alakja, amelyet a számítógép „megért”. A programozás tehát hasonlít a fordításhoz: az algoritmusok nyelvéről a gép nyelvére. A szigorúan vett programozást tehát meg kell előznie a feladatot megoldó algoritmus kiválasztásának. Ezt többnyire olyan matematikus végzi, aki ismeri a matematikai szak- nyelv finomságait, de ismernie kell azt a területet is, amelyen a megoldandó probléma felmerült. A programozó mindig törekszik arra, hogy a feladatot visszavezesse már ismert és megoldott feladatokra. Ez legtöbbször úgy történik, hogy kisebb részfeladatokra bontják a kiindulót. Ez a törekvés, aztán kialakított néhány általános programozási „fogást”. Ilyen például a ciklusos programozás, amely azon alapszik, hogy a számítógép könnyen ismételni tud megadott, műveletsorokat. Sokszor ugyanis fokozatosan közelítve Ö taráivá, approximálva) oldja meg a számítási feladatot: minden ciklus után megvizsgálja az eredményt, mennyi az eltérés egy rögzített értéktől? Az eredménynek megfelelően azután módosítanak a kiinduló adatokon mindaddig, amíg az eltérés nullává válik. Kialakultak különböző programrészek (szubrutinok) is, amelyeket a gép memorikájába tárolnak és egyetlen utasítással be lehet hívni őket. Vagyis nincs szükség arra, hogy minden esetben leírják a szorzás vagy a gyökvonás stb. algoritmusát lépésről lépésre; elegendő, ha a szorzás vagy a gyökvonás szubrutinjának nevét írják le. mert hisz a gép ennek alapján már „tud” szorozni is. A programozás mindig valamilyen programnyelven történik. Bizonyos értelemben ezek valameny- nyien univerzumnak (Algol, Cobol stb.), de tulajdonképpen csak egy-egy p.ob- lémacsoport (pl, közgazda- sági) megoldására készültek, ugyanakkor az ilyen úgynevezett magasszintű összeállító programnyelven írt utasításokat, a gép még nem tudja végrehaitani. Először le kell fordítania (egy beépített fordítóprogrammal) saját gépi nyelvére a programot. Viszont mégis érdemes ilyen géptől független programozási nyelveket használni, mert így nincs probléma megoldása egy meghatározott számítógéphez kötve (már sok helyen vannak is programkönyvtárak, ahonnét kölcsön lehet venni egy- egy megoldó programot), másrészt alkalmasak rá, hogy a számítógéptől függetlenül is, mint nyelvet használják őket, természetesen szakkérdések vizsgálatára. Ne tegyék indulataik áldozatává! — Sajnos, nagyon ritka j az üyen szerencsés befeje- | zés — mondja elgondolkodva a főelőadó. A gyakoribb az, hogy a gyermek körül magasra csapnak az indulatok Mi pedig ren- i deletekkel próbáljuk sza- i bályozni az egyik szülő jogát, hogy hány , órára le- ! hessen együtt gyermekével. A láthatási joggal sokszor visszaélnek a szülők. A ; néhány órás együttlétet ar- ! ra használják fel, hogy a másik szülő ellen hangolják a gyermeket, akit egy- egy ilyen alkalom nagyon megvisel. Nem ritka, hogy napokig zárkózottá, lelki- beteggé válik. — A szülő tehát a volt házastárs iránti ellenszenvét és haragját a válás kárvallottjára, a gyermekre zúdítja. — A legtöbbször ez a helyzet. Ennek tudatában mondjuk el mindannyiszor, a panaszkodó szülőnek, hogy életének kudarcait, rosszul sikerült házasságát nem gyérmeke idézte elő. öt ne büntesse, tegye az együtt töltött néhány órát felhőtlenné, széppé, mert kizárólag így szolgálhatja értelmi-érzelmi fejlődését. Selmeci Katalin IFJÚ KAJAKOSOK (Tóth Sándor felvétele)
