Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

Űttörőolimpia Kertéss Zoltán, Perlaki István és a bajai leányváltó aranyérmes A VASÁRNAPI szül pom­pás megnyitó után hétfőn megkezdődött a küzdelem a VII. nyári úttörőolimpia minden versenyszámában. Megyénk versenyzői jól kezdtek és szinte minden sportágban ott vannak a legjobbak között A legsi­keresebbnek eddig szá­munkra az atlétikai ver­senyek bizonyultak. Hétfőn és kedden a négytusa egyé­ni és csapat valamint a kisdobos háromtusa egyé­ni versenyeket rendezték. Kedden volt az első ered­ményhirdetés, s ennék so­rán az első Bács megyei atléta is dobogóra állt Ká­sa Zsuzsa az 50 m-es síkfu­tásban második, majd ugyancsak a kislaböaha- jitásban is második lett. Az összetettben végül a 4. helyen végzett és díszes oklevelet kapott Az első aranyérmünket Kertész Zoltán, a Kecskeméti Lé­nán vár ősi Általános Iskola tanulója kapta, aki a fiú háromtusában a végső győ­zelmet megszerezte, közben mindhárom számban kü- lön-külön is dobogóra ke­rült Az olimpiai arany­érem és a díszes oklevél mellett tiszteletdíjként egy szép labdát kapott Egyen­letes, jó teljesítményt mu­tatott a leány négytusaver- senyben Mohai Ágnes, a Kecskeméti Ének-Zenei Ál­talános Iskola tanulója. Na­gyon szoros volt a verseny ebben a számban és csak egész kis különbséggel lett 8. Űjabb Bács megyei si­kert a váltó számok hoz­tak. Először a bajai leány­váltó indult és izgalmas versenyben a futamukban 2. helyen értek a célba. A meglepetés ezután követ­kezett Ugyanis az 52,8 másodperccel befutó Boly csapatát kizárták túlváltás miatt. Bajnokságot így a Bajai Kállai Éva Általános Iskola szerezte meg, nem kis örömükre. Eredmé­nyük: 53,8. A fiúk váltó­jánál szoros volt a küzde­lem, s végül a Jókai Álta­lános Iskola 49,6-tal a 3. lett. A MISKOLC-TAPOLCAI uszodában kedden álltak rajtkőre az úszók. Bikádi Gábor, a kecskeméti Víz­mű úszója, és a Len inváro­si Általános Iskola tanuló­ja nagyszerűen szerepelt, mert két ezüstérmet is ka­pott. Hogy az egyikből nem lett arany, abban, sajnos, a rendezés is benne volt egy kicsit. A két esélyes ugyan­is nem azonos időfutam­ban versenyzett és Bikádi hiába nyerte nagy fölény­nyel a futamát, a kaposvá­ri Hegedűs 1 tized másod­perccel megelőzte. Bikádi mellúszásban is biztos 2. lett, bár a győztes ered­ményénél lényegesen job­bat is úszott már az idén. A SZERDAI nap újabb sikereket hozott verseny­zőinknek. A legfényesebb érmet a bajai Perlaki Ist­ván kapta, aki az 1000 ni­es síkfutásban pompás fu­tás után közel 40 méteres előnnyel ért célba. Ered­ménye: új országos úttörő­olimpiai csúcs. Második lett a négytusa egyéni ver­senyben a félegyházi Seres, a fiú magasugrásban, pe­dig az új csúcstartónk Adamik Zoltán volt érde­kelt, Sajnos, nem tudta megismételni a vasárnapi eredményét és 169 cm-rel 3. lett A kiskunfélegyházi Mayer Erika távolugrásban 498 cm-rel az értékes 2. helyezést szerezte meg, vé­gül 100 m-en 13 másodper­ces eredménnyel — amely az előfutamok alapján a 4. legjobb idő — bejutott a csütörtöki döntőbe Kru- czhió Gabriella is. A labdajátékok közül háromban vagyunk érde­kelve. A labdarúgásban az alpári fiúknak nem ter­mett babér, az eddigi mér­kőzéseiken sorra nagyará­nyú vereséget szenvedtek. A leány kosárlabdában a Kecskeméti Ének-Zenei Ál­talános Iskola csapata, a budapestiektől elszenve­dett vereség után legyőz­te a debrecenieket és esé­lyes a dobogó 2., vagy 3. helyére. Minden a Baranya megye elleni mérkőzéstől függ. Végül a fiú kézilabdában a garaiak egy győzelmet és egy döntetlent értek el, s jelenleg még ott vannak az esélyesek között. Alétika Kisdobos leány három­tusa: 4. Kosa Zs. (Lenin- város) 179 pont. Kisdobos fiú háromtusa: 1. Kertész Z. (Leninváros) 181 pont. Leány négytusa egyéni: (II. kcs.) 8. Mohai Á. (Ének- Zenei) 225, Leány 4x100 m váltó: 1. Baja (Lányi Á., Szenti M„ Csontos Zsit. Balonyi B.) 53,8. Fiú 4x100 m váltó: 3. Kecskeméti Jó­kai Ált. Isk. Négytusa csapatverseny: 8. Kiskun­félegyháza, József A. Ált. Isk. Űszás 100 m mell: 2. Bikádi Gábor (Leninváros) 1:20,8. 100 m hát: 10. Kanyó Ta­más (Leninváros) 1:23,2. 100 m pillangó: 2. Bikádi Gábor (Leninváros) 1:09,3. 100 m leány gyors: 8. Ada­mik Csilla (Kernét, Béke tér) 1:13,6. 100 m hát: 11. Adamik Csilla 1:26,3. Kosárlabda Leányok: Kecskeméti Ének-Zenei—Debrecen 42:10 (20:4). Kézilabda Fiúk: Garai Alt. Isk.— Hevesi Alt Isk. 9:9 (6:4). Tájékozódási futás __ 9 . Hatházi Ilona. Fiúk: 9. Lakatos László. Sportlövészet Fiú egyéni, 4. Kiss Imre 308 kör. 7. Nyirádi András 287 kör. Fiú csapat: 4. Bács megye 595 kör. Leány egyéni: 16. Házi Márta 215 kör. 17. Förgeteg Mária 151 kör. Leány csapat: 6. Bács megye 366 kör. Labdarúgás Balassagyarmat—Alpár 7:0 (4:0). KISPÁLYÁS I.ABDARÜGÖ-BAJNOKSÁG L OSZT. VK FORDULÓ Eredmények: Volán—TGV 0:0, Aranyhomok—Dózsa ö. 0:3, MÁV ö—ZIM 1:2, Építők— Konzervgyár 1:0, Fémmunkás ö—Nyomda 1:3, BRG-Petőfi ö. 0:0, A. Cipőgyár—Kárpitos­ipar mérkőzés későbbre ha­lasztva. 1. Dózsa ö. 7 € 1 — 21-3 13 2. Nyomda 7 5 2 — 12-4 12 3. Építők 7 4 2 1 10-2 10 4. Fém. O. 7 4 2 1 7-4 10 5. Petőfi ö. 7 2 4 1 9-4 8 6. BRG 7 3 1 3 7-4 7 7. Aranyh. 7 3 1 3 5-9 7 8. Kárpitos. 6 2 1 3 10-9 5 9. Konzerv. 7 2 1 4 5-7 5 10. Cipőgyár 6 1 3 2 4-9 5 11. Volán 7 2 1 4 6-12 5 12. ZIM 7 1 2 4 4-11 4 13. MÁV ö. 7 1 1 5 7-lx 3 14. IGV 7 2 5 2-20 2 Labdarúgó-bajnokság, 1970—71. Mérlegen a Kecskeméti Dózsa Az 1970 -71 bajnoki évnek voltak olyan szaka­szai, amikor velünk együtt a kecskeméti szurkolók, de a megye sportközvélemé­nye is úgy érezte, hogy a K. Dózsa NB I. B-s csapata jó úton halad és képes lesz arra a nagy bravúr­ra, amelyre évek óta hasz­talan készült — feljut az NB I-be. Mire alapoztuk derűlátá­sunkat? A bajnoki szezonra való felkészülés nagyon jól si­került. Az úgynevezett fél­fordulós bajnokságban kis- híján csoportelsőséget szer­zett a lila-fehér gárda és a jó szereplés jutalmaként hét pontot hozott magával az új bajnokságra. Tehát kellő önbizalommal indul­hatott neki a bajnoki sze­zonnak a Dózsa. Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy Szige­ti Ferenc edző személyé­ben komoly szaktekintély irányította az edzéseket, a felkészülést a mérkőzések­re, akinek szavára a játé­kosok minden tálük telhe­tőt megtettek. A Dózsa el­nöksége és a labdarúgó­szakosztály vezetősége is elkövettek mindent annak érdekében, hogy a csapat és annak minden tagja za­vartalanul készülhessen a mérkőzésekre. Ami a csapat szerkezetét illeti, benne jól keveredett a tapasztaltabb és egészen fiatal játékosok aránya. Mind a védelemben, mind a középpályán olyan ta­pasztalt — de még nera idős — játékosok kaptak kulcsszerepet, akik stílust, elgondolást vittek bele a csapatjátékba. Az őszi szezon megmu­tatta a csapat erényeit, de a hibáit is. Elfogadható vi­déki szereplés, tisztes ered­mények után, hazai pályán „hideg zuhanyok” sorozata. Elég, ha emlékeztetünk ar­ra, hogy az NB I. B sereg­hajtója, a BVSC a Széktői Stadionban győzte le l:0-ra a Dózsát, s hogy ugyanitt az Egyetértés valósággal „kiütötte” a kecskeméti együttest (3:0). A szurko­lók sokáig értetlenül áll­tak az események előtt, amikor szeptember 27-én Pécsett ragyogó játékkal 2:0-ra legyőzték a Bá­nyászt, s egy hét múlva a Akikről csak a tabellák beszélnek" ír U ányszor hallottuk ■■ már egy-egy, a ma­gyar labdarúgást ért fias­kó után az elkeseredett szurkolóktól: „Inkább ki­megyek egy járási bajno­ki meccsre, ott legalább hajtanak!” S, hogy meny­nyire igazuk van a szur­kolóknak, mi most egy körsétára invitáljuk az ol­vasót : ismerkedjenek meg a kalocsai járási labdarúgó bajnokságban kúzdő csa­patokkal. Bevezetésül néhány adat: két osztályban tizenkilenc csapat küzdött a bajnoki pontokért hétről hétre, s ha ehhez hozzávesszük az úgynevezett I. osztályú bajnokság tartalékcsapa­tait is, akkor 30 együttes összecsapásait láthatta a közönség Tasstól Dusnokig. Az I. osztályban játszó 11 csapat között végig iz­galmas, érdekes küzdelem folyt a bajnoki címért és a helyezésekért, amit jelez az is, hogy csak az utolsó forduló eredményei és a gólkülönbségek billentették a mérleg nyelvét egyik, vagy másik csapat javára. A kalocsai járási labdarúgó-bajnokságról Kiesett a K. Dózsa az MNK-ból BUDAI NAGY ANTAL SE—KECSKEMÉTI DÓZSA 3:0 (0:0) Budapest, Kelenvölgy, 200 néző. Vezette: Müncz. K. Dózsa: Gór — Oláh, Gyiffkó dr., Kreidli — Dió­szegi, Lutz — Zsákai, Ló- di, Kiss II. (Dobó), Pasek (Balatoni), Tatár. Edző: Szigeti Ferenc. Viharos szélben és na­gyon rossz talajú pályán játszották a mérkőzést, A hazai csapat nagyon lelke­sen, a Dózsa pedig kényel­mesen és rosszul játszott. Az eredmény meglepetés, de igazságos. A kecskeméti csapatnak alig akadt hely­zete. A Dózsa 11-eshez is jutott, de ezt Lódi elhibáz­ta. A gólokat Szilasi, Tóth és Bánfi lőtték. A Dózsá­ból csak Lutz játszott el­fogadhatóan* v Végeredményben a bajnoki címet az egyenletes telje­sítményt nyújtó fajszi csa­pat szerezte meg az azonos pontszámú, de gyengébb gólkülönbségú solti együt­tes előtt. A fajszi együttes­ben kimelkedő teljesít­ményt nyújtott a Kollár, Débics, Krajc'zer „agy­tröszt”, s nem kevés részük van a siker kivívásában. A második helyezett solti csapat szinte az egész idényben listave­zető volt. Az első — mad­ridi szóhasználattal élve — „megrendítő ütést” Duna- vecsén kapták, s hogy ez végzetesnek bizonyult, azt jelzi az is, hogy az utolsó három sorsdöntő forduló­ban mindössze 1 pontot szereztek. Közrejátszott a csapat „leeresztésében” az is, hogy az együttes motor­ját képező Wolf—Obomyik duó a hajrában nem tudta megszokott jó teljesítmé­nyét nyújtani. S okáig a bajnoki cím­re aspirált a bátyai csapat is, amely a legtöbb gólt — számszerint 72-őt — rúgott a bajnoki idény­ben. Végül is meg kellett elégedniük a 3. hellyel. Végig borotvaélen tán­colt a 4. hely megszerzé­sének, s így a megyei II. osztályba való feljutásnak a lehetősége a dunavecsei csapat esetében. Sorozat­ban nyerték mérkőzései­ket, de egy pillanatig sem érezhették magukat pá­holyban, mert szorosan a nyomukba szegődött az öregcsertői együttes is. A döntés itt is az utolsó for­dulóra maradt, és — mint a bajnoki cím esetében — itt is a gólkülönbség volt a „helyosztó” Dunavecse javára. A volt járási szék­hely csapatából különösen Majer, Kovács P. és Szur- ma jó teljesítménye érde­mel említést. Nemes küzdelemben szo­rult az 5. helyre az öreg- csertői együttes, ahol Vén csatasorba állítása sokat lendített a csapat „szeke­rén”. A dunapataji együt­tes is végig biztos feljutó­nak látszott, s csak az utolsó négy mérkőzés ku­darcsorozata repítette vissza őket a 6. helyre. Az első hat helyezett csapat képességei és telje­sítményei élesen elhatárol­ható a többi együttestől. Szinte kettészakadt a baj noki mezőny, s az „alsó ház” csapatai csak egy-két meglepő eredménnyel hív­ták fel a figyelmet ma­gukra. G onczlik Sándor, a bajnokságot üzemel­tető kalocsai JTS elnöke elmondta, hogy minden feltételt megteremtettek a bajnokság zavartalan le­bonyolításához. Harminc­egy játékvezető működött közre hétről hétre, s ré­szükre rendszeres tovább­képzést is tartottak. Sok dolga akadt a járási lab­darúgó szövetség mellett működő fegyelmi bizott­ságban dolgozó társadalmi munkásoknak is: tizenhat ülésen 41 ügyet tárgyaltak. Sikerült kapcsolatot te­remteni a Tolna megyei labdarúgó szövetséggel is, és kölcsönös játékvezető- küldéssel segítették egy­más munkáját. A megyei labdarúgó szövetség legutóbbi határozata értelmében a kétcsoportos megyei II. osztály küzdelmeiben a ka­locsai járási bajnokságból Fájsz, Solt, Bátya és Du­navecse csapata vesz részt. Az ott elért eredményük lesz majd a kalocsai járá­si bajnokság színvonalának igazi bizonyítéka. Csapa! Lajos hazai pályán a ZTE ellen már csak 0:0-ra tellett az erőből. így történt meg azután, hogy a remélt második hely helyett az ötödiken végzett a Dózsa, s tért té­li, pihenőre. A szurkolók azonban újra csak számolni kezd­tek. Nincs még minden el­vesztve, hiszen kedvező a Dózsa sorsolása. Hazai pá­lyán többször szerepel a csapat, mint idegenben. Vajon ez előny lesz-e a lila-fehéreknek? A tavaszi szezon újra jól kezdődött a kecskemé­tiek számára. Néhány for­duló után úgy festett a helyzet, hogy talán be­fogható lesz az Egri Dó­zsa. Ez annál is inkább valószínűnek látszott, mi­vel az egriek Kecskemétre jöttek és 1:0 arányban ve­reséget szenvedtek. Ekkor valóban úgy láttuk, végre megtörik a jég. Ezt látszott igazolni az is, hogy egy hét múlva a Széktói Stadion­ban a Dózsa ragyogó csa- tárjátékkal 4:0-ra legyőzte az Oroszlányi Bányászt. Felcsillant a második hely megszerzésének a le­hetősége. S ekkor, mint már annyiszor a múltban, jöttek a váratlan eredmé­nyek. Újra tisztes szerep­lés idegenben, döntetlenek a hazai pályán. Mindez végeredményben arra volt elegendő, hogy a bajnok VM Egyetértés és a má­sik feljutó Egri Dózsa, va­lamint az igen jól hajrázó Oroszlányi Bányász mögött a negyedik helyet szerezze meg a Kecskeméti Dózsa. Természetesen ezzel az eredménnyel mind a csa­pat vezetői, mind pedig a széles sportközvélemény joggal elégedetlen. Ebben az évben ugyanis olyan kiegyenlített erők küzdöt­tek a bajnoki pontokért, amikor egy kissé nagyobb összpontosítással, gyakran nagyobb küzdőkedvvel pá­lyára lépve, jobb eredmé­nyeket lehetett volna el­érni. Mindezt azért mondjuk meg, mert tudjuk, hogy a Dózsa csapatában meg volt a kellő tudás a jobb sze­replésre. A csarpat védel­me — egy-két megingástól eltekintve — végig ki­egyensúlyozottan szerepelt. A középpályások inkább a védekezésben jeleskedtek ebben a bajnokságban. A kapura már kevés veszélyt jelentettek. A játékosok legnagyobb fogyatékossága a lassúság. A mai korsze­rű követelményeket tá­masztó futball első és leg­fontosabb törvénye a gyorsaság. A lassúság az­zal kezdődik a támadás­építésnél, hogy körülmé­nyesen továbbítják a lab­dát és azzal fejeződik be, hogy a döntő pillanatok­ban az ellenfél védői előbb érik el a labdát, mint a kecskeméti támadók. Ezek együttvéve okoz­ták azt, hogy a K. Dózsa idén sem tudta beváltani a szerepléséhez fűzött re­ményeket. A szakvezetők bizonyára értékelik az évet. mérlegre teszik a jót és a kevésbé jót, s levonják a szükséges tanulságokat a jövőbeni jobb szereplés ér­dekében. Mezei István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents