Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Gál Farkas: Äi szellem paritása A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN a közelmúltban ért véget az a tanácskozás, amelyen a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsának (ICSU) vezetősége és bizottságai, a világ különböző országaiból érkezett tudósok vettek részt. A szervezet, amely tizenhat nemzetközi tudományos szövetséget egyesít magában, és amelyben több mint hatvan ország képviselteti magát legfelsőbb tudományos szerve — így mi az Akadémia — által, természetesen számos más országban is tarthatta volna tanácskozásait. Azt, hogy ezúttal hazánkat választották székhelyül, nemcsak fővárosunk szépségének, jó vendéglátó hírének tulajdoníthatjuk. Elsősorban a magyar tudósok munkájának, tudományos eredményeinek a megbecsülését olvashatjuk ki ebből, pontosabban szólva azt, hogy a nemzetközi tudományos élet hogyan értékeli eredményeinket, szellemi termékeinket, nemzetközi mérlegen milyen a szellemi munkánk paritása. Talán túlzottnak tarthatná az olvasó ezt a következtetést, ha egyedül a most lezajlott nemzetközi tudományos tanácskozásból vonnánk le. De nem ez az egyetlen nemzetközi tudományos rendezvény hazánkban az idén. Csak ebben az évben tizenegy nemzetközi szervezet tartott, illetve tart nálunk különböző rangú tanácskozást az Akadémiával karöltve. S e rendezvényeknél is többet mond tudományos munkánk értékeléséről a magyar tudósok részvétele a nemzetközi tudományos életben. AZ IMÉNT lezajlott tanácskozáscsokor rendező szervének, a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsának tavaly választották alelnökévé a magyar akadémikusok sorából Straub F. Bruno professzort. Mellette még több magyar tudós választott résztvevője a nemzetközi tudományos szervezetek vezető testületéinek, vagy a nemzetközi szervezetek által vállalt valamilyen tudományos munka irányítója. Hosszú lenne a nevüket is felsorolni tudósainknak, akiket meghívtak egy-egy külföldi egyetemre vendégprofesszorként, vagy tudományos intézetbe kutatómunkára. Jelenleg is közel negyven magyar tudós tartózkodik külföldön ilyen minőségben, vagy szakértőként. Közöttük Fónagy Iván már három esztendeje tart előadásokat a Sör- bonne-on: egy évre hívta meg nyelvtudósainkat a párizsi egyetem, de már két ízben meghosszabbította ven- dégprofesszorságát. Keresettek matematikusaink, analitikai vegyészeink, talajtani kutatóink. Munkásságuk és tudásuk megbecsülése egyben a hazai tudományos élet és tudománypolitika értékelése is. Egy nyugatnémet professzor találó elismerését fejezte ki egy beszélgetés során a magyar tudománypolitikának. „Nálunk gyakran csak azt a kutatót becsülik meg, akinek a munkája közvetlen üzleti hasznot hoz. De az ilyen alkalmazott kutatás nem nélkülözheti az alapkutatást. Önöknél jobban megbecsülik az alapkutatómunkát és tudást, ezért olyan tudósaik vannak, akiket szívesen meghívunk” — mondotta. Anyagi erőnkhöz képest nincs módunk hatalmas gyorsítókat — az atommagfizika mammut-berendezéseit — építeni, de fizikusainkat nagyobb országok kísérleti berendezéseinél mindig szívesen látják. Munkájuk, jelenlétük révén — így értékelik — „esprit”-t, szellemi indítékot kapnak saját munkájukban is. DE MI a mi hasznunk mindebből? — teheti föl a kérdést a hazai olvasó. A hasznot két „lapon” könyvelhetjük el. Egy közkeletű példából kiindulva: a külföldjáró turista is mindig lát olyasmit, amit otthon hasznosíthat. Fokozottan áll ez a tudományra, amely nem is fejlődhet egyetlen ország kutatóinak „beltenyészeteként”, sőt egyetlen tudományág határai közé zártan sem. A tudományos eredmények egymásra épülnek, mint a házban a téglák. A tudomány legfontosabb, nélkülözhetetlen csereeszköze az információ, a híradás, a tudomásszerzés a többi tudós munkájáról és eredményeiről. A tudományos folyóiratok ezreinek hajszálerein keringenek az új információk a világ tudományos életében. De mire egy ilyen közlemény nyomda- festéket lát, kutatói már jóval tovább haladtak. A leg- frisebb értesüléseket szóban lehet szerezni, a nemzetközi tanácskozásokon, a külföldi kutatóutakon, egymás egyetemeire és intézeteibe látogatva. Akkor, amikor még meg sem született az eredmény, csupán az úi kutatás iránya, alapelgondolása ismeretes. Ez az elsődleges haszon, tegyük hozzá, hogy közvetlen felhasználható, átvehető, megvásárolható kutatási eredmények időbeni felismeréséhez is vezethet. A MÁSIK haszonnak egy nehezen körülírható szellemi értéket tarthatunk. Tudósaink munkájának nemzetközi megbecsülése hazánkra vet jó fényt egyúttal. Mint elöljáróban mondtuk: szellemi paritásunkat növeli a világban. Büszkék lehetünk rá. Olyan érték, amit pallérozott tehetséggel, céltudatos munkával vívtak ki tudósaink, s amely a mai világ gazdasági fejlődésében a legma” ■ ~1bb „árfolyamon” jegyzett: fi technikai és gazdasági fejlődé? alapja. N. F. Olvadj le rólam rohanás Mostanában értem igazán Vitéz Mihályt j a köhécselő, istenfejű embert és polgárt , mert valami „csalfa, vak remény” játszik velem s azzal kecsegtet, hogy a holnapi nap már ; több lesz mint huszonnégy óra: lesz időm [ átlépni az örökös rohanás tajtékjai felett. Lesz időm végig olvasni i a tegnapokban félbemaradt könyveket, ! lr°k haza is: jól vagyok anyám, csak ; nagyon sok a dolgom és éjszakánként | kesékről álmodom, vörös tüzek felett ) repülök, látom kicsi házadat a dagadó í folyó partján, kavarog a birsalmafa > ld°tlen koronája. Régen készülök, hogy > soraimmal felkeresselek. Gyakran > eszembe jutnak a harmatos utak, telivér > tavaszok, vörösréz-domborítású alkonyatok... Lesz időm csavarogni ; emlékeim udvarán: ülünk apámmal az i eperfatörzsön, szótlanul cigarettázunk , kémleljük az eget — jó lenne egy eső. ) Az istállóból ezüst nyalábokban gördül , lábunk elé a szénaszagú csönd. Valahol j kutyát vernek. Emberhangon jajgat. í ^útágas vonyít, mélység és magassság ( között szédeleg a vödör, közben jéghideg i vizet hány a vályú zöld-mohos ölébe. , Lesz időm kockás abroszra i könyökölve, pohár sör mellett rátok > Gondolni barátaim: verejtékszagú zubbonyban nyeltük a port, üvöltöttünk a laktanya j tengerfenék-udvarán, vaktölténnyel lőttük 5 szíven a csendet, s a beígért marsallbotot > elcseréltük volna egy sóízű csókért. Éjszaka , vörös kígyók sziszegtek az otromba pokrócok I alatt. Halántékunkban valami úgy kattogott, ] mint az automata fegyverek závárzata... ] Aztán letörlöm bajszomról a sör fehér virágát ! s derűs szemembe kacagnak a lányok, akiket > Erfurtban, Leningrádban, Berlinben, Szarajevóban ' Zakopanéban láttam, talán még az is, aki után ) egy órát villamosoztam Debrecenben. , _ Lesz időm egyszer, hogy megfogjam i fiam pacsirtaláb-törékeny kezét és elvezessem a csontokra épült városokba, megmutassam neki a tömegsírokra épült felhőkarcolókat, hősi I emlékműveket. S ha majd a Fény Sugárútján ; kiérünk az Értelem Terére, leülünk a i 1 isztaság Szökőkútja mellé, ott elmondom, 1 neki: látod, erre csavargóit apád, erre keresett téged, itt szédelgett üres gyomorral harmadnapos szakállal, s akik látták, félve i összesúgtak a háta mögött: valami furcsa \ sugár bolyong a szemeiben... Lélekben százszor is eltévedtem, mire megtaláltalak .. i Gergely Mihály: Olvadj le rólam rohanás verejtékszagú zubbony, ketyegő páncéling testemre szabott kaloda. Egy napot adj, hogy megállítsam robajló görgeteged, lemossam arcomról tusakodásunk nyomait, s zuhogó záporokkal éltessem magam. Ülhessek fehér kövekre, halszagú folyók partjaira madárfüttyöktől virágzó erdők hullámzó sátra alá. Egy napot adj, hogy lehajtsam fejem a rét selyem ölébe, s legyen időm nem gondolni az idővel. 'v... , m > n Tudom a Nevelőúr bisztosan föllesz háborodva, 1 dehát ászt mondta, a legőszintébben írjam le egy napomat mikor a legboldogab voltam. Hogy ez a szokás ebbe az intézetbe, ezt a dolgozatot minden új srácnak meg kell írni, mert ezáltal is lobban megismernek. És így jobban segíthetnek nekem a fejlődésembe. Jó, hogy most nincs itt senki a tanterembe. így nyu- godtaban emlékezhetek arra a napra. 1970. november 14 szombat volt. A melót aznap is félnégykor csengetek le a gépműhelyben, ahol féléve dolgozok. Lecsengethették volna már kettőkor, úgyse melózik komolyan hétvégén már senki, még szép ha valaki nem úgy hagyja ott a gépét mint a szemétdombot. Szombatonként mindig nagyob takarítást követelt a Főnök, én meg is csináltam. A melómra nem lehetett panasza. Meg is kaptam az első dicséretet a legelső hét után. Azt mondta: fiú, ha így folytatod, nálam egy két év múlva betanítót gépmunkás lehetsz! Hamár a jóédes szüleid nem adtak ipari tanulónak. Az igazság az hogy anyám adott volna, dehát van két testvérem, öcsém és húgom, anyám nem bír melót válal- ni, mert beteges, apám pedig alig ad haza valamit a fizetéséből, mindet elissza. Szükség volt hát az én keresetemre nagyon, észt is őszintén megmonta anyám amikor betöltöttem a tizenötödik évemet. Az általános iskolát a hetedik után hagytam abba. mert az ötödik*'1" elhúztak, ismételnem kelett. Nem vagyok magas nf; vésű, ebben is anyámra hasonlítok, ezért is ne'"”*''' el a srácok a téren öcsinek ígv h’vnak a kis mi"’ ez lett a nevem a gépműhelybe is. s°gér> munkás srác dolgozot ott, ő már betöltötte a tizenGál Sándor: Parasztasszony nyolcat, sokat megenged magának ígyhát az ő melójának nagyrészétt is nekem kelett elvégezni, ha ászt akartam hogy a haverság meglegyen kösztünk. A zon a szombaton háromra én már mindenei __H készen voltam. Neis mondjam, hogy Bajnok előb letette a lantot, ő már ászt leste, mikor mehet a zuhanyozóba. Ászt kérdezte tőlem — na öcsi, hová megyünk ma este? Közel lakott hozzánk Bajnok, a Szigetvári utcába, ígyhát amióta majd egyévi kerezs- gélés után beléptem a gépgyárba, a régi srácok melett sokszor Bajnokkal lötyögtem el az estéket Azért szerettem vele járni, mert rá csodára buktak a csajok, és mellette nekem is mindig jutót olyan csaj aki tán szobásé ált volna ha egyedül kezdek ki vele. De Bajnok melett valahogy énis különb lettem pláne hogy nem takarékoskodót a dicsérettel Hogyén milyen stabil fej vagyok a melóba, micsoda kiasz haver vagyok. És ami nem egy csajnak imponált legalábis az érdekessége miat, hogy én egy korty szeszt nem iszom. Csak jaffát vagy gyümölcslevet. Ez tényleg igaz volt. így asztán a zsebpénzemet mindig Bajnok piálta el, és a csajok akik melett kikötöttünk. Én azonban eltűrtem észt is, mert Bajnok máskülönben ólati rendes tag. A nagyanyjával lakik egy szobakonyhás lakásban, az apját tízéve elgázolta a vonat, részeg volt vagy öngyilkos let nem tudják. Anyja nemsokára férhez ment őt otthagyta a nagyanyjával. így asztán Bajnok császár lehetett a csajoknál: volt hová vinni őket. Nagymami alig látott, hallott, már nem sokat zavart. De mégis, két percen belül neki mindig akadt valami sürgős dolga valamelyik szomszédba, és tapintatossgn lelépett... Asztis megkell mondanom hogy még iskolába jártam de én már kevés estémet töltöttem otthon Éspedig apám miatt. Mióta az eszemet tudom apámat én csak részeg álapotában láttam! mégha ritkán józanon került haza, akkor is megverte anyámat meg minket Már akit otthon talált. ígyhát tanulni én csak az iskolába tanultam órákon, pláne ha jól nyomta szövegét a tanár abból én mindég jelesre feleltem Legtöbbször nem is mentem haza, iskola után bevágtam a táskámat valamelyik sráchoz, aztán ki a térre, fel a villamosra, egyik moziból a másikba, cigiztünk smároltunk a kis csajokkal Nyolc-kilenc óra volt mire én hazakeveredtem. Anyám már nemis veszekedet emiat Tudomásul vette. Csak mindig azért retteget, hogy a srácok engemis rászoktatnak a piára hogy egyszer majd c rendőrség keres eng°mis. Ami nemegyszer megesett "•Smrnci nagyob rnndalírozások után. Anyámat megfúrt-, ttom — attól n® felien, hogy énis piás leszek é—i é'pt*v ice-+vnt nem iszok, enyit • f"—m -tvim i~*’ ’ • Megcsókolt anyám — fiam drága kis fiam. ó ha így lenne, de boldog
