Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
«. oldal 1971. július 18. vasárnap Tanácsi munka újszerűén Beszélgetés a kalocsai járási hivatal elnökével Az új tanácstörvény bevezetésével egy időben megszűntek a járási tanácsok és végrehajtó bizottságaik. Helyettük új nevű és megváltozott feladatkörű közigazgatási szervek alakultak: a megyei tanács járási hivatalai. Az újszerű feladatokról, az ehhez kapcsolódó módszerekről és munkastílusról beszélgettünk Pétiké Jánossal, a megyei tanács kalocsai járási hivatalának elnökével. „ KÉRDÉS: — Milyen lényeges változásokra került sor a hatásköröket illetően? VÁLASZ: — A legjellemzőbb, hogy korábban a járási tanácsülés és a végrehajtó bizottság által gyakorolt elsőfokú hatósági jogkörök túlnyomó többségével most a községi tanácsok rendelkeznek. Ezek helyett a járási hivatal másodfokú jogköröket kapott a megyei tanácstól. Az állampolgárok szempontjából jelentős intézkedés ez, mert ügyes-bajos dolgaikkal nem kell a járási székhelyre utazniuk. A helyi tanácsok illetékessége nagymértékben növekedett, átfog minden olyan kérdést, melyhez helyi érdekek kapcsolódnak. Az állami munka korszerűsítésének ez a módja elősegíti a szocialista demokratizmus további fejlesztését, mert a jövőben ott hozzák a döntéseket ahol legjobban ismerik a körülményeket. KÉRDÉS: — Mennyiben módosultak, illetve melyek a járási hivatal feladatai? VÁLASZ: Munkánk alapvetően nem csökkent, inkább más jellegűvé, összetettebbé vált. Rendszeresen segítjük és ellenőrizzük a helyi tanácsok szak- igazgatási munkáját, szakmai javaslatokkal előmozdítjuk döntéseik helyességét, megalapozottságát. Elsődleges feladatunk, hogy erősítsük a községek önállóságát, az ügyintézés hatékonyságát, a helyes módszerek elterjesztését. A járás állami társadalmi és gazdasági szervei folyamatos együttműködésének megteremtésében is számottevőek a feladataink* A helyi tanácsok önállóságáról szólva: a kalocsai járás községeinek többségében helyesen értelmezik azt. Egyre többet és mind magasabb színvonalon dolgoznak a helyi politikai, gazdasági célok megvalósításáért. Mindezt úgy végzik, hogy a döntések előkészítésébe és meghozatalába bevonják a lakosságot, számon tartják javaslatait, megszívlelik a bíráló megjegyzéseket. Megítélésem szerint két jelenségre fokozottabban szükséges figyelnünk. Az egyik; amikor csak a helyi érdeket nézik, elkülönítetten a járási vagy országos érdekektől. Esetenként születnek megalapozatlan döntések, vagy aránytalanságok a gazdálkodásban, többnyire a kulturális ágazat terhére. A másik jelenség korántsem általános, jelentkezésével mégis hasznos számolni. A helyes döntéseket nem mindenkor sikerül kellően alátámasztani, vagy megindokolni. Egyes tanácsok olyan kérdésekkel is a felsőbb szervekhez folyamodnak, amelyek eldöntése kizárólagos joguk. Egy példa: nemrég a pedagógusok jutalmazásakor személy- szerinti és összegszerű javaslatokat kértek a járási hivataltóL Mondanom sem kell, hogy ezt a gyakorlatot mielőbb szeretnénk megszüntetni. KÉRDÉS: — Hogyan segítik az említett jelenségek kiküszöbölését? VÁLASZ: — A járási hivatal gyakorlatias tanácsokkal, szakmai minősítésekkel segíti a helyi döntések kialakítását. A nagyobb horderejű kérdéseknél elvi szempontokat, irányelveket bocsátunk a helyi tanácsok rendelkezésére. Ezek nem kötelező érvényűek, de tanulmányozásuk, figyelem- bevételük feltétlenül hasznosA segítés egyik formája az is, hogy felfedjük az esetleges törvénysértéseket, időben jelezzük a hibákat a vb, vagy a tanácsülés előtt. Különös gondot fordítunk a szakigazgatási tevékenység javítására. A közelmúltban például ta- pasztalatcsere-értelekezle- tet szerveztünk Tasson a járás öt nagyközségében működő építési-műszaki előadók részére. Az ilyen jellegű tanácskozásoktól azt várjuk, hogy megismerve egymás munkáját, köny- nyebben leheissen hasznosítani a jó gyakorlatot és elkerülni a hibásat., KÉRDÉS: — Hogyan Jutnak el a községekhez a járás egészére vonatkozó fejlesztési elképzelések? VÁLASZ: — Ezelőtt a járási tanács önálló fejlesztési programmal rendelkezett. Most nem készítünk ilyen tervet. A járás fejlesztését meghatározó irányszámokat a járási pártbizottság éves szintű gazdaságpolitikai munkaterve tartalmazza. A párt vezető testületé által jóváhagyott elképzelések a községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek útján jutnak le a községekbe. A helyi pártszervek a tanácsban dolgozó kommunistákkal közösen munkálják ki a helyi tennivalókat. A tanácsülésen már a részletes tervet vitatják meg és emelik a határozat rangjára. E folyamatban jelentős feladata van a járási hivatalnak is. A pártbizottsági program alapján javaslatokat, további irányelveket dolgozunk ki a gazdálkodásra, a kultúrára és más szakterületekre vonatkozóan. Szeretném megjegyezni, hogy a tervek kidolgozásának és lejuttatá- sának az imént említett módja még nem végleges, talán nincs is meg minden szükséges eleme. Ugyanez vonatkozik a párt- és állami szervek kapcsolataira, hatásköri tevékenységére is- A jövő gyakorlata mutatja majd meg a követésre méltó formát és módszereket. Égy azonban bizonyos: a hangsúly a községi tervekre helyeződött át, mert ott kell elkészíteni a terveket, ahol a döntéseket hozzák és ahol a legjobban ismerik az adott feladatokat. KÉRDÉS: —■ A feladatok bonyolultabbak lettek, rendelkeznek-e ehhez megfelelő apparátussal? VÁLASZ: — örvendetes, hogy egyre több fiatal választja a köztisztviselői munkát. Az idősebb, nagyobb gyakorlattal rendelkező tanácsi dolgozókkal együtt, most olyan kollektívák tevékenykednek, amelyek képesek megbirkózni a megnövekedett feladatokkal is. Az apparátus — a községiekkel együtt — felkészült, szakmailag jól képzett. Ennek bizonyítéka például, hogy az új tanács- törvény megjelenése óta, mintegy 30 százalékkal emelkedett a közép- és felsőfokú állami iskolát végzettek arányszáma. Tapasztalataink szerint, egyre többen tartják fontosnak politikai műveltségük fejlesztését is. Az alkalmazottak létszámának közel negyven százaléka elvégezte illetve jelenleg végzi a marxista—leninista egyetemet vagy a hasonló jellegű középiskolát. E jelenségekből joggal következtethetünk arra, hogy a járás köztisztviselői gárdája hivatásának tekinti a tanácsi munkát, ennek megfelelően látja el tennivalóit. Végül: jómagam mindenekelőtt azt várom az újszerű tanácsi munkától, hogy abban mielőbb jelentkezzenek az önállóság kritériumai. Ne csak néhány, de valamennyi. Ez jelenti falun az állami munka javítását — válaszolta végül Petiké János elvtárs. — Szabó Attila Versengés - egyenlőtlen feltételekkel Az iparosítás következményei Kerekegyházán Már nem kell százszámra elvándorolniuk, ingázniuk a kerekegyházi lányoknak, fiatalasszonyoknak, ha rendszeres keresethez, megélhetéshez akarnak jutni. Ott van helyben a textilüzem, a Habselyem Kötöttáru- gyár részlege. Népszerű, de hiteles — az előállított termékekre pontosan utaló — nevén: a „bugyigyár”. De egyértelmű okunk van-e az örömre, a nagyközség iparosodásának láttán? Válaszért Farkas Já- nosnéhoz, a kerekegyházi Béke Szakszövetkezet elnökéhez fordulok. — Az üzemrészleg pár év előtti idetelepítésével a nyilvánvaló cél az volt, hogy a fiatalok ne hagyják itt a falut — feleli. — Ez idáig rendben van. De ez a mezőgazdaság számára semmiféle utánpótlást nem jelent. Sőt! Korábban az itt élő fiatalok 30—40 százaléka, itt zömmel a nőkre gondolok, a mezőgazdaságban dolgozott. Ezek közül ma már senki nincs itt- Nemcsak nálunk, hanem a másik két szakszövetkezetben, az. Aranyalmában és a Haladásban, sőt a két tsz-ben is ez a helyzet. Pontosabban miről van szó? A Béke Szakszövetkezet 1200 holdas közös terüledán., evek öfa sikerrel ter- . mesztiX.. a zöldbabot és a Ketten a mólón (Tóth Sándor felvétele.) A nyugodt pihenést a fölfedezés örömével társíthatják azok a természetkedvelők, akik a kevésbé fölkapott helyek mellett döntenek, amikor az üdülésüket szervezik meg. Bács-Kiskun igazán bővelkedik ilyen tájakban — kezdve a Duna egyes szakaszaitól az apró tavacskákon át egészen a Holt-Tiszáig. A sorba illeszkedik Kunfchértó is, amelynek a vizében egyaránt megmártóznak a tó mellett levő edző- és sportvezető- képző-tábor lakói, a helybeliek és a vendégek. Esténként valami ritkán átélhető csöndes romantika lengi át különösen a móló tájékát, ahol zavartalanul lehet üldögélni kettesben. Az idillre a lenyugvó nap szórja vörösbe forduló áldását. — halász — paradicsomot. Oly módon, hogy kiadták százalékos művelésre. De a terület így is évről évre apadt. Zöldbab az idén már alig van, a paradicsom sem több hat holdnál. Ám a vele járó gond a sokszorosára növekedett : akik korábban rendre elvállalták a területet, azok az idén már nem jelentkeztek. De ami még nagyobb baj: mások sem jelentkeztek a helyükre. A szántóföldi kertészkedés Kerekegyházán ezzel eljutott a végponthoz. Pár évvel ezelőtt a Békében meg kellett szüntetni a termesztés némely fázisában munkaigényesnék bizonyult cukorrépaterületet. Hasonló sorsra jutott az anyarozs- termesztés is. Mi marad ezek után? — A kalászosok, a kukorica és a lucerna — adja meg a választ az elnökasszony. — Ezek gépesíthetek- Ott van még a száz hold szőlőnk, amelyből 84 hold az új telepítésű, de ezt is összesen hét ember műveli. A gyomirtást már itt is vegyszerrel végezzük. S hogy mi lesz a szürettel? Számítunk a társadalmi munkára jelentkezők jóindulatára. A gondok ezen a ponton a közgazdaság szintjén is összecsomósodnák. Az 1200 holdon, nagy kínnal-keserv- vel, évente- ötmilliós" termelési értéket produkálnak. A legnagyobb területen termesztett gabona „hozza” a legkevesebbet; az idei tízvagonos termést már értékesítették, ezért kaptak 250 ezer forintot. Ez az összeg a szerződöttek, a függetlenített alkalmazottak kéthavi munkabérének felel meg. S van mögötte csaknem tízhónapos termesztési időszak! Az ötmillióból beruházásra, fejlesztésre nem jut több 700 ezernél! Mit lehet eny- nyiből kezdeni? Oda kell fordítani, ahol a gépesítés — létkérdés. Például a kukoricatermesztés összefüggő mechanizálására. A kerekegyháziak ma már százalékos kukoricaföldet sem vállalnak. S miért is tennék? Nincsenek ráutalva, amióta a táptakarmányok forgalmazását szabaddá tették részükre. A háztáji állattartás, sertéshízlalás közkedvelt, talán épp azért is, mert egyáltalán nem feltételezi a fáradtságos kukoricakapálást- Ez, önmagában véve jó és rendjénvaló: a kukoricát olcsóbb és gépi eszközzel kell megtermelni, a takarmányra- valót pedig keresse meg a falusi ember könnyebb és termelékenyebb munkával. Ám a folyamat tendenciái könyörtelenek: aki egyszer félretette a kapát, az többé már nem hajlandó elővenni. Akkor sem, ha olyan növényt kell megművelni, amihez még nincs gép, nincs vegyszer. És ez utóbbiak beszerzése tetemes költséggel jár. Ezt a nagyobb bevételeknek kellene ellensúlyozniuk. Kellene... De ehhez az volna szükséges, hogy a gazdaság foglalkozzék feldolgozó és értékesítő tevékenységgel- Ez pedig újabb beruházást igényel. Ne is folytassuk tovább — a kör itt bezárulni látszik. A való helyzettel kell számot vetnünk, a szakszövetkezeti közös tevékenység alacsony termelékenységével, amely azt sem teszi lehetővé, hogy alkalmazottai részére a közös — napi 10—12 órás műszakot számítva — ugyanany- nyi bért fizessen, mint a „bugyigyár”, napi nyolc órára. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, az ottani bérnek legalább a másfél- szeresét kellene fizetnie ... Csábi Ferencné művezető és alapszervi párttitkár végigkalauzol a nagy műhelycsarnok gépsorai között. Az itt dolgozó 330 nő csaknem kétharmada 18 évesnél fiatalabb. A most végzett nyolcadikosok közül is 20—25-en jönnek ide. Két hónapon át a betanulási órabér öt forint, utána teljesítmény szerint részesednek — 1200-tól 2400 forintig terjed a kereset. Van több 16—17 éves kislány, akinek borítékjában kétezernél kevesebb még nem voltTavaly 43, az idén 30 napos nyereségrészesedést fizettek. Az üzem minden kedvezményt, biztatást megad a továbbtanuláshoz. A KISZ rendszeres és eleven klubfoglalkozásokról, széles körű szórakozási lehetőségekről, kirándulásokról gondoskodik. Csak dicsérni lehet a munkahelyi körülményeket is. Például: reggelihez a kakaót, a kiflit ügyes kis bárkocsival hordják szét, fel sem kell kelni a munkaasztal mellől. Literszámra fogy a feketekávé; önköltséges alapon olyan kiszolgálásban részesülnek, mint akármelyik eszpresz- szóban. Elképzelhető-e a bárkocsi a paradicsomföldön, vagy a szőlősorok között? Még ötletnek is túl groteszk! Nagyon-nagyon megértem, s elégedettséggel nyugtázom, hogy az ipari, üzemi munka falun társadalmi rangot, presztízst jelent, hogy az itt dolgozó tizenévesek igényeikben — és persze lehetőségeikben is — messzemenően civilizáltabbak, mint paraszti szüleik. Korjelenségként azt is elfogadom, hogy a csarnok fénycsöves mennyezete rokonszenvesebb, mint a hőséget árasztó nyári égboltozat. De sehogyan sem tudok megbékélni azzal a folyamattal, hogy a falu iparosításának olyan ára legyen, ami az egykor virágzó homoki kertészkedés elsorvadásához vezet. Félő, hogy öt—tíz éven belül le kell mondanunk az olyanfajta termékek élvezetéről, amelyek előállítása alapvetően az emberi élőmunkát igényli. Nem hiszem, hogy ez törvényszerű következménye volna a falvak, a nagyközségek oly kívánatos iparosításának. Haszna ennek ezernyi, s ezek között van egy korántsem mellékes: felhívja a fi- a mezőgazdasági alacsony szintű gyeimet termelés eszközellátottságára. Azzal, késztet. nincsenek feltételek hogy versengésre Amihez viszont meg az egyenlő Hatvani Dániel
