Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Elutazott Budapestről Mahmud Riad. az EAK külügyminisztere. KEDD: Rabatban kivégezték a katonai lázadás tíz ve­zetőiét. SZERDA: Jordániában a király csapatai megtámadták a palesztin gerillákat. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-konferencián az amerikai küldöttség tartózkodott az állásfoglalás­tól a DIFK béketervével kapcsolatban. PÉNTEK: Nixon elnök bejelentette, hogy 1972 tava­szán Pekingbe látogat. SZOMBAT: Kirchschläger osztrák külügyminiszter befejezte római tárgyalásait. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy józsef: A világ különböző tájain történteket nem lehet min­dig csak európai észjárás­sal megítélni, kizárólag európai szemmel nézni. Az „ahány ház, annyi szokás” — a nemzetközi életben is igaz... Rabatban a hét elején a látszatra mit sem adva, a lehető legsommásabb mó­don végezték ki a július 10-i puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégző osztag golyói­tól omlott a földre négy tábornok és hat ezredes. A hivatalos közlés — nyil­ván belső használatra, egy­részt az elrettentést céloz­va, másrészt a király mel­letti kiállás jeleként érté­kelve — sietett hírül adni, hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hul­lákhoz és — leköpdösték őket. •. Az úgynevezett „ci­vilizált világ” elszömyed. Sok hang hallatszik a rö­vid úton történt kivégzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Ma­rokkó királya nem állítot­ta hadbíróság elé a láza­dókat, hanem csak úgy egyszerűen végzett velük .. Miért? Vajon II. Hasszán és hírhedt belügyminiszte­re, Ufkir tábornok akár­milyen hadbírósági komé­dia végén nem ugyanúgy a falhoz állíttatta volna a monarchia és a monarcha ellen támadt tábornokokat, főtiszteket? Marokkó az arab világ legnyugatibb csücskében — Nyugat-barát politikai rend­szerben él. Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban történtek láttá- ra-hallatára: a marokkói vérengzés diszkreditálja a velük szövetséges rezsimet! (Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is „féle­lem és gáncs nélküli lo­vag” hírében állott vol­na. -. Még mindenki em­lékszik arra, hogy az ő emberei rabolták el 1965 ok­tóberében, fényes nappal, Párizs szívéből, a Lipp ét­teremnek szinte a küszöbé­ről a haladó, baloldali po­litikust, II. Hasszán rend­szerének demokratikus el­lenfelét, Ben Barkát- A te­kintélyes francia hetilap, az Express leleplezése szerint Ben Barkát egy Párizs kör­nyéki villába hurcolták. Itt, a titokban Párizsba siető Ufkir tábornok, a marok­kói belügyminiszter, saját kezűleg szúrta le, majd — a francia titkosszolgálat egyes embereivel összejátszva — a hullát Orly repülőteréről egy marokkói gép fedélze­tén hazacsempészték... 1967-ben a párizsi bíróság Ufkir távollétóben megtár­gyalta az utóbbi évtized leghajmeresztőbb politikai krimijét és a marokkói bel­ügyminisztert — halálra ítélte!) De Gaulle Franciaorszá­ga még nem bocsátott meg Ufkir Marokkójának. A tá­bornok-elnök halála után gyorsan feledni tudták a Ben Barka-botrányt. Ma­rokkó ugyanis több szem­pontból fontos Franciaor­szágnak. A párizsi „medi­terrán érdekövezetben” fek­szik. Itt él a legtöbb fran­cia telepes, kereskedő — az egykori gyarmatosítók hát­védhada. A marokkói bá­nyák tetemes része a fran­cia tőkéseknek hajt hasz­not. S ami Párizs számára szintén létkérdés: Ha nem a francia befolyás érvé­nyesül itt, akkor megjele­nik az amerikai! A hét másik szenzáció­ját Nixon amerikai elnök szolgáltatta, amikor a „ka­liforniai Fehér Házban”, az­az San Clemente-i nyara­lójában rövid nyilatkozatot tett, s közölte, hogy pe­kingi meghívást fogadott el! A kínai meghívófél gon­dolkozását csakúgy, mint az amerikai meghívott lo­gikáját európai aggyal alig­ha tudjuk követni. Egyfe­lől az utolsó évtized pe­kingi politikájának sajátos elemeit kell számba ven­nünk, másfelől az ameri­kai szokások-erkölcsök is­meretében kell végiggon­dolnunk, ami történt, tör­ténik és történni fog- Kí­nai népmesék furfangos fordulataira, látványos lele­ményére éppúgy utalhatok, mint a politikai prakticiz- mus primitív elemeire — ezek együtt adhatják a pe­kingi meghívás magyaráza­tát. A kínai vezetők várat­lan lépése szinte gyökeres szakítást jelent eddig hir­detett elveikkel. Minden­esetre érdekes lesz annak megfigyelése, hogyan fog­ja a meglepetésszerű vál­tozást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az ame­rikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Amj a bejelentés lénye­gét és következményeit il­lett: az államközi kapcsola­tok normalizálására irá­nyuló törekvéseket csak üd­vözölni lehet, mint a békés rendezésre irányuló szán­dékot, ennél többet mon­dani azonban pillanatnyi­lag csak jóslás lenne. A fejlemények világíthatják meg milyen célok szolgála­tába állítják majd ezt a látványos fordulatot, Pe­king és Washington köze­ledését. És milyen függő kérdéseket old meg ez a közeledés és milyen áron? Minden, kivétel nélkül min­den ettől függ! Hangsúlyozni sem szük­séges, hogy a bejelentés­nek, a kínai—amerikai po­litikában bekövetkezett for­dulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkívül bonyolult és a kényes problémák egész sorát veti fel. Pél­dául: mit jelent ez az indo­kínai rendezés szempontjá­ból? Változik-e Washing­ton magatartása Kína ENSZ-tagságával kapcso­latban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szovjet kapcsolatok javítá­sára irányuló pekingi tö­rekvés, vagy továbbra is szovjetellenes marad Kína magatartása? A kérdőjelek erdeje so­rakozik a pekingi és wa­shingtoni bejelentés mögött. Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a történtek felvetnek. FELOSZLATTÁK AZ OSZTRÁK PARLAMENTET Szavazott az osztrák parlament a törvényhozási perió­dus idő előtti befejezéséről, új választások kiírásáról. Képünkön: Dr. Friedrich Peter, a jobboldali Szabad­ságpárt parlamenti frakciójának vezetője leadja sza­vazatát. CLAYT VÉGLEG FELMENTETTÉK TALÁN UTOLJÁRA JÖTTEK? Washingtonban már híresztelik, hogy a párizsi vietna­mi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség veze­tőjét, David Bruce-t (bal oldalt) és helyettesét, Philip C. Habibot (mellette) leváltják. Lehet, hogy a csütör­töki 121. számú ülés számukra az utolsó volt? Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága sok éves hu­zavona után törölte a Cassius Clay, más néven Muh- hamed Ali ex-ökölvívó világbajnok elleni, ötévi bör­tönbüntetésről szóló ítélctet.Képünkön: Clay, az új ítélet után, Chicagóban, feleségével sétál. SZUDÁNT—MAGYAR KAPCSOLATOK Két magas rangú szndáni vendége is volt ezen a héten hazánknak. Kedden Omar el Hag Mousa, a Szudáni Demokratikus Köztársaság tájékoztatásügyi miniszte­re, pénteken Babiker Awadalla igazságügyminiszter ér­kezett Budapestre. Képünk Omar el Hág Mousa foga­dásán készült, a Ferihegyi repülőtéren, ahol dr. Vár- konyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke fogadta a vendéget. PATOLICSEV BRÜSSZELBE LÁTOGATOTT Kedden hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett Nyi- kolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztere. A repülőtéren Henry Fayat, Belgium gazda­sági és külkereskedelmi minisztere fogadta. A NEMZETI MÉLTÓSÁG NAPJÁ A nemzeti méltóság napjának nevezték el az új ün­nepet Chilében, abból az alkalomból, hogy rendelettel kisajátítják az eddig USA-tulajdonban levő rézbányá­kat. Képünkön Chile elnöke, dr. Salvador Allende mond beszédet. „ORÁNIAI” FELVONULÁS Mint minden évben, az idén is megtartották — Orániai Vilmosnak a katolikusok fölött aratott győzelme em­lékére — hagyományos felvonulásukat az észak-íror­szági protestánsok. A zavargások megelőzésére erős katonai és rendőri erőket mozgósítottak. A képen: Londonderrytől mintegy húsz kilométerre. Strabancban brit katonák „yédőőrizete” mellett vonul a menet.

Next

/
Thumbnails
Contents