Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Elutazott Budapestről Mahmud Riad. az EAK külügyminisztere. KEDD: Rabatban kivégezték a katonai lázadás tíz vezetőiét. SZERDA: Jordániában a király csapatai megtámadták a palesztin gerillákat. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-konferencián az amerikai küldöttség tartózkodott az állásfoglalástól a DIFK béketervével kapcsolatban. PÉNTEK: Nixon elnök bejelentette, hogy 1972 tavaszán Pekingbe látogat. SZOMBAT: Kirchschläger osztrák külügyminiszter befejezte római tárgyalásait. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy józsef: A világ különböző tájain történteket nem lehet mindig csak európai észjárással megítélni, kizárólag európai szemmel nézni. Az „ahány ház, annyi szokás” — a nemzetközi életben is igaz... Rabatban a hét elején a látszatra mit sem adva, a lehető legsommásabb módon végezték ki a július 10-i puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégző osztag golyóitól omlott a földre négy tábornok és hat ezredes. A hivatalos közlés — nyilván belső használatra, egyrészt az elrettentést célozva, másrészt a király melletti kiállás jeleként értékelve — sietett hírül adni, hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hullákhoz és — leköpdösték őket. •. Az úgynevezett „civilizált világ” elszömyed. Sok hang hallatszik a rövid úton történt kivégzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Marokkó királya nem állította hadbíróság elé a lázadókat, hanem csak úgy egyszerűen végzett velük .. Miért? Vajon II. Hasszán és hírhedt belügyminisztere, Ufkir tábornok akármilyen hadbírósági komédia végén nem ugyanúgy a falhoz állíttatta volna a monarchia és a monarcha ellen támadt tábornokokat, főtiszteket? Marokkó az arab világ legnyugatibb csücskében — Nyugat-barát politikai rendszerben él. Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban történtek láttá- ra-hallatára: a marokkói vérengzés diszkreditálja a velük szövetséges rezsimet! (Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is „félelem és gáncs nélküli lovag” hírében állott volna. -. Még mindenki emlékszik arra, hogy az ő emberei rabolták el 1965 októberében, fényes nappal, Párizs szívéből, a Lipp étteremnek szinte a küszöbéről a haladó, baloldali politikust, II. Hasszán rendszerének demokratikus ellenfelét, Ben Barkát- A tekintélyes francia hetilap, az Express leleplezése szerint Ben Barkát egy Párizs környéki villába hurcolták. Itt, a titokban Párizsba siető Ufkir tábornok, a marokkói belügyminiszter, saját kezűleg szúrta le, majd — a francia titkosszolgálat egyes embereivel összejátszva — a hullát Orly repülőteréről egy marokkói gép fedélzetén hazacsempészték... 1967-ben a párizsi bíróság Ufkir távollétóben megtárgyalta az utóbbi évtized leghajmeresztőbb politikai krimijét és a marokkói belügyminisztert — halálra ítélte!) De Gaulle Franciaországa még nem bocsátott meg Ufkir Marokkójának. A tábornok-elnök halála után gyorsan feledni tudták a Ben Barka-botrányt. Marokkó ugyanis több szempontból fontos Franciaországnak. A párizsi „mediterrán érdekövezetben” fekszik. Itt él a legtöbb francia telepes, kereskedő — az egykori gyarmatosítók hátvédhada. A marokkói bányák tetemes része a francia tőkéseknek hajt hasznot. S ami Párizs számára szintén létkérdés: Ha nem a francia befolyás érvényesül itt, akkor megjelenik az amerikai! A hét másik szenzációját Nixon amerikai elnök szolgáltatta, amikor a „kaliforniai Fehér Házban”, azaz San Clemente-i nyaralójában rövid nyilatkozatot tett, s közölte, hogy pekingi meghívást fogadott el! A kínai meghívófél gondolkozását csakúgy, mint az amerikai meghívott logikáját európai aggyal aligha tudjuk követni. Egyfelől az utolsó évtized pekingi politikájának sajátos elemeit kell számba vennünk, másfelől az amerikai szokások-erkölcsök ismeretében kell végiggondolnunk, ami történt, történik és történni fog- Kínai népmesék furfangos fordulataira, látványos leleményére éppúgy utalhatok, mint a politikai prakticiz- mus primitív elemeire — ezek együtt adhatják a pekingi meghívás magyarázatát. A kínai vezetők váratlan lépése szinte gyökeres szakítást jelent eddig hirdetett elveikkel. Mindenesetre érdekes lesz annak megfigyelése, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Amj a bejelentés lényegét és következményeit illett: az államközi kapcsolatok normalizálására irányuló törekvéseket csak üdvözölni lehet, mint a békés rendezésre irányuló szándékot, ennél többet mondani azonban pillanatnyilag csak jóslás lenne. A fejlemények világíthatják meg milyen célok szolgálatába állítják majd ezt a látványos fordulatot, Peking és Washington közeledését. És milyen függő kérdéseket old meg ez a közeledés és milyen áron? Minden, kivétel nélkül minden ettől függ! Hangsúlyozni sem szükséges, hogy a bejelentésnek, a kínai—amerikai politikában bekövetkezett fordulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkívül bonyolult és a kényes problémák egész sorát veti fel. Például: mit jelent ez az indokínai rendezés szempontjából? Változik-e Washington magatartása Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szovjet kapcsolatok javítására irányuló pekingi törekvés, vagy továbbra is szovjetellenes marad Kína magatartása? A kérdőjelek erdeje sorakozik a pekingi és washingtoni bejelentés mögött. Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a történtek felvetnek. FELOSZLATTÁK AZ OSZTRÁK PARLAMENTET Szavazott az osztrák parlament a törvényhozási periódus idő előtti befejezéséről, új választások kiírásáról. Képünkön: Dr. Friedrich Peter, a jobboldali Szabadságpárt parlamenti frakciójának vezetője leadja szavazatát. CLAYT VÉGLEG FELMENTETTÉK TALÁN UTOLJÁRA JÖTTEK? Washingtonban már híresztelik, hogy a párizsi vietnami tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjét, David Bruce-t (bal oldalt) és helyettesét, Philip C. Habibot (mellette) leváltják. Lehet, hogy a csütörtöki 121. számú ülés számukra az utolsó volt? Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága sok éves huzavona után törölte a Cassius Clay, más néven Muh- hamed Ali ex-ökölvívó világbajnok elleni, ötévi börtönbüntetésről szóló ítélctet.Képünkön: Clay, az új ítélet után, Chicagóban, feleségével sétál. SZUDÁNT—MAGYAR KAPCSOLATOK Két magas rangú szndáni vendége is volt ezen a héten hazánknak. Kedden Omar el Hag Mousa, a Szudáni Demokratikus Köztársaság tájékoztatásügyi minisztere, pénteken Babiker Awadalla igazságügyminiszter érkezett Budapestre. Képünk Omar el Hág Mousa fogadásán készült, a Ferihegyi repülőtéren, ahol dr. Vár- konyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke fogadta a vendéget. PATOLICSEV BRÜSSZELBE LÁTOGATOTT Kedden hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett Nyi- kolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere. A repülőtéren Henry Fayat, Belgium gazdasági és külkereskedelmi minisztere fogadta. A NEMZETI MÉLTÓSÁG NAPJÁ A nemzeti méltóság napjának nevezték el az új ünnepet Chilében, abból az alkalomból, hogy rendelettel kisajátítják az eddig USA-tulajdonban levő rézbányákat. Képünkön Chile elnöke, dr. Salvador Allende mond beszédet. „ORÁNIAI” FELVONULÁS Mint minden évben, az idén is megtartották — Orániai Vilmosnak a katolikusok fölött aratott győzelme emlékére — hagyományos felvonulásukat az észak-írországi protestánsok. A zavargások megelőzésére erős katonai és rendőri erőket mozgósítottak. A képen: Londonderrytől mintegy húsz kilométerre. Strabancban brit katonák „yédőőrizete” mellett vonul a menet.
