Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-16 / 166. szám
4 oldal 1971. Milos 18, péntek Mielőtt útnak indul a barack... A MEZÖTERMÉK duna- vecsei kirendeltségvezetőjének irodájában többen ülnek: a HUNGAROFRUCT, a MEZÖTERMÉK megyei központjának képviselői és a helybeliek. A beszélgetés a kajszibarack értékesítéséről. az átvételi árak kialakításáról folyik. A házigazda, Bábli János kirendeltségvezető tömören összegezi a tennivalókat: Mintegy 40 vagonnyi sárgabarackot kell átvenniük a dunavecsei Virágzó Tsz- től, naponta tehát 300—400 mázsát. Ehhez jönnek még a háztáji gazdaságok és a tagszövetkezetek szállítmányai. A feladat naponta 6—7 hűtővagon megtöltése. Dóczi Károly, a szalk- szentmártoni Hunyadi Tsz főkertésze elégedett a tárgyalás eredményével. Jó árat kap a közös gazdaság. A molytalan, 46 milliméter átmérőjű barackért kilónként 10. a 41 milliméteresért pedig 9 forintot. Búcsúzáskor megjegyzi: Most már azokon múlik minden, akik otthon szedik és ládába rakják a gyümölcsöt. És ez újabb téma. Á Virágzó Tsz-ben nincs gond, naponta átlagosan 100 asz- szony és lány dolgozik. A többi tsz-ben azonban nincs elég munkaerő. Pedig a napi kereset nem lebecsülendő. Érdemes tehát a tanulságot is levonni: jövőre előre gondoskodni a barackszedéshez szükséges munkaerő lekötéséről. Dél van. A kirendeltség udvarán és a vasútállomáson már 3—4 vagonnyi, szállításra váró gyümölcs „sorjázik” a tűző napon. A hűtőkocsik még sehol, pedig már el kellene kezdeni a berakodást. Ezek a legizgalmasabb órák, hiszen a hőmérő 33 fokot mutat. Most minden a gyorsaságon múlik. Nem mindegy ugyanis, milyenné válik a minősége, mire rendeltetési helyére érkezik a gyümölcsszállítmány. — Hová utazik a dunavecsei és környékbeli sárgabarack? — kérdezzük Bábli Jánostól. S íme, a menetrend: Az NDK-nak és az NSZK-nak itt, a helyszínen állítják össze az árut, a megrendelők igényének megfelelően, a HUNGAROFRUCT szakembereinek jelenlétében. A Virágzó Tsz gyümölcsét, a MEZÖTERMÉK kecskeméti kirendeltség telepére szállítják... Ott osztályozzák, minősítik és többsége Ferihegyről légi úton indul Angliába. A kecskeméti tsz-szövet- ség mellett működő kereskedelmi- irodával olykor nagyon is célszerű lenne a szorosabb együttműködés. Egy példa: az iroda az Apostagon felvásárolt barackot gépkocsikkal szállítja Budapestre, holott szervezettebb formában Duna- vecséről hűtőkocsikkal is lehetne! Egy pillanatra kiürül az iroda, de máris csörren a telefon: Üjabb megbeszélés kezdődik, ezúttal Alföldi Lajossal, az apostagi Duna Tsz elnökével. Aztán megkérdezem a kirendeltségvezetőt, hogy mikor ebédel? Válasz: „Majd télen bepótolom! Ki tud ilyenkor ebédelni?’! Keresztül haladunk a szűk, korszerűtlen telephelyen, ahol milliók futnak át egy-két nyári hónap alatt. A környék közös gazdaságai csaknem 300 hold barackot telepítettek. A termés 8—10 év múlva a mostani forgalom háromszorosát eredményezi majd. Addig is szükség lenne új, tágasabb területre, ahol kedvezőbb feltételek mellett végezhetnék a felelősségteljes munkát. A dróthálós nagykapun újabb teherautók gördülnek be az udvarra. Valaki kérdezi a vezetőtől: megjöttek-e már a hűtőkocsik? Bábli János int, hogy sajnos, nem. Közben sokat- mondóan az eget, a zseb- kendőnyi bárányfelhőt nézi. Alighanem arra gondol, hogy milyen jól jönne most egy kis eső ... Szabó Attila II Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára ü/ CSALÁDBAN — ÚJ ÜZEM Impozáns, új üzem magasodik Kecskeméten, a Szegedi úton — a Szerszám- és Gépelemgyárak volt gyáregysége. — Azért csak volt mert az alig elkészült új ipari létesítmény néhány nappal ezelőtt egy másik család tájává vált, s nevet cserélt. Sőt, elmondhatjuk azt is róla, hogy előbbre lépett, mert a Szerszámgépipari Művek (SZIM) kebelén belül önálló gyárrá avanzsált. A kecskeméti gyár jelenlegi helyzetéről és további sorsáról beszélgettünk Kuti Lajossal, a SZIM vezér- igazgatójával, aki gazdasági funkcióján kívül címzetes egyetemi docens és ép- pen a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskolán tartózkodott, mint államvizsga bizottsági elnök. Tüzelő — hulladékból Akik hagyományos módon fűtik a lakásukat, ebben a nyári melegben is arra kénytelenek gondolni, hogy a jelenlegi hőmérséklet esetleg mínusz előjellel tér vissza télen. Legalább is addig, amíg be nem szerzik a fát, szenet. Az Épületasztalos- és Faipari Vállalat ' kecskeméti gyáregysége új tüzelőanyaggal bőKönyvespolc Dr. Várkonyi Péter: MAGYAR—AMERIKAI KAPCSOLATOK 1945—1948 A Magyarország című hetilapban a műből közölt részletek nagy érdeklődést keltettek, s sikert arattak. Az érdeklődés és a siker magyarázata kettős. Egyrészt közelmúlt történelmünk olyan területét és témakörét dolgozta fel a szerző, amelyet eddig csak töredékeiben ismert a szélesebb közvélemény, másrészt a feldolgozás módja tömör, mégsem száraz, világos és olvasmányos. Most, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet vehetjük kézbe, még inkább megerősíthetjük a hetilapban közölt részletek alapján kialakult véleményünket. A szó jó értelmében vett történeti munkát nyújt át a szerző az olvasónak: tudományos igénnyel készültet, amelyet azonban a szakmán kívül érdeklődő is élvezettel tanulmányozhat. A nyolc fejezetre, valamint bevezetésre és ösz- szefoglalásra tagolt mű a felszabadulás utáni három esztendő magyar— amerikai kapcsolatainak teljes képét adja. Ezen túlmenően azonban foglalkozik azokkal a bélés külpolitikai eseményekkel is, amelyek a viszonyra erőteljes hatást gyakoroltak. Rendkívül érdekes nyomon követni, hogyan bontakozott ki egyre világosabban az amerikai kormányzat látszat-előzékenységet és tényleges beavatkozást jelentő, majd később már csak beavatkozási kísérleteket célzó politikája. Kisebb (mint például az amerikai követ és Révai József levélváltása az amerikai gépek engedélynélküli berepülése ügyében) és nagyobb jelentőségű kérdések (mint a Nyugatra hurcolt javak visszaadása) logikus csoportosításával éri el a szerző, hogy az olvasó fokról fokra megismeri az események alkotta folyamatokat, s azok összefüggéseit. Ennek köszönhető, hogy bár a mű nem túl terjedelmes — alig több két és fél száz oldalnál — a témáról általa adott kép teljesnek tekinthető. A bővebb tájékoztatást, illetve a további részletek fellelését elősegítő lábjegyzetekkel, valamint a forrásmunkák jegyzékével kiegészített kötetet nemcsak a történelmi kérdések iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, hanem a széles olvasóközönség is, mert közelmúlt történelmünk egy fontos részletét ismerhetik meg segítségével, (m) víti a választékot. Mintegy 200 ezer forint értékű gépet szereltek fel, amely nagy atmoszféranyomással briketté préseli össze a fűrészport. A képünkön is látható berendezés üzemi próbája elkezdődött. A napi 120 mázsányi, cserépkályhában is jól égő, magas kalóriaértékű fűrész- porbrikett termeléséhez a hónap végén látnak hozzá. (Pásztor Zoltán felvétele.) Élet tízmillió fényévnyire PASADENA (MTU Molekulává egyesülő atomokat fedezett fel egy francia csillagász a világ- egyetem távoli pontjain. Az egy hidrogén és egy oxigénatomból álló hydro- xilt Leonid Weliachew Földünktől 10 millió fényévnyire levő két csillagrendszerben figyelte meg. Bár ő maga nem nyilatkozott ilyen értelemben, a felfedezés új bizonyíték azoknak a tudósoknak a kezében, akik szerint a világűr távolabbi pontjain is van élet, esetleg a földinél fejlettebb fokon. — Hogyan került át az új kecskeméti gyár ilyen rövid idő alatt a Szerszámgépipari Müvekhez? A Gazdasági Bizottság döntése alapján a Szerszám- és Gépelemgyárak négy önálló egységre vált szét. Ezek egyikének — az Újpesti Gépelemgyárnak — részlege volt a Szegedi úti üzem, amely állami hitelből épült. Az újpesti gyár egymaga már nem tudta vállalni a hitel visz- szafizetését, ami egyben azt is jelentette, hogy a kecskeméti üzem továbbfejlesztésére, megfelelő gépparkkal való ellátására nem képes. Ezzel szemben a Szerszámgépipari Művek rendelkezik olyan fejlesztési alappal, ami a hitel visz- szafizetését, s az üzem fejlesztését lehetővé teszi. — Ugyanakkor körülményeink is erre a lépésre késztettek bennünket Gyáraink többsége — a Budapesti Köszörűgépgyár, az Esztergomi Marógépgyár, a Budapesti Esztergagépgyár, a Győri Célgépgyár, a Kőbányai Esztergagépgyár, _a Székesfehérvári Köszörű- gépgyár, sőt még a Szigethalom mellett levő Fejlesztő Intézetünk is — fejlett iparral rendelkező területen fekszik, ahol újabb munkaerők belépésére már aligha számíthatunk. Egyedül a Karcagi Gépgyárunknál jöhet szóba ilyesmi. Márpedig a negyedik ötéves tervben 60 százalékkal kell növelnünk a termelést, s ennek jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a magyar szerszám- gépgyártás több mint felét a Szerszámgépipari Művek adja. Miközben munkaerőgondokkal küszködünk, termékeink iránt igen nagy a kereslet bel- és külföldön. Exportunk tekintélyes része a tőkés országokba irányul. Érthető tehát, hogy termelésünk fejlesztése egyben fontos nép- gazdasági érdek, ezért maga a kohó- és gépipari miniszter intézkedett úgy, hogy a kecskeméti üzemet mi vegyük át. — Milyen mértékű fejlesztést irányoztak elő a Szegedi úti gyárnál? — Jelenleg 370-en dolgoznak az üzemben. Ezt a létszámot december végéig 575-re kívánjuk növelni. Igaz ugyan, hogy a gyár termelési tervét most nem emeljük — 25,2 millió forint értékű árut várunk innen a második félévben — jövőre azonban már 80 milliót. Azután pedig még tovább növekednek az igények. Az ötéves terv végére 160 milliós termelési értéket szeretnénk elérni, ami annyit jelent, hogy a kecskeméti gyárunk 1971- hez mért termelése több mint háromszorosára emelkedik. Természetesen, ehhez elegendő munkaerőre is szükség van, ezért az üzem dolgozóinak létszáma a tervidőszak végén már eléri a 800-at. A létszámra vonatkozó adatokból kitűnik, hogy üzembővítésre, a termelési előirányzatokból pedig, hogy a termelés jelentős emelkedésére van szükség. Ami az új munkahelyeket illeti, egy újabb 2000 négyzetméteres műhelycsarnokkal bővítjük a gyárat, a termelékenység emelését pedig korszerű gépek — — Mit gyártanak a SZIM kecskeméti gyárában? — Az itt készült termékek egy részét — elsősorban a présléggel működő szerszámokat, bontógépeket — továbbra is gyártják. A járműfejlesztési programba pedig tehergépjárművek és autóbuszfékek előállításával kapcsolódnak be. Szerencsés' véletlen, hogy az új termékek gyártásának technológiája sokban megegyezik az üzemben eddig végzett munkafolyamatok technológiájával. Ez megkönnyíti mind a műszakiak, mind a betanított és szakmunkások termelésbe való beilleszkedését. Székesfehérvári gyárunkba egyébként néhány napos tapasztalatszerzésre megy innen mintegy 30—40 dolgozó. A fékgyártás betanított — zömmel női — munkaerőkkel megoldható. Természetesen nagy gondot fordítunk a szakmunkás- képzésre, elsősorban a forgácsoló szakmában. Erre annál is inkább szükség van, mert jelentős meny- nyiségű alkatrészgyártást akarunk itt végeztetni, főként a fékgyártáshoz, ezenkívül a gyárainkban folyó szerszámgépgyártáshoz. A gyár kitűnő fiatal műszaki gárdával és munkáját jól végző munkáskollektívával rendelkezik. — Igen kedvező a Gépipari és Automatizálási Főiskola közvetlen közelsége, amely hasznos a szakember-utánpótlás, sőt a műszaki segítség és együttműködés szempontjából, is. Kapcsolatainkat azzal is ápoljuk, hogy az intézet részére átadjuk a gyár utolsó — a múltból még ittmaradt — műhelyét, amelyet a főiskola jól tud hasznosítani. — Milyen önállóságot biztosít a SZIM a kecskeméti gyárnak? — Nyolc gyárunk — közöttük a kecskeméti is — önállóan gazdálkodik. Mi koordináló, ellenőrző szerepet töltünk be, s irányításunk elsősorban a nép- gazdasági tervek megvalósítását biztosítja. A gyárak nyereségrészesedésének 50 százaléka a SZIM által elért eredményektől, másik 50 százaléka pedig saját gazdálkodásuktól függ. Az általunk megállapított bérszinttel önállóan gazdálkodnak. Mi nem a gyárra, hanem a szakmai összetételre állapítjuk meg a bérszínvonalat. Ez azt jelenti, hogy például a vidéki üzemeinkben dolgozó esztergályos szakmunkások ugyanannyit kereshetnek, mint a fővárosi gyáraink esztergályosai. — Egyetlen feltételünk: a bérszínvonal csak a termelékenységgel együtt emelkedhet. Gyáraink önálló piaci kapcsolatokat építhetnek ki. A szerződéseket ugyan a SZIM köti, a gyárak által előkészített kedvező termelési szerződéseket — azonban szívesen írjuk alá. A szállításoknál is egyetlen megkötésünk van: az exportra kerülő szerszámgépeket központilag vesszük át a gyáraktól, hogy csak kifogástalan termékek kerülhessenek ki külföldre üzemeinkből — mondta befejezésül Kuti közöttük célgének — be- i Lajos elvtárs. állításával segítjük, s Nagy Ottó