Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-16 / 166. szám
Í971. július 16, péntek S. oldal A közművelődés és a tudományos ismeretterjesztés A szabadegyetemek, előadássorozatok megtartották zárófoglalkozásukat. Az ismeretterjesztést szervezők, irányítók, s előadók közül bizonyára sokan teszik fel mostanában a kérdést: Sikerült-e az élet, a tudományok, a művészetek nagy igazságait közelebb vinni az emberekhez? Milyen eszközök és módszerek tehetik még hatékonyabbá az ismeretterjesztést? Mit vár a társadalom, és egyáltalán hol a helye az ismeretterjesztésnek a közművelődés rendszerében? A közművelődés új koncepciójában a képzési és nevelési feladatok köre — a folyamatos nevelés elveinek megfelelően — most alakul rendszerré. Annyi már bizonyos, hogy a tudományok terjesztése a közművelődés központi feladata lesz. A XX. század második felének megértéséhez és az eligazodáshoz elengedhetetlenül fontos az alapos természettudományos felkészültség. De ugyanez vonatkozik a társadalomtudományokra is. Vagyis a ma és a jövő műveltségmodelljében az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kapnak a tudományok. Hazánkat a nagyvilággal ezer és ezer szál köti ösz- sze. Gazdaságunk nyitott rendszerű. Társadalmunk szocialista jellege fokozatosan erősödik. Ezek mindmind hozzájárulnak országunkban is a tudományostechnikai forradalom kibontakozásának siettetéséhez. Igaz, életünk több területén még a hagyományos, vagy az ipari forradalom szintjének megfelelő termelési mód dominál. Néhány területen viszont (például üzem, ipar, híradás- technika stb.) már kétségtelenül a tudományos-technikai forradalom kezdeti szakaszát éljük. Ez pedig a munka bonyolultságának növekedésével jár együtt, azaz nagyszámú tudós, alkotó értelmiségi dolgozó mellett mind több magasan képzett, jól tájékozott szakmunkásra lesz szükség. Arra válaszolni természetesen igen nehéz, mi legyen az a kör, amelyet az ismeretterjesztésnek fel kell dolgoznia a tudományokból. Az egyik oldalon a határvonal talán az lehet, hogy az ismeretterjesztés a tudományokból azt közvetítse, amit az iskola nem ad. Másfelől eligazíthat korunkban a természettudományok némely ága (például a fizika, biológia, kémia, a kibernetikai matematika stb.) növekvő szerepe. A társadalmi tudományok közül is előtérbe került a közgazdaságtan, a szociológia, a jogtudomány, a demográfia, a pedagógia stb. Az ismeret- terjesztés programjának kialakításakor a tudományokat' helyezi előtérbe, mert ezek a legdinamikusabban fejlődnek, és ezek hatnak leginkább társadalmi életünkre. A válasz keresésekor figyelembe kell venni azt is, hogy az emberek különböző érdeklődést és felkészültséget tanúsítanak. Még a legegyszerűbb csoportosítás esetében is három szintet különböztetünk meg: az úgynevezett nagy- közönség, a szakemberek és az értelmiségiek érdeklődés és felkészültségi szintjét. A tudományok közlése, feldolgozása más-más módon történik mindhárom csoport esetében, de a közölt ismeretek terjedelme is változik a szinteknek megfelelően. Hasznosak, eligazítok lesznek e kérdésben majd a TIT Országos Elnökségének — remélhetőleg minél előbb megjelenő — alaptematikái, ezeket a terjesztendő tudományok köréből állítják össze a szakosztályok. A közművelődés keretei között folyó ismeret- terjesztésnek különbséget kell tenni abban a vonatkozásban is, hogy a társadalom mely rétegei körében végzi a tudományok terjesztését. Napjainkban és a jövőben is legfontosabb lesz az értelmiségiek egészére kiterjeszteni a tájékoztatást, mivel munkájuk végzéséhez, döntéseik kialakításához leginkább igénylik az információt. Más szempontok miatt, de legalább ennyire fontos a munkások és a fiatalság körében is megszervezni ismereteik bővítését. A tudományos ismeret- terjesztés nem történhet tervszerűtlenül, ezt is tudományos alapokra kell helyezni. Nagy segítséget remélhetnek a közművelődési intézmények ebben a vonatkozásban is. A TIT V. közgyűlésének határozata alapján ugyanis létrejött Budapesten a TIT kutató és dokumentációs osztálya. Itt a módszerek gyűjtésével, közreadásával foglalkoznak és olyan eljárások után kutatnak, amelyek hatékonyabbá tehetik a rendszeres tájékoztatás folyamatát. A TIT kezdeményezéseinek valamennyi közművelődési szerv hasznát veheti majd, de ez nem mentheti fel a művelődési otthonokat, könyvtárakat, múzeumokat és más szerveket az írásos és szóbeli tudományos ismeretterjesztés jobb, tökéletesebb módjainak szüntelen keresése alól. A fentiekből viszont az következik, hogy a köz- művelődés intézményei és szervei megyénk társadalmi és politikai céljait alapul véve tervszerű programot dolgozzanak ki a tudományok terjesztése, a korszerű gondolkodás hatékony kialakítására. Ilyen programot természetesen a köz- művelődési intézmények csak az iskolákkal, tudományos intézményekkel és kutatóintézetekkel együttműködve, közösen tudnak megalkotni és megvalósítani. Gila János Mindenki őket akarta látni... Kalocsai gyermektáncosok Rudolstadtban A kalocsai népi művészet most éli — ki tudja hányadik — reneszánszát. Nehéz volna eldönteni, hogy az ügyes kezű pingálóasz- szonyoknak, vagy a táncos lábú lányoknak, legényeknek van-e nagyobb sikerük, hiszen valamennyi útjuk a magyar népi kultúra valóságos diadalmenete volt. Párizs, Szimferopol, és Ohrid után a sikersorozat újabb állomása az NDK-beli Rudolstadt volt, ahol a közelmúltban rendezték meg a szocialista országok hagyományos tánc- fesztiválját. Hazánkat a Kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola ének- és tánccsoportja képviselte, s nem is akárhogy. Mint a Volks- wacht című lap fesztiváli tudósításában olvashatjuk: „A legtemperamentumo- sabb együttes a kalocsai volt!” Ismételni, újra és újra Röviddel megérkezésük után bemutatót tartottak szálláshelyükön, Oberprei- lippben, másnap pedig egyórás műsorukkal ők nyitották meg a fesztivált. Már az első számukat viharos taps fogadta, s amikor a Jubileumi úttörőexpressz a Szovjetunióba Csütörtökön a hajnali órákban a Nyugati pályaudvarról kifutott a jubileumi úttörőexpressz, amely 300 magyar úttörővel a Szovjetunió legszebb vidékei felé vette útját. A kisdiákok a Magyar Űttörőszövetség ajándékát — tíznapos szovjetunióbeli üdülést — a gyermekszervezet idei 25. születésnapja alkalmából megrendezett kulturális, tanulmányi és sportversenyeken elért kiváló eredményikkel érdemelték ki. Az expressz parancsnoka, Takáts Istvánná, budapesti úttörőelnök, akinek vezetésével a pajtások először Kijevbe látogatnak el. Bejárják a város nevezetességeit, s az úttörőpalotában találkoznak a kijevi úttörőkkel is. Vidám napokat töltenek Moszkvában, ahol a szovjet testvér-gyermekszervezet tagjainak kalauzolása mellett ismerkednek a sok érdekes látnivalóval. Vendégül látják őket a moszkvai úttörőpalotában is, ahol szovjet társaik bemutatják nekik színes, szórakoztató programjaik színhelyét. A magyar pajtások végül Belorusszia fővárosába, Minszkbe érkeznek. Itteni látogatásuk során megis- merkedndek majd a város melletti nagy úttörőtábor lakóinak életével is. „Kislakodalmas” című táncjelenet végére értek, a közönség felállva, ütemes tapssal honorálta a bravúros teljesítményt. A fesztivál következő napján szinte alig volt pihenője a csoportnak. A város különböző pontjain voltak a bemutatók, s mindenhol a magyarokat akarr ta látni a közönség. Délelőtt a Kreiskulturhausban léptek föl a „Zöld ágacska” és a „Tavaszi szél” című táncjátékokkal. Közben kedves vendége'; is fogadtak: a lengyel felnőtt tánccsoport látogatta meg az ifjú művészeket, és rögtönzött műsoruk után átnyújtották a Lengyelországba szóló meghívást. Délután már a városi színház közönsége csodálhatta a kalocsaiak produkcióját, este pedig a Zenenművé- szeti Főiskolán adtak nagy sikerű műsort. Még a miniszter is táncolt A díszelőadás következett, amelyen megjelent az 23. Egyiküknek sem jutott eszébe: ha Csapó valami közömbös, szokványos levelet kap, nyugodtan megvárja a nőt, és minden úgy lesz, ahogy történni szokott. Csakhogy Csapó megrémült. Lehet, hogy maga sem tudta, de legbelül föléledt benne valami megmagyarázhatatlan félelem, olyasféle, hogy erőtlen, gyenge ezzel a lánnyal szemben. Mint ahogy az is volt. Szabály szerint maszek célra nem használhatták a terepjárót, de ki meri azt állítani, hogy maszek cél, ha a brigád szórakozni akar? S különben is: egyik tag egy nő elől szökik! Széles, terjengős porcsíkot húztak a dűlőutakon. Huszár úgy vezetett, mint az amerikai sofőrök: bal lábát a kocsi peremére rakta. Vidám társulat volt. A városban utánuk néztek az emberek, némelyek elmosolyodtak, mások meg azt gondolták: „Megint ezek a strici pilóták!” Jellegzetesen vidéki presszó volt. Az idegen férfiak láttán a nők pózba merevedtek, a presszósnő csípőjét ringatva hozta nekik a konyakot és gőgösen elfordította a fejét, amikor Csapó rákacsintott. — Te azért csak módjával igyál — mondta Bíró Huszárnak. — Nyugi — válaszolta Huszár —, szerzek egy spinkót és lelépek. — Nem rossz a felhajtás — jegyezte meg Pálinkás. Kicsit hangosak voltak, nemtörődöm módra viselkedtek, mint az olyasféle idegenek, akiknek úgyis mindegy, hiszen pár nap múlva odébb állnak. De érdekes módon a közönség mégsem haragudott rájuk. már tudták, hogy pilóták, s talán úgy érezték: ez az ordenáré viselkedés náluk sikkes. Beszédfoszlányokat szűrtek ki a körülöttük ülők társalgásából, s tudták, hogy a lezser megjegyzések a pénzről, kocsiról, nekik szólnak: lássák ezek a mesz- sziről jöttek, itt sem akárkik ülnek. Csapó, ha nyílott az ajtó, mindig odanézett. — Mi az, talán vársz valakit? — Naná, majd napfürdőzni jött — röhögött Pálinkás. Aztán megjött a nő. Ügy tett, mintha észre sem vette volna Csapót, ellenszenves nő volt, puhaléptű, szúrós tekintetű — bár vannak, akik az ilyesféle nőket (akikről messzire lerí, hogy a smink rajtuk a legfontosabb) szeretik. Csapó kacsintott a többiekre, nevetve azt mondta: „Akció”, és valóban akcióba lépett. Ismerhette a nőt. Legalábbis úgy üdvözölték egymást, mint a; ismerősök. Később Huszár is eltűnt valahová, Pálinkás hülyeségeket fecsegett — látszott rajta, hogy részeg —, odafordult a szomszéd asztalnál ülőkhöz (Bíró rángatta a kezét) és megint mondta a veszprémi őrmestert, aki átrepült a viadukt alatt. Kocsis Gyurka búskomor lett — mint mindig, ha sokat ivott, nem törődött a külvilággal. Aztán megjött Huszár — arcán a sikerült kaland kicsit szomorkás fényével — akkor már jócskán este volt, Bíró az óráját nézegette. Megittak még két rund konyakot, s Bíró integetni kezdett Csapónak. Csapó kérdő kézmozdulatára az órájára mutogatott és nevetve a két összekulcsolt kezefejére fektette a fejét: „Ideje aludni!” Csapó legyintett, mikor felszedelőzködtek, elnézést kért az asztaltársaságtól — akkor már néhány nő és férfi is hozzájuk telepedett —, odajött Bíróékhoz és magyarázni kezdett: — Állati jó bulit dobtam össze, mi a rád iátok még. kicsit várunk és fölmegyünk a spinkó lakására. Egy kis hábé! — Nem rossz! Habéra, oda megvtink — motyogta az akkor már tökéletesen részeg Pálinkás Berci. Kocsis faarccal állt. őt már a bábé sem érdekelte. Kicsit odaültek Csalóikhoz, bolondoztak a lányokkal. vicceket meséltek, a?tán Bíró megint az óráját kezdte nézegetni és intett nekik: (Folytatjuk) I NDK kulturális ügyeinek minisztere is. Kint zuhogott az eső, bent pedig a nem könnyen lelkesedő német közönség végigtapsolta az „Ess, eső, ess!” című táncjátékot. Szorgalmasan dolgoztak a televízió operatőrei is: az egész kalocsai produkciót filmszalagra rögzítették. A nagy sikerű gálaestet követően a tánccsoport a rudolstadti vár lovagtermébe volt hivatalos, ahol a vendéglátók elhalmozták ajándékaikkal a kalocsai gyerekeket. Aztán hirtelen csend lett, és három lovag lépett a terembe. Köszöntötték az ifjú művészeket, majd a barátság jeléül mindenki ivott a díszes, hatalmas kupából, mely színültig volt töltve — szörppel... A csoport vezetői — Pécsi Sándor, Molnár Dezső, Lakatos Istvánná, Geri 1st-" vánné — ezen az estén a kultuszminiszter fogadására voltak hivatalosak, aki meleg szavakkal gratulált a magyar küldöttség sikeréhez és kedves gesztusként csárdást táncolt a küldöttség tagjaival. Siker Cottbusban is Miután a csoport műsorral ajándékozta meg a fesztivál 600 fős szervezőgárdáját, elbúcsúztak rudolstadti vendéglátóiktól és Cottusba utaztak régi barátaik, az ottani táncegyüttes meghívására. Színes, gazdag programot állítottak össze számukra, és az itt töltött két nap is emlékezetes marad: megnézték a kastélymúzeumot, úttörőtalálkozón vettek részt, este pedig a veteránklubban adtak nagy sikerű műsort. A szívélyes búcsú után táncosaink hazaindultak. Fáradtan, de a siker tudatában boldongan tértek haza. Méltó módon képviselték hazánkat, s szereztek újabb megbecsülést népi kultúránknak. Csapai Lajos Volán-utazások A Volán 9-es sz. VálB i lalat utazási ' irodájának szervezésében mintegy ki- lencszázan vettek részt társasutazáson megyénkből, az elmúlt hat hónapban. Az iroda e napokban, hetekben a nyár végi és az őszi túrákat szervezi. A hazai, illetve a külföldi utakra máris szép számú az érdeklődés — főleg üzemi, termelőszövetkezeti és hivatali dolgozók részéről.