Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

1971. június 9, szerda

S. oldal

II goRdilaljel felesleges hesznSIeta

Helyesírási szabályzatunk pontosan megállapítja az írásjelek szerepét. Egyrészt a mondatok szerkezetét, tagolását tüntetik fel, másrészt beszédünknek betűkkel ki nem fejezhető sajátságait: a

hangsúlyt, hanglejtést, és a beszédbeli szüneteket érzékeltetjük velük. Üjab- ban nagyon elharapózott némelyik írásjelünk használata, ezért nem azt a szerepet töltik be, amelyet helyesírási szabályzatunk nekik szánt.

Nézzük most a gondolatjel felesleges alkalmazását! A szabályokban pontosan .körvonalazott használati körén túlmenően olyankor is használjuk, amikor nemhogy segítené a megértést, hanem mint öncélúan alkalmazott írásjel, inkább elködösíti a kifejezendő gondolatot.

„Pakisztánban hétfőn — első — ízben általános választásokat tartottak.” „Vannak a darabnak — dramaturgiai —- döccenői.” Mindkét mondatban a jelzőt emelték ki. De vajon szükséges-e ez a kiemelést Alapvető nyelvi szabály, hogy a jelzőt általában hangsúlyozzuk, vagyis kiemeljük a jelzett szó előtt. Ezekhez a példákhoz hasonló a következő mondat is: „ Érdekes — de érthető — megfigyelés.” Itt is egyszerűbb lett volna a de ellentétes kötőszó elé vesszőt tenni, és a két gondolatjelet elhagyni. A következő mondatban is nyugodtan elmaradhatott volna a gondolatjel: „Oly sok — felesleges — biztató, illetve gáncsoló levelet kaptunk.”

Ha a következő monda-j tot olvassuk, szinte meg-j zavar bennünket a két fe-j lesleges kiemelés: „Az mechanizmus — s az szemlélet — szülötte a Kiskőrös tövében — 8

milliós költséggel, saját ret- zsiben — épülő hűtőház.!’ A megértést az nehezíti meg, hogy figyelmünket nagyon leköti a gondolat jelekkel való szétdarabo- lás. Hagyjuk el a gondo- latjeleket, és akkor köny- nyebebn megértjük a mondatot. Ebben a mondatban

a kiemelt részeket elhagyva is értelmes gondolatot kapunk.

De mit kezdjünk a következő mondattal? „Tájon 80, Kígyóson 50 — egyenként 300 négyszög- öles telket — osztottak ki.” Ha elhagyjuk belőle a kiemelést, a mondat értelmetlen lesz. „Tajón 80, Kígyóson 50 osztottak ki.” Kimaradt a telket szó. Tehát rossz helyre került a második gondolatjel. Ez lesz a következménye a gondolatjel gyakori, felületes használatának.

Sokan használnák gondolatjelet vessző helyett is, úgy látszik, pusztán megszokásból. „A kombájnokon kívül ma 12 tehergépkocsi, 85 — többnyire univerzális traktor áll a gazdaság rendelkezésére.” „S amihez nem elég a szó — ott a költészet és a muzsika segít.” Ezekhez a példákhoz nem is kell magyarázat.

De a következő példához már igen. Egy Szako- nyi Károllyal készített interjúban ezt olvastam: „S a folytatás — újabb rádiós tervek?” Ha ez azt jelentené, hogy a folytatás rádiós tervek megvalótsítá- sa lesz, akkor elfogadható. De ha a riporter arra gondolt, hogy a kérdezett miket ír tovább, és mellékesen mik a rádiós tervei, akkor bizony zavarja a megértést a gondolatjel .használata.

Kiss István

Pályázat

A Természet Világa folyóirat az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is meghirdeti pályázatát természettudományos ismeretterjesztő cikkek írására.

A pályázaton bármilyen általános érdeklődésre számító téma tárgyalható: A szerkesztőség különösen az alábbi tárgyköröket ajánlja: az

automatizálás és a szilárdtestfizikai kutatások, ezek gyakorlati hasznosítása, a bioszférával (védelmével, szennyezésével, egyensúlyával), az etológiával és a humán pszichológiával összefüggő témák.

Pályázni csak eredeti, másutt még nem közölt cikkekkel lehet.

A cikkektől megkívánják az érdekes feldolgozási módot, és hogy a természettudományok területén járatlan olvasók nehézség nélkül megértsék, ne legyenek fárasztóak, mutassák meg a téma népgazdasági, elméleti és ideológiai jelentőségét.

A pályaművek terjedelme 8 —10 normál gépelt oldal lehet. A téma illusztrálására kívánatos 4—5 kép. A cikkeket 5 pétíányban kell beküldeni.

A pályázat jeligés, jeligével ellátott lezárt borítékban mellékelni kell a szerző nevét és címét.

A pályaművek beküldési határideje : 1971. szeptember 15.

Pályadíjak: 1 darab I. díj: 4000 forint értékű, 2 darab II. díj: 2000 forint értékű és 3 darab, a ni. díj: 1000 forint értékű vásárlási utalvány.

„A pedagógiai eredményesség titka a tárgyi feltételekben rejlik...”

Ismételi látogatás a soltvadkerti iskolában

Ősszel, a „kísérleti év” megkezdésekor látogattam meg legutóbb a soltvadkerti Kossuth Általános Iskolát, ahol a szaktantermi oktatás első tapasztalatainak lehettem részese. Azóta csaknem tíz hónap telt el, s az iskolaév befejeződött. Az új tanítási rendszer hétköznapossá vált, a nevelők és tanulók immár megszokták a „vándorló osztályok” gyakorlatát.

Az épület előcsarnokában ügyeletes gyerekek érdeklődnek jövetelem célja felől és kedvesen igazítanak útba a tanári felé. Odabenn a szünet ellenére is kevés pedagógus tartózkodik, de tudom, hogy a tanárok a tízpercet saját tantermeikben töltik. A falon hatalmas tábla vonja magára a figyelmem, melyre érmék, plakettek, apró ezüst serlegek sokaságát rögzítették. Az 1971-es úttörőolimpián az iskola tanulói által nyert helyezések, jutalmak táblája ez, birkózók, lovasok, atletizáHatszáz mázsás szénakazal

Hideg levegős szénaszárító berendezést helyeztek üzembe a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet II. számú üzemegységében. Ennek segítségével a tsz gazdái a három esztendővel ezelőtt telepített. 60 hold lucerna első kaszálásából 600 mázsát rakhattak egy kazalba. A kitűnő minőségű pillangós takarmányt saját szarvasmarha-tenyészetükben, és a másik bácsalmási termelőszövetkezettel közös sertéskombintában használják fel.

(Pásztor Zoltán felvétele,)

lók és számos más sportágban jeleskedő gyerekek eredményeiről tanúskodik a gyűjtemény.

Ignácz István igazgató kedélyes szemrehányással fogad. Elmondja, hogy az iskoláról írott újságcikk annyira felkeltette a pedagógus társadalom érdeklődését, hogy már alig győzik fogadni a látogatókat. Sopronból, Szegedről, Budapestről és a megye számos községéből, városából, egyre másra érkeznek a szakemberek, hogy személyesen győződjenek meg a kabinetrendszer előnyeiről és megismerjék a gya korlati tapasztalatokat.

Szinte egyöntetű elismeréssel nyilatkozott a látottakról mindenki. Ez alatt nem kifejezetten az oktatási módszereket, hanem a helyi adottságokhoz a legcélszerűbben alkalmazkodó nevelési eljárások összes ségét kell érteni. Hiszen Soltvadkerten az iskola a nevelést szolgáló összetett rendszernek egy része csupán. A tanintézet mögötti szép gyakorlókért, a poli- teohnikai műhelyek, az épülethez kapcsolódó, szeptemberben megnyíló hétközi diákotthon — és az udvarban felépített szabadtéri színpad s a községi sportpálya szerves egységet alkotnak. A tanórákon folyó és az iskolán kívüli nevelési ráhatások együtte se így a gyerekek képességeinek sokoldalú fejlesztését szolgálják.

— Sokan azt mondják: így könnyű, ilyen optimális helyzetben nem is nehéz eredményesen dolgozni — magyarázza Ignácz István. — Ebben igazuk Is van, bár meg kell jegyeznem, ide sem az égből pottyant minden. Az én „hobbym” az iskolafejlesz tés, és bizony ez a még korántsem tökéletes hely zet hosszú évek kemény munkájának az eredménye. A tantestület egészéé és az elképzeléseinket minden ben támogató községi ta nácsé. Az épület 1959-ben készült el, de az iskola már 1956-ban egyike volt

— Engem azzal hitegetett, hogy elvesz, ha meghal a férjem. Csak engem szeret és soha nem kell neki más. Mit tagadjam, hittem neki és jólestek ai szavai. A férjem 68 éves volt, makkegészséges, ürelmet- len voltam. Egy alkalommal, amikor csak ketten voltunk az erdészházban, megemlítettem neki, hogy az öreget valahogy ki kellene iktatni — beszélte el halkan az asszony, s beismerve, hogy az ötlet csírája benne fogant meg, Ő az értelmi szerző.

— Sejtettem, hogy előbb- utóbb kiderül a gyilkosság. Mindenre fény derül. Nagyon féltem, s az volt a tervem, hogy néhány nap múlva, amikor a városba kellett volna mennem hivatalos ügyben, nem jövök vissza, hanem megszökök valamerre. De éppen előtte tartóztattak le. Beismertem mindent, itt is csak azt tudom mondani, amit a rendőrségen iegyzőkönyv- be vettek: bűnös vagyok, mert engedtem az asszony felbujtásának*.

Miután elhangzottak a férfi szavai, szünetet rendelt el a bíróság. A jegyzőkönyvekben viszont már ott volt a szörnyű gyilkosság minden részlete.

Az asszony otthonra vágyva öt évvel az eset előtt hozzáment a nála jóval idősebb, magányosan élő erdészhez. Ügy gondolta, majd kibírja mellette válahogy. Nem rossz ember, mindene meglesz. Aztán jött ez a fiú, aki a faluban lakott. A piacon találkozott vele, malacokat vett tőle. Megkérte, hogy a kocsival vigye ki az erdőbe a malacokat, s őt is. A fiú beleegyezett, s az úton nagyon kibeszélgették magukat. Szerelem, nemi kapcsolat alakult ki közöttük. Hetenként egyszer-két- szer találkoztak, de többször szerettek volna együtt lenni. Az öreg férj gyanakodott, de nem szólt.

— Az eset napján, április 17-én szóltam a férjemnek. hogy megyek gombát szedni. Jöjjön és segítsen nekem. Az első szóra fogta a kosarat és mentünk,

Én arra vezettem, ahol Jóska egy ásóval várt bennünket, persze, elbújva a bokorba — hangzott a szünet után az asszony vallo- máa. A többit már előre sejti az ember: az asszony a bokorhoz vezette a gyanútlan embert, s onnan kiugrott a fiú az ásóval. Addig ütötte áldozatát, míg az meg nem halt. Aztán megásta a gödröt, beletették a halottat és rádobálták a földet.

Négy napig éltek rettegésben és reményben. Rettegtek, hogy kitudódik a gyilkosság, s reménykedtek, hogy nem derül fény a bestiális bűncselekményre. A fiú most már véglegesen az asszonynál lakott, egyikőjük sem mert kijönni a házból, bár szomszéd nem volt a közelben.

— Április 18-án kint jártam az erdészéknél, de csak a feleségét találtam otthon. A közponból küldtek, mert az öregnek már többször felajánlották: menien nvugdíjba, fiatal erdészt akarnak a helyébe tenni, ő pedig kan lakást a faluban, vagy ha akarja a városban. Ezt kellett volna most újra megbeszélni vele — emlékezett vissza a tárgyalásra tanúként megidézett férfi, aki elmonda, hogy kérdésére — hát az öreg merre csámborog? — az asszony szokatlanul ideges, határozatlan választ adott. Azt mondta, a postára ment. Nem vezette be a vendéget a lakásba, mint máskor, látszott rajta, szeretne minél hamarabb megszabadulni tőle.

— Megmondom őszintén, arra gondoltam, valami fiatalember van nála. Beszélték ugyanis, hogy hajlamos az Ilyesmire. Én meg is értettem. Az öreg közelebb volt a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Azt gondolni sem mertem, hogy akkor már halott volt az erdész — fejezte be vallomását a látogató.

Még néhánv tanú következett, akiktől megtudta a bíróság, hogyan élt az er- dészházespár. volt-e veszekedés közöttük, szólt, panaszkodott-e az áldozat arra. hogy Ä felesága meit_

csalja. Erről senki sem tudott, az áldozat nem említette soha ez a gyanúját, de a tanúk hozzátették: ők tudták, mi van az asszony körül.

Az orvosszakértőnek níem volt nehéz dolga. Az áldozatra hátulról mért hatalmas ütés — az első — egymagában is halállal végződött volna, de még ötöt kapott oldalról, szembe, majd miután eszméletlenül a földre rogyott, újra hátulról.

A védő bizonytalan beszédet tartott. Humánus szempontokra hivatkozott, a megbánást emlegette, de ő maga is érezte, nem hangzanak meggyőzően a szavai. Túlságosan kegyetlen és előre megfontolt szándékkal elkövetett bűntettről dönt a bíróság.

Az asszony elájult, amikor meghallotta az ítéletet: a férfit kötél általi halálra ítélték. Azt, hogy ő mit kapott, csak azután tudta meg, miután a jelenlevő orvos segítségével, magához! térítették: életfogytig tartói börtönt». Gál Sándor

az ország első 10 kiválasztott tanintézetének, ahol a gyakorlati oktatás kísérletei megkezdődtek. A hatvanas évek elején épültek a pályák, társadalmi munkával akkoriban készült el a játszótér, a gyakorlótér — és a fejlődéssel együtt sokasodtak a látogatók is Járt már iskolánkban Kállai Gyula, Vályi Péter, elvtárs, megfordultak itt egy alkalommal az ország ösz- szes megyei tanácselnökei, de külföldről is igen gyakran érkeznek vendégek. A kísérletezésnek szép hagyománya van nálunk, és mivel mindig „reflektor- fényben” volt az iskola, így pénz, felszerelés is inkább akadt, mint másutt.

Lépésről lépésre jutottak el odáig Soltvadkerten, hogy az iskola fejlesztésének eredményei nemcsak lehetővé tették, hanem szinte kényszerítették a vezetőséget a szaktantermi rendszer létrehozására. A gondolat még az 1969— 70-es tanév tantestületi értekezletein vetődött fel. A Magyartanítás című folyóiratban akkoriban jelent meg egy tájékoztató, a nevelők ennek elolvasása nyomán kezdték kidolgozni elképzeléseiket a szükséges változtatásokról. Gödöllőn, Dunaújvárosban és Adonyban jártak tapasztalatok gyűjtése céljából — és az ott látottak véglegesítették az elhatározást. A szaktanárok összeírták a tantárgyakhoz szükséges szemléltető eszközöket, majd a nyári szünet alatt beszerezték a technikai eszközöket és elvégezték a kabinettermek kialakítását.

— Elég baj, hogy még csak egyedül vagyunk a megyében — mondja az igazgató. — Nincsen kive1 meghányni-vetni problémáinkat, tapasztalatainkat. Jó lenne, ha más, hasonló adottságú tanintézetekben is áttérnének a szaktantermek rendszerére, mert ez esetben össze tudnánk hasonlítani módszereinket és tanulhatnánk egymástól. Már készülőben van a nyári megyei igazgatói értekezletre szánt beszámolónk az év tanulságairól. Reménykedem, hogy a tények, a hatásvizsgálatok eredményeinek hallatán másutt is kedvet kapnak a kísérletezésre.

EJ S3 S3 3

A megyei szaktárgyi versenyeken az iskola nem néhány átlagon felüli képességű tanulóval érte el szép sikerét. A vadkerti diákok inkább a „mezőnyt” uralták második, negyedik helyezéseik nagy számával. Az iskola stencilgépén sokszorosított feladatlapok használatát már megszokták a gyerekek, így a versenyeken a hasonló rendszerű beszámolás nem zavarta őket. Így arról a tudásról adhattak számot, amit az iskolában minden átlagosan jó képességű tanuló megszerezhet, és ez az ottani nevelőmunka általános színvonalát dicséri.

Ignácz István igazgató a' pedagógusnap alkalmával ..Kiváló tanár” kitüntetésben- részesült.

^ayluvíVi Miklő§