Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
6. oldal 1971. Június 9, swrda A gyarapodó Városföld hétköznapi gondjai Ha frappáns a jelszó... Városföld; 11 ezer holdon élő kétezerkétszáz esniber otthona. A község belterülete öt éve miég nsjoidössze tíz házból állott. Ma 140, többségében kétszobás (nagyjából egy- tized részt pedig három- szobás), egytől-egyig fürdőszobával is ellátott családi ház sorjázik a faluközpontban és környékén. Ennék a gyarapodó, Kecskemét közelében levő községnek és mind igényesebbé váló lakóinak természetszerűen számos hétköznapi gondja, problémája akad. S nem is mind abból ered, hogy a fejlődés üteme rohamos itt, hiszen néhány év alatt a kultúra, a civilizáció térhódítását jelző statisztikai mutatók adatai megtöbbszöröződtek ... Pusztán azzal sem magyarázhatók e hiányosságok, hogy Városföld túl közel esik a megyeszékhelyhez ... De vegyük őket 6orra. A legfőbb hiányok — A tej- és a húsellátás hiánya egyike a legégetőbb problémáinknak — kezdi Csík Kálmán tanácselnök. — Kezdve a Falurádión, számos szerv tűzte már napirendre a témát, de megoldás mind ez ideig nem született. Tejet például egyáltalán nem lehet kapni, holott a határúinkban egy állami gazdaság és két tsz is gazdálkodik. Ami pedig a húsellátást illeti : hetenként vágnak a gazdaságban, saját dolgozóik hozzá is juthatnak, de a kívülálló falubeliek csak akkor, ha valamelyik ismerősük szerez nekik. Több mint tíz éve, hogy az ÁFÉSZ kombinátot létesített Városföldön. Talán túlzás is ez a kifejezés; a lényeg azonban, hogy az épületben önkiszolgáló bolt és vegyesiparcikk szaküzlet, italbolt és TÜZÉP-te- lep együtt van. — Kinőttük — tájékoztat tovább a tanácselnök. — A kezdő év 3 milliós forgalmával szemben tavaly már 10 millió forintot hagyott itt a lakosság. Azóta semmilyen korszerűsítés, bővítés nem történt. Az önkiszolgálónak szűk az eladótere, a raktára; az italbolt helyett pedig a lakosság jobban szeretne egy kisvendéglőt, vagy presszót. Van megoldás Az említett hiányosságok a legelemibb szükségletek kielégítésével kapcsolatai sak. A helyzet szerencsére úgy fest, hogy az illetékesek — mindenekelőtt a Kecskeméti UNIVER Szövetkezet — rugalmasan, segítőkészen keresi, s leli is meg a kiutat. A tejipari vállalattal ösz- szefogva rövidesen bevezetik a községben a kannatej árusítását. A folyamatos, rendszeres ellátás persze attól is függ majd, milyenek az igények, mekkora a fogyasztás, A húsellátás gondjain is igyekeznek segíteni. Töltelékáru máris jut Városföldre, tőkehúst pedig a hétvégi napokon árusítanak majd. Ha ez utóbbi törekvésük meghaladná a kereslet arányát, az esetben — előzetes megrendelések alapján — cso- magoltan szállítják majd a tőkehúst. Ez az átmeneti intézkedés addig marad érvényben, amíg a korszerű ABC-áruház meg nem épül, aminek megtörténte után viszont rendszeres, állandó lesz majd a tőkehús-árusítás is. Az ÁFÉSZ-boltihálózat felfrissítésére, újjászervezésére — legkésőbb 1973 végéig — egyelőre vagylagos, de mindenképp konkrét elképzelései vannak az UNIVER-nek. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt eladóterét a jelenleginek a háromszorosára, az iparcikk- boltét a kétszeresére bővítik. Ami pedig a sokat emlegetett italboltot illeti, helyébe éttermi szolgáltatást is nyújtó presszóval is ellátott korszerű vendéglátó egység kerül Mindez a mostani tervidőszaknak még az első felében megvalósul. A fejlesztésre másfél millió forint áll rendelkezésre. Fiatalok faluja — Jó a közlekedési hálózatunk, a vonat- és az autóbuszösszéköttetés a megyeszékhellyel — sorolja az elnök az elégedettségre okot adó tényeket is. — Az E 5-ősön közlekedő távolsági járatok mellett a belterületet érintő járataink is vannak. Naponta négy, sőt hetipiacok idején öt forduló köt össze Kecskeméttel. A villamosítás 1958-ban. a vízmű létesítése négy évre rá kezdődött a községben. Ma három kilométert tesz ki a vízhálózat hossza, s az „új osztást” leszámítva, a belterület villamosítottsága és vízellátása százszázalékos. — A legközelebbi terveink: társadalmi munkában rendbe tenni az utcákat, amit a fásítás, parkosítás követ majd. Sürgős feladat a kereskedelmi hálózat korszerűsítése is, ami most már — és ez örvendetes — nem sokáig várat magára. A fiatalok községének tartja magát Városföld: az új családi házak fészek- rakói is az ifjabb korosztályokból kerülnek ki. A munkához való kedv, az előbbre lépés határozott szándéka jellemző a lakosságra. És ha nemcsak egymás közt fognak össze, hanem a kereskedelem irányító szerveinek — s bízunk benne, hogy a mező- gazdasági nagyüzemeknek is — a mindinkább megnyilvánuló segítőkészségévei is élnek, akkor nemsokára csupa pozitívumról számolhat majd be a Városföldön járó krónikás. Jóba Tibor I Hogy egy ötletesen, s a maga helyén és idejében eltalált jelmondatnak milyen mozgósító ereje van, talán Tiszakécske egyik jó példa ennek bizonyítására. Pár éve röppent fel a községben ez a biztatás: Ahány ház, annyi takarékletett: „Symphonia-akció”. A jelszó, az akció sikere jelentős részben múlott az ötletességen, amellyel a mozgalmat elindították. Mi lett volna, ha csak azzal állnak a lakosság elé: „Adjon minden dolgozó 4 forint 50 fillért, s abból veA „Symphonia”-mikrobusz. (Tóth Sándor felvétele.) betétkönyv! — Mozgalom lett belőle, s olyan, amibe senki nem unt bele. Miért? Mert a mozgósító szó egyszerű volt, frappáns, a cél Helyességét mindenki hamarosan megértette — saját helyzetén tapasztalta, milyen hasznos takarékoskodni — s magáévá is tette. Ma már? Azt mondja Sántha Károlyné vb-titkár: „Ö, már régen túl vagyunk rajta!” — Azaz; több takarékbetét van már, mint amennyi a ház Tiszakécs- kén. A mozgalom értelmes célt adott; maradéktalanul be is töltötte szerepét. Vagy itt volt a másik, szintén rendkívül közérdekű mozgalom, amelynek híre egy-kettőre bejárta az országot is, mert a célszerű ötlet, a jelszó egészen eredeti elgondolásból szüszünk majd mikrobuszt, amellyel gyorsabban, kényelmesebben szállítjuk be a betegeket az egészségházba a messzi tanyákról, a forgalomból kieső külterületekről!” — A roppant nemes cél hasznosságát nem kellett volna akkor sem megmagyarázni a kécskei- eknek, hiszen öreg probléma már a nagy tanyavilágú községben a lassú, sok ügy- gyel-bajjal járó betegfuvarozás. Bizony sok-sok ember megsínylette, talán végzetesen is, hogy csak rázós, zötyögős szekéren tudták behozni az orvoshoz, holott gyorsaságra, kíméletes utaztatásra lett volna szükség, s akkor még segíthetett volna a szakavatott kéz, vagy több eredménnyel kecsegtetett Nyugat helyett délre, vonat helyett lépre A nyugdíjas házastársi buszbérletről Lapunk június 2-i számában Olvasóinké a szó rovatcím alatt közöltük Bérezi Kálmán kecskeméti (Halasi u. 32.) olvasónk észrevételét. Ebben felveti: 15, vagy 32 forintba kerül-e a nyugdíjasok nem dolgozó házastársára is kiterjesztett kedvezményes autóbusz- bérlet? Egyidejűleg hivatkozik a Magyar Hírlap május 2-i lapszámában megjelent közleményre, mely a többi között szó szerint a következőket tartalmazza: „A nyugdíjas élettársi bérlet ára a vidéki városokban 15 forint.” Az észrevételre a 9. sz. Volán Vállalat forgalmi- és kereskedelmi főelőadója, Nagy István a következőket válaszolta: „A közlekedés- és postaügyi miniszter idevonatkozó és május 1-én hatályba lépett rendelkezése szerint a nyugdíjas „élettársi” bérlet ára a budapesti villamos- közlekedésben havi 20, a vidéki városokban 15 forint. A kombinált villamos- autóbusz-bérlet a fővárosban 50 forint, a vidéki városokban és a községekben a helyi autóbuszbérlet 30 forint. Vállalatunk a rendelkezés hatályba lépése óta ennek megfelelően adja ki a kedvezményes „élettársi” bérleteket. Bérezi Kálmán kecskeméti nyugdíjas félreértését a panaszában is hivatkozott Magyar Hírlap május 2-i számában pontatlanul megjelent közlemény okozta. Az abban említett 15 forintos bérlet villamosra szól, természetesen azokban a vidéki városokban, ahol van ilyen közlekedés.” — Ugyan már, Pötyikém. csak nem gondolod komolyan, hogy pénzt fogadok el tőled. Nyugodj meg, fizetség nélkül is segíteni fogom a disszidálásodat, elvégre mégis csak a feleségem vagy. S ha külföldre szöksz, legalább nem kell pereskednünk. Te is szabad leszel, meg én is ... A barátnőidnek is segítek. ! Edó és Piri is veled jöhet- ! nek. De arra kérlek, pontosan 17 órakor legyetek i Tatabánya-felsőn. Vonattal ] lezötyögünk majd Sopronkőhidára s a többit már Jánosra bízzuk. <3 biztosan átsegít benneteket a határon. Vagány gyerek. Remekül érti a dolgát! Egyébként két fiatal srác is velünk jön, azok majd fizetnek. — Jól van. Józsi — mondta elégedetten Pötyi —, tudtam, hogy számíthatok rád. Örülök, hogy ilyen fériem van. Biztos lehetsz időben az állomáson leszünk. , Kleinletzembergné a balatoni halgazdaságnál betanított munkásként dolgozott, de fiatal nő létére a börtönt is megjárta már. Garázdaságért ült négy hónapot. Pötyi sok vonatkozásban szerette a változatosságot. de leggyakrabban partnereit váltogatta. Józsihoz ugyan feleségül ment, de csak egv hétig hirta mellette. Egy házibuliban ismerkedett meg Pirivel és Fdóval is. akiket a nevelőszülők elzavartak otthonról, mivel állandóan csavarogtak. Akkor is mámoros hangulatban voltak, amikor Pötyi a kiszökés gondolatát bedobta a lányoknak. Piri és Edó egyáltalán nem is tiltakozott. Sőt, nagyon örültek Pötyi „okos” ötletének. — Svédországba menjünk — indítványozta Edó —, ott élnek a rokonaim. — Az én faterom meg Nyugat.-N émetországban van — mondta Piri —, oda is mehetünk. — Most az a legfontosabb, hogy kijussunk Ausztriába, ott majd eldöntjük, hová megyünk — állapította meg bölcsen Pötyi. Bár az asszony valóban rövid ideig élt együtt a férjével, mégis mindent tudott Józsiról. így például azt is, hogy egy Jánosnak becézett embercsempésszel játszik össze. Józsi baráti körében állandóan kutatta a Nyugatra kívánkozó személyeket, s amennyiben a kért összeget a diszidens- jelöltek „legombolták”, lejuttatta őke Sopronkőhidára. S hogy azután mi történik, az már nem az ő, hanem János dolga. A nők három-háromszáz forintot kínáltak Józsinak, hogy segítse Ausztriába történő kiszökésüket, de a feleségtől szabadulni vágvó féri ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta szolgálatait. Pötviék azonban lekéstek a megbeszélt randevúról. Ugvanis házibulit rendeztek. hogy ..elhűeső--zanak” a hozzátok legközelebb álló férfiaktól. S mivel azok: elég nagy számmal jöttek össze, nem tudták reggelig befejezni a bulit. így a nappal is gyorsan elszaladt, a vonat pedig pontosan kifutott a vasútállo másról. Pötyi és leányismerősei nem mondtak le a disszi- dálási szándékukról. Egy bolgár kamionra kapaszkodtak fel. Az viszont nem Ausztriába, hanem Jugoszláviába ment. így jutottak le másnap hajnalban a déli határ közelébe, ahol a gépkocsivezető lépre, azaz a határőrsre csalta a lányokat Gazsó Béla volna a beavatkozás. Ezt tudta addig is mindenki. Mikor azonban frappáns ötlettel adták ki a jelszót — „Csupán egy Symphonia cigarettacsomag ára az egész, és rajtad, rajtam mindenkin segítünk” — egyből és derűs meglepődéssel reagáltak az emberek. Tényleg! Mi az az egy csomag Symphonia azért a mikrobuszért! — A módszer is egyszerű: a község üzemei, vállalatai, téeszei dolgozóik létszámához képest utaljanak át rendszeresen a tanácsnak egy-egy csomag Symphonia-árat, 4 forint 50-et... így vásároltak két „Symphonia”-mikrobuszt, amellyel azóta sok-sokezer- szer térültek-forduitak, hozták, gyorsan, óvatos- biztonságos körülmények között a betegeket, kezelésre járókat, elsősegélyre szorulókat. Aki mostanában megfordul a nagyközségben, feltétlenül észreveszi, a központban, utakon, utcákon mind több a rózsa. Nos, legújabban ezt a jelszót mondogatják mosolyogva a kécskeiek: „Ahány ember (a nagyközségben), annyi rózsaszál.” ...Mindezek a televízió A hét műsorának legutóbbi, megyénkkel kapcsolatos riportja alatt jutottak eszembe. örömmel hallottuk Er- dősi Józsefnek, a megyei tanács elnökének nyilatkozatát a tanyai iskolák vil- iamosításának biztató perspektívájáról; láttuk Lovas Béla ^ műszaki főiskolai tanár és munkatársai leleményes készülékét, amelynek segítségével kisebb költséggel lehet elektromos energiához juttatni a • hálózattól távol eső tanyákat. Minderről írtunk már. Ari, is hírül adtuk, hogy „első fecskeként” a megyei Tőzegkitermelő és Talajerő- gazdálkodási Vállalat jelentkezett egy tanyai iskola teljes villamosításának és televíziókészülékkel való ellátásának vállalásával* S erre hívják fel a megye többi munkahelyét is. Hadd toldjuk meg e kezdeményezést A hét említett műsorában elhangzott javaslattal: Balogh Mária vezetőriporter szerényen, úgyszólván csak kérdésként vetette fel: Mi lenne, ha az országban — személyenként — csak egyetlenegy forintot adna erre minden dolgozó? — Nem lehetne ezt mindjárt a mi megyénkben jelszóvá tenni ? Olyan frappánsan, mint a „Symphonia”-mikrobusz akciónál... Tessék, lehet ötletekkel jelentkezni! Tóth István Kolerajárvány pusztít az Indiába menekült keletpakisztániak közt. A menekülttáborokban legalább ezer halálos áldozata van a kolerajárványnak. A Calcuttától északkeletre fekvő Karimpurban különösen súlyos a helyzet. A képen egy eszméletlen beteghez várják az orvost. (Telefoto — AP—MTI—KS)
