Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
4. oldal 1971. június 9, szerda Az előrehaladás gátjai Munka — helyben Mezőgazdaságunkra általában jellemző a dinamikus fejlődés. Az előrehaladásnak azonban nincs meg minden vonatkozásban a megfelelő ipari háttere. A gondok elemzése megha- iadja egy cikk lehetőségeit, de megkísérlek néhány fontos feladatot röviden összefoglalni. Nem tudja követni A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági beruházások tervezése és kivitelezése nem tudja követni az egyre növekvő igényeket, egyre több az egyedi terv, ami a folyamatot lassítja. A hosszú tervezési idő miatt gyakran elavul a választott technológia, amely a munlka megkezdésekor még korszerűnek számított. Állandó a feszültség a fizetőképes kereslet és az építőipari kapacitás között, amely hovatovább a fejlődés egyik gátjává válik. Az építési beruházások ösz- szege a megvalósításig menetközben emelkedik és általában 20—40 százalékkal mindig több, mint ameny- nyi a tervben szerepelt. A gondok ellenére várható, hogy 1975-re a nagyüzemi szarvasmarha-állomány 70 százaléka, a sertésállomány pedig teljes egészében korszerű elhelyezést nyer. Nehezebben oldódik meg a raktárhiány, a kertészeti ágazatok épületigényeinek kielégítése. Évente körülbelül 5 ezer vagon terményt kell szükségtárolókban elhelyezni, és ha a most épülő hűtőtárolók elkészülnek, akkor is csak az igények 65 százalékát elégítik ki. Elöregedett géppark A megye nagyüzemi gazdaságaiban sok gondot okoz a gépesítés, öt év alatt 149 százalékkal emelkedett a traktorállomány, a lófogatok száma pedig 67 százalékkal csökkent. Kedvezőtlen helyzetet tükröz viszont, hogy az erőgépek csaknem féle hat évnél régebbi és majdnem 17 százaléka már elhasználódott. Nem tudni, hogy a kereskedelem képes-e any- nyi berendezésről gondoskodni, hogy ez a tarthatatlan helyzet megszűnjön. Az elhasználódott géppark aránytalanul nagy terhet ró az egyébként Is alacsony technikái színvonalú gépjavító-hálózatra. Nincs megoldva a gépek szakosított nagyjavítása, sőt a termelőszövetkezetek zömében a rendszeres szerviz- hálózat sincs kiépítve. A krónikussá vált alkatrészhiány egyik oka — azon túl, hogy nincs elegendő utánpótlás — az, hogy az öreg géppark javításához aránytalanul magas a felhasználás. Az alkatrészek 50 százalékát a 7 évesnél régibb gépek javítására fordítják, ezek árából a jelenlegi berendezések csaknem 20 százalékát újra lehetne kicserélni. A növénytermelés gépesítése általában megvalósul, de egyes részmunkáknál hiányzik a megfelelő berendezés. A műtrágyaszórás, növényvédelem, valamint a szállítás megszervezéséhez több nagyüzemem nincs elegendő gép. Ez utóbbi oka annak, hogy a megye mezőgazdaságában jelentkező évi 30—40 millió tonna áru mozgatását csak 20 százalékban sikerült teljesen gépesíteni. Halaszthatatlan feladat a 240 centiméter sortávolságú szőlőültetvények megfelelő géptípusának kialakítása. Az erre a célra alkalmas UE—28-as traktor gyártása ugyanis megszűnt. Hasonlóan sürgető szükség ma már a gyümölcsbetakarítás gépesítése. Évek óta csak kiállításokon láthatók különböző berendezések, amelyek általános bevezetése még hátravan. A Homokhátság termelési színvonalának emelésére addig aligha számíthatunk, amíg nem valósítottuk meg a teljes vízrendezést, a homok megkötését és a megfelelő tápanyag- utánpótlást. Ez a melorá- ciós témához tartozik. A feladatok megvalósítására a megyében évente 30—40 millió forintot fordít az állam. A munkák hatékonyságával nem lehetünk megelégedve, helyes lenne, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki az érdekelt kutatóintézetekkel és az üzemek igényesebbek lehetnének e tennivalók végrehajtásakor. Sürgős feladatok A vázlatos helyzetkép részleteiben sokkal több ellentmondást takar, mint amennyi az eddigiekből kitűnt. Nagyrészük meghaladja a megyei vezetés és a vállalatok hatáskörét. Mezőgazdaságot irányító szerveink, az intézmények és maguk az üzemek sokat tehetnének a gondok leküzdésére. Az elmondottakból következik, milyen tennivalók a legsürgősebbek. Csak néhányat soroljunk fel ezekből. Az illetékesek vizsgálják felül az eddigi építési módszereket, gyorsítsák meg a könnyűszerkezetes módszerek bevezetését és alkalmazását. A gépesítésben az egyedi berendezések helyett a komplex géprendszerek bevezetése sürget, természetesen figyelembe véve az üzemek speciális igényeit. A munkagépek gyártása és beszerzése szintén egyik POPOVICS CIMIEZ nagy gondja a mezőgazda- sági termelésnek. Gondoskodni kell teljes talajművelő géprendszerekről, a szállítás mechanizálásáról, az állattartás munkafolyamatainak gépesítéséről, 'különös tekintettel a meglevő és korszerűsíthető istállók gépesítésére. A zöldséggyümölcs- és szőlőtermesztés gépesítésében, valamint a növényvédelemben szintén van tennivaló. Érdemes lenne a termelő üzemeknek összefogni a gépjavításban, a repülőgépes növényvédelemben, a meliorációs munkákban. Ez a sok feladat megkívánja a személyi feltételek megjavítását is. A bonyolultabb, termelékenyebb géprendszerek, technológiák bevezetése szakembereket kíván. Ezért széles körű továbbképzésről kell gondoskodni a mezőgazdaságban is. Gödör József a megyei pártbizottság politikai munkatársa A Duna-parti várostól néhány kilométernyire, a hatalmas nyárfákkal szegélyezett Bokodi út mentén fekszik a Bajai Állami Gazdaság egyik jó hírű termelési egysége, a sertéstelep. 1970-ben élüzem lett a másfélszáz személyt foglalkoztató kerület. A kitüntetés átvételekor azonban az eddiginél is nagyobb cél, a szocialista üzem cím elnyerése érdekében történt kezdeményezés. Az eddigi eredmények szerint ez elérhetőnek látszik. Szocialista címet többszörösen kiérdemelt brigádok dolgoznak a termelési egység mindhárom munkahelyén, a tenyésztelepen, a hizlaldában és a takarmánykeverő üzemben. Egyelőre még a hagyományos, sok erőkifejtést igénylő technológiával, a jövő körvonalai azonban kibontakoznak számukra. Nem messze a köves- utakkal behálózott régi teleptől, már épül az új, a „Duna-Tisza közén egyedülálló méretű sertésgyár”. DÍSZPOLGÁRA A Gép- és Felvonószerelő Vállalat mindössze két éve hozta létre dunavecsei telephelyét, ahol ezalatt az ország legkülönbözőbb vállalatai, intézményei számára készítettek teher- és személyszállító lifteket. Az üzemegység a vasas szakma munkásait foglalkoztatHa teljes kapacitással dolgozik, akkor évente százezer hízott sertést szállít feldolgozásra, a negyedik ötéves terv végén, több állami és szövetkezeti gazdaság összefogása árán létesülő bácskai húsipari kombinátnak. Az állami gazdaságban, a kiskunfélegyházi mező- gazdasági szakmunkásképző intézet segítségével — bölcs előrelátással — oktatják az iparszerű sertéstelep jövendő szakmunkásait. A téli hónapokban ötven hallgatója volt a hatszáz órás tanfolyamnak. Közöttük olyan régi, törzsgárda tagok, mint Erdősi Béla, aki húsz évet töltött a gazdaságban. Együtt tanult vele a hizlalda másik dolgozója, Baráth Sándor. Tizenhárom évig termelőszövetkezetben volt traktoros, de egészségi okokból abba kellett hagynia kedvelt szakmáját. Most állattenyésztő. Ha megszerzi a bizonyítványt, öt százalékkal magasabb bért kap a jelenleginél. A tanulási kedvnek, a szocialista munkaversenynek a termelési egység ja, akik jelenleg egyebek között a Szolnoki Cukorgyár szárítójának tetőszerkezetét készítik Dunave- csén. A 32 méteres fesztávolságú vasszerkezetet 10 tonnás teherbírású, megnyújtott tehergépkocsikkal szállítják a helyszínre. A fiatal telephely létrejötte pártalapszervezete a serkentője. Titkára Szvorén János, aki a takarmánykeverőnek és az üzem szocialista brigádjának a vezetője. Hármas feladatát becsülettel elvégzi, de segítséget kap Hargitay Mi- hálytól és Balázs Páltól, a hizlalda és a tenyészteíep szocialista brigádjainak vezetőitől. A gazdasági- és pártmunkában öszekovácsoló- dott, a szocialista címet már hét, nyolc esztendeje megszerzett brigádok munkájának szép eredménye van. A sertéstelep 1969-ben tíz, a múlt esztendőben pedig tizenegymilliós nyereséget hozott. De ennél sokkal nagyobb sikernek számít az a változás, amit az ott dolgozók egymáshoz és a munkahelyhez tartozásában fejeződik ki. A telepen példás rend. A széles gazdasági utak mentén hófehérre meszelt, karbantartott épületek és tisztaság fogadják a látogatót. Jelzik, hogy az ott dolgozóknak nemcsak élet- körülményük, hanem élet- szemléletük is átalakult. K. A. többek számára lehetővé tette, hogy szakítsanak a korábbi, fárasztó ingázással a Dunai Vasműbe. Ily módon otthon talált magának munkát a szolnoki megrendelésen dolgozó Gács Béla, Pandur László és Pandur Mihály is. Foto: Tóth Sándor Mezőgazdasági könyvespolc HOGYAN JÖTTEK LÉTRE A KULTÜRNÖVÉNYEK? A szerző legújabb könyvében ötvenezer évet perget vissza az emberiség történetéből, és ennek keresztmetszetében mutatja be a termesztett növények származásának, illetve elterjedésének útját. Nem általánosan tudott dolgokat rendszerez, hanem önállót és újat alkot. A különféle elméleteket és feltevéseket nem teszi kritikátlanul magáévá; ezek ismertetésével önálló véleményét adja a termesztett növények keletkezés-történetének. A gazdagon illusztrált könyv nemcsak a legfontosabb kultúrnövények származását vezeti vissza a „termesztett növények bölcsőjéig, de élvezetes stílusban, a nemesítő ösasszony- tól a modern hibridek előállítóiig, Cerestől Baross Lászlóig bemutatja a kultúrnövények útját. Azt is mondhatnánk: a botanika, a genetika és régészet és a gazdaságtörténet együttes történetét kapja az olvasó. A Franciaországban tartózkodó Pavel Popovics szovjet űrhajóst a Nizza közelében fekvő Cimiez város díszpolgárává választotta. Az erről szóló okiratot kedves ünnepség keretében nyújtották át a kilünte- tettnek. (Telefoto — MTI Külföldi Iiépszolg. — KS) Szerelem és akasztó/a — Akkor már negyedik napja nem láttam az öreg erdészt. Ezt onnan tudom ilyen pontosan, mert kedden este együtt voltunk a faluban s ott a kocsmában megittunk egy-egy üveg sört. Vasárnap, mivel amúgy sem dolgozott az ember, gondolám, kimegyek a kutyával az erdőbe, fölhajtók egy nyulat, mivel én vagyok a vadőr, tetszik tudni. Kora reggel volt még, nagy harmat esett a fákra, bokrokra. A kuya előre szaladt, s egyszer hallom, hogy efősen nyüszít. fújtat. Odamegyek én is. hát a kutya által kikapart kis gödörben egy kézfej, kabátujj látható. Kegyetlenül megijedtem — vallja még mindig az izgalom, az átélt, nem éppen kellemes eset hatása alatt a 48 éves K. K. a bíróság előtt. A vádlottak padján egy fiatal, mindössze 31 éves barna asszony, s mellette a 25 éves vádlott: magas, nyúlánk férfi, sápadt arca, kicsiny bajusza, nagy kezeit összekulcsolva a térdei közé vette. Ők a tettesek. A tanú elmondta a továbbiakban — a bíró, az ügyész és az ügyvéd részletekre is kiterjedő kérdéseire válaszolva —, hogy a kutyát nem engedte oda többet, hanem szíjat kötött a nyakára, s bementek a faluba, a rendőrségre. Onnan kerékpárral vissza a színhelyre. A holttest még ugyanúgy feküdt, csak a keze, a kabátja látszott ki. Hamar kiderült, hogy nem más az illető, mint az öreg erdész, akivel a tanú kedden sört ivott a falusi italboltban. A vádlottak tisztelettudóan feleltek a kérdésekre, látták, hogy itt tagadni, hazudozni felesleges, nem célravezető. A bíróság mindent tud, nagyon sok a tanú, a bizonyíték. Időnként, egy-egy kényesebb kérdésnél, amikor szembesítették őket, s pillantásuk találkozott már nem a régi nagy szerelem, hanem a gyűlölet, a kölcsönös vádaskodás villant a tekintetükben. Hitték-e, gondol- ták-e három évvel a tárgyalás előtt, amikor megismerkedtek, hogy a romantikus kaland itt ér véget a bilincsek között, az akasztófa árnyékában? Most egymást vádolják. Kibontakoztak a jövő körvonalai
