Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

1071. Június 8, kedd S. oldal &$G^I5BSES^C3 ' )n mmm mm ............... *■ UftXJU A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl,... csak fecseg M3 a titka ennek a való- színűtlenül hosszú című, (de annál valóságosabb hu­mort árasztó filmnek? ..: A forgatókönyv a realitást a képtelenségekkel ötvöző és a komikus helyzetekre minduntalan „ráduplázni képes” helyzetei, a kitűnő színészi alakítások sora, vagy a francia szellemes­ség alkotja sikerének for­rását?... — Valószínűleg mindezek együttesen. zasság előtt, zavaros szen­vedélyek, melyek kevéssé egyeztethetők össze a ta­nítói hivatással, pénztár­hiány a bankban, alkalmi gyilkosság... A titok, hogy mégis az maradhasson, ha már kitudódott, az embe­reknek pénzébe kerül — pénz pedig legkönnyebben más titkainak „őrzése” árán szerezhető. A film e rendkívül za­varosnak tűnő körfolyama­Annie Girardot és Bemard Blier A történet főhőse egy varázslatos egyéniségű pá­rizsi „fémmé de chambre”, azaz bejárónő, aki volta­képp nem is különbözik sokban a francia főváros polgárainak lakását rend­isen tartó egyszerű asszo­nyoktól. Miként a film cí­me is utal jellemvonásai­ra; nem iszik, nem do­hányzik; nem flörtöl... csak fecseg. De ez a bő­beszédűség. és kotnyelesség szinte önálló életre kel a cselekmény során. Egymás­tól térben és társadalmi környezetükben igencsak távolálló embereket köt össze végzetszerűen, hogy sorsuk — anélkül, hogy er­ről tudomást szereznének •— egyre inkább közös ház­vezetőnőjük véletlensze­rűen elejtett megjegyzé­seinek furcsa és komikus függvénye legyen. Mert mindenkinek akad valami eltitkolni valója. Fiatalkori kicsapongás a „fedhetetlen erkölcsiség” jegyében megkötendő há­tát csak a bejárónő sze­mélye, illetve elkotyogta- tott megjegyzései teszik vi­lágossá — nem a szerep­lők, hanem a nézők számá­ra. Ez mozgatja a hősöket egymás ellem folytatott harcukban, ez hoz létre újabb és újabb, a képtelen­ségig groteszk, vígjátéki jeleneteket. A sok nagyszerű ötletet felvonultató szövegkönyv szinte elronthatatlan lehe­tőséget kínált Michael Auriad rendező számára a film elkészítésére.- Négy neves színész — a bejáró­nő Annie Girardat, & a három házigazda; Bemard Blier, a szép Mirelle Dac és Síim — közreműködésé­vel minden pillanatában izgalmas és a feszültséget bő humorral átitatott, va­lóban szórakoztató alko­tást készített, mely az igényes és a kikapcsolódni vágyó nézők számára egy­aránt kellemes másfél órát ígér a nézőtéren. Pavlovits Miklós mondva, hogy ő úgyis so- vallomásával szemben kát ült már. Megkérdez- mindössze annyi védeke- tem, hogyan? Ö erre neve- zése volt hogy kijelentette: tett, s azt mondta, hogy na, minek jöttek el velem, nem úgy, hanem mert vi- — Február közepén, pon- dékről jár fel a fővárosba, tosan már nem tudom, Bu- s az úton mindig ülőhelye dapestről utaztam haza, van. Beszélgetni kezdtünk, ebbe a községbe. A vona- én megadtam neki a tele- ton, velem szemben egy fonszámomat. Egy hét szovjet katonatiszt ült, meí- múlva hívott fel, s este lette kis táska. Olyan, mint moziba mentünk. Hazakí- a bőrönd, csak kicsi. A ka­sért, és akkor történt... — tona aludt. Gondoltam, és sírva fakad a törékeny hogy elviszem a táskát, és alkatú, fekete hajú tanító- már nyúltam is érte. A nő. vonat megállt, s leszálltam. Igen, akkor történt. A Az állomástól nem messze, vádlott fogadást kötött tár- kis bokros részen kinyitot- saival, hogy ez a lány ak- tam a táskát. Egy pisztoly, kor lesz az övé, amikor villanyborotva és több pa- akarja. A mozi után a fő- pír volt benne. Valami raj­város külső, eléggé népte- zok. A pisztolyt zsebre vág- len részén megerőszakolta, tam, aztán megtöltöttem a Aztán jönnek a többi táskát földdel és egy tóba sértettek, a tanúk. A sér- dobtam, tettek zöme fiatal lány, — Mit akart a pisztoly­akiket a vádlott — kihasz- lyal, minek kellett magá- nálva azt a körülményt, nak fegyver? hogy mint jóképű fiatal- —Különösebb célom emberrel, könnyen szóba nem volt vele, de úgy gon- ólltak vele a nők — az el- doltam, ha már a szeren- ső, vagy a második találko- cse juttatott nekem egyet, záskor erőszakkal a ma- kihasználom, s jó lesz gáévá tett. majd, mert így nem okos­— Beszéljen a fegyver- kodnak velem a lányok, rablásról — szól’totta fel Csak rájuk tartom és a újra a bíró a vádlottat aki többi megy magától, eddig egykedvűen ült a A* fegyverben szabálvo- fegyőrök között, s a lányok san benne voltak a tölté­I * Értékes muzsikát terjesztenek A községi énekkar a szö­vetkezet támogatásával 1969 szeptemberében ala­kult újjá. Gerhát László tanár, karnagy, aki kezdet­től fáradságot nem kímél­ve irányítja, vezeti a kó­rust, elmondta kérdésemre, hogy hetente egyszer, hét­fői napon tartanak próbát, Az énekkar összetétele nagyon változatos. Kisipa­rosok, tsz-tagok, pedagógu­sok, nyugdíjasok, admi­nisztrátorok alkotják a „törzsgárdát”. Első fellé­pésükre 1970. tavaszán Kis­kunhalason került sor. A júniusban tartott minősítő hangversenyen, Baján ezüstkoszorúval jutalmaz­ták a kórus teljesítményét. Ügy gondolták előzetesen, hogy féléves gyakorlás után a bronz fokozat meg­szerzése is kétséges. Nincs helyünk valameny- nyi szereplés felsorolására, de külön kell szólni az idén februárban az egyik bajai kórussal közösen ren­dezett koncertről. Március­ban pedig önálló est kere­tében igényes műsorral bi­zonyították sokoldalú, ala­pos felkészültségüket. A szakértők véleménye sze­rint az amatőr együttesek számára eléggé nehéz Bar­tók-műveket is hitelesen tolmácsolták. A kórus vezetői arra tö­rekszenek, hogy a tagok között baráti viszony ala­kuljon ki, családias közös­séggé forrjon össze a já­noshalmi dalkedvelők gya­rapodó tábora. Negyed­évenként közös vacsorát szerveznek, megünneplik a névnapokat, olykor együt­tes programot rendeznek. E napokban az Országos Szövetkezeti Dalostalálko­zóra készülnek. Szolnokon, három napon keresztül 33 kórus ad számot felkészült­ségéről. Gerhát László kar­nagy éppen ezért gondot fordít az elméleti képzésre is: időnként ismeretter­jesztő előadásokat hallgat­nak és a próbákat kotta­olvasással, szolmizálással kezdik. Értékes zenét terjeszte­nek, érzik felelősségüket. Jót és jól — erre töreksze­nek. Remélhetően sok örven­detes hírt hallunk még ró­luk. Gilicze Magdolna Üj márka — születőben Porcelánra festenek a kalocsai Interjú a vezérigazgatóval Többszörös izgalom- feszültséggel telt meg a Kalocsai Város Tanács tár­gyalószobája, amikor meg­érkeztek a vendégek a Fi­nomkerámiaipari Művektől. Az oirszágos nagyvállalatot pénzügyi szakembereinek kíséretében Habuda Ádám vezérigazgató képviselte, a kalocsai fogadóbizottság élén Geri István városi ta­nácselnök várta a vendége­ket. A május elején meg­választott városi vezetés egy új üzem megszületé­sénél bábáskodik. Az elő­zetes tárgyalások az el­múlt tanácsi ciklus idején kezdődtek. A kezdeménye­zés a konkrét megállapo­dások, a helykiválasztás, a részletekben való megegye­zés szakaszába ért. Az új létesítmény életrehívása kölcsönös érdek. A Duna- parti, népművészeti ha­gyományokban gazdag vá­rosban élő lányoknak és asszonyoknak ezzel újabb munkaalkalom teremtődik. A másik, letelepülni szán­dékozó fél elképzeléseiről Habuda Ádámtól érdek­lődtünk. — Először is, mikorra nyúlnak vissza az előz­mények? — Az első tárgyalásunk egy esztendeje zajlott le — kezdte tájékoztatását a Fi­nomkerámiaipari Művek vezérigazgatója. — Mi vonzza a vállala­tot éppen Kalocsához? — Az itt kialakult for­mai és dekorációs gazdag­ság. További népi motívu­mok alkalmazásával meg szeretnénk újítani a por­celángyártást, amihez na­gyon jó adottságokat ta­lál hatunk a kalocsai nép- művészeti hagyományok­ban, háziiparban. A min­ták és színek — eltérően a sárközi vagy matyó díszí­tő elemektől — rendkívül finomak, szinte osipkesze- rűen áttetszőek, tiszták, vagyis nagyon közel áll­nak a porcelán tulajdon­ságaihoz. — Valamiféle új szinté­zisről lenne tehát szó? — Igen, azzal a teljesen természetesnek ható ki­egészítéssel. hogy a ma­gyar porcelángyártás meg­tartja a világhírnevet már megszerzett termékek jel­legzetességeit, a kalocsai motívumok alkalmazásával szélesedik a választékunk. Hódmezővásárhelyről, Hollóházáról, vagy vala­melyik másik gyárunkból ide szállítjuk a fehér por­celánt, amit aztán Kalo­csán festenek és égetnek. — Milyen kilátásokkal biztat az együttműködés? — Egyebek között ven­déglátóipari luxusberen­dezések készülnek majd itt. A későbbiekben olyan porcelándekoráció fejlődhet ki, amelyet kalocsai már­kával futtatna a vállala­tunk. — Mikor kezdenek a munkához? — Az új üzem jövőre kezd termelni. A területet a város adja, akárcsak a munkaerőt. Együttműkö­dünk a háziipari szövetke­zet vezetőivel is. A festő- és égetőüzem százas lét­számmal kezdi él a mű­ködést. Tehetséges és a festés képességével rendel­kező lányokra, asszonyok­ra számítunk a felvétel­nél, ami egyben a népmű­vészeti utánpótlás fenntar­tását is garantálná. Arra a kérdésre ma még senki sem tud választ ad­ni, hogy ezzel az ipartele­pítéssel újabb porcelán vi­lágmárka is megszületik-e a jövőben. De az biztos, hogy a hímzések, pingálá- sok mellett a porcelán is erősíti majd Kalocsa hírét a világban. Az eljövendő térhódításnak most szület­nek meg a tárgyi alapjai. Halász Ferenc nyék, erről a vádlott meg is győződött. Hamarosan felkereste új szerzeményé­vel egyik Budapesten élő rokonát, s eldicsekedett vele, mondván, hogy talál­ta. A rokon megvette tőle a pisztolyt, de félt a lelep­lezéstől és a kútba dobta. Onnan vették ki, amikor letartóztatták a vádlottat, s elmondta a fegyver sor­sát. A tóba dobott bőrönd­ben egyébként igen fontos katonai okiratok voltak. A tárgyalóterem hallga­tósága visszafojtott izga­lommal figyelte a kihall­gatást, 8 vallomások rész­leteit. Amikor a bíró a vádirat további részével kapcsolatban akarta kihall­gatni a vádlottat — a bir­ka- és falopásokról — az eddig közönyös, a per iránt érdeklődést alig mutató, s nem egyszer cinikus vád­lott, hirtelen térdre borult a bíró előtt. — Bíró úr, tessék inkább halálra ítélni, de ezeket ne itt beszéljük meg. Kérem, a nyilvánosság kizárását. Nagyon szégyellem a kis lopásokat — még folytatta volna, de a fegvőrök meg­ragadták és visszaültették a A n nem lehetett kizárni, s sorsába így beletörődve, va­lóban szégyenkezve hall­gatta a fiatal vádlott, amint a fejére olvassák a tanúk, a károsultak a birkalopá­sokat, a falopást stb. Hogy miért szégyellte ezeket? A „nagy kaland” a fegyver­lopás, az erőszakolások, ezek imponáltak az ő becs­vágyának, láthatta ebből a falu lakossága, hogy ő nem kis tyúktolvaj. — Kíván-e még valamit elmondani, mielőtt a bíró­ság tanácskozásra vissza­vonul — fordult utolsó kérdésével a bíró a vád­lott felé. A válasz meglepő volt. — Igen. Arra kérem a tisztelt bíróságot, hogy en- g*3m ne állítson elrettentő példaként a többi fiatalok elé. Tudom, hogy nagy bű­nöket követtem el, de én soha nem így akartam, mindig valahogy úgy jött ki a lépés, hogy máskép­pen nem tudtam cseleked­ni. Tudom, hogy jó példa egváltalán nem vagyok, de azért tessék figyelembe venni, hogy még a húsz évet sem töltöttem be. A bíróság tagjai is na­gyon jól tudták, hogy a vádlott egyáltalán nem le­het példakép. Azzal pedig a tárgyalóteremben nem lehet hatást elérni, ha va­laki arra hivatkozik egy ilyen sorozatos bűncselek­mény elkövetőjeként, hogy ő másképpen akarta, de véletlenül mindig így jött ki. Ezt a mesét még a kö­zépkorban sem vették be. — A népköztársaság ne­vében! — Hangzott a bün­tetőtanács elnökének a sza­va, s mindenki felállt a teremben. — Kihirdetem a bíróság ítéletét: D. M. vád­lottat a bíróság bűnösnek találta lőszerrel és lőfegy­verrel elkövetett visszaélés, egyrendbeli rablás, négy­rendbeli lopás és három rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettében, ezért halmazati büntetésül..: A vádlott arcán összeug- rottak az izmok, egy pilla­natra a kezére tetovált akasztófára nézett, aztán felsóhajtott, amikor elért tudatáig a bíró következő néhány szava: ... tízévi szabadságvesz­tésre, mint főbüntetésre, egyes jogaitól pedig 15 év­re történő eltiltására, mint mellékbüntetésre ítéli... Kint éppen delet haran­goztak Gál Sándor Folyóiratszemle A júniusi folyóiratok közül kettő is foglalkozik József Attilával. A KORTÁRS közli Kovács Sándor Iván tanulmányát, melynek cí­me: Dézsitől Horgarig. Eb­ben a szerző filológiai ala­possággal követi nyomon József Attila szegedi egye­temi napjait. Kapcsolatát tanáraihoz: Dézsi Lajoshoz (akitől az első igazi bizta­tást kapta tanulmányok írására), Sík Sándorhoz (aki elismerően emlegette költői tehetségét), Horger Antalhoz, az „egyetem fu­ra urához”. József Attila később is büszke volt szigorú ítéletű, szófukar Dézsi elismerésé­re, későbbi éveiben gyak­ran emlegette őt. Egy kiemelkedően Jó dolgozatát, amelyet ott írt (a címe: A pannóniai ének), Kovács Sándor Iván részletesen elemzi. Világo­san kitűnik ebhői József Attila tanulmányírói te­hetsége, az, hogy már ak­kor, olyan fiatalon „meny­nyire napjaink marxista irodalomtörténet-írásának állásfoglalását előlegzi”, Az ÜJ ÍRÁS Juhász Ferenc hatalmas költeményét jelentette meg új számában. A címe: Mit akart József Attila? A nagy költőelőd most lenne hatvanhat éves. A nálá­nál idősebbék: tanítómes­terei, barátai, írótársai is élnek még szép számmal. S ő harmincnégy év óta halott. Juhász Ferenc — mint tette ezt már régeb­ben is más műveiben — az ő emlékét idézi. „Szá­zadunk legemberibb em­bere”, „huszadik századunk költészetének Mozartja’’ ő Juhász szerint, aki „szen­vedett nagyon, mert attól szenvedett, . amit nem le­het, mert. attól szenvedett, amit létével akart...” Gyönyörű szavakkal írja le Juhász Ferenc, mit akart, mi mindent akart József Attila, rövidre mé­retezett életében. „A szel­lem szerelmét” akarta, an­nak „teremtő szabad örö­mét”, „egyensúlyát a szel­lemnek és az anyagnak”, és „tökéletes, szép harmó­niát” akart ő, akinek „sza­vára mézet virágzik az Emberiséig.” Emléket idéz (nagy író emlékét) a TISZATÁJ is júniusi számában. A nemrég meghalt Szabó Pál­ról írt szép tanulmányt Czine Mihály irodalomtör­ténész. Ez a címe: Szegé- nyem-öregen. Két fejezet Szabó Pál életéből. Az el­sőben (Köznappk, szere­lem) az író fiatal korát (a húszas évek) írja le Czine, azt a mérhetetlen küzdel­met, szenvedést, amiben a családi boldogsága mellett része volt akikor, éveken át, tartósan. A másikban (öregnek lenni?) az akkor már régóta elismert, te­kintélyes író utolsó esz­tendőiről számol be a szerző szemléletesen, szív­vel leírva minden sort. A külföldi utakról, műveinek külföldi sikereiről, ország­járásáról (Bács-Kiskun me­gyei utazásairól is), az utolsó^ napokig tartó em­ber- és munkaszeretetéről, megragadóan emberi, tisz­ta egyéniségéről. Czine Mihály hangsú­lyozza az írói élet és élet­mű azonosságát, Szabó Pál megragadó emberségének varázsát, állandó izzását, lobogását, azt az erőt és szépséget, amely az em­berben és az íróban egy­aránt jelen volt — mind­végig. Varga Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents