Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-08 / 133. szám
/ iS. oldal 1971. junius 8, Kedd Riportalany—egy pártíitkár — ÉN NEM LESZEK jó riportalany. Csalódni fog bennem az elvtárs, ezt már .előre megmondom. Hogy miért? Nem „igazi” párttitkár vagyok, csak megbízott. Az elődöm ugyanis a megyei pártbizottságra került, s nagy meglepetésemre engem bíztak meg az ügyek vitelével — ahogy mondani szokták. Hát ezért nem vagyok én jó ahhoz, hogy riportot készítsen rólam, meg a munkámról. De ha ezek után mégis úgy gondolja, nagyon szívesen elmondom, amit tudok. Az iroda ablaka nyitva. Kint egy országos, sőt világhírű gyár — a Lampart Kecskeméti Gyáregysége — dolgozik. Termékeiben, a különböző színű kádakban már régen fürdenek szinte a világ minden táján. A gyár zaja azonban olyan minimális, hogy egyáltalán nem zavarja a beszélgetést, sőt, ha figyelembe vesszük, 'hogy vasas üzemben vagyok, azt is mondhatjuk, hogy semmi zaj nincs: közismert, hogy automatizálták a munkát. Időnként teherautó mordul fel az ablak alatt, s a távközlés legősibb formája, egy-egy kiáltás gördül végig a gyárudvaron. BERENTE Lászlónak, a megbízott üzemi párttitkárnak szinte tökéletes csend ez. Hiszen 1957. márciusában jött a ZlM-be, s több mint tíz éve volt ahhoz, hogy a sokkal nagyobb robajt megszokja. Az automatizálás utáni lárma nem is hasonlítható az egykori csörömpöléshez. Anyag- mozgatóként kezdte, aztán a raktárba került, majd zománcozó lett, később pedig karbantartó lakatos .továbbá normás volt a beosztása. Innen vezetett az útja a másik irodába: munkavédelmi felelős lett. — Egyszer csak hívatott az igazgató elvtárs. Leültetett és azt mondta: Nézze, Berente szaki. A gyáregység évek óta az utolsó helyen toporog a munkavédelmi versenyben. Ez így nem mehet tovább; Arra gondoltam, hogy magát bíznánk meg ennek a feladatkörnek az ellátásával. Én egy darabig talán szólni se tudtam. De azt gondoltam, ha az igazgató így döntött, nincs visszaút. Kétszáz forintot javítottak a pénzemen és hozzáfogtam a munkához. Mit mondjak? Évek óta az elsők vagyunk a munkavédelemben — meséli nagy lendülettel Berente László, aki „főállásban” ma is a gyár munkavédelmi előadója. Jól be kell tehát osztania a nyolc órát, hogy mindkét feladatnak maradéktalanul eleget tudjon tenni: AZ, HOGY Ö a megbízott párttitkár, egyáltalán nem véletlen. Hetedik éve, 1964 óta pártvezetőségi tag, és évekig gazdasági felelősként dolgozott, s ezt csak akkor adta át, amikor három hónappal ezelőtt megbízták a titkári teendők ellátásával. — Hogyan telik egy nap ja az üzemi párttitkárnak?, iskolát, közülük heten ki- — kérdezem, s a beszélne j álóan. Június második he- tés előtti napot: május 23- tőben a szakszervezet és a át választjuk. ' "!-.-,ervezet együttes ülést — Reggel fél kilenc'- : ~ ' amelynek fő témája elkészült és öt évre szóló kollektív szerződésről adtam tájékoztatót: miként vontuk be az előkészítésbe a dolgozókat, a munkáskollektívát, tudatosítottuk-e megfelelően a szerződés lényegét, jelentőségét stb. Ez a titkári értekezlet délig tartott. Amikor hazajöttem, egy asszony várt rám, mint munkavédelmisre. Néhány hónapja balesete történt: két méter magasan dolgozott és nekitámaszkodott a vaskorlátnak, s az kidőlt, ő leesett. Bordatöréssel vitték kórházba. Én ott meglátogattam és meg- nyugtatttam, hogy a baleset nem az ő hibájából történt, tehát a vállalat megtéríti a táppénz és az átlagkereset közötti különbséget. Most kijött a kórházból és kérdezte, hogy tényleg úgy lesz-e? Ismét megnyugtattam, nem éri károsodás — ismerteti az ügyet Berente László, s míg hallgatom, átvillan rajtam, hogy vajon hány munkavédelmi előadó teszi meg ezt? Mármint a kórházi látogatást. — Na, délutánra is akadt munkám. Jelentésen dolgoztam. A városi pártbizottság kér*t tőlem tájékoztatót arról, milyen a gyáregységben a szervezeti élet, hogyan érvényesül az üzemi demokrácia stb. Ezt így elmondani nagyon könnyű, de amikor az ember a papír fölé hajol, úgy érzi, hogy megállt a tudomány — persze csak az első percben. Lehet, hogy más párttitkárnál nem így van, de én sajátos helyzetben vagyok. Tavaly érettségiztem esti tagozaton. Ezenkívül semmiféle pártiskolám nincs. Csak annyi az ideológiai felkészültségem, amit a hadseregben, a tiszti iskolán kaotam, és azóta szereztem önműveléssel. Nem mondtam még, hogy mielőtt a gyárba jöttem, hivatásos tisztként szolgáltam. Most keményen el is határoztam, hogy ősszel — ha sikerült a felvételim — megkezdem a Marxizmus —leninizmus Esti Egyetemet. Muszáj tanulni. Érzem, hogy muszáj. ve a határozat megvalósítása érdekében tett intézkedéseknek a megbeszélése: a nők helyzete. — Van-e nagy forgalom a párttitkár szobájában, gyakran felkeresik-e a dolgozók Berente elvtársat? — Nincs nagy forgalom, de azért mindennap, ha itthon vagyok, bekopogtat valaki hozzám. Ne gondolja, hogy csak párttagok. Ide bárki bejöhet. Nem mondhatom egy pártonkí- vülinek, hogy barátom, maga menjen csak szépen a szakszervezeti titkárhoz. Nem mondhatom, s nem is mondanám soha. Ha valaki a pártban, a titkárban bízik, annak akar elmondani valamit, meghallgatom s ha lehet, ha tudok, intézkedem. Ügy érzem, helyesen cselekszem — mondja végül Berente László, amikor már jól túl vagyunk az ebédidőn. Gál Sándor iiÉztérrai intézkedés o képesítés nélküli nevelők számának csökkentésére Az alsófokú oktatási intézmények oktató-nevelő munkája személyi feltételeinek javítása, a képesítés nélküliek számának csökkentése érdekében a Művelődésügyi Minisztérium intézkedést adott ki, amely hangsúlyozza: a nyugdíjkorhatárt elért, de egészséges és dolgozni akaró pedagógust (tanárt, tanítót, óvónőt) ösztönözzék további szolgálatra. Ha szükséges, elsősorban a már nj'ugdíjazott, egészséges és még dolgozni akaró pedagógusokat alkalmazzák újbóli kinevezéssel, illetve szerződéses munkaviszonyban. A területileg illetékes pedagógusképző intézmények utolsó évfolyamos hallgatói közül gondoskodhatnak pótlásról. Az ilyen, hallgatók tanulmányaikat levelező úton fejezhetik be. Az ctszázfariafssak száma egyezett... Tetemre hívott körzetfelügyelő — Tudja, otthon is, amikor munkaidő után a ház körül dolgozom — most például kerítést csinálok — azon jár az eszem, hogy ide jelenlést kell készíteni, beszélni X elvtárssal, elintézni Z szaktárs problémáját, elszaladni a BNV-re. Késő este pedig, amikor lefekszem, még egyszer átgondolom hogy mit és mi- lyen sorrendben kell megtennem holnap. Ez az „átgondolás” sokszor hajnalig tart. — Milyen a pártélet az üzemben? Mondjon néhány számadatot. — összesen 106 párttag van. Tíz pártcsoport, a csoportbizalmiakkal havonta egyszer tanácskozunk. Kéthetenként vezetőségi ülés. A jövő heti csoportülésen, ahol a bizalmiak lesznek jelen, megbeszéljük például az elmúlt oktatási év eredményeit. Nem rosszak. Tizennégyen végezték el a marxista—leninista középvárosi pártbizottságra vcl:ponti Bizottság febtam hivatalos, ahol a most ruári határozatának, illet; EZ ÉV TAVASZÁN Dékány Ferenc, az Állami Biztosító bajai járási fiókjának körzetfelügyelője bekopogott özvegy Hegedűs Jánosné, Nagybaracska, Petőfi utca 10. szám alatti házába. A szerencsétlen asz- szony nagyon előzékenyen fogadta a körzetfelügyelőt, hiszen arra számított, hogy 1970. november 3-án baleset következtében elhunyt férje balesetbiztosítási ügyében jött. Az idős nő nem tévedett, mert Dékány Ferenc valóban emiatt utazott a községbe, de arra nem számított, hogy a körzetfelügyelő milyen gondolatokat forgat a fejében. — Nézze Hegedűsné — mondta a rámenős Dékány — a maga férjének van egy 15 ezer forintos balesetbiztosítási kötvénye. Én elintézem, hogy gyorsan megkapja a pénzt... A közbejárásért, mondjuk __ fizet ö tezer forintot... Na ne sá- padozzon, mi ez magának, könnyen kifizetheti, lesz pénze bőven ... Annyit mondok, ha nem kapom meg a pénzt, magára gyújtom a házat!... Meg ne próbáljon elárulni, mert úgyis megtudom, s akkor feljelentem becsületsértésért. Bizonyíték nincs a kezében, s ezért magát fogják elítélni... Dékány Ferenc még egy darabig „puhította” az asz- szonyt, aki kétségbeesésében megígérte, hogy inkább odaadja a kért összeget, csak hagyja el a házat. Hegedűsné később bánatosan beszélte el az egyik nőrokonának a vele történt esetet, s rettegve várta mikor érkezik meg a postás a pénzzel, illetve Dékány mikor zörög az ajtaján. Április 18-án a postás ötszázforintos címletekben kézbesítette özvegy Hegedűs Jánosnénak a biztosítási összeget. Egy óra sem telt el, amikor megjelent Dékány Ferenc, s követelte a neki „járó” pénzt. Az asz- szony szó nélkül az asztalra olvasott 10 darab ötszázforintost. Dékány elégedetten mosolyogva markolta fel a pénzt, betette tárcájába, s elköszönt az özvegytől. rendőrség körzeti megbízottjával. Történetesen Dékány és a körzeti megbízott jól ismerték egymást, s a rendőr így invitálta: — Jöjjön be egy percre az irodámba — mondta sejtelmesen — valami fontosat akarok megbeszélni magával. — Semmi akadálya — válaszolt magabiztosan Dékány, s a körzeti megbízott oldalán belépett a szobába. Érdekes módon ott néhány polgári ruhás férfi várta őket, akik nekiszegezték Dékánynak a kérdést. — Mennyi pénz van önnél? DÉKÁNY habozott, de egy pillanat múlva úrrá lett rettegésén, csendesen kijelentette: ötezer néhány száz forint lapul tárcájában. A nyomozók — mert ki mások lettek volna a polgári ruhás személyek— megkérték Dékányt, mutassa meg a pénzét. A sarokba szorított körzetfelügyelő mit tehetett, előszedte a ropogós ötszázforintos bankókat, — amelyeknek a sorszáma pontosan egyezett a nyomozók listájával. Dékány Ferencnek sem módja, sem lelkiereje nem volt tagadni, hiszen a bizonyítékok nagyon is ellene szóltak. Dékány Ferenc egy darabig előzetes letartóztatásban várta piszkos ügyleteinek kivizsgálását, amelynek során még két-három hasonló eset derült ki róla. Dékányt, az Állami Biztosító járási fiókja elbocsátotta állásából, s most már az ügyészség foglalkozik bűnügyével. Gémes Gábor A Bajai Rendőrkapitányság Dékány Ferenc 48 éves, Csá- voly, Kossuth utca 61. szám alatti lakos, hivatali vesztegetés bűnügyét vádemelési javaslattal az ügyészségnek küldte meg. Sok múlik a betegeken is A Kecskemét környéki kisközségek tanácselnökeivel tartott szerkesztőségi ankétem elhangzottak nyomán lapunk május 14-i számában megjegyeztük: Szakorvosi rendelésre és felülvizsgálatra e kisközségekből a kecskeméti rendelőintézetbe bejáró betegek meglehetős tortúrának vannak kitéve. S hozzátettük: érdemes lenne keresni a betegforgalom szabályozásának lehetőségét, esetleg előj egy - zéses alapon. Javaslatunkra a következő, sok tekintetben tanulságos választ kaptuk: „Az észrevétel közlésével egyetértek. Tény, hogy intézetünk, mely csupán a szakrendeléseken átlagosan napi 3000— 3200 beteget lát el, igen sok problémával küzd abban a tekintetben, hogy a szakrendelések zsúfoltságát és a betegek várakozási idejét a minimumra csökkentse. Intézetem elsősorban Kecskemét város és a járás szakorvosi ellátását végzi. Szakrendeléseinkkel azonban ennél nagyobb terület ellátására vagyunk kötelezve, mivel sok olyan szakrendelést is végzünk, amely hiányzik a környező rendelőintézetekben. Épp ezért az ellátandó lakosságnak több mint a fele vidéki. A rendelőintézet előjegyzésed rendszerrel való működtetésének ez egyik legnagyobb akadálya. Ezen túlmenően a vidéki betegek elsősorban a hetipiaci napokon, kedden és pénteken veszik igénybe az intézetet, mikoris a társadalombiztosítási szervek által megtérített útiköltség lehetőségét más célra is felhasználják. Azok a próbálkozásaink, hogy a piaci napokon lehetőleg ne utaljanak be vidéki orvosok beteget a rendelőintézetbe, a betegek heves ellenállásába ütköztek, és csak a helyi orvos és a betegek közötti felesleges vitákat mérgesítette el. A másik súlyos problémánk az állandó, sőt fokozódó rendelő- és szak- káderhiány. A rendelőintézet a napi szakorvosi óráinak mintegy 20—25 százalékát például csak mellék- és másodállású személyzettel tudja lebonyolítani megfelelő létszámú, főfoglalkozású szakorvos hiányában. Ugyanakkor alkalmazkodnunk kell a szakorvos főfoglalkozású munkahelyéhez, ahol csak ilyen feltétel mellett engedélyezik a mellékállás vállalását. Elegendő szakorvosi létszám esetén Is a rendelő- helyiségek számát szükséges figyelembe vennünk Konzervgyári KiSZ-essk Példaadóan mozgalmas az élet a Kecskeméti Konzervgyár trrik-részlege egy éve alakult KISZ-alapszer. vezetőben. A fiatalok rendszeresen kiveszik részüket Az utcán derűs niaiga- az üze,m/ rendezvények elő- lommal, a könnyen szerzett j készítéséből, fotoszakkörük pénz örömével lépegetett ' megörökíti az érdekesebb Dékány, amikor „véletle- programokat, természetjáró nül” összetalálkozott a í csoportjuk kirándulásokat í lathoz^ szervez, magnós klubjuk a zenebarátokat toborozza, ezenkívül gyakoriak a szellemi vetélkedők és a táncos délutánok. A KISZ- esek az idén jelentős társadalmi munkát is végeznek; a részleg kiselejtezett gépeit szétszerelik, s a fel nem használható anvagokat elszállítják a MÉH Vállaaz orvos munkaidejének meghatározásánál. Sajnos, nincs mindig lehetőség arra, hogy abban a napszakban és olyan mértékben ütemezzük be a rendeléseket, ahogyan azt a jelentkező igény megkívánná. Ezzel kapcsolatosan bizonyos javulás várható. Lehetőségünk nyílott ugyanis az intézet bővítésére egy új, háromszintes oldalszárny megépítésével. Ennek munkálatai az idén megkezdődnek és remélhetőleg 1973-ra befejeződnek. Ugyancsak reményünk van rá, hogy 1972- ben új helyére költözik intézetünkből a megyei TBC-gondozó intézet. Rendkívül sok nehézséget okoz a táppénzes állományú betegek felülvizsgálata. Jelentős létszámhiánnyal küszködünk itt is és ezt csak súlyosbítja, hogy a meglehetősen nagy vidéki terület rendszeres ellenőrzésének is eleget kell tenni. A táppénzes betegek felülvizsgálatra főleg a hét elején jelentkeznek. Táppénzes állományba a legtöbb beteg a hétfői napon jelentkezik orvosánál, s ekkor adódik a legtöbb vitás eset is, amely miatt felülvizsgálat válik szükségessé. A vidéken előforduló ilyen betegek hétfőn délután, de elsősorban kedden délelőtt zúdulnak be a felülvizsgálatra. Így gyakori, hogy keddi napokon nyolcvan-száz beteg elbírálásáról kell gondoskodni. Ilyenkor számos, betegséget kizáró vizsgálatot kell a beteggel elvégeztetnünk, a megnyugtatása és a megfelelő helyes döntés kialakítása céljából. Emellett állandóan keressük a lehetőségét annak, hogy a betegforgalmat a rendelési időkben egyenletesen elosszuk. Az ismételt kezelésre szoruló betegeket több szakrendelésen előjegyzéssel rendeljük vissza (sebészet, fizi- kotherápia, fogászat, fürdőgyógyászat stb.). Igyekszünk odahatni, hogy a helybeliek elsősorban a késő délelőtti és a délutáni rendelési időket vegyék igénybe, hogy ily módon a környéki falvakból érkezők a reggeli órákban részesüljenek ellátásban, éppen a visszautaztatásuk megkönnyítésére. Milyen nehéz jelenlegi helyzetünkben az irányítás, számtalan példa bizonyítja. A piaci napokon vidékről beutazó beteg nem a rendelőintézetben kezdi meg ügyeinek intézését, hanem miután már minden egyebet elintézett, keresi fel intézetünket. Az előjegyzéssel működő szak- rendeléseknél is számos probléma adódik abból, hogy a velük való megegyezés alapján előírt kezelési időt nem tartják be a betegek. A felülvizsgálati munkát a közelmúltban átszerveztük és keddi napon a felülvizsgálatot végző főorvosok létszámát szaporítottuk a gyors ügyintézés érdekében. Az ismertetett gondjaink mellett is keressük a további lehetőségeket a várakozási idő csökkentésére. Dr. Zondn László a megyei rende’őintézet igazgató főorvosa ' )
