Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
fel agyarországon járva meglátogattam a szepenyi * * kis templomot; felhívták figyelmemet egy szent koporsójára: igen nagy tiszteletben tartják. — Szent Adorata teste nyugszik benne — mondta a vezető. — Majdnem hatvan éve már annak, hogy megtalálták sírját, itt a közelben. Minden bizonnyal az őskeresztény időkben, a római megszállás alatt szenvedett mártírhalált, amikor Szepeny környékét Marcellinus diakónus, aki Szent Péter keresztre feszítésénél is jelen volt, megtérítette. Feltehetőleg Szent Ado- ratát is diakónus térítette Guillaume Apollinaire: meg, s mártírhalál után r római papok temették el a megboldogultat. Ügy gon- dolják, hogy az Adorata • csupán latin fordítása egy pogány névnek — a szent eredeti nevének —, mert a keresztsedet valószínűleg nem nyerte el, csak a vér keresztségét. Ez a név egy csöppet sem sugall keresztényi gondolatokat; de az a tény, hogy a test, amelyet a földben töltött hoszszú évszázadok után érintetlenül találtak, oly kitűnő állapotban volt, nyilvánvalóan bizonyította, hogy kiválasztott ő az asszonyok között, s a szüzek seregében zengi odafönt a mennyországban az Ür dicsőségét. Tíz esztendővel ezelőtt kanonizálták Rómában Szent Adoratát. Szórakozottan hallgattam a magyarázatot. Szent Adorata ügye nem érdekelt különösképpen, s már épp ki akartam menni a templomból, amikor sóhaj vonta magára figyelmemet. Egy roppant kiöltözött kis öregember sóhajtott; korallfogantyús botjára támaszkodva merev tekintettel bámulta az ereklyét tartó koporsót. Amikor kiléptem a templom kapuján, észrevettem, hogy az aggastyán mögöttem lépeget. Megfordultam, hogy mégegvszer szemügyve vegyem elegáns, régimódi alakját. Rám mosolygott. Köszöntöttem. — ön elhiszi, uram, a sekrestyés magyarázatát? — kérdezte az idős úr, franciául ugyan, de magyar módra ropogtatva az r-eket. — Istenem! — feleltem. — Őszintén szólva nincs véleményem az effajta vallási kérdésekről. — Ön csak átutazóba jár itt, uram, s már oly régóta szeretném felfedni az igazságot valakinek, hogy elmondom önnek, ha megígéri, hogy Magyarországon senkinek sem beszél róla. Minthogy felcsigázta kíváncsiságomat, megígértem, amit kért. — Nos, uram — mondta a kisöreg —, Szent Adorata a kedvesem volt. Hátrahőköltem — azt hittem, őrülttel van dolgom. Az öregúr mosolygott megrökönyödésemen, majd kissé reszketeg hangon így szólt: — Nem vagyok bolond, uram: az igazat mondtam. Szent Adorata a kedvesem volt! Sőt, ha akartam volna, feleségül is veszem!... Tizenkilenc éves voltam, amikor megismerkedtünk. Most már túl vagyok a nyolcvanon is — és soha nem szerettem mást, csak öt. Szepeny környéki gazdag földesúr fia vagyok. Akkoriban orvostanhallgató voltam. A megfeszített munka olyannyira kimerített, hogy a doktorok tanácsára utazni indultam, levegőváltozásra. O laszországba mentem. Pisában találkoztam azzal a lánnyal, akinek életemet szenteltem attól a pillanattól kezdve..-. Velem jött Rómába, Nápolyba. Csodálatos utazás volt. A szerelem ékesítette fel szépséggel a tájat... Visszajöttünk Genovába, s azt terveztem, hogy elhozom magammal ide, Magyar- országra, hogy bemutassam szüleimnek, és feleségül vegyem — amikor egy reggel holtan találtam magam mellett... Az idős úr egy másodpercre félbeszakította az elbeszélést. Amikor folytatta a történetet, hangja meg jobban remegett, mint az imént, s alig lehetett hallani, mit beszél. Marija Tyerentyeva verseiből Vallomás Az irodalom — vallomás. Vagy vallomásként — szentbeszád. Akik gyűlölnek? visszaütni, s kiket szeretned nem elég. Ami!- fettem... Ránktört az igazságtalanság, szuronyt szegezve ellenünk. Sebet égettek a szívünkbe, füsttel, könnyel telt meg szemünk. Ahol a harc folyt, a vihar, esztelenség és gyűlölet lángolt. Én az egyszerű katona küzdöttem érted és veled. És sebekkel és elgyötörve, fagyot, sarat feledve, vért, de nem feledve sohasem, amit tettem; az emberért! Oroszból — Kedvesem halálát sikerült eltitkolnom a szállo-V da személyzete elől, méghozzá olyan fortélyokkal,; mint ahogy egy gyilkos tette volna... Ha csak eszem-< be jut, most is végigfut hátamon a hideg. Eszükbe' sem jutott azzal gyanúsítani, hogy bűnt követtem el,' azt hitték, hogy kedvesem kora reggel elutazott. ? Nem akarok kitérni e szörnyű órák részleteire, ar-í ra, ahogyan a testet egy bőröndbe rejtettem. Röviden? olyan ügyesen jártam el, hogy a bebalzsamozást sen-? ki sem vette észre. A nagy S szállodákban oly sokan1 laknak, jönn ek-mennek, í hogy a vendégek viszony- f lag szabadon tehetik, amit? akarnak, szinte személyié- í lenek maradnak — s ez! nagy hasznomra vált eb-i ben a helyzetben. i Azután az utazás kö- > vetkezett, meg minden- S féle akadály a vámvizs- s gálatok alkalmával, de i hála Istennek, szerencse- i sen keresztülestem raj-? tűk. Csodálatos törté- S net ez, kedves uram! Mire hazaértem, alaposan le-s fogytam — holtsápadt voltam, felismerhetetlen. Becsen átutazva, kőszarkofágot vásároltam egv'-" u régiségkereskedőnél; már nem Is emlékszem, milyen híres gyűjteményből vettem. Otthon már azt csináltam, amit akartam — senkit sem érdekelt, hogy mi a célom, senki sem csodálkozott az Itáliából hazahozott csomagok súlyán és mennyiségén. Saját kezűleg véstem rá a szarkofágra, hogy ADORATA, a név mellé pedig egy keresztet; és vászon- szalagokba tekerve a koporsóba helyeztem az imádott lány testét... Egy éjszaka, pokoli erőfeszítéssel, kedvesem holttestét a szomszédos mezőre cipeltem, oly módon, hogy bármikor megtaláljam a sír helyét, amelyről egyedül én tudtam. Én mindennap elmentem a sírhoz, hogy magányosan imádkozzam ... Ügy telt el egy esztendő. — Egy szép nap Budapestre kellett utaznom . .. Amikor két év múlva visz- szatértem, pokoli kétségbeesés fogott el: gyárat építettek arra a helyre, ahová legdrágább kincsemet temettem !... Csaknem belebolondultam a fájdalomba, s már- már öngyilkossági terveket forgattam fejemben, ám este felkeresett a plébános és elmondta, hogy amikor a gyár alapjait ásták a szomszédos mezőn, egy Adorata nevű római kori keresztény mártír szarkofágjára bukkantak, az értékes ereklyét a falu szerény kis templomába szállították. Az első pillanatban azt gondoltam, hogy felvilágosítom tévedéséről a plébánost. De aztán másként határoztam: eszembe jutott, hogy a templomban mindig szemem előtt lesz legdrágább kincsem. Szerelmem azt sugallta, hogy az imádott leány nem is méltatlan a vallásos tiszteletre. Még ma is méltónak tartom rá — hiszen oly gyönyörű volt, oly bájos és oly mélységesen szerelmes — talán a szerelembe halt bele! Egyébként roppant jólelkű, szelíd és jámbor leány volt, s ha nem hal meg, feleségül is veszem. Hagytam, hogy az események folyjanak a maguk rendje szerint; szerelmem vallásos imádattá változott. A lányt, akit oly forrón imádtam, tiszteletreméltónak nyilvánították. Azután boldoggá avatták, majd ötven évvel a test megtalálása után szentté. Magam is Rómába uaztam, hogy részt vegyek a szertartáson: életem legszebb látványossága volt. A szentté avatás révén szerelmem feljutott az égbe. Boldog voltam, mint az angyalok odafönt a mennyországban, s hamarosan vissztértem ide, különös, emelkedett örömmel szívemben, hogy Szent Adorata oltára előtt imádkozzam ;.. A csinosan öltözött kis öregúr könnyekkel sze- mében elköszönt, s míg továbbsétált, korall- fogantyús sétabotjával ütögetve a földet, egyre csak azt ismételgette: „Szent Adorata!... Szent Ádorata!” , Réz Pál fordítása Varga Mihály: Olyan vagyok egyedül Olyan vagyok egyedül — falak gyűrűjébe fogva - mint a solia-meg-nem született élet, mint a házak feje feleit búsan átbandukoló szárnya-szegett harangszó. Olyan vagyok értő szavak, és nyugalmat-adó hallgatások nélkül, mint aki már az életet is elfelejti. Olyan vagyok magamra-hagyottan, mint a porrá-őrlődött kövek az időben, mint az illattá-vált könny az arcon. Olyan vagyok egyedül, mint a csillag, ki társáért millió éve vár már, — reménytelen —, mint a végetlen-terek málló anyaga a tékozló időben, mint a tépett-tollú Remény, mely nyúlós ködökbe veszve megmaradásért esedez térdrehullua. Olyan vagyok egyedül, mintha már magamat is elvesztettem volna, mintha magamat is elfelejtettem volna. fordította Antalfy István Szappanom István: Rajzoló Hont! László: Város Folyóiratszemle Pedagógiai lapok Gyakran hangoztatjuk: a nevelés társadalmi feladat. A tanítókon, tanárokon kívül a szülők, a munkahelyek vezetői is formálják az ifjakat, hatnak jellemük alakulására, személyiségükre. A jószándék, a törődés csak akkor eredményes, ha a szükséges pedagógiai ismeretekkel párosul. Érthető, hogy az utóbbi időben valamelyest növekedett a nevelésüggyel foglalkozó folyóiratok iránt az érdeklődés. A könyvtárak polcain, az újságárusoknál több tucatnyi neveléstudományi szaklap található. Most néhány általánosabb érdeklődésre számot tartó folyóiratra híviu'c fel o’ - vasóink figyelmét, abban a reményben, hogy ezzel magkönnyítjük a válogatást, a tájékozódást. A kéthetente megjelenő Köznevelés hangsúlyoztt- lan az elmélet és a gyakorlat kontaktusát keres'. Pedagógusokhoz szól e sősorban, de „lelkű ok ’ is haszonnal forgathatják. A legutóbbi szómból ki kell emelnünk a tanítási óra védelméről szóló rp’-'de' zés érvényesítésének nehézségeit tárgyaló disoutát. Miért olvasnak az ált.a'ános iskolás gyerekek kevés verset? — ezt a sajnálatos tényt elemzik a Figyelő rovatban. A Művelődésügyi Mimsztérium és a Hazafias Népfront kiadásában kerül az olvasókhoz a néoszerű Gyermekünk „a család és az iskola képeslapja”. Időszerű, fontos pedagógiai kérdéseket vizsgálnak közérthetően. A „Szerelem” című írás a változás éveinek gondjaival foglalkozik. Hasznos tanácsokat ad, hogy a felnőttek miként segíthetik e nehéz években az ifjakat. Két időszerű témával jelezzük, hogy ;gye- keznek az aktualitásokat megragadni: „Egészséges étrendet a nyárra” és „Nem vagy te rossz ember (Bukottak)’. A vaskos Pedagógiai Szemle hasábjain tudományos igényű tanulmányok, cikkek találhatók, jellemzésül felsoroljuk a hagyományos rovatok címeit, a nevelés elmélete és gyakorlata — Neveléstörténet — Szemle — A nevelőmunka műhelyéből — Könyvek — Folyóiratszemle. A legutóbbi, az idei ötödik számban ismertetik dr. Szvétek Sándornak, a kalocsai középiskolás kollégium igazgatójának új könyvét. A kritikus szerint a megyénkben köztiszteletnek örvendő pedagógus értékes művet publikált. H. N,
