Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
t oldal 1911. június 6, vasárnap Élve az adottságokkal Tanyasiak az évzáró előtt •A. I)t!Jcl! üdülőterület JOVOJC Megyénknek nemcsak a legnagyobb vízparti városa, fürdővárosa Baja, hanem nagy kiterjedésű, vonzó környéke révén jelentékeny üdülőkörzetnek is a centruma. Hogy a természet adta lehetőségeket a legelőnyösebben használják ki, nem kevésbé pedig, hogy minden korosztály, s a különböző módon kikapcsolódni vágyók mindegyike is megtalálja számítását, ennek érdekében hangolták és hangolják össze az elképzeléseket a város vezetői. — Bajának, mint fürdővárosnak sajátos a szerepe — mondja a szándékok leglelkesebb apostola, az üdülőközponttá alakítás „karmestere”, dr. Gajdó- csi István tanácselnök. — Adva van mindama lehetőség, amelynek birtokában a sportolni, pihenni, kertészkedni, vagy pecáz- ni vágyók, tehát az üdülés napjait a saját szájuk íze szerint hasznosítani akarók valóságos kis paradicsomává varázsolhatjuk a várost és környékét. A meleg vizű Sugovica a Petőfi-szigettel a sportolókat, strandolókat fogadja. A fő cél, hogy a város szívében mindent együtt találjon a dolgozó: a megszokott kollektívát, sport- és étkezési lehetőségeket egyaránt. Gonddal kialakított üzemi üdülők, spört- és edzőpályák kapnák helyet a Petőfl-szigeten, valamint az ifjúsági park, a KISZ-üdülő . és kiképzőtábor. A Vajason egyébként, szinte fillérek nélkül, kaják-kenu pálya létesíthető. A nyugodtan, csendesen pihenni szándékozókat a Nagy Pandúr-sziget várja. Tovább parcellázzuk itt a területet, amelyen hétvégi házak, kertek, horgásztanyák vonzzák főként az idősebb korosztályokat, vagy a család körében ví- kendezőket, Á nagyobb túrák kedvelői, a magány szerelmesei, a naphosszat pecázók is válogathatnak az alkalmak és a pihenőhelyek között. Nekik eszményi területül kínálkozik a vén Duna, vagy északabbra a 3 ezer holdas Veránka-sziget, a Gemenc szíve. Természetesen mindaz, amiről eddig szóltunk, nem kizárólag a bajaialk privilégiuma. Terveink túlnőnek a helyi kereteken, az egész megye lakossága által kedvelt üdülőterületet „álmodtunk meg”; A fürdőváros jelleget összekapcsoljuk a turizmussal is, igyekszünk minél jobban kiaknázni az idegen- forgalmi lehetőségeket. Válogatni van miből: a közelben a vadregényes Holt- Duna-ágak, Béda, Kara- pancsa, vagy a Tiser, a legszebb tölgyerdő az országban. Nem elég persze csak megálmodni mindezt. Rendkívül szívós munkát, okos tervezést, számítga- tást, az anyagi erőforrások józan, megfontolt felhasználását igénylik ezek a célok. Épp ezért nem Is megy máról holnapra: egy évtizedet szánunk a végső ftnegval ósí tásna. A kezdeti lépéseket részbén már megtettük, s a közeli jövő számos újabb eredménnyel kecsegtet. Á megye és a járás támogatásával 45 személyes kirándulóhajót vásárolunk, másfél millió forintért. Neve még nincs, talán Bácskára kereszteljük... Ha sikerül, még az idén — a Vízügyi Igazgatóság segítségével — elkészül a vontatható vízi színpad is. A mederrendezéssel párhuzamos tennivaló a Petőfi- sziget feltöltése és teljes közművesítése. A távolabbi területeken is — a nomádok Veránkája kivételével — jogos az igény a víz és a villany iránt. A Vén Duna környékén valamilyen olcsóbb kivitelű műút elkészítése is indokolt. Az állami gazdasággal egyetértésben rövidesen sor kerül növényvédő repülőgépek „bevetésére”, amelyek a folyómenti, ártéri részeken rendszeresen irtják majd a szúnyogokat. Ahhoz, hogy Baja valóban fürdővárossá váljék, feltétlenül meg kell építeni 5 éven belül egy korszerű, 120 ágyas szállodát, a kényelmesebb ellátást igénylő turisták, s az idegenforgalom kedvéért. Már említettük, s nem lehet elégszer hangsúlyozni a megvalósításhoz szükséges számottevő anyagi eszközöket, műszaki tennivalókat. Szerencsére Baján a vezetés nincs magára hagyva: az intézmények, üzemek, vállalatok lelkesen támogatják a terveket, nemcsak egyetértésükkel, hanem tetemes anyagi áldozatokkal is. És magunk mögött érezzük azokat a kisembereket is, akik magukat évekkel fia- talabbnak, életüket évekkel meghosszabbítva érzik, mihelyt megvalósíthatták dédelgetett álmukat, felépíthették a kis víkend- házat. Érettük, s valameny- nyi, a természetet kedvelő, Baját és festői környékét szerető emberért érdemes és kell valóra váltani ezt az évtizedre szóló nagy programot. J. T. „— Jó volt suliba járni — nyilatkozik készséggel a kis Gáspár Béla —, jó volt, mert nem nagyon volt hideg. Hó, az esett elég sok, meg mostanában eső is akad csaknem minden nap, de a télen nem nagyon fáztunk. A többi meg nem számít...” Legutóbb szeptemberben, az első tanítási nap reggelén beszélgettem a bócsai iskola messziről járó nebulóival. Gáspár Zoli és Béla, Utassi Ella, Kürtösi Gizi és Tyukász Jancsi így már régi ismerőseim. Messzi tanyákról, 6—8 kilométeres messzeségből érkeznek naponta — gyalog vagy kerékpáron. Tíz hónap, kettőszázvalahány tanítási nap — számolom magamban gyorsan — ösz- szesen ezerhatszáz—kétezer kilométer. — A Budapest —Párizs közötti távolságot tette meg ez évben mindannyi uk. — Sajnos, mindig megjött a busz is — emlékezik diákos szemrehányással a zimaníkós időkre a Veszélyes védelem BIOLÓGIAI szervezetünk működésére akkor kezdünk el figyelni, amikor annak összhangját valamilyen zavar, betegség fenyegeti. Ugyanígy reagál az emberi társadalom is. ha környezetének harmóniája megromlani .készül. A fejlett, illetve a fejlődő iparral rendelkező országok tudósai, írástudói manapság mind gyakrabban és mind riadtabban ébresztgetik kormányok és népek lelkiismeretét: az ipar vegyi szennyező anyagai ma már az emberi létezés alapjait veszélyeztetik. Elég csak a hazai irodalmi és társadalomtudományi folyóiratok legutóbbi számait átlapozni, szembeötlően központi témává a környezetvédelem problémája vált. Minden alapunk megvan annak feltételezésére, miszerint nem oktalan vészharang- kongatásról van szó, hanem a valóságos veszedelmek felismeréséről, s ennek nyomán a szükséges teendők körvonalazásáról. Mert szűkebb környezetünkben. azaz a megyében is jócskán vannak tapasztalatok, amelyek az említett föltételezést támasztják alá. Elegendő csak a növényvédelem emberi kihatásaira figyelnünk. MEZŐGAZDASÁG szocialista átszervezését követő néhány évben csak egyetlen szempont munkált: a szer minél radikálisabban. minél hatásosabban végezzen a növényi kártevőkkel. Sem szakember, sem technikai apparátus nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a beavatkozás mellék-, de nem mellékes folyamatait feltérképezze, s azoknak megpróbálja útját állni. Feltételezhető, hogy a klórozott szénhidrogének nyakló nélküli alkalmazásával — a szerves anyagok követhetetlenül bonyolult körforgása folytán — mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy az északi sarkvidék pingvinjeinek, fókáinak, sőt az eszkimók szervezetében DDT-t találjanak. De a veszedelem jelei „házon belül” is mind gyakrabban jelentkeztek, s ez három-négy évvel ezelőtt arra késztette az il- letéseket, hogy megállj^ vezényeljenek az emberi' és a környezetvédelemre semmilyen tekintettel nem levő védekezési módszereknek. Az éveken át elhanyagolt feladatok egyszerre hatalmas súllyal nehezedtek a hatóságokra. A gyártás, a forgalmazás, a tárolás, a felhasználás emberérdekű folyamatainak szabályozása újszerű intézkedéseket hívott életre. Ám ennél is nehezebbnek bizonyult az intézkedések betartatása, érvényre juttatása — ehhez korszerű képzési formákat kellett meghonosítani. AZ ERŐFESZÍTÉSEKNEK köszönhetően ma már ott tartunk, hogy mutatkoznak a rend első jelei, s ezzel együtt a zűrzavar kezd megszűnni. A forgalomból kivont DDT tonnái várják a megsemmisítést, e célra egyébként Péten épült egy különleges üzem, ahol zárt rendszerben bomlasztják el a klórozott szén- hidrogéneket. Ez az eljárás az előállításnak a többszörösébe kerül, ám a környezetvédelem szempontjai előbbrevalóak a gazdaságosságénál. Továbbá: az erős mérgeket csak olyan emberek alkalmazhatják, akik speciális szaktanfolyamot végeztek, akik tisztában vannak azzal, hogy a vegyszeres dobozok oldalára festett halálfej épp úgy nem dísz, mint a nagy forgalmú útvonalakra való ráhajtás előtt a stoptábla. Nemrég a megyei növényvédő állomáson tettem futó látogatást, ahol a vezető szakemberek épp a túlzott derűlátástól óvtak. Arról van szó ugyanis, mint mondották, hogy a néhány év előtti módszerek ma már tömeges katasztrófákat okoznának. A rohamos gyorsasággal fejlődő vegyipar hónapról hónapra produkálja új fajta szereit, amelyek sok tekintetben tökéletesebbek a korábbiaknál. ám felhasználásuk legalább ilyen arányban igényel nagyobb körültekintést. Pillanatnyilag tehát a felkészültség még mindig fáziskésésben van a környezetvédelem követelményeihez ifcépéát, s ezt csak a mindennapos veszélyérzet által ébren tartott tudatossággal lehet ellensúlyozni. ÁM NEMCSAK ezzel. A kereskedelmi követelmények között újabban az is szerepet kapott, hogy az áru mentes legyen a vegyszerek maradványaitól. E szempontot meglehetősen szigorú paraméterek szabályozzák. Nem ezred, hanem milliomod grammokról van szó, mint tűrési határérté kékről. Ilyen mennyiséget nem lehet akárhogyan kimutatni. Az állomás legutóbb például nyolcezer dollár értékű analizáló készüléket kapott. S ezzel már nemcsak közvetett, de közvetlen embervédelmi funkciót is ellátnak —, egyebek között ugyanis emberi vért elemeznek. A vérbe jutott vegyszerek legelőször is az idegvégződéseket és — csatlakozásokat támadják meg. A szak szerűden védekezés tehát már ezen a szinten visszafordíthatatlan — és jóvátehetetlen ! — folyamatot képes produkálni; minthogy eredményes védekezést csak normális Idegzetű emberekre lehet bf2ni. A TECHNIKA és a társadalmi tudat fejlődési szintje különbségének bizonyára van egy kritikus határa, vagy inkább mezőnye. Ám, hogy ez hol húzódik pontosan, csak a bekövetkező katasztrófa esetén tudhatnánk meg. De ezzel a tudással sokat már aligha kezdhetnénk... Mostanában kezdünk eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy ezt a határt nem érdemes megközelíteni. Hátha nem lesz alkalmunk visszafordulni. Hatvani Dániel 1 hatodikos Gizi, aki négy kilométert gyalogol az autóbuszmegállóig. — Nyolc óráig keil várnunk rá. Sokszor megesett, már éppen örültünk, hogy mehetünk haza, amikor végre mégis csak megjött. Egyszer sem kellett emiatt mulasztani. A kis Utassi Ella bátyja kerékpárjának csomagtartóján érkezik leggyakrabban Gáspársorról. Ezen a kényelmetlen ülésen azért elég hideg van télidőben, hiszen még mozogni sem nagyon lehet, hogy kimelegedhessen az utazó. Ennek ellenére szeret iskolába járni. Kedveli osztálytársait, jól érezte magát mindig a gyerekek között. Megkérdezem, melyik tantárgy okozta a legtöbb gondot az év folyamán? A két harmadikos Gáspár - gyerek közös véleménye: a fogalmazás. Akármeny- nyit is gyakorolják, mégsem volt megelégedve a tanító néni. v Mezőgazdaságunk diákszemmel Ez év folyamán az élővilág szakkör tagjai szereztek hírnevet iskolájuknak. Juhász Sándomé tanárnővel közösen elhatározták ugyanis, hogy részt vesznek a Mezőgazdasági Múzeum „Hazánk mező- gazdasága diákszemmel” címen meghirdetett országos pályázatán. Két dolgozatot is készítettek. A hatodik—hetedik osztályosok pályamunkájának címe: A tyúk, a lúd, a kacsa őseinek ismertetése. Sok szak- irodalmat olvastak, a gyerekek gazdag tollgyűjte- ményt állítottak össze és színes, részletes leírást készítettek a háziasításról. Kürtösi Gizi még verseket is írt az állatokról. A szakkör nyolcadikosai a Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai üzemegységének szőlőterületét térképezték fel szakszerű módon. Felkeresték a telep és a szövetkezet vezetőit, szakembereit, elbeszélgették velük és így tájékozódtak a község mezőgazdaságának helyzetéről, fejlődéséről. Borcimkéket, fényképeket, termelési adatok táblázatait használták fel szemléltetés gyanánt. A szorgalmas m,unka szép eredményt hozott, mert az országból beérkezett csaknem háromszáz flolgozat közül a bócsai élővilág szakkör tagjai nyerték el a harmadik helyet. Az ünnepélyes jutalomátadásra közösen látogatnak el a fővárosba. Az iskolarádió Bócsán A tanintézet nem esik olyan messze a nagyvilágtól, mint azt a városiak gondolhatják. Bócsai gyerekek igen szoros kapcsolatot tartanak a Magyar Rádióval. A tanév folyamán több száz levél megfordult az iskola és a Nyitnikék adás szerkesztői között. A tanulók nagy szorgalommal hallgatják az Iskolarádió műsorait, gyakran és sikerrel oldják meg az elhangzott feladatokat. Gáspár Zoli készséggel mutatja nemrég kapott levelét, melyen feladóként a Magyar Rádió címe található. A Nyitnikék szerkesztője megdicsérte szorgalmas munkájáért. Kérésükre ugyanis mellékneveket gyűjtött igen szép számmal. A versíró Kürtösi Gizi a Gyöngyszem . Gyöngyi című műsor szerkesztőinek juttatta el a madarak etetéséről szóló egyik alkotását! Verséért dicséretet kapott. Nagy bánata azonban, hogy csak elvétve hallgathatja a háromkor kezdődő műsort, hiszen hosszú az út hazáig, és négy óra előtt nem igen juthat a rádiókészülék mellé. Nemrégiben a rádió riporterei személyesen, mikrofonnal is felkeresték az iskolát. Hangfelvételt készítettek a bócsai gyerekek hétköznapjairól, napi raun, kájukról az iskolában. Tanárok és diákok egyaránt nagy várakozással lesik a rádió műsorát, nehogy elmulasszák az érdekes adást. Ä továbbtanulás Csábi István igazgató elmondja, az iskola végzős nyolcadikosainak továbbtanulási aránya tükrözi legjobban, hogy a külterületen lakó gyerekek nélkülözik leginkább az otthoni munkához, a leckeíráshoz és tanuláshoz szükséges kedvező előfeltételeket. Három tanyasi iskola tartozik még az igazgatósághoz, mindháromban, összevontan, öt—nyolc osztályban tanulnak a gyerekek. Egyik helyről sem jelentkezett középiskolába, vagy gimnáziumba senki — magyarázza —, és ez gondolom, nem is érthetetlen. A központi iskola 29 tanulója közül mind a tíz továbbtanulni szándékozó diákot felvették, ez mutatja, hogy itt benn mégis csak eredményesebb a munka. Nyolcán mennek szak munkásképző intézetekbe, de sajnos, tizenegy gyerek még mindig megreked a tudás általános iskolai szintjén. Szeptemberben azonban megnyílik végre a már nagyon várt soltvadkerti hétközi diákotthon, és így nálunk is megszűnnek a külterületi tanintézetek. Nekem is meggyőződésem, hogy a gyerekek jelenlegi, nem túl kedvező továbbtanulási aránya, néhány év alatt ugrásszerűen emelkedni fog.” Pavlovits Miklós Már a télre hészülnek Már a téli olajellátódra készül a Bácsbokodi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, mely a községben e napokban helyez üzemkész állapotba égy ú.i, 25 kőbmétéres fütő- olai-tárolót A létesítmény révéin Bácsborsód, Csávoly és Felsőszentiván fűtőolaj- ellátása is javul, ugyanis a Bácsbokodon felszabadult tároló berendezéseket az említett helységekben szerelik fel és állítják üzembe.
