Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-05 / 131. szám
9. oMal «•’ I % 1971. június 5, szombat Nemzetközi együttműködés, hazai kezdeményezések Előrelépés a mezőgazdasági gépgyártásban A Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyár az idei nemzetközi vásáron számos új terméket állított ki. A gyár kiváló szakembereit dicséri, hogy a KKRTITOX növényvédő gépcsalád BNV-díjat, a ZEA—4 ku- konicacsőtörő adapter pedig a Budapesti Fővárosi Tanács nagydíját nyerte. A megye mezőgazdasági nagyüzemei érdeklődnék a gyár termékei iránt. A növényvédelem gépi megszervezése létkérdés ma már, hiszen legtöbb gazdaságban kevés a munkaerő és az időben történő védekezés sok milliós kártól óvhatja meg az állami gazdaságot, vagy a termelőszövetkezetet. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár hathatósan foglalkozik a kertészeti termékek betakarításának gépesítésével. Ez a téma is érdekli a A kockafejü rabló HA ELFOGADNÁNK! nem volt gyilkosság miatt Lombroso elméletét, keres-1 elítélve, magyarul egyetlen ve sem találnánk jobb j szót sem beszél, s ő jugoA KERTTTON növényvédő-gépcsalád 2000 1-es tagja» axiál ventillátorral megye üzemeit, munkaerőhiány legtöbb gondot. hiszen a itt okoz Növényvédő-gépcsalád Félkerestük Dobos Sándort, a gyár vezérigazgatóját, és tájékoztatást kértató és fejlesztési munka eredményeképpen értük el, hogy most már a gyakarVU uborkabetakarító gép tünk a mezőgépgyártás helyzetéről, gondjairól, valamint a további tervekről. — Csak úgy tudunk gyorsabban előrehaladni a legfontosabb gépesítési témákban, ha felhasználjuk a nemzetközi tapasztalatokat is. A növényvédő-gép- család kialakításában több éve együttműködünk az NDK-beli Weimári Mező- gazdasági Kombinát lipcsei üzemével. Hosszas kulatban jól beváltak a nö- vényvédőgépék. Egy részüket sorozatban kezdjük gyártani és jövőre elegendő lesz belőlük. Hasonlóképpen nemzetközi együttműködés eredménye a kukoricacsőtörő adapter. A francia Braud- licenc alapján gyártjuk, már több mint ezer dolgozik a mezőgazdaságban. Az idént mintegy 700 darabot, jövőre 1300-at gyártunk. Európában elsőnek — Tovább lehetne sorolni a külföldi tapasztalatok felhasználása alapján elért eredményeket. Hozzáteszem, a mi szakembereink is érték el nemzetközi sikereket. A nagyüzemi uborkatermesztés korszerű berendezése, a VU típusjelű uborkabetakarító gép Európában elsőnek a mi üzemünkben készült el. Az Egyesült Államokban ugyan vannak már ilyen berendezések, de ezek jóval nehezebb konstrukciók. A mi betakarítógépünk súlya egyharmad része azo- kénak, és mégis naponta 50 dolgozó munkáját végzi el. Tízórás műszakban ugyanis 2 hektáron takarítja be a termést, mintegy 60—80 százalékkal csökkenti az uborkabeta- karítás munkaszükségletét. A gép iránt rendkívül nagy a nemzetközi érdeklődés. Az idén 20 darabot gyártunk, ebből 10-et a Szovjetunióba szállítunk. A következő éveikben a gyártást fokozzuk. A szovjet mezőgazdaság számára az előzetes jelzések szériát öt év alaitt 2500 uborkabetakarító gépet szállítunk. A gépgyár jó kapcsolatot alakított ki a mezőgazda- sági üzemekekl. A hartai Lenin Termelőszövetkezet szakembereivel együttműködve tökéletesítették a hagymabetakarító gépet. A HB jelű berendezés módosított hagymafelrakóval működő változatban a BNV-n is szerepelt. Tízórás műszakban másfél hektár betakarítására képes. Huszonöt ember napi munkáját végzi el. Eredményes kapcsolat gép A hagymabetakarító tökéletesítését a hartai Lenin Tsz szakembereinek köszönhetjük. A velük való együttműködés jói példa arra, mennyire fon-j tos a gyártó cég és a termelő üzem kapcsolata. A! gépeket a nagyüzemi táb-j Iákon kipróbáljuk és a működés során jelentkező kezdeti hibákat azonnal1 orvosolni tudjuk. A hazai mezőgépgyártást! többször elmarasztaltuk már. A termelőüzemeknek! egyre több, korszerű berendezésre van szükségük és gyakran panaszkodnak* hogy nehéz beszerezni ezeket. A külföldi gépek rendszerint drágábbak) vagy nem mindig megfelelőek a hazai viszonyoknak. Természetesen, ha itthon nem lehetséges a gyártásuk, érdemes megvásárolni őket. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár példája bizonyítja, hogy hazai szakembereink is nagy erőfeszítéseket tesznek a helyzet javítására. Reméljük, hogy a nemrég lezajlott nemzetközi vásárom bemutatott gépekből hamarosan jut a megye mezőgazdasági üzemeibe ÍSj ' K. S. alanyt a bűnöző típus be mutatására, mint azt a férfit, aki leszegett fejjel, kopott öltözetben, kopaszra nyírva ül a vádlottak padján. Nagy, kifejezéstelen szemeit időnként felemeli és az ajtó felé fordítja tekintetét. Csontos arcán ilyenkor a kíváncsi várakozás hullámzik át. Bus.a szemöldöke meg-megrán- dul, szögletes álla néha megremeg. Kezéről még nem vették le a bilincset, erre csak akkor kerül sor, amikor bevonul a bíróság. A vádlott feláll. Zömök testalkatú, lábai rövidek, széles vállain feszül a kabát, karjai a szokásosnál hosszabbak. A bíró kérdéseire szerb nyelven válaszol. Kijelenti, hogy nem tud magyarul. — Nincs semmi baj — mondja neki a bíró — mert én tudok szerbül, sőt rajtam kívül még két tolmács áll a rendelkezésére. A vádlott megnyugszik ebben és állva hallgatja a szerb nyelven elhangzó vádakat. Közben az egyik tolmács fordít, hogy az ügyész, a védő és a hallgatóság is értse, miről van szó. MÁR AZ ELSŐ szavaknál kiderül, hogy egy igen veszélyes, rendkívül ravasz és mindenre elszánt emberrel van dolga a bíróságnak. A vádlott élete nagy részét börtönben töltötte. Húsz évet ült egyfolytában. A legsúlyosabb bűncselekményért, gyilkosságért kapta a húsz évet, még 18 éves korában. Mikor büntetését letöltötte, kiengedték. Hamarosan újabb bűncselekményt követett el — lopott. Ezért két évre ítélték. Ezt azonban már nem töltötte le. Közbejött 1956, s az ellenforradalom idején ő is kiszabadult a börtönből, illetve megszökött az egyik rabgazdaságból. Ö azonban mindezt tagadja. Elmondja, hogy nem azonos azzal az emberrel, akiről itt beszélnek. Soha szláv állampolgár, ott ítélték el kisebb falopásért s mert félt a büntetéstől, még a börtönbe való bevonulás előtt, éppen az ellen- forradalom idején Magyar- országra szökött KÖVETKEZETESEN ragaszkodik ehhez a „meséhez”, annak ellenére, hogy a daktiloszkópiai vizsgálat (ujjlenyomat) tanúsítja azonosságát — egyéb bizonyítékok mellett — A jugoszláviai B. községben születtem 1930-ban. Édesapám földműves volt és ő nyolcéves koromban meghalt. Azt követően anyámmal és nővéremmel éltem. Katona voltam, de mire leszereltem, anyám meghalt, nővérem férjhez ment. Ezt követően egyedül éltem a tanyán. Kemény tél volt 1955-ben s kénytelen voltam fát lopni a közeli erdőből. Ezért két évre ítéltek, de mielőtt behívtak volna a büntetésemet letölteni, megszökjem, s Magyarországra disszidáltam. A vétkem tehát mindössze a tiltott határátlépés, és kérem, adjanak ki engem a jugoszláv hatóságoknak A tolmács fordít, az ügyész és az ügyvéd je- gyezgetnek az iratok között. A bíró egykedvűen hallgatja a vádlott magyarázkodását, majd amikor a tolmács befejezi, előkeres a bűnügy dossziéjából egy hivatalos papírt, s szerb nyelven felolvassa. A tolmács ismét fordít. — A jugoszláviai B. község elöljárósága hivatalosan igazolja, hogy Sz. M. nevű, 1930-ban született és a község 354. számú tanyájában magát lakónak nevező egyén a községben sem most, sem pedig 1955- ben nem lakott, ilyen nevű személyt falopásért nem ítélt el a járásbíróság. Ezen igazolást a kecskeméti megyei bíróság kérésére hivatalos ügyben adtuk ki. Dátum, aláírás, pecsét. Nos, ehhez mit szól? — kérdezÜNNEPI KÖNYVHÉT Juhász Ferenc: A halottak királya Juhász Ferenc, a felszabadulás után felnőtt első költőnemzedékhez tartozik, aki a népi kollégiumba kerülve, Nagy Lászlóval együtt nőtt fel mai líránk legnagyobbjai közé. „A magány, a megtisztulás izzó égitestei’’ az ő versei. Élete — ahogy egyik versében írta — látomásokkal van teli. A mindenség szerelmese ő, akinek költői világa végtelen távolokat hozott versközeibe. A bartóki világ vonzotta: a szarvassá változott fiúra figyelt a titkok kapujában. A múltat átéli: ott sírt Dózsa parasztjaival együtt a harc leverésekor „A tékozló ország” verssoraiban. Most a könyvhétre jelent meg Juhász Ferenc hatalmas verskompozíciója: „A halottak királya”, melyet Csokonai és Vörösmarty szellemének ajánlott a költő. A muhi-pusztai vereség után a végzet-fagyasztotta félelmetes csönd világát idézik a mű első sorai. A Halál rettenete borzasztja el IV. Béla királyt: „Jaj, kimásznak szívemből majd a csontok, a csontvázak kimásznak.” A látomás vallomással fonódik össze: nem akar lenni a „Halál Királya”. Az Angyalokhoz fordul. Elkeseríti ez elpusz- tított ország jeges pusztasága. Elkeseríti környezete vaksága, a jövő kilátásta- lansága: „És jaj, lesz-e még Hitem, Jövőm, Zöld Tüzem, lesz-e még Tavaszom és Virágom?” Juhász Ferenc „Az éjszalca képei” című híres oratóriumához hasonlóan, itt is a gondokkal terhes, a jövőélt aggódó ember végeláthatatlanul hömpölygő vallomását írja le, elevenítve fantasztikus méretű és tartalmú képsorokká. Itt is a Hajnalt várja Béla király. Távol van tőle a trón, a hatalom, A menekülés közepette megjeleníti a vízivilágot. Az üldözött, magányos király visszavágyik országába. Megküzd ellenfeleivel, megküzd az Éjszakával, megküzd önmagával, kínzó kételyeivel, „Szégyen-Koronájával”. A mű befejező részeiben a király előre üget a rengetegben, maga után vezeti kis csapatát. Mögötte a vert nép. Ereje megacélosodik. A haza erőt ad neki. Béla király, a halottak királya nemcsak veszíteni tud, hanem győzni is. Győzni a pusztulás felett, legyőzni hitetlenségét. S újrakezdi az Eletet, pusztult nemzete, országa Életét. Juhász Ferenc hatalmas eposza, A halottak királya, mint Az éjszaka képei című műve is — a halálon, a pusztuláson való győzedelmes küzdelem biztatását sugározza. Szekér Endre te a bíró a vádlottól, az irat ismertetése után. — Kérem, tisztelt bíróság, itt valami félreértés lehet. Én ugyanis valóban az vagyok, akit mondtam. — Nézze! Nincs időnk itt magával találós kérdéseket játszani. A fenti iraton kívül egy csomó tanúvallomás is állítja, hogy maga magyar, és hogy gyilkosságért húsz évet töltött börtönben. A börtön iratai, az ott elhelyezett fényképe, ujjlenyomata, egykori rab- társainak vallomásai, mind a rendelkezésünkre állnak. Vessünk véget ennek a cirkusznak. Magának is jobb, ha megmondja az igazat. A kockafejű rabló azonban hallgat, majd néhány másodperc után szerb nyelven ennyit mond: — Én eddig is az igazat mondtam ... PEDIG az igazság a következő: Fél éve volt még a börtönben, amit lopásért kapott. De kihasználta az ellenforradalmat és megszökött. Terve az volt, hogy disszidál Jugoszláviába, s onnan tovább megy valamelyik nyugati országba. Sejtette, hogy a határnál nem lesz könnyű dolga, esetleg határőrökbe ütközik. Éppen ezért fegyvert akart szerezni. Miután megszökött a rabgazdaságból, éjszaka még visszament. Leütötte az egyik őrt, elrabolta a pisztolyát, a töltényekkel együtt és így felszereivé indult a határ felé. Több napig kóborolt. Időközben tanyákra kopogtatott be éjszakai szállásért, vagy a lakók tudta nélkül meghúzódott az istállóban. Nem egyszer nagy evést rendezett a padlásokon elhelyezett szalonnából, kolbászból, majd lement az istállóba, megfejte a tehenet és tejet ivott. Néhány tanút is megidézett a bíróság — az egykori rabtársak közül. Elmondták, hogy ismerik, nagyon is jól tudják ki ez az ember. Nevén nevezték, de a kockafejű csak ült a vádlottak padján, s úgy tett, mintha egyetlen szót sem értene a beszédből. Csak akkor emelte fel a fejét, amikor szerb szót hallott, amikor a bíró megkérdezte tőle: ismeri-e az előtte álló tanút. Minden ilyen kérdésre egyetlen választ adott: Soha nem láttam. BEFEJEZŐDÖTT a bizonyítási eljárás. Az ügyész emelkedett szólásra, hogy megtartsa vádbeszédét. So. rótta a pádon ülő ember cselekményeit, elmondta, hogy az általa leütött fegy- őr súlyos sérüléseket szenvedett, majd beszéde végén azt indítványozta a büntető tanácsnak, hogy szigorú börtönbüntetéssel sújtsa a vádlottat. A kockafejű —■ bár az ügyész természetesen magyarul beszélt — meg sem Várta a tolmács fordítását, felpattant. — Tiltakozom, tisztelt bíróság! — kiáltotta ékes magyarsággal, s ezzel egyben elárulta Önmagát is. Észbe kapott és visszaült a vádlottak padjára. A bíróság tizennégy évi börtönre ítélte. Az ítéletet magyarul hirdették ki. Gál Sándor
