Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

1971. Június 5, szombat 8. oldal Buday De H A nevelők napján az el­múlt évekhez hasonlóan kitüntetéseket, elismerő okleveleket, jutalmakat ad­nak át a megyeszékhelyen. Megyénk 56W pedagógusa közül jó néhányan kiérde­melték a felettes szervek legteljesebb elismerését A kecskeméti városi tanács­háza dísztermében az ün­neplők között ott ülnek ma az oktatásügy kiváló dol­gozói, a miniszteri dicsé­retben részesítettek és most első ízben a megyei tanács végrehajtó bizottsága által alapított Buday Dezső-díj kitüntetettjei. Gondolnak-e arra, hogy az új díj névadója ötven- égynéhány esztendeje so­kat tartózkodott a Székely Bertalan freskókkal díszí­tett teremben, a Direktó­rium egyik vezetőjeként a szomszédos irodahelyiség­ben dolgozott éjt nappal­lá téve. A Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása után három nappal Tóth László­val közösen tájékoztatta a hírős városban dolgozó tanítókat, tanárokat a po­litikai élet alakulásáról. Itt volt akkor is, amikor 1919. március 28-án a kecs­keméti nevelőmunkások le­tették a hivatali esküt, és meggyőző szavakkal buzdí­totta kollégáit az új rend szolgálatára. Mert pedagó­gus volt ízig-vérig. Az első világháború előtt a jogaka­démián, tanított. és az ország legfiatalabb főiskolai pro­fesszoraként tartották szá­mon. A fővárosban, sőt külföldön is sokan ismer­ték. A Tanácsköztársaság hónapjaiban előbb Kecske­méten végzett kiemelkedő munkát, majd a-Közokta­tásügyi Népbiztosságon te­vékenykedett. Héjjas Ivá­nok elvakult terrorcsapata £■/. elsők között gyilkolta meg. Emlékét, életművét azonban nem pusztíthatták e’. Nevét megőrzi az újon- ir n létesített díj is. Kik kaphatják a megyei pírt- és tanácsvezetés di- c'éíetes kezdeményezésére létesített díjat? Azok az óvónők, tanítók, tanárok, a művelődésügy irányítá­sában kiemelkedő munkát végző pedagógusok, akik j almáson, tevékenységükkel elősegí- | navecsén. területük és iskolájuk ne­velésügyének fejlődését, al­kotó módon részt vesznek a közéletben. Vagyis: akik többet vállalnak, mint amit munkakörük megkövetel, akik művészei szakmájuk­nak és ugyanakkor jó kez­deményezések elindítói, tá­mogatói, akik munkálko­dásuk, hivatásuk értelmét a szocializmus ügyének, a közösségnek hasznos szol­gálatában látják. Buday Dezső kivételes tehetségét, életművét mér­cének aligha tekinthetjük: tiszta fénynek, utat muta­tó, lelkesítő példának an­nál inkább. „A jövőnek, annak szép­nek kell lenni” — hirdet­te a tudós forradalmár. Az eljövendő társadalom ar­culatának formálói, a pe­dagógusok közül ma fo­kozott elismeréssel gondo­lunk a kitüntetettekre, s közöttük azokra, akik a megyei tanács elnökétől ma átveszik a Buday Dezsö- díjat. H. N. Érmek, eredmények A gyulai Erkel-diákünnepek után A Kecskeméti Katona aranyérmet, rendkívül ma­József Gimnáziumba ben­sőséges ünnepségre hívtak. Mester Barnabás igazgató íróasztalára mutatott: — íme a „zsákmány”. Három oszlopban tornyo­sultak az érmék piros do­bozkákban. — Lapjukban olvastam, hogy Bács-Kiskun megye középiskolásai a gyulai Er- kel-diákünnepeken 107 ér­met szereztek. Nem di­csekvésként mondom, de ebből 40-et a mi gyerekeink érdemeltek ki. Itt vannak az asztalomon. Az I. B. osztály tanter­mében negyven diák ül a fal mellett, félkörben a pa­dok mögött Helyet foglal­nak a tanárok. Az igazga­tó köszönti a lányokat, fiú­kat abból az alkalomból, hogy átadhatja a diákün­nepeken elért eredmé­nyeikért az érmeket, okle­veleket — Iskolánk növendékei minden kategóriában in­dultak az Erkel-diákünne- peken. Az egyéni pályázók közül sokan két évig ké­szítették dolgozataikat. Matematikából Bosznai Sándor, a mi diákunk ér­demelte ki egyedül az Az ünnepi könyvhét vendégei Ma és holnap megye­szerte befejeződik az ün­nepi könyvhét rendezvény. sorozata. A könyvsátrakból ismét polcokra, kirakatok­ba kerülnek a kötetek, trók, költők jártak váro­sainkban, fálvainkban, hogy olvasóikkal ismerked­jenek. A Forrás szerkesz­tőségébe látogatott a nagy elismeréssel fogadott „Anyám könnyű álmot ígér” című könyv erdélyi írója, Sütő András Teodor Mazilu román író társasá­gában, akiket Lakiteleken is vendégül láttak. Sikeres író—olvasó talál­kozókat rendeztek Bács- Mélykúton, Du­Petőfiszálláson, tették a megye vagy saját j Kecskeméten, Baján, Kis­kőrösön, Tiszakécskén, Kis­kunfélegyházán, Kunszent- miklóson, Alpáron, Faj- szon, Orgoványon. Az ün­nepi könyvhét alkalmából Bács-Kiskun megyében jártak: Fábián Zoltán, Fo­dor András, Jókai Anna, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Nemes Nagy Agnes, Rónay György és Vadász Ferenc. A megyénkben élő és al­kotó írók és költők: Raffai Sarolta, Buda Ferenc, Goór Imre, Hatvani Dániel szin­tén több alkalommal ta­lálkoztak olvasóikkal. Pedagógusnapi kitüntetések Három Bács-Kiskun megyei nevelőt tüntettek ki tegnap Budapesten, a pedagógusnap alkalmából. Dr. Orbán László miniszterhelyettes a művelődésügyi minisztérium épületében Ignácz Istvánnak, a solt- vadkerti általános iskola igazgatójának és dr. Sár­kány Ernőnek, a Kecskeméti Katona József Gimná­zium tanárának a Kiváló tanár, Tövis Ferencnének, a megyeszékhelyen levő leninvárosi óvoda vezetőjé­nek a Kiváló óvónő kitüntető címet adományozta. gas színvonalú dolgozatá­val. A kémiaszakkör pá­lyamunkáit négy arany­éremmel jutalmazták, ösz- szehasonlításként hadd mondjam el: 1969-ben 6, az idén 14 aranyérmet, 12 helyett 15 ezüstérmet, és 11 bronzérmet kaptunk a két évvel ezelőtti 5-tel szemben. A díjak átadása után a munkáról, a felkészülésről beszélgetünk: — A pályamunkák elké­szítése jól alkalom volt ar­ra, hogy a tehetséges diá­kok bizonyítsanak — mondja Szekér Endre ta­nár. Ezzel a megállapítás­sal mindenki egyetért. A „nyertesekhez” fordu­lok. — Sokat emlegetik ma­napság a tanár és diák al­kotó kapcsolatát. Tudná­tok-e ilyen példát monda­ni ? Gondolom, többször előfordult, hogy egy-egy probléma megoldása kap­csán az iskolán kívül is felkerestétek tanáraitokat? Negyedikes fiú válaszol. — Én Sára Sándor Fel­dobott kő című filmje alapján elemeztem az egyén és a társadalom vi­szonyát — mondja Feleki Gábor, akinek aranyérem­mel jutalmazták pályáza­tát. — Sokszor felkerestem Szekér tanár urat. Minél jobban elmélyedtem a té­mában, annál jobbam igé­nyeltem, hogy valakivel vitázhassak és ellenőriz­hessem véleményem, gon­dolataim helyességét. Meg­hívott és rendelkezésemre bocsátotta könyvtárát. So­kat vitatkoztunk, de nem úgy, hogy ő elmondta vol­na, mit és hogy csinál­jak ... A matematika, a kémia és a helytörténeti szakkö­rök tagjai is hasonló és jól kamatozó kapcsolatokról számoltak be. — Fodor István kémia­szakköre például a nyáron sem hagyta abba a mun­kát. A gyerekek eljártak a Minőségvizsgáló Intézetbe, ahol a gyakorlatban lát­hattak, végezhettek olyan kísérleteket, amelyekre az iskolai laboratóriumban nincs megfelelő berende­zés, eszköz. A pályamun­kák elkészítéséhez pedig nélkülözhetelenek voltak a gyakorlati tapasztalatok, a különböző megfigyelések eredményei. A szakkör tag­jai négy aranyérmet hoz­tak Gyuláról. Ilyen mun­kát csak bensőséges tanár- és diákkapcsolat tesz lehe­tővé — mondja Mester Barnabás igazgató. Berecz Vendel, az angol —orosz szakos III. D. osz­tályfőnöke például minden „apai és anyai kapcsola­tát” megmozgatta, hogy a műfordítással pályázó gye­rekeinek olyan angol nyel­vű irodaiamat adhasson a kezébe, amit még nem for­dítottak le. Ennek érdeké­ben még Ausztráliába is küldött levelet. Az iskola KlSZ-szerve­zete év közben rendszere­sen figyelemmel kísérte a „nagy középiskolás erő­próbára” való készülődést. A vetélkedés, a verseny ténye, az egyéni érdekelt­ség — ami éppen úgy fennállt a tanár, mint a diák részéről — izgalmas, alkotó légkört teremtett az iskolában. Nem maradt el az eredmény. Megyénk „színeiben” az Erkel-diák- ünnepeken a Katona Jó­zsef Gimnázium növendé­kei szerepeltek a legjob­ban. Csaté Károly égi est Lakiteleken A lakiteleki általáos is­kola a művelődési házzal közösen ma délután öt órá­tól vendégül látja G. Tímár Györgyöt, a Pedagógusok Lapja főszerkesztőjét és Benkö Attila újságírót. A művelődési házban tartan­dó vitán és baráti beszél­getésen részt vesz Szécsé- nyi László, a kecskeméti já­rási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője is. A társadalom, az or- A 1 f t f 11* í* 1 1 J 2sw£ A nevelés társadalmi leiadat mindig meghatározó, hogy polgárai hogyan élnek, dol­goznak, gondolkodnak. Napjainkban a tudományos­technikai forradalom ás a szocialista építés magasabb szinten folytatása a gazdasági természetű feladatok mellett a közgondolkodás, a munkaerkölcs és a köz­életi demokratizmus fejlesztését is feltételezi. Ennek pedig ma is és a jövőben is egyik legfőbb formálója az iskola, középpontja a pedagógus. A változó világban és a „gyorsuló időben” termé­szetesen módosulnak a nevelési folyamatban részt vevő tényezők és ezek szerepe is. Napjainkban ennek számos jelét tapasztaljuk: a család, az iskola, az if­júsági és egyéb szervezetek. Az iskola, a közműve­lődési intézmények mellett egyre nagyobb szerepe van az ifjúság nevelésében az üzemeknek, a környe­zeti tényezőknek, és a tömegkommunikációs eszkö­zöknek. (Tv, sajtó, rádió.) A nevelés azonban minden társadalmi formációban — a szocializmusban különösen — a társadalom in­tézményes tevékenysége volt és maradt is. Éppen ezért mindenkor fontos kérdés a társadalom nevelési célkitűzéseit megvalósító intézmények számbavétele és ezek nevelőmunkájának összehangolása. A különböző nevelési tényezők közvetlen és közve­tett vezetésében és befolyásolásában az irányító sze­rep a pártszerveké. Az ifjúság nevelésének társadal­mi és helyi megvalósításában a különböző szintű párt­szervek eddig is eredményesen dolgoztak. Erre bizo­nyíték a ma ifjúságának szocializmust igénylő alap­állása, és az ebben közreműködő intézmények egyre eredményesebb munkássága. A kisgyermek számára a szülőket a legfejlettebb szociális gondoskodás sem pótolja, csakúgy mint a legszükségesebb ismeretek nyújtásában az iskolát. A pedagógust a legkorszerűbb oktatógépek sem tudták helyettesíteni. Ez természetesen nem. jelenti azt, hogy a jövőben nem szükséges a többi nevelési tényező (üzemek, ifjú­sági és egyéb szervezetek) hatékonyabb közreműkö­dése. Bizonyos feladatok eredményesebb megoldásá­ban még az eddiginél is nagyobb szerepet kell vál- lalniok. Az óvodai, bölcsődei, diákotthoni helyek gya­rapítása, a kulturált környezet kialakítása már régen nem egyszerűen „nem termelő” ráfordítás. A nők nagyobb arányú társadalmi, közéleti tevékenysége, a fiatal szakképzett munkaerő megtartása, az öregekről való gondoskodás egyre inkább arra készteti a gaz­daságokat, hogy az állami erőforrások mellett saját erejükből is tegyenek többet. Ma még azonban hiba és egyben visszahúzó erő is az, hogy az üzemek, munkahelyek, esetleg a tanácsok sem eléggé érdekeltek abban, hogy kulturális-szociális beruházásaikat fokozzák. Egyre inkább felvetődik az igény arra, hogy olyan ösztönző (szabályozó) rendszert dolgozzanak ki az illetékesek, ami érdekeltté tenné a gazdasági szerveket az ifjúság neveléséhez, művelődé­séhez való nagyobb arányú hozzájárulásban. Mindez csak rövid jelzése mindannak, amit a társa­dalmi tényezők összehangolása érdekében sok mással együtt figyelembe kell venni. A felnövekvő generáció műveltsége, erkölcsi felfogása, világnézeti hovatarto­zása természetesen továbbra sem kizárólag anyagiakon múlik. Ezzel is jobban tudunk azonban sáfárkodni, ha látjuk annak célját és a nevelésben betöltött szerepét, Napjainkban aktuális kérdés a szocialista nevelés­ügy korszerűsítése. A mind magasabb színvonalra emelkedő szocialista valóság jelene és jövője függ attól, hogy meg tudjuk-e teremteni a továbbfejlődés feltételeit a nevelésben, oktatásban. összhangban mindezekkel nagy gondot kell fordítani, a pedagógus munkájára, magatartására, közérzetére. A növekvő társadalmi igények megkövetelik a peda­gógusoktól is a korszerű, az új ismeretek elsajátítását és eredményes továbbadását. Százával, ezrével sorolhatnánk azokat, akik jól, eredményesen és kiemelkedő sikerrel valósítják meg az iskolai követelményeket. A siker azonban a társa­dalom megértésétől és együttműködésétől is függ. Kölcsönös tehát az egymásrautaltság a munkában, és az öröm is a sikerekben. Kérjük és adjuk is meg a nevelésügynek ezt a néhány év múlva megtérülő támogatást. A szocialista társadalom nevelési feladatainak meg­valósításában a pedagógus kulcsszerepet tölt be. A szocialista kultúra, a nemzeti műveltség egyik legha­tékonyabb közvetítője volt és marad. Munkájának jelentőségét kiemeli, hogy a tanuló- ifjúságon keresztül a társadalom egészével állandó és intenzív a kapcsolata. A mindennapok küzdése köz­ben ez létkérdés. A mai napon ennek megnyilvánu­lása — a pedagógusnapi köszöntések sorában — jól­eső érzés, új erőt, bátorítást ad. A tanítók, tanárok iránti bizalomnak és megbecsü­lésnek számos jelét tapasztalhatjuk: a párt- és állami vezetés a szocialista nevelésben legfontosabb szövet­ségesének tekinti őket, a helyi és a legmagasabb párt, állami és társadalmi szervek mindenütt számí­tanak a pedagógusok közéleti tevékenységére. A június elsejével hatályba lépő fizetésrendezéssel az anyagi gondok is csökkennek. A tanácsok a IV. ötéves tervidőszakban sokat köl­tenek az iskolák korszerűsítésére, újak építésére. A tanyai iskolák körzetesítésével és villamosításával a legégetőbb oktatásügyi gondjaink enyhülnek. Valamennyi pedagógusnak látnia, éreznie kell tehát, hogy a szocializmust építő társadalom nagy jelentő­séget tulajdonít alkotó-nevelő munkásságának. Amikor a tanév végi gondok közben megállunk, a köszönet hangján szólunk az eredményekről és kívá­nunk valamennyi pedagógusnak további munkájához sok sikert. BODOR JENŐ, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents