Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-04 / 130. szám
isn. Jftnfas I, pénieü 5. oldal Az ifjúságpolitikai határozat szellemében A hátrányos helyzetű tanulók támogatása megyénkben Pártunk az ifjúságról hozott határozatai a fizikai dolgozók, a hátrányos helyzetű tanulók megsegítésére vonatkozóan világos, jól követhető útmutatásokat adtak oktatásügyi szakembereink számára. Megyénk, ben, ahol a tanulóifjúság jelentős része kezdi meg rendszeres ismeretszerzését viszonylagosan hátrányos helyzetből indulva — különösen fontosak a határozataik megvalósítására tett intézkedések. A nagy kiterjedésű tanyaterületek és a kisebb községek diáksága ugyanis a tanintézetek adottságai következtében nem képes ugyanannak az ismeretmennyiségnek a felvételére, amit a jobban felszerelt nagyközségi, városi iskolákban kezdő gyerekek könnyűszerrel elsajátíthatnak. A kellő felszerelés hiánya, az összevont vagy csak részben osztott tanulócsoportok és az iskolákig naponta megtett kilométerek egyre inkább érzetetik a hatásukat, és a lemaradás — sajnos — ha apránként is, de előrehaladásukkal együtt évről évre növekszik. A tehetséges fiatalok az ebből eredő hátrányokat elsősorban továbbtanulásuk alkalmával érzik erőteljesen, amikor egy magasabb követelményű iskolatípusban kívánják folytatni tanulmányaikat. Általános iskola és gimnázium, középiskola és felsőóktatási intézmény közötti tudásszintkülönbség olyan nagy, hogy igen nehéz a lemaradás pótlása. Megyénk művelődésügyi szervei ezért elsősorban ezeket a „gyenge pontokat” igyekeznek erősíteni, azaz olyan külön tanfolyamokat, ismeretszerzési formákat szerveztek az elmúlt évfolyamán, melyek a tehetséges és a továbbtanulásra alkalmas fiatalokat támogatják törekvéseikben. Elsősorban azokban a gimnáziumokban, szakközépiskolákban hoztak lét. re úgynevezett felzárkóztató tanfolyamokat, ahol a környék általános iskolái között gyakoriak az osztott vagy részben összevont osztályok, és az onnan érkezőik bizony nem egy tárgyból rendszeres támogatásra szorulnak tanul. Hiányaik eredményes folytatásához. Harminc, 10—20 főből álló csoportot szerveztek a hiányok pótlására. Elsősorban orosz nyelvből szorultak sokan korrepetálásra, de matematika, nyelvtan, fizika és más tárgyak oktatására is sor került a középiskolák adottságainak megfelelően. És hogy mennyire hasznosak és célszerűek voltak a tanfolyamok, azt már a félévi zárójegyek és bukásátlagok a tavalyi évvel való összevetése is jól bizonyítja. Emelkedett a tanulmányi eredmény, csökkent az elégtelenek száma. Ugyancsak növekedett megyénkben a fizikai dolgozók egyetemekre és felsőoktatási intézményekre jelentkezett középiskolás gyermekeinek előkészítését szolgáló tanfolyamok száma. A napokban fejeződtek be a megyeszerte szervezett előkészítő foglalkozások. A mintegy ötven, 10—12 főből álló csoport tagjai az év folyamán 42 óra matematikát, fizikát, biológiát, kémiát, magyar nyelvtant és irodalmat hallgattak — a résztvevők továbbtanulási szándékainak megfelelően. Ez a kezdeményezés nem újkeletű, de az elmúlt időszak tapasztalatai arról győzték meg az illetékeseket, hogy a sikeres felvételi vizsga érdekében hasznos az előkészítő tanfolyamok óraszámának emelése; így remélhetőleg érettségi előtt álló fiataljaink még több tudással indulhatnak választott hivatásuk felé. Külön elismeréssel kell szólnunk a megyei tanács végrehajtó bizottságának törekvéseiről a középiskolai ösztöndíjak megteremtésére. Az elmúlt tanévben ötven második osztályos tanuló részesült átlagosan 250 forint havi támogatásban. A fizikai dolgozók gyermeked számára kiírt középiskolai ösztöndíj pályázati rendszer követelményei: legalább négyes tanulmányi eredmény — aminek évközben sem szabad a szint alá csökkennie —, és az 1000 forintot meg nem haladó egy főre eső családi jövedelem. A rendszeres juttatást második osztályban kérhetik a tanulók, az első év tanulmányi eredményei alapján. Ez évben ötven diák részesült ösztöndíjban, de az elkövetkező két év alatt számuk 150-re bővül, és ennek megfelelően az idén kifizetett összesen 125 000 forint is megháromszorozódik. Meg kell állapítanunk azonban, hogy ezek a jelentős és dicséretes erőfeszítések sem képesek a hátrányos helyzetű tanulók problémájának végleges megoldására. Főként a tanyaterületeken sajnos, változatlanul, ha csökkenő arányban is, de újratermelődnek azok a körülmények, melyek gátolják a gyermekek otthoni és iskolai munkáját — és ezen a megyei intézkedések csak kevéssé változtathatnak. Rendkívül fontos, de mondhatni csupán „tüneti kezelést” nyújtanak az ösztöndíjak, és a különféle kisegítő mok. A „betegség” alapvető okai ugyanis mindezek ellenére továbbra is hatnak. A* összevont tanulócsoportos kisiskolákig hóban, esőben, sárban megtett rendszeres gyalog- és kerékpártúrák, az otthon földes helyiségei, a villanyvilágítás, a higiénia hiánya, az összezsúfoltság, mely megakadályozza a tanulni vágyó fiatalt az elmélyülésben — mindezek együtttesen továbbra is újratermelik azokat a gyerekeket, akik igénylik a társadalom segítségét. És ezt a helyzetet elsősorban csak az általános iskolai és gimnáziumi kollégiumok, a hétközi otthonok eddiginél sokkal szervezettebb formában kiépített hálózata szüntetheti meg. Pavlovits Miklós tanfolyaMondjuk meg magyarán.;. Lőrincze professzor szelid modorú ember — talán éppen nem kis részben ennek köszönheti népszerűségét —, s nemigen szokott beszélni a nyalvron- tásról. Inkább azt magyarázza, hogyan kell szépen beszélni édes anyanyelvűnkön. És az sem az ő dolga, hogy miket beszélünk rajta. Az anyanyelvvel mindent ki lehet fejezni. Magyarul, magyarosan. Egyszerűen, érthetően. És a magyar nyelvnek külön sajátossága, hogy azt is el lehet mondani vele, amit tulajdonképpen ki sem mondunk. Például részese voltam egy beszélgetésnek a tihanyi révnél, ahol a pénztárosnál megtudakoltam; mikor indul a legközelebbi komp. Azt válaszolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyvenkor. Erre én kiszámoltam, hogy ötven perc múlva. Éppen el akartam menni, hogy valamivel agyonüssem az időt, de szerencsére közben ittam egy kávét, s így öt perc múlva meghallhattam a hangszóróból: — Menetrenden kívüli kompjárat indul azonnal Szántód-rév felé. Beszállás után a komp azonnal indul. Ezek már nem olyan egyszerű mondatok voltak, hanem kellően bővítettek. A pénztáros felvilágosítása (egy neki egyszerű mondatban) és a hangszóró bejelentése (egy nekem egyszerűbb mondatban) azonban együtt rendkívül bonyolult mondatot jelentettek. Olyasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgylátszik, féltek jogos felháborodásomtól. Tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket, menjek a pokolba, ne háborgassam őket, vegyem tudomásul, hogy ők a komp, s szívességet tesznek, ha átvisznek. Mert ha nem így gondolkodtak volna, a pénztáros udvarias kérdésemre igy válaszol: — Menetrend szerint csak minden óra negyvenkor indul a komp, de ha közben összegyűl egy hajóra való kocsi, indítunk egy mentesítő hajót. Valószínűleg egy negyed órán, húsz percen belül átjut. Ez a „régies” közlési forma úgylátszik kezd kimenni a divatból. Mert másutt is valami furcsa, új „magyar nyelvtant” beszélnek. Például a boltokban. Kérdés: „Van friss kenyér?” Válasz: „Nincs!” Régies formák; „Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!” „Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül várjuk!” „Sajnos, nincs. Elfogyott, de utána rendeltünk, mind jár hozzák!” A hivatalokban is egyre tömörebbe: beszélnek. Elmondják például, hog elintézés előtt kivel kell láttamoztatr egy bizonyos kérelmet, de azt sokszo nem teszik hozzá, hogy az elintézéshe; mondjuk, egy húsz forintos illetékbe lyeg is szükségeltetik. Ezt legközelebt alkalommal közük, egy újabb tőmön datban. így hát az ügyfél szaladgálüa s áldhatja azt a legújabb magyar nye! vet, vagy inkább azokat, akik ezt fel használva, bár udvariasan mosolyog nak, mégis biztosítják őt mélységes le nézésükről és megvetésükről. Nem ritkán már a sajtó is hódol - sajnos — ennek a furcsa tömöríté: mozgalomnak. Nemrégiben például né hány lap közölte, hogy a nyugdíjfolyc sító intézet egyszerre háromhavi lak bérhozzájárulást küld ki a nyugdíjasok nak. A lapok elfelejtették hozzátenni ez azt jelenti, hogy a nyugdíjastól má kérik a felemelt lakbért, de ő mé csak később kapja meg a különbsége És azt is elhallgatták, hogy egy másít s szerencsére valóban magyarosan gon dolkodó rer delet szerint addig senkitc nem lehet kérni a több pénzt, amíg nem kapja meg a hozzájárulást. Ké sőbb aztán megjelentek azok a közle mények, amelyek valóban magyarán beszéltek. Elmondván a teljes igazsá got, a teljes tényállást: a nyugdíjfolyó sító intézet adminisztrációja nem bírj a munkát, ezért késik majd a lakbér hozzájárulások kiküldése, de ez nen érinti a nyugdíjasokat, mert ők ráér nek akkor fizetni, amikor megkapjál az erre szolgáló pénzt. Az olvasó, aki bizonyára magyar em bér, ha magyar újságot olvas, maga i eldöntheti, hogy mi a magyarosabb be szédforma. Mert igaz ugyan, hogy a sza batos fogalmazás egyik fontos követel menye a tömörség, de a beszéd gon dolataink közlésére szolgál. Mégpedi; általában úgy, hogy kimondjuk, ami gondolunk. Nehogy mások olyasmit gondoljanak, a mi gondolkozásunkról amit még csak nem is tőmondatokbar hanem indulatszavakkal szokás kifejez ni. A nyelvet — vagy a hangulatot - tehát nemcsak nyelvtani hibákkal lehe rontani. Lehet .azt, fájdalom, nagyoi szabatosnak és tömörnek látszó mon datokkal is. Magyarul beszélni tudni illik egyebek között azt is jelenti, hog: azt mondjuk meg a másik magyar em bernek, amit kérdezett, amire kíváncsi Pintér István Ma kezdődnek a pedagógusnapi ünnepségek Június első vasárnapján szerte az országban bensőséges ünnepségeken köszöntik a nevelőket. A pedagógusnap alkalmából adják át pénteken a Művelődésügyi Minisztérium, ban a Kiváló tanár, Kiváló tanító, valamint Kiváló óvónő kitüntetéseket. Eredményes munkája elismeréseként az idén 80 nevelő részesül ilyen megtiszteltetésben. Rajtuk kívül az alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben dolgozók közül sokan kapnak „Az oktatásügy kiváló dolgozója”, „Kiváló dolgozó” és egyéb kitüntetéseket, jutalmat, továbbá miniszteri dicséreÜNNEPI KÖNYVHÉT Ahol a sziget kezdődik Fiatal prózaírók antológiája Pomogáts Bé'a a mai magyar novelláról szóló cikkében azt fejtf geti, hogy novellisztikánknak több útja van. Az egyik az úgynevezett „valóságirodalom”, a másik a „bölcseleti” jellegű. Az előbbi egyik mestere például Sánta Ferenc, a másiknak Déry Tibor vagy Mészöly Miklós. Úgy érzi Pomogáts, hogy ez a kettősség megfigyelhető a fiatal írók novelláiban is. A hiteles valóságanyag győz meg például Csalog Zsolt vagy Csörsz István, a gondolati anyag Bereczky László vagy Csapiár Vilmos novelláiban. Csörsz István A legjobb lelépni című elbeszélésében egy állami gondozottként felnőtt, különböző bűncselekményekbe keveredő fiatalt választ főhősének. Ez a fiatal éppen újabb betörés előtt áll, amikor önmaga és az olvasó előtt kibomlik korábbi élete egy-egy epizódban. Magányos, kapcsolatokra vágyik, de mindig falba ütközik. Anyja kitaszítja, az iskolától elidegenedik. S értelmetlen bosszúba torkollik élete. Bosz- szú az idegen világ, a sokszor ártatlan emberek ellen. Szvet^er a címe Csalog Zsolt elbeszélésének.^ Egy parasztasszony emlékezik vissza egyes szám első személyben felnőtt kora szenvedéseire. Gyerekei meghalnak. Egyedül marad, férje is meghalt. Emlékképek villannak fel előtte: például amikor fiát besorozzák katonának az első világháborúban. Irtózatos háborús tragédiákra is emlékszik; a családját kiirtó szomszédra. Érdemes felfigyelni az elbeszélés érdekesen mozaikszerű szerkesztésére. Egy-egy bekezdés, egy-egy fejezet: zárt egység. A hősnő szvettere kicsit jelkép is, tanúja egész tragikus életének, férje szomorú korai halálának is. Bereczky László A hatalom kulcsai című elbeszélése egy érettségiző osztály diákcsínyét mutatja be. De az iskolai kulcsok megszerzése, a dolgozatok kicserélése nem egyszerűen iskolai történet. Bereczky általánosít, az emberi magatartás morális elemeire teszi a hangsúlyt. A máson nem segítők az elbeszélés végén egyedül maradnak, kiközösítik őket. A hatalom jelképét: a kulcsokat le kell adniuk a többieknek, mert eljátszották becsületüket. — Csapiár Vilmos Ahol a sziget kezdődik című novellája egy folyóparti jelenetet idéz. A cselekmény harmadlagos. Az alakok halvány körvonalúak. A főszereplő csak napozik a parton, követ dob a vízbe, úszik egyet. Tétlenkedik. Néha egy fiatal párra figyel. Az író csak leír. A főszereplő apró mozdulataira figyel, a részleteknél elidőzik. Az élet perifériáján járunk. A fiatal írók elbeszélései figyelemre méltó útkeresések. Itt-ott az igazi emberi és írói értékek tűnhetnek fel az olvasóknak. De az igazi íróvá válás még hátra van. Szekér Endre tét. A honvédelmi miniszter kitüntetéseket adományoz több pedagógusnak az úttörőmozgalom keretében végzett kiemelkedő honvédelmi nevelőmurikú- juk elismeréseként. Iliül Pál látogatása a szovjet oktatási és a művelődési miniszternél MOSZKVA A szovjet fővárosban tartózkodó Ilku Pál művelődésügyi miniszter csütörtökön beszélgetést folytatott Vjacseszlav Jeljutyin- nal, a Szovjetunió felső- oktatási és középfokú szak- oktatási miniszterével, s megvitatta vele a két ország oktatási együttműködése fejlesztésének időszerű kérdéseit. Csütörtökön Ilku Pál'művelődésügyi minisztert fogadta Jekatyerina Furceva, a Szovjetunió művelődés- ügyi minisztere is. Ebből az alkalomból eszmecserét folytattak a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok és együttműködés fejlesztésének időszerű témáiról. Kecskemétről — „Tatárorszáqba' . „Kecskemétiek válaszoljanak” címmel Szalim Abdullin tatár tanító levelé; közölte a Népszava. Szeretné tudni, miilyen most t hírős város, hogyan élnél az emberek. Megyénk székhelyén, a Zalka Máté ut« 1-es számú házban lake Vámos Károly eleget tét' a kérésnek és csinos beszámolót küldött a szépüli Kecskemétről. Azóta több levelet váltottak. A Vörös Hadsereg egykori harcosa megköszönte a képeslapokat, a prospektust, a szíves szavakat. A napokban szokatlanul vaskos borítékot kézbesített a postás. A Zelono- dolszkaja Pravda 1970. április 4-j számát küldte el Szalim AbduMm. Ő írta a lapban, Kecskemétet bemutató, csaknem egyoldalas, három fényképpel illusztrált cikket. Beszéltünk Vámos Károllyal. Megkértük, tolmácsolja lapunk üdvözletét és kérését. „Mi is szívesen várjuk a tatár tanító írását arról, hogy miként alakult sora az elmúlt negyedszázadban.” A kecskeméti levélíró elmondta: azért hívta fel figyelmünket kedves ismerősére, mert szeretné, ha mindenki érez- né azt a szeretetet, amivel Szalim több ezer kilométeres távolságból a magyarokra, a kecskemétiekre gondok H. N.
