Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-04 / 130. szám
6. oldal 1971. június 4, péntefc Könyv a városfejlesztésről Dr. Kóródi József és dr. Sőszegfalvi György a szer- :ője annak a most megjelent könyvnek, amely a Városfejlesztés Magyarországon címet viseli. A könyv a településhálósat kialakulásának, fejlőlésének és fejlesztésének egfőbb kérdéseit tárgyalja, íépet ad a város- és köz- éghálózat mai helyzetéről. Srénye a kötetnek, hogy íemcsak az eredményeket nutatja meg, hanem őszinén szól a gondokról, prob- émákról is. Ilyen például a főváros is vidéke felduzzadása. (Az ország lakosságának ötödé 3udapesten él. Érdekes, logy száz évvel ezelőtt nég csupán háromszázezer ;mber élt ott!); ilyen az üföldi tanyarendszer meg- éte (hétszázezren élnek ma még tanyán); a fővárosi peremterületek elégte- .en kommunális ellátása; sgyes kisvárosok stagnálása, sok község fokozatos elnéptelenedése stb. Pozitív oldala a kötetnek, hogy — noha a címe után azt gondolhatnánk — nemcsak a városokról számol be, hanem a községekről és a tanyákról is. Érthető ez, hiszen állandó kölcsönkap? csolat van köztük, nem vizsgálhatók külön-külön. A könyv a magyarországi városok fejlődését, történeti sajátosságait is bemutatja, azután a településhálózat jelenlegi struktúráját, majd „A városhálózat fejlesztésének problémái” című fejezet következik, mely — szerintem — a legjobb része a kötetnek. Ezt követik a községek fejlődési sajátosságaival foglalkozó, majd a városfejlesztés jövőjével és a településfejlesztés szabályozóival foglalkozó fejezetek. Igaz, hogy eléggé átfogó képet kapunk a hazai településrendszer és településfejlesztés helyzetéről, de — talán éppen ezért — mivel a könyv a nem szakemberek számára íródott, eléggé leíró jellegű, megmarad a felszíni bemutatásnál, nem akar (vagy nem tud) mélyebb okokat és összefüggéseket megmutatni, az elmúlt évtizedek nemzetközi és nemzeti társadalmi- politikai-gazdasági tényezőket nem veszi eléggé figyelembe, nem végzi el az idekívánkozó külföldi ösz- szehasonlításokat, s alig (szinte egyáltalán nem) tér ki a kulturális szerepkörre. Itt említem meg, hogy a fenti állításnak: hogy a könyv nem a szakemberek szűk köréhez, hanem a szélesebb érdeklődők köréhez kíván szólni, ellentmond a feltűnően — és teljesen érthetetlen! — alacsony példányszám. (Bármilyen hihetetlenül is hangzik: háromezerötszáz példányban jelent meg a kötet. Majdnem ennyi a községek száma!) Mégis — gyengéi ellené re is — a könyv nagyon hasznos célt szolgálhat: rámutat korunk egyik legégetőbb problémájára, jelzi az egyre erősödő — és sza gazdasági, társadalmi hatóerők felbontják a hagyományos falusi formát. A könyv három megyénkben községről állítja, hogy közelednek a várossá alakuláshoz: Bácsalmásról, Kiskőrösről és Kunszent- miklósról. A szerzők Kecskemétet is a nem kielégítően fejlődő városok közt említik, nem sorolják a közepesen fejlődők közé sem. (A legjobban fejlődő városok' Miskolc, Pécs, Salgótarján, Kaposvár, Zalaegerszeg és Szombathely.) Szerencsére a fenti értékelés az utóbbi száz esztendőre vonatkozik; a legutóbbi évek Kecskemétet illetően rácáfolnak erre a régebbi, jellemző tényre. A könyvet több tucat grafikon, rajz, táblázat teszi szemléletessé, s csak dicsérni lehet a szerzőket a szép, világos fogalmazásért is. (Legfeljebb az az utóbbi időben divatos infrastruktúra és agglomeráció szavak gyakori használatát érezhetjük feleslegesnek, de ez apróság, igazán.) Érdemes elolvasni a könyvet, érdemes elgondolkozni a felvázolt problémákon, hogy egyre inkább társadalmi üggyé téve a tervszerű településfejlesztést, az ország és a városok, községek vezetőivel közösen, gyorsítani tudjuk az egész népnek, társadalomnak legjobban megfelelő átalakulási folyamatot. Varga Mihály Eredménye® munka egészségünk szolgálatúban Figyelemre méltó eredmények jelzik a Dunave- csén folyó egészségügyi felvilágosító munkát, s ezzel együtt a Vöröskereszt helyi alapszervezetének tevékenységét. A nemrég lebonyolított véradó napon kerestük fel Hidasi Jánosnét, a Vöröshogy tájékoztatást kérjünk az egészségügyi munka tapasztalatairól és további terveikről. — A legidőszerűbb kérdéssel kezdjük: milyen eredménnyel zárult a mostani véradási akció? — Az idén különösen jó A Ikotmánynapig “ ' .7 ' ' •• M Áf • i :m:n V,# WÄ:.: -Ä. É ■ i":' Üj épületszárnnyal bővül a solti pártszékház. A kivitelezést a helyi Vegyes és Építő Ktsz végzi. A kisipari termelőszövetkezet augusztus 20-ra adja át rendeltetésének a felújított épületet. (Tóth Sándor felvétele.) Nem esett messze az alma a fájától Ment a munkaruha vándorútra Idős Bató Lajos Lajosmi- zse, Közös 39. szám alatti lakos, a Likőripari Vállalatnál Budapesten gépkocsi- vezető. Múlt év tavaszán azt mondta az akkor 19 éves fiának, ifjú Bató Lajosnak: — Tudod mit? .... Gyere hozzánk dolgozni, együtt mégis könnyebb lesz ... Nem tudni mire gondolt akkor idős Bató Lajos, hogy mi lesz könnyebb, mindenesetre a fiú 1970. április 1-én segédmunkásnak jelentkezett a Likőripari Vállalatnál. Ott annak rendje és módja szerint alkalmazták is. Bakancsot, gumicsizmát, esőköpenyt, s két formaruhát osztottak ki néki, hogy ne a sajátját használja munka közben ... De térjünk vissza idős Bató Lajosra, aki ugyanebben az időben négy formaruhát, két munkaruhát, és egy sofőrbundát vételezett. Egy hét múlva ugyanis mindent eladott. A papának kellett a pénz, hiszen rendszeresen megpróbálta maga felé fordítani Fortuna bőségszaruját. Hetenként két— háromszáz forintjába került ez neki, ennyit játszott ugyanis el a lóversenyen. Az 5067 forint — ennyit kapott az eladott, de a válporodó — ellentmondáso- j tolat tulajdonát képező hol kát. Az állandó folyamat jelzi ma telepü léshálózatunkat. Nagyarányú a népesség mozcísi A beáramlás a legna-r-V-/ a fővárosba és a me" - székhelyekre. A term;!.. , mikért — néhány hét alatt átalakulási | elfogyott. Ifjú Bató vagy tudott a iapa káros szenvedélyéről, vagy a vérében volt a sik- kc’ztás, tény az, hogy a Ir1 "ripari Vállalattól ka- „. tt 1800 forint értékű munkaruhát néhány nap múlva értékesítette, s azt különböző célokra elköltötte. Ezt akkor még nem tudták a vállalatnál, mert különben nem osztották volna be kisegítőnek néhány napra a ruharaktárba. Ifjú Bató örömmel vállalkozott erre a munkára, ugyanis az első napon ellopott öt eső- köpenyt, amit azonnyom- ban eladott. Nem sokáig maradt ezután a Likőripari Válallatnál, nem mintha felfedezték volna a lopást, hanem azért, mert újabb „mellékes” jövedelemre szeretett volna szert tenni. Július 27-én ifjú Bató már az egyik budapesti vendéglátóipari vállalatnál helyezkedett el, ahol két munkaruhát vételezett, amelyeket négy nap múlva eladott. Szeptember 9-én ifjú Bató Lajos az Autő- és Alkatrészkereskedelmi Vállalatnál dolgozott már mint segédmunkás. Alig járt le az egy hónapi próbaidő, ifjú Bató október 6-án már jelentkezett munkaruháért. Szabályos átvételi elismervényen vette át a munkaruhát, az esőköpenyt, a vattaöltönyt, a bakancsot, de másnap, október 7-én már be sem ment munkahelyére, ugyanis e ruhák értékesítésével volt elfoglalva . .. Néhány hónapig, a különben szakképzetlen ifjú Bató nem dolgozott, míg végül is a kecskeméti Szolgáltató Vállalatnál helyezkedett el. Egy hónr-'í.j nem volt vele különösebb baj, kereszt községi titkárát, eredmény született: a két" száznál is több jelentkező közül 171-en összen 60 liter vért adtak, s ez 25 százalékkal jobb eredmény a múlt évinél. A véradók száma jelentősen növekedne, ha a tanyaközpontokban is meg tudnánk szervezni a véradást. Meggyőződtünk róla, az ott élő emberek is szívesen csatlakoznának az önkéntes véradók táborához, ha nem kellene 8—10 kilométert kerékpárral vagy gyalogosan megtenni a faluközpontig. A megoldást tehát ismerjük, sajnos, egyelőre még nem lehet megvalósítani. Hidasi Jánosné elmondta, hogy immár hagyomány Dunavecsén: a tsz-ek, üzemek dolgozói és vezetői, szervezett formában, közösen jönnek véradásra. A Virágzó Tsz „Gábor Áron” szocialista brigádjának valamennyi tagja véradó lett, teljesítették vállalásukat. — Kik a legaktívabb véradók? — Bodonyi Bálintné, Vajai István tízszeres, Gyurin Istvánné védőnő tizenegyszeres véradó. A legjobbak között kell megemlíteni Fülöp Sándor tsz- tagot és három gyermekét, Herceg Lajosnét, Egyed Sándorékat, Szabó Lukácsot és feleségét. — Következő akció? — Az év hátralevő részében felújítjuk a tisztasági mozgalmat. Aktivistáink felkeresik a családokat, előzetes felmérést készítenek áz udvarok, az utcák állapotáról, s egyúttal hasznos egészségügyi tanácsokat adnak. Az erdő- gazdaság szállítja a virágágyásokhoz szükséges kerti földet, a tanács pedig a virágmagvakat. Célkitűzésünk a következő: tiszta házakat, rendezett udvarokat és virágos utcákat szeretnénk. Az akcióban részt vesznek az úttörők is, akik vállalták, hogy az idős, munkaképtelen lakók házát, udvarát rendbehozzák és parkosítják az utcarészt. Egészség- ügyi propagandánk elsőrendű feladata pedig, hogy a lakosság minél szélesebb rétegéihez eljusson a felvilágosító, tanácsadó szó. A Vöröskereszt aktivistái mindannyiunk egészségéért dolgoznak, munkájukért joggal illeti őket — köz- megbecsülés. Szabó Attila Feitetsre állított intonáció A Budapesti Nemzetközi Vásárral bő terjedelemben foglalkoztak mind az országos, mind a megyei lapok. Megírták, ki mivel lepte meg a szakembereket, a közönséget. Számos megállapodás de január 4-én, amikor megkapta a bakancsot, esőköpenyt, azonnal abbahagyta a munkát, s mivel pénzre volt szüksége, eladta a vállalattól kapott holmikat. Ifjú Bató Lajos ügye talán — a tizenegy munkahely-változtatás, a Likőripari Vállalatnál történt lopás —, még ma sem derült volna ki, ha nincs az a bizonyos narancshéj. Ifjú Bató ugyanis a kecskeméti Szolgáltató Vállalatnál egyik munkatársától üzemanyagjegyet, rádiót, törölközőt, szappant és más hasonló apróságokat lopott el, s ezért feljelentették. A kihallgatás során ifjú Bató arról is beszélni kezdett, amit nem kérdeztek tőle, s így derültek ki a munkaruha-sikkasztások, sőt a papa átkos szenvedélye is, aki lovakra költötte a vállalattól kapott munkaruha árát. Az ügy pikantériája, hogy a szóban forgó vállalatok ifjú Bató Lajos címére minden esetben elküldték a munkakönyvét, s egyetlen cég sem tett feljelentést a munkaruha elsikkasztása miatt. Ifjú Bató Lajost előzetes letartóztatásba helyezték, ellene és édesapja ellen társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt indítottak eljárást. így hát pontot tehetnénk az ügyre. Csak az a kérdés, miért nem tettek feljelentést a megkárosított vállalatok, miért nem követelték visz- sza a kiosztott munkaruhákat? Talán ajándéknak szánták? G^mcs Gábor született, amely nem csupán a feleket, de az újságírót is kielégítette. Megtudta miből mennyit mikor és hová szállítanak majd. Jó néhányszor fordult viszont elő — velem is —, hogy csalódottan rakták le a telefont, tollvonás nélkül csukták be a jegyzetfüzetet. Az eredménytelenség két okban gyökerezik. Az egyik, mikor a tárgyalások még folynak, végkimenetelük a tapogatózó jelleg miatt kétséges. Ezt az indokot elfogadom én is. Kevésbé érthető viszont, mikor gyáregységek, de nemegyszer teljes jogú vállalatok vezetői is tehetetlenül, széttárt karokkal szabadkoznak a kérdésre, s a válaszadást a trösztre, vagy a külkereskedelmi vállalatra hárítják. A semmitmondó válaszokért nem a megkérdezett vezetők hibáztathatok, inkább az a tárgyalási mechanizmus, amelyre a felsorolt feleletek következtetni engednek. A tröszt, a vállalati központ, a külkereskedelmi szerv köt és old a legilletékesebb, a gyártó egység képviselője nélkül. Említhetnék olyan vállalatot, ahol a vezér- igazgató a BNV marketing következményeiről júliusban számol be az üzemegységek vezetőinek. Félreértés ne essék, nem a diszponálás jogát vitatom, hanem a tárgyalásokon a közvetlen gyártó vállalat illetékeseinek részvételét tartom szükségesnek. Ez egyébként inkább a vállalat érdeke, mint a hírre éhes újságíróé. A megrendelő ugyanis feltehet olyan kérdést, igényelhet olyan módosítást a termékkel kapcsolatban, amire egy, — a cikk paramétereit, a megvalósítás technikai lehetőségeit ismerő — szakember képes igent, vagy nemet mondani. Ha az adott pillanatban a válasz késik, vagy nem megnyugtató, az üzletfél elhalasztja a megrendelést. Ezért rossz a fejtetőre állított információ, mert ilyenkor a különböző úton- módon megszerzett adat nem is annyira az újságíró ügyességét dicséri, hanem az ódivatú tárgyalási mechanizmus kritikája. P. M. Soronkívül hoznak he külföldről növényvédőszereket Az esős időjárás kedvez a növényi betegségeknek, a csapadék pedig — azon túl, hogy serkenti a hasznos növények gyarapodását — elősegíti a gyomok kifejlődését is. A mező- gazdasági nagyüzemek az idei szezonra a tervezettnél valamivel kevesebb műtrágyát vásároltak, ugyanakkor azonban a növényvédőszerek iránt rendkívül megnőtt az érdeklődés. Az AGRO- TRÖSZT összesítése szerint az első negyedévben összesen 577 millió forint értékű növényvédőszert adtak el. Az elmúlt év azonos időszakában mindössze 311 millió forintért kelt el gyomirtó-, gombaölőszer stb. Különösen nagy az érdeiklődés a gyomirtók iránt. A külföldről behozott készítmények, például a Treflán, az Afalon, a Ramrod, már vevőre is találtak, sőt, helyenként az igényeket nem tudták kielégíteni. Az AG- ROTRÖSZT ezért soron- kívül 42 millió devizaforint értékű növényvédő- szer szállítására adott fel megrendelést. Így a kereskedelem arra számít, hogy az időszakos hiány rövidesen megszűnik. (MTI)
