Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-04 / 130. szám
4. «(dal 1971. Június 4, péntek Jelentőségüknek megfelelően A háztáji és kisegítő gazdaságoknak napjainkban is jelentős szerepük van a mezőgazdasági termelésben és az élelmiszer-ellátásban. Ezt jól bizonyítja a statisztika, hiszen jelenleg a szarvasmarha-állomány csaknem 40, a sertéslétszám több mint 65, a baromfi- állomány 70, és a juhlét- szam csaknem 30 százaléka ezekben a gazdaságokban van. Állattartással 145 ezer, szőlőtermeléssel pedig 96 ezer család foglalkozik. Ezek a gazdaságok elsősorban az önfogyasztás igényeinek kielégítését szolgálják, de igen számottevő az árutermelésük is. Jelentőségüket növeli — többek között — az is, hogy olyan munkaerőt tudnak hasznosítani, amely másutt nem tud érvényesülni. A család idősebb tagjai, a fiatalkorúak, a kisgyermekes anyák ily módon be tudnak kapcsolódni a termelésbe. Fontos intézkedések A háztáji és kisegítő gazdaságok létfeltétele a termelési biztonság és a jövedelmező árutermelés. A kormány mindezek elősegítésére 1969 év végén és az elmúlt esztendő elején számos fontos intézkedést hozott. Többek között felemelte a vágómarha, a sertés, az exportjuh és a tej félvásárlási árát. A rendelkezések elősegítették a háztáji állatállomány minőségének javulását. Fontos az az intézkedés is, mely szerint a vemhesüsző vásárlására folyósított állami támogatás összege 5 ezerről 8 ezer forintra emelkedett. A termelés korszerűsítését szolgálja az az intézkedés, hogy a műtrágyát, növényvédőszereket, kisgépeket, állattenyésztési berendezéseket csökkentett áron szerezhetik be ezek a gazdaságok. Az állam lehetőséget nyújt arra, hogy termelésük fejlesztéséhez 15 ezer forintig hitelt kapjanak. Fontos állásfoglalás az is, hogy a munka, amelyet a szövetkezeti gazda a közössel történt megállapodás alapján a háztáji gazdaságban állattartásra fordít, beszámít a termelőszövetkezetben végzett tevékenységbe..: Ezt a teljesítményt a nyugdíjánál egyéb társadalmi biztosítási szolgáltatásnál, szociális juttatásoknál is figyelembe veszik. A kapcsolatok formái A közös és a háztáji gazdaságok között sokféle kapcsolat alakult ki. Többek között elősegítik, hogy a háztájiban elsősorban intenzív művelést kívánó, munkaigényes növényeket termesszenek. A közös gazdaságban ugyanis megtermelik a gépesíthető kultúrákat. Az állattenyésztést pedig takarmányjuttatással segítik. A háztáji gazdaságok ugyanis nem tudják előteremteni az állataiknak szükséges takarmányt. Az egyik legelterjedtebb módszer, hogy a részes művelésből származó munkadíj - ként takarmányt juttatnak a gazdáknak. Tavaly a termelőszövetkezetek összes kukoricatermelésének több mint 10 százaléka, kereken 270 ezer mázsa került ilyen címen a háztáji gazdaságokba. A kapcsolatok másik módja a közösből származó szolgáltatások széles skálája. Gépi munkával, műtrágyával, növényvédőszerekkel, kisgépek beszerzésével, szállítással, a közös értékesítéssel, szaktanácsadással segítik a kisgazdaságokat. A kapcsolatok csak akkor érik el igazán a kívánt célt, ha az együttműködés szervezett és olyan kölcsönös előnyökön nyugvó formák alakulnak ki, amelyekben a háztáji gazdaság a közös üzemágaként végezheti termelésének jelentős részét Segítik a kissgazdaságok árutermelését a különböző társulások is. Számos ilyen alakult már a megyében. Működésük elősegíti a falu áruellátásának javulását. Megoldásra várnak Férfivá nőtt A háztáji és kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeinek kiaknázását még számos gond akadályozza. Nem megnyugtató például a kisgépellátás. Nemcsak kevés van belőlük, hanem kicsi a választék is. Emiatt a kisgazdaságokban még mindig az évszázados hagyományok szerint dolgoznak, egyszerű, primitív eszközökkel. Helyes lenne, ha mind az ipar, mind a kereskedelem illetékesei keresnék a megoldás útját. A gondokról ugyanis gyakran esik szó, de mindeddig jóformán semmi sem történt a helyzet javítására. A termelőszövetkezetek háztáji bizottságai sok helyen még nem töltik be azt a szerepet, amiért létrejöttek. Nem keresik eléggé az együttműködés lehetőségeit. A háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelésének fejlesztését a szövetkezetek a párt- és a tanácsi szervek tekintsék napirenden levő feladatnak. Támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti a gazdaságok termelésének korszerűsítését. Népszerűsítsék a már eddig kialakult jó módszereket. Alakítsanak ki olyan politikai légkört és közszellemet, amely a valóságnak megfelelően ismeri el a kisgazdaságok szerepét. OROSZ GÁBOR a megyei pártbizottság politikai munkatársa Árdrágítás vagy a vásárlót megkárosítása ? íírZffhatározata Az egyik megyei sütőipari vállalat boltvezetője a különféle pékárukat darabonként 30—40 fillérrel drágábban árusította, amiből több ezer forintos többletbevétele származott. A boltvezetőt az alsófokú bíróság vásárlók megkárosítása miatt ítélte el, nem pedig a súlyosabban minősülő árdrágítás miatt. A bíróság szerint a pékáruk ára — kevés kivétellel — nem tartozott a hatósági ármegállapítás körébe; a szabadáras kategóriába tartozó árunak a vállalati kalkulációnál magasabb áron való értékesítése csupán a vásárlók megkárosítása. A Legfelsőbb Bíróság az érvelést tévesnek találta. Mint rámutatott; az árdrágítás a szabadáras kategóriába tartozó áruk vonat,- fcozásábaB i§ ffiggátoíüiató, ha az árat úgy növeli, hogy ennek következtében az a méltányos hasznot meghaladó többletnyereséget is magában foglal. Ezzel szemben a vásárlók megkárosítása hamis mérlegeléssel, számolással, vagy az áruik minőségének rontásával valósul meg, s az árszínvonalat csupán közvetett módon érinti. Ezeknél a vevő fondorlatos megkárosításáról, becsapásáról van szó. A szó- banforgó esetben azonban a különféle pékáruk egységárának felemelésével a boltvezető nem a vásárlók megkárosítását, hanem a súlyosabban büntetendő árdrágítást valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztésre ítélés mellett a boltvezetőt mellékbüntetésül huzamosabb időre eltiltotta a kereskedelmi alkalmazotti foglalkozástól is» Ez igen! ■ • ■ Erre az eperre büszke lehet a kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezet. — mutatja a gyönyörű gyümölcsöt Laczkó Gyula, a MEZÖTERMÉK kiskunfélegyházi kirendeltségének vezetője. — Csó- lyospálosról, Kiskunmajsá- ról és a többi termelőtől is szép árut kapunk, de a Kiskunság nyolc holdján még azoknál is szebb eper terem. A szezonban már 2,5 vagonnal vettünk át és továbbítottunk a belföldi, valamint az NDK, NSZK és csehszlovák piacokra. Előreláthatóan teljesíteni tudjuk idei tervünket ebből a gyümölcsből, sikerül legalább 6 vagonnal eljuttatni a fogyasztókhoz. Opauszky László felvétele H íre jött, hogy egy ipari tanulót vettek fel a MŰM. 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet pártalapszervezetének tagjai sorába. Szakmunkástanulót, egy — végeredményben tantestületi pártszervezetbe? Igen. Húszesztendős, harmadéves nyomdásztanulót. így már érthetőbb. Párt- határozat van a tagfelvételi korhatár leszállításáról. De ha nem is „csoda” ennek a fiatalembernek a párttagsága, mint sajátos arculatú alapszervezetben, alighanem ritkaság. Ha nem egyedülálló. ' A MŰM. 607. sz. I-es alapszervezet 31 tagú; ebből 17 szakoktató, 11 tanár, 2 gazdasági dolgozó — s egy, a legújabb és legfiatalabb párttag mag'asnyo- mó gépmester tanuló. Az igazgatói szobában együtt az intézet három vezetője: Weither Vilmos igazgató, Kasza Imre párttitkár és Sávolt Béla személyzetis. Mielőtt a legfiatalabb párttagról szó esnék, Sávolt Béla szinte gyakorlati „illusztrációval” szolgál annak mélyebb belátásához, hogy a párttagsághoz, egyben az igazán tartalmas élethez vezető út: mindig többre, jobbra törekedni, s nemcsak magunkért élni, Kezeügyében a kollégák személyi irományai. Belelapoz az egyikbe. S Nagy József szerkezetlakatos szakoktató életpályájából csak adatokat említ: sivár gyermekkor, 2 elemi után 7 évig cselédeskednie kell... Ipari tanuló lesz 1951-ben, a mai Fémmunkásnál. Elvégzi az általánost, majd a gépipari technikumot is. Ma az intézet kiváló szakoktatója —, üzemének tanműhelyében ... Felesége is Fémmunkás-törzsgárdatag. — Micsoda küzdelmes és mégis milyen szép életút! — Szinte hasonló az enyémhez... — mondja halkan, szinte maga elé Kasza Imre, de el is harapja a szót, mintha attól tartana, hogy „lerontja’ a példa erejét, ha a szakoktató kolléga sorsa mellé most a magáét is odateszi. Csak annyit árul el később, mikor nem tud kitérni a kérdés elől, hogy egy időben indultak S. Naggyal a lakatosiparinál. Aztán a legfiatalabb pártalapszervezeti tagról. Weither Vilmos: — Szászvári Tibor szakmunkástanulót igyekvő, sokoldalú. minden iránt érdeklődő fiatalembernek ismertük meg. Minden évben a „Szakma kiváló tanulója” volt. Színes egyéniség. Tagja a KISZ vb-nek is. Emlékszem, magam is hallottam, milyen eredetien fejtegette egy ideológiai vitán, mit ért ő ma az ifjúság forradalmisága alatt. D. Kalics Lajos igazgatóhelyettes volt az ajánlója; jól ismeri őt a KISZ-munká ból is. Kasza Imre: — Értékes embernek tartjuk Szászvári elvtársat... Mikor a korhatárra vonatkozó párt- határozat érvénybe lépett, gondoltunk is rá, hogy ha volna fiatal jelentkező — párttagságra, ő jöhetne számításba ... De őszintén szólva, mégis volt benne valami... kellemesen új, —, meglepőt nem mondhatok, hiszen rá számítottunk, de talán... — mi' kor felkeresett, s közölte a nagy elhatározást... A május 6-i taggyűlésen fel is vettük párttagnak. S zászvári Tiborral az iskola folyosóján találkozunk. Nyurga fiú, kosárlabdázó-termet. Vörös haj, kék szem, világos arcszín, s ami mindezekkel járni szokott, amolyan „Mark Twain”-es derű. Hogy mégse „tanári körben” beszélgessünk élete nagy fordulatáról, bevonulunk Sávolt elvtárs szobájába. Elegáns, modern miliő. Színes, érdekes minden. A francia impresszionista festő művének repro- dukcója, a linómetszetek, rézkarcok; hiszen ezek ugye már a nyomdászat kvalifikált termékei is egyúttal. Ülünk a társalgóasztalnál, ő háttal a színes függönynek, amely a napfényt ugyan megszűri, de a meleget már nem. Beszélgetünk. Alig kell kérdezni, nyilatkozik ő, minden elfogódottság nélkül. Kedves tárgyilagossággal, s itt-ott komolysággal túlleplezett humorral. Mindjárt meglep valamivel. Nemcsak párttagsá' gának kelte a nagy évforduló. Ifjú házas is. — Mióta? — Két hónapja és tizenhét napja — vágja rá ha- lálkomolyan. Aztán kis mosoly, két tenyerét mozdítja; érthető, hogy most még ennyire pontos. Férfias magátólértető- déssel mondja, hogy „erre való tekintettel” is felmentést kapott már az iskolai órák látogatásától. Egyébként gimnáziumban kezdte, de két év után abbahagyta a tanulást: „Nem úgy ment, mint kellett volna.” Aztán nővére szólt neki, aki 10 éve dolgozott már a nyomdában. — Gyere be hozzánk, nézz körül az üzemben. A nyomtatott betű, a gondolatok, képek — köztük színesek — megörökítésének megejtően érdekes világa megfogta. Most már nem is engedi el többé; Magasnyomó gépmester lesz. N em elégedett meg annyival, amennyit az iskolai szakköny- y ékből megtudhatott a szép szakmáról. Amit csak felkutatott, könyvet, szaklapot, végigbújta. Nem „magától” lett minden évben a szakma kiváló tanulója, s az idén például az országos vetélkedő résztvevője. Elsős szakmunkásképzis korában KlSZ-osztálytit- kár is volt. — Persze, én se vagyok hiba nélküli — színezi egy kis öngúnnyal az önkritikát — a lányokkal nem tudtam megtalálni a megfelelő hangot. Így aztán... — Mit mondtak ajánlói a párttaggyűlésen? — térek direkt fordulattal a témára. Ö kicsit kerül a válasszal. — Voltak ajánlóim, igen, de volt, aki ellenezte is. — ?! H át, hogy nem tart még elég érettnek ... De ezt nem úgy értette, mintha nem lenne meg a korom, csak még koránlotta. De a nagy többség, a taggyűlés mellettem döntött... Akkor is megéreztem, milyen felelősség: párttagnak lenni. De erőt adott, hogy bíznak bennem, hogy elismerik, én is csináltam már valamit azért a megtiszteltetésért ... Tudom, milyen utat tettünk meg, bár én a nagy történelmi esemény után születtem. Apám, édesanyám, oktatóim elbeszéléseiből tudom, mi volt régen az inassors. Most pedig itt vagyunk ebben a ragyogó iskolában. Meg kell nézni, pompás gépemet, a „Johannisberg”-et, amivel dolgozom ... Mintha mentegetné magát, meg hátha úgy értelmezem, hogy „szólamokban” beszél, hirtelen hangot vált. Még hátrább is hajol, hogy egyenesebben üljön, s lássam a szeméből is: azt mondja, amit érez. — Nem. tessék elhinni, ez nem olyan „hegyi-szöveg”. Megnyugtatom: nem tudna becsapni, ha másként hinné, mint állítja. Az embert a hangja, tekintete, arcjátéka is elárulja. — írtam már színdarabot is. Elő is adtuk itt az iskolában. Kétszer ... Sikere volt a srácok előtt. — Mi volt a témája? — Egy iskola diákjai fellázadnak. Nem akarnak tanulni abban az intézetben... Nagy feszültség. Aztán mikor a főszereplő tanár a fiatalok gondolkodásába, érzelemvilágába helyezkedve is próbálja megérteni az okokat — rendbejönnek a dolgok. — Milyen jelenet tetszett különösen? — Mikor a tanár egy gitárral a kezében, fia mozdulatait utánozva je-je-jé- zik, s dühöng, hogy a gyerek ilyen zenekarban játszik, későn jár haza. Azt hiszi, ebből majd meg lehet élni... Pályáztunk is a darabbal irodalmiszán- pad-vetélkedőn, de rossz kritikát kaptam. Ez van B ejött Sávolt elvtárs. Még egy kicsit hármasban társalgunk. Eközben bekapcsol egy magnót. Felhangzik: „Halló, itt az iskolarádió! Ma, május 9-én a „Győzelem napjá”-ra emlékezünk...” — Hallgatjuk a felvételt. Közben kérdezi Sávolt Béla: — Említette Tibor, hogy ő a szerkesztője az iskolarádiónak is? Sóth István
