Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
4L »Mat 1971. június 3, csütSrtfflÉ Meri a könyv szerszám is E: idézet egy jelentésből: „A Kossuth kiadványainak terjesztésében Szűcs Béla tanár eredménye felér egy község egész évi forgalmával ..." A hasonlat szemléletes. De mégis, mennyi ez forintban? — kérdeztem Mészáros Jánostól, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetőjétől. — Kereken tízezer. Megmondom őszintén, némelyik községnek igencsak becsületére válna, ha ennyi könyvet vennének. A megyei pártbizottság oktatási Igazgatóságán azonban, ahol Szűcs élvtárs tanít, hallgatók, tanárok együttvéve legfeljebb százan vannak ... 1 zekután kiváncsi lettem, hogyan csinálja, mi a módszere Szűcs elvtársnak. Szabadkozott: valójában nem is vagyok hivatalosan terjesztő, hiszen senki sem bízott meg vele. Hanem? Ügy kezdődött, hogy segíteni akartam a hallgatóimnak. Az Oktatási Igazgatóság könyvtárában ugyan megvannak a tananyaghoz kapcsolódó művek és forrásmunkák, de ki győzi átlapozni valamennyit !... Sok is, meg nehéz is. A tanterv sem hagy rá elég időt. Hiszen nem tudósokat képezünk, hanem alapszervezeti pártvezetőségi tagokat akarunk felvértezni lehetőleg minél sokoldalúbban alapvető, s a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható elméleti ismeretekkel. Mcgjegym könyviigybeii Még az ünnepi könyvhét előtt olvastam egyik országos napilapunkban, hogy a könyvnek, s vele együtt az irodalomnak e rendszeresen ismétlődő jeles eseménye egyre kevésbé lesz ünnepélyes aktus, inkább afféle össznépi találkozás a művekkel és alkotóikkal. így helyes — mert ebből is látszik: nem akarjuk a célt eltéveszteni, vagy éppenséggel felcserélni az eszközzel; nem látszat-, hanem valóságos eredményekre törekszünk. Miért vállalkozom mégis, talán ünneprontó megjegyzésre? íme az ok: néhány nappal ezelőtt, meghitt hangulatú író—olvasó találkozó színhelye volt a dunavecsei könyvtár. A vendég, Jókai Anna, sajnos, egyetlen művét sem dedikálhatta, mert hiányoztak a könyvek. A Labda című legutóbbi novelláskötete nemrég jelent meg közel harmincezer példányban, de abba a Községbe, ahol az írónő olvasóival találkozott — egyetlen példány sem érkezett. (Lehet, hogy a megyébe sem?) A megyei könyvtár figyelmességén múlott, hogy legalább a Jókai Annáról készült kisbibliográfiát aláírathatták a résztvevők. A legfontosabb, a könyvek megvásárlása ezúttal elmaradt. Bizonyára apró mulasztásról van szó, mégis rendkívül bosszantó. Nem elég a könyvről beszélni, mert régi igazság; az írott szó csak akkor válhat értékké, ha elolvassák. Szabó Attila — Érdekel a könyv — folytatja —, mindig is érdekelt minden könyv. Nem éllhatom meg, hogy bele ne lapozzak, ha a kezembe kerül egy. Akkor is, ha nem akarom megvenni vagy elolvasni... Egyszer, amint a Kossuth irodájában nézelődtem, látom, hogy a Tények és érvek című sorozat egyik füzetében épp az a téma szerepel, amiből másnap előadást tartok. Remek! Mennyi van ebből? — kérdezem. Mondják, hogy van. No, akkor adjatok vagy húszat. Minek nekem annyi? Viszem az osztályomnak. Ne kelljen nekik holnap délután az egyéni tanulás alkalmával vaskos köteteket bújniuk, ebben a füzetben itt van szinte minden, ráadásul a legfrissebb információk. — Ettől fogva rendszeresen figyeltem a Kossuth kiadványait, főleg az olcsóbb brossúrákat. Nagyon hasznosnak bizonyultak. A cikkek tömörek, világosak és mindig éppen a legidőszerűbb témákkal foglalkoznak. ügjj ok tucatot adott el hasznos, összegező kiadványokból. Olyanokból, mint a Pártmunkások kézikönyve, az Űjságolvasók évkönyve, a Politikai kislexikon stb. — Végeredményben ez nem is tekinthető valódi könyvterjesztésnek — mondja —, mert én nem könyvet árulok, hanem szerszámot akarok adni az elvtársak kezébe. Igaz, hogy egyre többen vesznek tőlem szépirodalmi műveket is, hiszen azokat is kiteszem mutatóba, de nem ajánlgatom, a vásárt rájuk bízom. Kínálni csak a szakkönyveket és brossúrákat kínálom. Aminek hasznát veszik a tanulásban, s aminek hasznát veszik majd otthon is. Azt szeretném elérni, hogy tudják hol keressenek egy adatot, egy fejtegetést, ösz- szefoglalást, ha szükségük van rá. Hogy megtanulják- a könyv nem csupán olvasnivaló, hanem a tudás tárháza, amelyhez bármikor folyamodhatnak, nagyobb biztonsággal, mint az emlékezetükhöz. Azt szoktam mondani, hogy becsüljék benne a „kisokost”. Otthon, a pártmunkában gyakran tartanak előadást, vigyék magukkal az éppen odaillő kézikönyvet, akkor majd nem jönnek zavarba olyan kérdéstől sem, amire nem voltak felkészülve. S általában a vitákban, az érvelésben is segíteni fogja őket a könyv ha tudják, hogy hol mit keressenek. Így értem én, hogy a könyv szerszám, amely már mindinkább nélkülözhetetlen. z tehát Szűcs Béla elvtársnak, mint sikeres könyvterjesztőnek a „titka”. Nem azt mondja; „vegyetek könyvet”, hanem kezébe adja tanítványainak azt, amire szükségük van, s magyarázat, rábeszélés nélkül is meggyőzi őket róla, hogy a könyv segítségükre lesz a tanulásban és a munkában is. Ma már jól kiépített hálózat működik vele együtt a pártiskolán, minden osztályban egy felelős gyűjti össze az igényeket és osztja szét az „árut”, amellett az Oktatási Igazgatóság könyvtára is rendszeresen vásárolja a drága elméleti műveken kívül az olcsó kiadványokat. Az igazgatóság vásárlásaival együtt évente 30—35 ezer forintra rúg itt a Kossuth kiadványainak a forgalma. Még egy megjegyzést: — Nincs rá lehetőségem — mondja Szűcs elvtárs —, hogy figyelemmel kísérjem a hallgatók munkáját a tanfolyam elvégzése után, de szívesen gondolok rá, hogy jó néhányan talán otthon is tudatosabban és hasznosan forgatják majd a könyveket. És hátha megtanítanak erre másokat is. fi zűcs Béla elvtársat, az ünnepi könyvhét alkalmából a művelődés- ügyi miniszter elismerő oklevéllel tüntette ki. M. L. KORSZERŰ MUNKAVÉDELEM Kell a tisztaság! Kecskemét ezzel foglalkozó intézményeire egyre nagyobb feladatot ró a közterületek, az utak tisztítása, rendben tartása. Számos olvasói panasz is rendszeresen, visszatérően sérelmezi — és joggal — a jelenlegi állapotot. A köz- tisztaság fenntartására hivatott vállalatoknál állandóan csökken a munkáslétszám, s a kevés meglevő dolgozó erejét a tennivalók így, érthetően, meghaladják. Ezek szerint a jövő útja, a végleges megoldás csakis a korszerű gépesítésé lehet. Alig egy hete a fővárosban mutatta be nagy teljesítményű szemétfelszedő seprőgépét az osztrák MUT (Mascinen und Transportanlagen) cég. A bemutató sikerén felbuzdulva a megyeszékhely vezetői is meghívták a Stockerauból hazánkba érkezett gépészeti szakembereket. A seprőgép kecskeméti premierjét a Kossá István sétányon tartották. A próba jól sikerült: bebizonyosodott, hogy a hatalmas kuka megfelel a várakozásnak, a szemetet az útszegély mellől is maradéktalanul elsöpri. Kiválóan I alkalmas lombfelszívásra is. Kezelése egyszerű, köny- nyű, s az ürítést is automatikusan végzi el. A sepréshez elegendő a gépkocsivezető munkája, csupán a lombfelszedésnél van szükség egy kisegítőre. Az elmondottak és a gyakorlati tapasztalatok alapján a város vezetői elhatározták a gép megvásárlását. Az anyagi fedezet előteremtése után minden bizonnyal nem kell sokáig várnunk arra, hogy az „okos és ügyes” seprőgépet a kecskeméti utcákon is munkában láthassuk majd. A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában nemrég zajlott le a szilikózisos megbetegedések elhárítását szolgáló szokásos évi szűrővizsgálat. Az orvosok örömmel állapították meg, a kecskeméti üzemben éppen a negyedik esztendeje már, hogy egyetlen új megbetegedés sem fordult elő. Ez részben a munkavédelmi előírások szigorú betartásának, részben a korszerű üzem elszívó berendezéseinek köszönhető. Az utóbbi két évben egyébként a ZIM gyárai közül, a kecskeméti áll munkavédelemben az első helyen. Képünkön, a gépjárműre szerelt mozgó szűrőállomás látható. (Pásztor Zoltán felvétele) A húsellátás kérdőjelei III. Vásárlók a pult előtt Több oldalról is szabályozva, a gazdálkodás, a piac és a lehetőségek korlátái között „vergődve” jut el a hús az üzletekbe, a fogyasztók színe elé. Ha eljut. Nem mindenhová és nem mindenféle hús jut el. A javuló ellátás ellenére egyáltalán nem biztosított például Sükösd, Nemesnád udvar, Lászlófalva, Nyárlő- rinc, Hetényegyháza lakosságának húsellátása. Ugyan akkor a helyi húsüzemek fejlesztése jó néhány helyen szinte teljes kínálatot teremtett például sertéshús ból (Bácsalmás, Jánoshalma, Kecel stb.) és lényegesen javult a városok ellátása is. A fehér foltok és a mennyiség eltüntetése, il letve biztosítása azonban nemcsak az iparon múlik. Tavaly a kereskedelem a húskeretet csak 92 százalékig merítette ki. A tájékozódás tapasztalatai (a nőtanácsok által szervezett ankétok) arra utalnak, hogy rendkívül nagy az igény az olcsóbb húsfélék iránt, de — főleg a községekben — ezeket a közüle- tek, továbbá vendéglátó egységek felvásárolják a lakosság elől. Jogos panaszként hangzott el az ankétokon az is, hogy velőscsont nincs az üzletekben. A húsipar viszont a velőscsontot az állati fehérjét feldolgozó üzemnek adja, mert a kereskedelem nem rendel belőle. Szintén kereskedelmi fogyatékosság, hogy egyes helyeken (húsiparnál, termelő üzemnél) felhalmozódik a zsírszalonna, máshol A Kossá sétányon vizsgázik caseprőgéi» a nagy teljesítményű ut- (Tóth Sándor felvétele) viszont csak ritkán lehet kapni, a többi között Ja- kabszálláson és Hetényegy- házán. Nemcsak ez, de a különböző húskészítmények készletének, választékának növelése alapvető ellátási érdek. A jelenlegi helyzet sok esetben ellentétes a lakosság érdekeivel, néhány területen pedig tärthatat- lanok az állapotok. A választékbővítés évek óta krónikus vitatéma az ipar és a kereskedelem között — mindeddig vajmi kevés eredménye van ennek a vitának. Az igazság az, hogy erre sem a húsipar, sem,a kereskedelem nem törekedett, Hogy miért csak a húsipart említjük? Mert a helyi termelők készítményeik jelentős részét Budapestre és az ipari központokba szállítják. Bármennyire is jelentős a helyi vágásból eredő hús, az árualap nagyobb hányadát változatlanul a húsipar szállítja. A keret mennyisége, a szállítások ütemezése, gyakorisága egyben meghatározza az adott terület ellátását, illetve ennek zavarait. A városokba és nagyobb községekbe a heti 2—3 alkalommal történő szállítás — a helyi kiegészítéssel — viszonylagosan folyamatos készletet jelent. De sok még az olyan községek száma (a húsbolttal rendelkezőknek mintegy 20 százaléka), ahová csak a hét végén jut tőkehús és ez sorbaállást okoz. Külön gondot jelent a húsiparnál is a szabad szombat. Ez azt jelenti, hogy csak a következő kedden kezdik a szállítást. A kereskedelem viszont hűtőtér hiányában ezt nem tudja ' kiküszöbölni. Egyébként is a hűtőlánc sem az iparban, sem a kereskedelemben nincs úgy kiépítve, hogy az a lakos ság biztonságos és naprakész kielégítését lehetővé tenné. A húsipari vállalat például csak egynapi vá gásnak megfelelő mennyiségű hús hűtéséről tud gondoskodni. Korszerű hű- tőgépkocsi-állománya nincs a meglevők hűtője rossz. Ezáltal tovább fokozódik a termelés és a feldolgozás jelenleg is eléggé nagy ellentmondása, ami végül is a lakossági ellátás rovására megy. Hasonlóan csak részben megoldott a hűtés a húsboltok jelentős hányadánál, és a nagyobb élei-» miszerboltokban. A drágái hűtőgépek beszerzésétől idegenkedik a kereskedem lem (például az UNIVER' Szövetkezet ballószögi hús-' boltjában azért nem árusít baromfihúst, mert nincs hűtőgépe. Ugyanakkor az italboltba 35 ezer forint értékű zenegépet állítottak] be.) A megye húsellátását —• a NEB tájékozódásának időpontjában — 138 húsbolt szolgálja, 24 község-; ben egyáltalán nincs húsbolt. De az említett hús üzleteknek 60 százaléka — á megyei tanács vb kereskedelmi osztálya Szerint —; korszerűtlen, technikailag hiányos. Az üzletek előtt rendszerint sorban állnak a vásárlók. Mindezeket figyelembe véve célszerűnek mutatkozik a kereskedelem húsbolthálózatának erőteljesebb fejlesztése, elsősorban falun és a várom sok peremkerületeiben. A mezőgazdasági üzemek húsm bolthálózata még nem szám mottevő. elsősorban csak töltelékárut hoznak forgam lomba. Az ellátás javítását szolgálná, ha a MÉM felm oldaná a tilalmat és külön engedély nélkül tőkehúst is forgalomba hozliatná-j nak ezek az üzletek. Ilyen engedély, a „zöld út” meg-, nyitása feltétlenül élénkí-; tené, pontosabban megte-j remtené a versenyszellem met a feldolgozás és a form galmazás tekintetében egy-j aránt. Hosszan szólhatnánk —4 ez is a húsellátás zavartam lanságának fogalomkörébe tartozik — a vásárlók megkárosításáról. az erre való törekvésekről, s a büntetésekről is. Tudjuk azonban, hogy döntő mértékben ezek az esetek függvényei a szegényes választéknak, a gyám korta és sok helyen elégm télén mennyiségnek. Ha teljes kapacitással üzembe lépnek a sertéskombinátok, átadják rendeltetésének a bácskai húsüzemet és befejeződik a félegyházi vágóhíd bővítése, rekonstrukciója, és ha több bolt lesz, és ha mindenhol hűtőtárolókat találhatunk, — mindez megoldódik. Sajnos, azonban, sokszor kell még feltételes módban fogalmaznunk akkor, ha a húsellátás tökéletességéről, az igények zökkenőmentes kielégítéséről szólunk. Gál Sándor
