Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
WM. Június 23, szerda 5, aids) II, =i <mTi m „Bort megissza magyar ember’ Sok baj van a határozott névelővel. Sokan akkor is kiteszik, ha nem kell, mások pedig akkor is elhagyják, amikor szükség volna rá. Nem sokat törődnek vele. Azt hiszik, használata nem kötelező. Pedig nem így van. Éppen azért fejlődött ki, mert szükség volt rá, a nyelv fejlődésével a főnévvel kifejezett fogalmak határozottságát kell megjelölnie. Ebből az is következik, hogy nem volt mindig határozott névelőnk; nem ősi eredetű, hanem későbbi, belső keletkezésű nyelvelem. A XIV. század óta tudjuk nyomon követni meglétét és fejlődését. Az úgynevezett újlatin nyelvekben (pL a franciában, olaszban) sem volt meg. Ezekben a nyelvekben a névelő a latin nyelv távolra mutató iíle, illa, illud névmásából keletkezett Gondoljunk a francia le, la, les, vagy az olasz il, la, lo, le névelőkre. Ezeknek az 1 hangja megtalálható a latin névmásokban is. A szláv nyelvekben ma is hiányoznak a névelők, de ez a névelőtlenség nem akadályozza a pontos kifejezést. A bolgárban például kifejlődtek a névelők. Igaz, hogy nem a nevek előtt állnak, hanem a szavakhoz toldják hozzá őket. Mind a három nemű szavuknak külön névelőjük van, a hímne- műeknek kettő is, aszerint, hogy a főnév a mondatban alany vagy egyéb mondatrész. Ha a főnévnek jelzője van, akkor ahhoz járul hozzá. Eleinte eléggé szokatlan az egyéb szláv nyelvekből, főként az oroszból ismerős szavakat egy szótaggal megtoldva hallani. A bolgár nyelvtan ezeket a szóhoz fügesztett elemeket névelőknek nevezi, mert hiszen a szerepük ugyanaz, mint más nyelvek névelőié. Nyelvünkben a XIV. század előtt a főneveken a határozottságot nem jelölte külön elem, vagy más eszközök jelölték. A határozott névelő ma sem az egyetlen eszköz a főnévben kifejezett fogalom határozottá tételére. Ez a névelő az az távolra mutató névmásból jött létre. A névmás bizonyos mondatkömyezet- ben elvesztette rámutató szerepét és hangsúlyát, és így a fogalom határozottságának jelölésére lett alkalmas. A Halotti Beszéd hangsúlyos oz (az) alakjai még mutató névmások. Az oz gyimilcstül és az oz gyimilcsben ma így hangzana: abból a gyümölcsből és abban a gyümölcsben. A XV. században már kétségtelenül megvan a határozott névelő, de még nem úgy használják, ahogy ma, további fejlődéssel alakult ki mai használata. Sok közmondásunkban ma sincs névelő, pedig az ige tárgyas ragozása határozott tárgyat kívánna. Ilyen közmondásaink pl: „Járt utat a járatlanért el ne hagyd.” „Szegény embert még az ág is húzza.” Ha ezeket a mondatokat elemezzük, rögtön kitűnik a névelőtlenség. Milyen utat? A járt utat. Kit húz az ág is? A szegény embert. Néha ^ versben is hiányoznak a névelők. Vörösmarty Fóti dalában ezt írja: „Bort megissza magyar ember.” Ma így mondanánk: A bort megissza a magyar ember. Közmondásaink és költészetünk névelőtlenségét régi. 1300 előtti névelőt- lenségünk maradványának tekinthetjük. Kiss István 3. Bíró odarohant a sárga terepjáróhoz, még visszaordított Pálinkásnak: — Mennyi benzinje van? — Két, két és fél órára elég — kiabálta vissza Pálinkás. — A tüzet ne hagyjátok elaludni! Akkor már nem hallották a repülőgép morrogását; Csapót a Gawronnal együtt elnyelte a köd. Aránylag gyorsan kapcsolták a budaörsi repülőteret, a főpilóta vette fel a kagylót és istentelenül káromkodott. — Nincs nektek szemetek?! Nem vettétek észre azt a rohadék ködöt?! — Mit ordibálsz?! Nem vagyunk gyerekek —mondta csendesen Bíró —, te is tudod, hogy vannak ilyen ködök. A főpilóta kötelességszerflen értesítette a légierőket, hogy itt és itt, ebben a légtérben, ha idegen gépet észlelnek, nincs semmi zűr, az ő gépük nem tud le- szállni a ködtől. — Na, hála istennek, jó hogy nem egy óra múlva szól — hallatszott egy bosszús hang a vonal túlsó végéről. Már tíz perce jelentették. — Én csak most tudtam meg — mondta a főpilóta. — Rendben — hallatszott a másik hang, majd egy időre letehette az asztalra a kagylót, mert csak kop- panások, érthetetlen beszédfoszlényok szűrődték a főpilótáig. Aztán újra megszólalt a hangi Zenetanárok tanfolyama Az idén harmadszor rendezik meg Kecskeméten június 28-tól 30-ig a zenetanárok országos szolfézstovábbképző tanfolyamát az állami zeneiskolában. A tanfolyamon hatvan szaktanár vesz részt az ország minden részéből. A továbbképzést Dobszay László, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa vezeti, aki a napokban érkezett haza az Amerikai Egyesült Államokból, előadókörútjáról. A közérdekű témák közt szerepel a „Magyar népdalok előadásmódjai a hagyományban és a zenepedagógiában” című előadás, ami nagy érdeklődésre tart számot a szakemberek körében. Mindig magasabbra! i A Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottsága legutóbbi ülésének napirendjén, mint arról már röviden informáltuk olvasóinkat, dr. Búzás János, az esti iskolák igazgatója tartott tájékoztatót a felnőttoktatás helyzetéről. Jelentéséből csupán azt a pár adatot emeltük ki, amely szerint a 78 ezer lakosú megyeszékhely felnőtt dolgozói közül — az elmúlt 25 év alatt — mintegy tízezren éltek a szocialista államrendünk által biztosított lehetőségekkel, s vállalták a tanulással járó nehézségeket. Általános iskolai tanulmányaikat 2878-an fejezték be, gimnáziumi érettségi bizonyítványt és technikumi oklevelet pedig 4755-en szereztek. Utaltunk a tartalmas vitában kialakult, valamint az elfogadott határozati javaslatokban tükröződő fontos állásfoglalásra: legyen ismét társadalmi ügy a felnőttoktatás ! Miért „ismét”, talán nem volt eddig is közügy? Elvben igen, az volt, de mint látni fogjuk, a gyakorlat időnként mást is mutatott. Pártunk művelődéspolitikai irányelveinek megjelenése után nagyívű fejlődésnek lehettünk tanúi. 1961—1965 között Kecskeméten évente mintegy 3000 tanulni vágyó kapcsolódott be a felnőttoktatásba. Akkor mondhattuk: valóban társadalmi ügy lett a tanulás. Új vegyszer Izotópos kísérlettel analizálják, ellenőrzik a Budapesti Vegyiművek új gyomirtószerét a Buvinolt, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári izotóplaboratóriumában. Az új vegyszert alkalmazása előtt alkotóelemeire bontják, vizsgálják milyen arányban jelenik meg a növényben, s bejuthat-e az emberi szervezetbe. Átmeneti visszaesés 1965-től kezdődően azonban évről évre csökkent a továbbtanuló felnőttek száma az alsófokú oktatásban. Sokan hangoztatták akkor, hogy a dolgozók iskolája betöltötte hivatását, ezért számolni kell fokozatos megszűnésével, E megalkuvásból is táplálkozó felfogás még az új gazdaságirányítási rendszer első évében is eléggé lar— Csalk azt tudnám, mi az istennek repül az emberük ötezer méteren. — Nyilván a köd miatt. Keresi a rést. — ötezer méteren keresi a rést? Mennyi maguknak a legnagyobb megengedett magasság? — Kétszáz méter, de ez egészen más ügy, nem érti, hogy köd van?! — Jó, jó, ne idegeskedjen! Mondják az emberüknek, hogy repüljön délnyugati irányba, a Kristóf- szőlősi repülőtéren jók a látási viszonyok. — És mivel mondjuk, nem mondaná meg, szócsővel?! — Miért, lerobbant a rádiója? — Lerobbant, lerobbant! Nincs, kérném szépen, egyáltalán nincs. — Rádió nélkül repülnek? — Ügy, ahogy mondja. — Hát akkor nem tudom mi lesz. — Sajnos én sem ... köszönöm ... szóval a mi gépünk ... visszhallásra. A főpilóta rohant a másik készülékhez, Bíró még várt a vonalban. — Rendben van. értesítettem a radarosokat... tudnak róla. Csak ötezren van ez a hülye Csapó. Na, mindegy, tartsátok a vonalat és ötpercenként jelentsetek. Ha valami fontos van. azonnal. Bíró éktelenül káromkodott a vonal túlsó végén. — Egy rohadt rádióval már meg is lenne oldva — mondta a főpilóta — mondták a srácok, hogy Kristóf - szőlősön leszállhatna, jók a látási viszonyok. — Délnyugati irány — mondta izgatottan Bíró. — Miért arra repült? — A franc tudja merre repült... adj engedélyt a föl szállásra. — Megőrültél!? — Nyugodtan fölszállhatok. ismerem a terepet, mint a tenyeremet. Megkeresem és elviszem Szőlősre. — Nem lehet Baromság! Ha fölötted van, összeütköztök. vagy nem találod meg! — Nem ér az égig ez a szar köd. Engedélyezd! Inkább azt akarod, hnrv hagyjam megdöglení? Együtt szépen elmegyünk Szőiősig. Kis csend után mondta a főpilóta: (Folytatjuk) tóttá magát. Több üzem vezetőinek szemléletében csak a gazdaságosság érdekei domináltak. Nem látták még világosan, hogy például a tárgyi beruházásokkal. üzemszervezéssel egyenlő értékű, sőt hatásában magasabb rentabllitá- sú lehet az emberekbe fektetett beruházás. Az az el- képezlés, hogy a dolgozó összehangoltan kapja meg az általános műveltség elemeit és a szakmai ismereteket, ezért sem tudott kellően ösztökélni az általános műveltséget emelő tanulás irányában. Az általános műveltségi szintet érintő, befolyásoló körülmények közül említsük meg: 1967 és 1970 között, ha kis mértékben Is, de színvonalesést jelzett, hogy a tanköteles korban 8 osztályt nem végzettek száma több volt, mint ahányan arról a bizonyítványt a dolgozók iskolájában megszerezték. Hétezren a mérce alatt 1968-as felmérés szerint Kecskeméten közel 7 ezer olyan 40 éven aluli üzemi, termelőszövetkezeti dolgozó van. akinek alapműveltsége hiányos. 1965-től kezdődően a fiatal üzemi munkások zömének már megvolt a 8 általánosa, mégis feltétlenül sürgős tennivalókat kíván az említett hétezres lélekszám kulturálódása. Napjainkra mind világosabbá vált, hogy a felnőttoktatás történelmi igazságot szolgáltató funkciója bizony még ma sem ért véget, ellenben kialakultak új társadalmi és gazdasági összefüggései. A munkásosztály és a dolgozó pa- I rasztság további művelő- I (lésének, a szakműveltség megszerzésének előfeltété- j le az általános iskolai alap- I műveltség. A jól, korsze- ! rűen képzett szakmunkások számának növelése pe- | dig állami és társadalmi igény. Szükségszerű! Javuló tendencia Nyilván, e belátás meg- érlelődésének gyümölcseként szólhatunk az 1970/71-es tanév biztató tapasztalatairól. Az általános iskolai felnőttoktatásban Kecskeméten kedvezőbb a helyzet az országos átlagnál. Egy idő óta lassú, de reméljük, biztos emelkedésnek vagyunk tanúi. 1967—68-ban 104 felnőtt tanult; 1969—70-ben — ekkor volt a mélypont — csak 70. Az 1970—71-es tanévben már 200-an jelentkeztek. Egyre több üzemnél, vállalatnál érzik, hogy a szakmunkásképzés egyik akadálya a munkások általános műveltségének nem megfelelő színvonala. Ezért kezdeményezte 1970 őszén a Fémmunkás Vállalat és a MÁV szakszervezeti bizottsága kihelyezett üzemi osztályok szervezését. Utóbbi az osztály működési, fenntartási költségeihez is hozzájárult. A Fémmunkásnál szervezett egyik osztály működését viszont létszámhiány miatt be kellett szüntetni. Ha jók az értesülések. a konzervgyár ez év őszén újból megszervezi az üzemi tagozatokat Az általános iskolába járók közül 143 dolgozik az iparban, s mindössze 6 a mezőgazdaságban. Figyelmeztető ez, hogy a tsz-ek kulturális munkaterveinek központja legyen az oktatás. Fiatalok, több kitartást! Megváltozott a tanulók kor szerinti összetétele. Fiatalodásról beszélhetünk. A 152 hallgatóból 60 — húsz éven aluli; 54 a húsz és harminc év közötti és csak 38 a harminc év feletti. Tény az is. hogy az idősebbek közt mind nehezebben beiskolázhatók- kal találkozunk. Akadnak olyanok is. akik élet- és munkakörülményeik miatt fizikailag is képtelenek vállalni a tanulás nehézségeit. Annál elgondolkoztatőbb viszont, hogy elsősorban a fiataloknál tapasztalható lemorzsolódás. Szükséges, hogy az üzemek figyelme ne csak a hallgatók beiratkozására terjedjen ki, hanem év közben is érdeklődjenek a fiatalok előmeneteléről. miként azt a Fémmunkás, a vízmű, a konzervgyár és a MÁV szakszervezeti bizottságai teszik. Ezúttal az általános iskolai felnőtt oktatásról szóltunk, mint a további általános és szakmai művelődés alapfeltételéről. Más alkalommal kerítünk sört a középfokú felnőttoktatás helyzetének ismertetésére. Befejezésül a népfrontbizottsági vita, valamint a határozati javaslatok egykét gondolatára hivatkozunk. Az ipari és mező- gazdasági üzemek vezetői úgy készítsék el dolgozóik műveltségi szintjének emelésére vonatkozó 5 éves tervüket, hogy a tanulás a termelékenység emelésének szoros feltétele. Erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel éb- reszék fel a dolgozókban a tanulási kedvet, s a szocialista brigádteljesítmények értékelésekor iskolai továbbtanulásuk legyen az egyik elsőrendű szempont Aláhúzta a tanácskozás a szakszervezeti bizottságok, nemkülönben a KISZ, s a Hazafias Népfront felelősségteljes szerepét ennek a kulturális missziónak a sikeréért. Tótb István