Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
I «fflal 1971. Június 4Í, Budapestre érkezett Bogoljukov akadémikus Kedden reggel Budapestre érkezett Nyikolaj Nyi- kolajevics Bogoljubov akadémikus, a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet igazgatója. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Tétényi Pál, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, aki egyben a magyar kormány megbízottjának tisztét tölti be a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézetben. Jelen volt az Országos Atomenergia Bizottság több vezető munkatársa. Kiskőrösre látogatott a Petőfi-versek német műfordítója Az elmúlt napokban Kiskőrösre látogatott Martin Remané neves német műfordító. 1966-ban tett magyarországi körútja során is járt fnár Kiskőrösön és a Petőfi-múzeumnak ajándékozta dedikált könyvét, a János vitéz német fordítását. Annak idején megígérte, hogy új munkáját, a költő összes verseinek német kiadását személyesen hozza el. Ígéretét beA munkahely rangja Egyszerű, de sajnos, az élet által sok helyen és sokszorosan megismételt példa. Eltanácsoltak egy embert a gyárból, sok baj volt vele, a pénzt nagyon, a munkát annál kevésbé szerette. Az ember elment, s néhány hét múlva fölbukkant — édes a bosszú alapon — látogatóként. Mondta és bizonyította is papírokkal, hogy új helyén két forinttal nagyobb órabérért dolgozik, amennyit persze — s ezt már mi tesszük hozzá — dolgozik érte... A példa csak egy azok közül, amelyeket a gyár párttitkára sorol annak bizonyítására: a fegyelem megszilárdítására, a követelmények emelésére, a munkahely rangjának öregbítésére tett erőfeszítések mindaddig nagyrészt hiábavalóak. míg ezeket csak egy-egy munkahelyen tapasztalni, s másutt, a többségnél éppen ennek ellenkezőjét. Általános légkörré. jellemzővé kellene tenni a rossz munka anyagi és erkölcsi elítélését, a munkahely rangjának becsületét — ez szavainak summája. A munkahely rangja, vagy ahogyan a munka- szociológia jelöli, presztízse, valóban nem tartozik a sokat emlegetett fogalmak közé. Valamikor nagy szerencsének számított bekerülni egy-egy patinás, híres üzembe, és sajátos vonzereje volt a „nyugdíjas állásnak” a vasútnál más helyen. Szó sincs arról, hogy az akkori állapotokat szépítve elevenítjük fel a munkahely rangját, ám nagy hiba a fürdővízzel együtt kiloccsantani a gyereket; éppenhogy a szocializmus körülményei között lehet igazi rangja egy-egy munkahelynek. Becsületesen dolgozni, maradéktalanul eleget tenni a követelményeknek, s ennek fejében anyagi, erkölcsi elismerést élvezni: sok emberben meglevő kívánság. A baj ott van, hogy a pohárka örömhöz kupi- cányi ürömöt is mérnek, túl könnyen uniformizál a munkahely. Ad a becsületesen igyekvőnek, de a dol- gozgatónak is. Bérjavítást, üdülési beutalót, továbbtanulási lehetőséget, lakás- építési kölcsönt... S ha sok helyen mérnek egyforsége, a vezetés stílusa, a munkán túli problémák kezelése, a hagyományok ápolása, s így tovább. Az iparban, de nemcsak az iparban, hanem minden tevékenységi területen ezrével dolgoznak olyanok, akik másutt esetleg több pénzt kereshetnének, de ragaszkodnak munkahelyükhöz. Miért? A 1 fogalmazás ezerféle lehet, a lényeg mégis azonos. Amikor a válaszoló a szakmai feladatok érdekességét, a gyár, kutatóintézet több évtizedre visszanyúló eredményeit, a dolgozók gondjainak megértő kezelését említi, lényegében a munkahely vonzásáról beszél. Árról, hogy jól érzi magát, a helyén van, tudja, hogy holnap meg holnapután is szükség van rá, s bár a pénze másutt több lehetne, emberként aligha érezhet- né többnek, teljesebbnek magát. Hiba, hogy hosszú éveken át, s még ma is, alig jutott kellő figyelem a munkaléiektan eredményeinek, holott a pályaválasztásban éppúgy, mint a munkahelyek melletti vagy elleni döntésben fontos szerepet játszanak a lélektani motivációk. A gyermek, ha apja szájából sűrűn és színesen megfogalmazva hallja dicsérni a munkahelyet, s az ott végzett munkát, szívesen választja maga is azt. Egy- egy fiatal, pályakezdő ember örömmel vállal olyan állást, ahol nemcsak pénzt, de távlatot is ígérnek neki. ahol nemcsak munkaerőnek. de alkotó embernek is érezheti magát, akár szerszámkészítő, akár üzemmérnök, akár pedagógus legyen. Dolgozni, kenyeret keresni lélektelen munkával is lehet. Ahogy lehet lélektelenül. mechanikusan, létszámban és termelési értékben srámolva vezetni, irányítani is egy munkahelyet. Nem kell bizonygatni: sem az egyik, sem a másik nem egyezik a társadalmi célkitűzésekkel. Ezért, hogy országos fórumokon egyre több és hangsúlyosabb szó esik a munkahelyek légköréről, demokratizmusáról. a kollektíva szerepének növekedéséről. Arról, ami nem tartozéka a gépeknek, berenmán — mégpedig ma ez dezéseknek. ami nem ki történik —. akkor mi emelné az egyik munkahelyet a másik fölé, mi tenné vonzóbbá? A munkahely rangja, presztízsértéke nem csupán attól függ, hogy menynyit lehet ott keresni, milyenek a jövedelmi lehetőségek. A hírben, rangban a pénz mellett sokféle más dolog is szerepet játszik, a légkör éppúgy, mint a szakmai próbatétel lehetőegészítője a termelő eszközöknek. hanem a termelés, a munkavégzés döntő tényezője. Ami végső soron hírét keltheti egy munkahelynek, rangot adhat az ott dolgozóknak, s a szó jó értelmében csábíthatja azokat, akik hisznek a szívvel végzett munka egyéni és társadalmi értelmében, értékében, megbecsülésében. M. O. kötet most a gyűjteményét váltotta, a múzeum gazdagítja. Martin Remané ittjárta- kor beszélt a kötet megjelenésének előzményeiről is. Hét évvel ezelőtt a berlini Aufbau kiadó egy magyar lírai antológia fordítását tervezte. Mivel Remané sokat fordított Petőfitől és kortársaitól, az európai forradalmi költőktől, jól ismeri ezt a történelmi korszakot, őt kérték fel a műfordítói munkára. Az előkészületeket a magyar Corvina Kiadó munkatársaival koordináltan végezték. Az első 50 költemény műfordítása a szakemberek körében nagy elismerésre talált. Ezután került sor a teljes kötet lefordítására, mely nemrégen jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában. K. I. Egészségvédelem a mezőgazdaságban Fontos és napjainkban egyre izgalmasabbá váló témát tárgyalt nemrég a Vöröskereszt megyei elnöksége Baján, a mező- gazdasági munkacsoport előterjesztése alapján. A mezőgazdasági üzemekben működő egészségügyi felelősök munkáját tűzték napirendre. A jelentés és a vita azonban ennél jóval szélesebb körre terjedt ki. Foglalkozzunk hatásosabban az emberek egészségének védelmével — ez volt a legfőbb tanulsága a tanácskozásnak. Megállapították, hogy a gépesítés és a kemizálás fejlődése szükségessé teszi az óvórendszabályok szigorúbb alkalmazását. Ugyanakkor az élelmiszeripari tevékenység bővülése megkívánja, hogy a mezőgazda- sági üzemekben is érvényesüljön a korszerű agrárhigiéniai szemlélet. Szomorú statisztika Az említett tanácskozás tanulságairól és az eddigi tapasztalatokról érdeklődtünk. dr. Kovács Gyulától, a Vöröskereszt megyei elnöksége mezőgazdasági munkacsoportjának vezetőjétől. — Megállapítottuk, hogy a gépesítés növekedésével nem szükségszerűen kell emelkednie a balesetek számának. Sajnos, a megyei statisztika elég kedvezőtlen képet mutat. Tavaly az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben több mint 3500 baleset volt, a kiesett munkanapok száma meghaladja a 70 ezret. Az állami gazdaságokban 1, a termelőszövetkezetekben 18 halálos baleset volt Veszélyforrás az ember egészségére a növényvédőszerek helytelen tárolása és szakszerűtlen feihaszná- lásáa. Ismeretes, hogy a felhasznált vegyszerek — mennyisége évről évre nő. Míg 1969-ben 6400, tavaly már csaknem 6800 tonnát használtak fel az üzemek. Mérnök, szaktechnikus, VÁSÁR UTÁN Tiszaújfalui kosarasok A május végén lezajlott | lamokba exportálja kosa- Budapesti Nemzetközi Vá- | rainkat a külkereskedelmi sáron tapasztalt piackuta- vállalat — nyugtázza az tási szakemberek egyálta- | eredményt Győri István, a Czinege Imre hatodik éve dolgozik a vesszővágé gcp mellett Ián nem keseredtek el azon, ha a bemutatkozás nem hozott rögtön üzletet. A felvonultatott termékek alkatmul szolgáltak a műszaki tapasztalatcserére és a kereskedelmi tájékozószövetkezet elnöke. — Az idén ötvenezer kosarat készítünk, harmincféle fazonban. Az áru 80 százalékát külföldön veszik meg. A központi telepen csupán az előkészítés kísérhető posan elterülő portán, a viszonylagos gépesítettség ellenére még mindig metszőkésekkel, a kart meghosszabbító vellákkal vagy éppen puszta kézzel kell megküzdeni a hajlékony vesszők szívósan ellenálló erejével. Egyéb nehézség is akad. — A füzest elvitte a víz — hallom a munkásoktól. — Húszholdnyi nemesfűz telepítésünk volt — teszi hozzá az elnök. — A tavalyi árvíz mindent elpusztított, újra kell kezdeni a telepítést. Addig vásároljuk az alapanyagot. A fonás műveletéből, a végtermék könnyű súlyából és rendeltetéséből kiindulva azt hinné az ember, hogy a szövetkezet inkább a gyöngébb nem kép viselőinek kívánt munkaalkalmat teremteni a létrejöttékor. Holott a húsz évvel ezelőtti megalakuláskor egyetlen nődolgozójuik sem volt. Ma már fele arányban dolgoznak lányok és asszonyok bedolgozói rendszerben, a kosarakat otthon készítik darabbérért. A fazonok az erős magyaros típustól a sima vagy húzott hajó alakú termékeiken át a nyitott, illetve fedett kerefk bevásárló kosarakig terjednek. Külföldön sokkal inkább divatosak a dásra. Számos megállapodás csak ezekben a hetekben születik meg, vagy még később ölt konkrét formát. A vásáron ott volt a Tiszaújfalui Háziipari Szövetkezet is, s a szereplés megerősítette piaci pozíciójukat Franciaországban, Csehszlovákiában és Spanyolországban. — Főleg ezekbe az álSzáradnak a kévék nyomon. Itt történik az úgynevezett tőgancsolás, a darabológép mint valami szériatermelésre beállított guillotine tilózza a vesszőket, a méretre vágást az osztályozás követi. majd hatalmas gőzölgő üstben puhára főzik a . vesszőket. (Tóth Sándor felvételei) vesszőből font bevásárló kosarak, mint idehaza. Erről győzte meg a tiszaújfa- luiakat az idei BNV is. s részben a piac pontosabb felmérésével ellensúlyozzák azt a költségnövelő csapást, amivel a tavalyi természeti katasztrófa sújtothogy a hántolás után ké- ta a falu egyetlen ipari jel- vélcbe állítva szárítsák legű szövetkezetét, őket. A tűző nap éget a la- i Halász Ferenc felső- és középfokú tanfo-í lyamon átképzett irányító csak a mezőgazdasági üzemek 65 százalékában található. Az állami gazdaságokban 100 százalékosan megoldották a növényvédelmi szakirányítást, a termelőszövetkezetekben az arány csak 75, a szakszövetkezetekben pedig mindössze 36 százalék. E témakörhöz tartozik, hogy a növényvédőanyagraktárak sem felelnek meg a követelményeknek. Arról nem is beszélve, hogy nihcs elegendő tárolóhely. Tájékozatlanság, fegyelmezetlenség Folytatva a sort, hozzátehetjük, hogy a növényvédőszerek alkalmazásához előírt védőfelszerelések tekintetében is kedvezőtlen a kép. — A mezőgazdasági nagyüzemek 26 százaléka nem rendelkezik védőfelszerelésekkel. A növényvédőszer okozta balesetek keletkezésében a tájékozatlanság és a fegyelmezetlen magatartás is döntően közrejátszik. Állami gazdaságainkban tavaly nem történt mérgezés, termelőszövetkezeteinkben és szakszövetkezeteinkben hét esetben kellett orvosért küldeni. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak egészségét veszélyeztetik az állatról, az emberre terjedő fertőző betegségek is. — Ezek közül a legjelentősebb a szarvasmarha- gümőkór és a brucellózis kórokozója. Az elmúlt évtizedben főleg a kacsatelepeken és a baromfifeldolgozó üzemekben egyre gyakrabban fordult elő az influenzához hasonló tünetekkel jelentkező ornithosis nevű betegség is. Nem ritkán maguk a szakemberek sem hozták összefüggésbe a megbetegedést az emberek környezetében elő állatokkal. Mi az az agrárhigiénia — Tudvalévőén csak kifogástalan minőségű alapanyagokból állítható elő jó termék. Gondolok itt a tej feldolgozására, a húskészítményekre, a konzervipar, a sütőipar termékeire. Lényeges, hogy fertőző, károsodást okozó baktériumoktól, mikroorganizmusoktól mentes legyen az alapanyag. A mezőgazdasági üzemek sok erőfeszítést tettek az ártalmak elkerülésére. A jelenlegi helyzet azonban korántsem kielégítő; A közelmúltban épült és épülőben levő, szakosított szarvasmarha- és sertéstelepeken a követelményeknek megfelelő az agrárhigiénia, de az üzemek többségében korszerűtlenek még az istállók. A feldolgozásban, tárolásban és a felhasználásban sem sikerült mindenütt megteremteni az optimális egészségügyi feltételeket. Az elmondottakból látszik, hogy az üzemi vöröskeresztes hálózatot teljesen ki kell építeni. A bácskai és a Duna-menti tájkörzetben levő mezőgazda- sági üzemekben megfelel a követelményeknek az — egészségügyi munka. — Másutt azonban még nagyrészt felülvizsgálásra szorul, — állapította meg végezetül a munkacsoport vezetője. K. S.
