Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-18 / 142. szám
1971. Június 18, péntek 5. oldal Felnőttek az iskolapadban '„A jó pap holtig tanul!” — figyelmeztet a régi magyar közmondás. Ma, gyorsuló életünkben ez még inkább igaz. Az általános műveltség megszerzése mindennapjaink alapvető követelménye. Ezt érezzük munka közben és társas kapcsolatainkban egyaránt. Idegenné, érthetetlenné válik a kor, a környezetünk, ha nem vagyunk képesek vele lépésit tartani. ■ a ■ ■ Kecskeméten, a Komszo- mol téri hatalmas iskola- épület előcsarnokában és folyosóin csend van, a vakáció csendje. A második emeleten elhelyezkedő tantermekben a Dolgozók önálló Gimnáziumának tanulói vizsgáznak reggel nyolc órától. Felsietek a tágas lépcsősoron. Férfiak és nők, idősek és fiatalok állnak az ablakok mélyedéseiben. Mindenkinek könyv van a kezében. Ki kell használni a vizsga előtti utolsó perceket is. „— Mit húzitál? — Hányast kaptál? — Jaj istenem, csak nehogy azt húzzam!” Kocsi Imre, BM-aBcal- mazott, a levelező tagozatos második évfolyam „rangidős” tanulója, 43 éves: — Miből vizsgázott eddig? — Matematikából és fizikából, sajnos, közepesre. — Hány napig készült a vizsgára? — Hat nap tanulmányi szabadságom volt, de ezen kívül, amikor módom és lehetőségem nyílt rá; éjjel, nappal, a volánnál és a pihenőn, mindenütt tanultam. Tatár Endréné, kétgyermekes családanya, jelenleg szülési szabadságát tölti: — Azt hinnék sokan, hogy én ráérek a tanulásra, mert otthon vagyok. Nem így van. Két gyermekem annyi gondot okoz — mosás, vasalás, főzés, takarítás, bevásárlás —, amire tanulásra kerülne a sor, olyan fáradt vagyok, hogy elalszom. Ennek ellenére készültem a vizsgákra. A matematikától félek, mert a Benedek tanár úr szigorú. — Vizsgázott már? — Igen. Magyarból. A középkor irodalmából szerettem volna felelni, de nem sikerült, mert más tételt húztam. Szeretem az irodalmat, különben közepes rendű vagyok — mondja mosolyogva. A Lajosmizsei Vas- és Vegyesipari Ktsz dolgozója Hegedűs Miklós: — A levelező tagozatra több mint százan jelentkeztünk két éve. Három osztály indult akkor. A mi csoportunkból két hét alatt 28-an maradtunk, pedig a kezdésnél közel negyvenen voltunk. Sokan azt hitték, hogy csak be kell iratkozni és négy év múlva megkapják az érettségi bizonyítványt. Rövidesen kimaradtak, akik ebben reménykedtek, vagy nem bírták a tanulást. A sxáz emberből második év végére negyvenen maradtunk. Mi. úgy érzem, végzünk is. Félévkor közülünk nem bukott meg senki tudtommal. — Félévi tanulmányi eredményem 4,1 volt. Magyarból vizsgáztam elsőnek, úgy érzem hármast, vagy négyest kaptam — mondja Kisjuhász Sarolta, a lajosmizsei ÁFÉSZ dolgozója. — Könnyen tanulok, nem kerül különösebb Műemlékvédelem-konferencián Konferenciát tartottak a műemlékvédelem szakemberei. társadalmi aktivistái. A felvetett problémák kikívánkoznak a Győri Városi Tanács dísztermének falai közül, hiszen mindannyiunk jó ismerőseiről, városnéző sétáink, erdei kirándulásaink egy-egy célpontjáról, a műemlékekről beszélni — össztársadalmi ügy. Legalábbis itt az ideje, hogy azzá legyen. Többek között ez volt a vezérgondolata, állásfoglalása a megbeszélésnek, amelyen tanácsi vezetők, műemlékvédelmi szakemberek, a Hazafias Népfront tisztségviselői számoltak be tapasztalataikról. Ezek közül sok örömteli volt. de számos felszólalás nyomasztó gondokat tartalmazott. Talán kezdjük az örömmel. Közismert. milyen fontos szerepet játszanak a műemlékek egy-egy ország életében, őrzik a múlt építészeti stílusait, a történelem egy-egy jelentős fejezetének emlékeit, letűnt korok hangulatát. Nem túlzás, a műemlékek legbecsesebb nemzeti kincseink közé tartoznak, amelvek megóvása valamennyiünk érdeke. A tanácskozás néhány résztvevője arról is beszámolt, hogyan folyik ez a védelem megyéiében, s amikor ezek közül átnyújtunk egv csokrrra valót, nem csupán az elismerés hangián szólunk, hanem egvúttal okulásul fel- híviuk mások figyelmét is Talán Vas megyét kell első helyen említeni, ahol különös gondot fordítanak a műemlékvédelemre. A megyei elnök utasította a terület tanácsi szerveit, hogy vizsgálják felül a körzetükben levő műemlékeket és néni műemlékeket. tegyenek léoéseket a megóvásra. A hivatali intézkedést más is követte: pénzt biztosítottak, méghozzá az iivv fontosságának megfelelően szén összeget — a vasi műemlékobjektumok részére. A példa máris követőkre talált: de hasonló szellemű intézkedés történt a közelmúltban Hajdú, Komárom és Pest megyében. A hazai műemlékek sorsának alakítása természetesen továbbra is az Országos Műemléki Felügyelőség feladata. De ehhez a feladathoz feltétlenül szövetségeseket kell találnia az immár nagyobb önállóságot, hangsúlyossabb köz- igazgatási szerepet kapott tanácsokban. Ennek a szövetségnek szélesebb körben kellene szerveznie aktivistáit. Jó példák már bőven akadnak. A Természet- barát Szövetség turistái rendszeresen tartanak ügyeletet egy-egy eldugott, tehát rongálásnak sűrűbben kitett épületnél, romnál. A KISZ védnökséget vállalt a szentendrei skanzen építésénél, s jó néhány olyan népi műemlék megóvására, amelyet később lebontanak valamely faluban, I hogy aztán áttelepítsék a j szentendrei múzeumfaluba. Tudunk lelkes tanárokról, akik diákjaik élén jár- 1 ják a településeket és feltérképezik mindazt, ami becses egész népünknek. A Hazafias Népfront neves és névtelen katonái ugyan- csak gyakran felemelik szavukat a műemlékek védelmében. Ez a megnövekedett törődés nem véletlen műve, nem egy hirtelen jött lelkesedés hullámverése. Mindinkább bizonyosságot nyer, hogy a műemlékek fontos szerepet töltenek be nemcsak a tudományos életben, hanem egész köznapi életünkben, segítő eszközei lehetnek a hazafias nevelésnek, a nemzeti öntudat formálásának, a szomszédos népekkel történő kapcsolatok alakításának. s hazánk megszerettetésének. Értük tenni tehát közügy, mindannyiunk ügye. E. L. SVÉD TEXTIL Új törekvések a svéd textilművészetben, ez a eíme a Műcsarnok új, reprezentatív kiállításának. Képünkön: részlet a kiállításról» erőfeszítésbe, hogy jól felkészüljek. Matematika és a fizika a kedvenc tantárgyam. — Olyan fiatal, miért nem az általános iskola elvégzése után iratkozott be a középiskolába? — Hat testvérem van, sajnos nem tehettem, és általánosban nem szerettem tanulni. Közepes volt a bizonyítványom. — Most szívesen tanul? — Biztosan hallott maga is ilyenről; nem nyíltan, de érezteti az emberrel környezete, ha nincs érettségije. Ez is arra késztetett, hogy béiratkozzak a gimnáziumba. — Tovább tanul, ha végez? — Igen, ha felvennének a Vendéglátóipari Főiskolára. — Hetente egy alkalommal találkoznak pár órára; kialakult valamiféle osz- lálykollektíva? — Olyan nem, mint a nappali tagozaton, mivel nagyon keveset és nagyon rövid ideig vagyunk együtt, de ott segítünk egymáson, ahol tudunk. ■ ■ ■ ■ Vizsgáznak. A táblán matematikai ábrák, levezetések. Mindannyian dolgozó felnőtték. Jegyzetek fölé hajolnak az arcok — a megfeszített gondolkodás pillanatai ezek. Az intézményben 542-en vizsgáznak ezekben a napokban: A gimnázium esti tagozatának 145, levelező tagozatának 178, szakközépiskolai tagozatának 31, általános iskolájának 180 felnőtt tanulója. Ezenkívül néhány magántanuló is a vizsgabizottság elé áll, hogy „megméressen.” Csató Károly Van, de még sincs! Levelet kaptunk a helvécia—görbemajori iskolából „Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi időben egyre többet foglalkozik a Petőfi Népe a tanyai iskolák életével, gondjaival és nem utolsó sorban eredményeivel. örömmel vettük tudomásul, hogy újra indul egy akció, melynek keretében üzemek és vállalatok tanyai iskolák villamosítását igyekeznek megkönnyíteni. Ez a segíteni akarás nagyon szép, különösen akkor, ha valóban azt a célt szolgálja, amiért adják: az oktató-nevelő munka magasabb színvonalra való emelését. Az elmúlt évben is volt ilyen mozgalom. Nagyon sok tanyai iskola jutott így villanyhoz, televízióhoz. Ekkor kapott a mi iskolánk is aggregátort és televíziót. Ezzel kapcsolatban szeretném tolmácsolni iskolánk gondjait. Azt az örömet nehéz leírni, ahogyan a gyerekek várták az átadás napját, örömünk azonban nem sokáig tartott, mert amikor megláttuk hogyan kell indítani az aggregátort, egyszeriben elment a kedvünk a televíziónézéstől. Olyan nehéz „bekurblizni”, hogy egy gyenge fizikumú nő erre képtelen. Az elmúlt nyáron két alkalommal elromlott. A helybeli szak- szövetkezet szerelője javította meg. Megállapította, hogy nem sokáig működik, mert felújított motor és hamarosan nagyjavításra szorul. Ritkán mertük használni, csak egy-egy vasárnap délután, hogy minél tovább működtethessük. Az Iskolatelevízió egyetlen adását sem tudtuk megnézni ebben az évben. A télen végképp elromlott, azóta használhatatlan. Az iskola harmincöt tanulója továbbra sem nézhet televíziót. A ködös őszi délutánokon nem tanulhat villanyfény mellett. Kíváncsian kérdezgették a gyerekek az utóbbi napokban, hogy a szünetben jöhetnek-e televíziót nézni? Választ egyelőre nem tudtunk adni, pedig megérdemelnék, mert a tanulásban jó eredményt értek el. Valamennyien örülnénk, ha nem aggregátorral kellene küszködni, hanem a hálózati villanyt vezetnék el hozzánk egy kilométerről. Erre még gondolni sem merünk, mert a községi tanácsnak jelenleg nincs elegendő anyagi fedezete. A szerkesztőség szíves elnézését kérem, amiért gondjainkról ilyen hosszan írtam, de ezt a kis közösség érdekében tettem. A kérésem: ha a szerkesztőségbe jelentkezne olyan vállalat, amely segítséget tudna nekünk nyújtani, hálás szívvel megköszönnénk. Helvécia-Görbemajor. 1971. június 8. Üdvözlettel: Adamik Józsefné tanítónő • A tanyai iskolák áramellátását még nem oldotta meg a „Televíziót minden iskolának” mozgalom sikere. A drága aggregátorok több helyen felmondták a szolgálatot. A tanyai iskolák növendékei megízlelték a világba tekintés örömét — amit megrontott nemegyszer a biztonságos áramforrás hiánya. A Bács-Kiskun megyei tanács kezdeményezésére a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, valamint a Vil- lamosipari Kutató Intézet szakemberei terveztek olyan készüléket, amely akkumulátorokból 220 voltos hálózati váltóáramot állít elő, mint erről lapunkban beszámoltunk. De Helvécia-Görbemajorban a gyerekek és felnőttek most nem nézhetnek televíziót, amit fél éven keresztül megkedveltek. Van televíziójuk, de még sincs! C zeretnénk beszámolni ^ arról, hogy most sem késlekednek a segítő kezek. CS. K. Úttörőélet ESEMÉNYEKBEN gazdag, tartalmas tanévet fejeztek be az úttörők az elmúlt napokban. Bízvást állíthatjuk, hogy minden úttörőcsapat méltóképpen emlékezett meg a mozgalom születésének negyed- százados jubileumáról. Ezekben a napokban a tanulás és a jól végzett úttörőmunka jutalmául, táborokba indulnak a pajtások. Háromszáz bajai úttörő Fonyódligeten, 460-an a bajai járásból Balatonfü- red—örkényesen pihennek. A felsőszentiváni és köm- pöci pajtások a balaton- berényi, a keceliek a soproni csapattáborba indulnak. Az idén Is kaput nyitnak a szaktáborok, hogy nagy tudású pedagógusok irányításával tovább gyarapítsák tudásukat az egy- egv tantárgyban különösen kitűnt pajtások. Alsógödön várják az ifjú képzőművészeket, Felsőtárkányba a zenészeket. A magyar nyelv és irodalom művelői Balatonedericsen, a biológusok Fadd-Dombori- ban, a kémiát szeretők Űj-Szegeden, a matematikusok Balatonrendes-Pál- kövén foglalkozhatnak A kecskeméti Béke téri általános iskolából különleges táborba indulnak az úttörő-rendőr pajtások. A dávodi népi táncos úttörők Debrecenben készülnek fel további szerepléseikre és az augusztus 20- án sorra kerülő virágkarneválra. A legegyszerűbb megoldást, a „bátyus” táborozást is sokan, kétezren választották. A bajai járásból Sövényházára, illetve Kiskunhalasról Bala- tonberénybe indulnak, hogy sátrat verve táborozzanak, élvezzék a tábori élet minden romantikáját, örömét. ZÁNKÁRA ahol folyamatosan épül Európa legkorszerűbb 5 ezer személyes úttörőtábora — az idén már utaznak megyénkből azok a kiváló őrsök, akik egész évi jó munkájukkal ezt kiérdemelték. A bajai Petőfi-szigeten, a végzett nyolcadikos pajtások részére, vezetőképző [ tábort szerveznek. — a nyári táborokban Az elmúlt jubileumi esztendőben sok nagyszerű eredmény született. A következő tanév új feladatokat kínál, melyet bizonyára örömmel fogad minden úttörő. A jelmondat: Az úttörőtörvény szellemében élni, dolgozni! Ti, akik jól ismeritek a 12 pontot, tudjátok, az egyszerűnek látszó feladat mögött rejlő lehetőségeket. , Ebben az esztendőben lesz fél évszázados a lenini úttörőszervezet, készüljetek ennek a jubileumnak megünneplésére és vörösnyakkendős úttörőkhöz méltón. AZ ÚTTÖRŐÉLET rovat most búcsúzik krónikásaitól, tudósítóitól, olvasóitól. Jó pihenést, sok élményt, hasznos táborozást kívánunk minden pajtásnak. Töltsétek vidám napokat a táborokban, teljesítsétek a nyári próba feladatait. Szeptemberig a táborokból várunk leveleket, hogy Vakációzok fóruma címmel közreadhassuk részetekre. Szeotemberben pedig újból vnriuk írásaitokat az Úttörőélet részére. S. K.
