Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

I oldal 19TL MbIob n. cBtttfrttt Napközben: Néma udvarok VALÓSZÍNŰLEG senkit Sem állítanánk nehéz fel­adat elé, ha azt kérnénk, hogy nevezzen meg olyan, több család által lakott házat, ahol a lakók évek óta nem beszélnek egymás­sal, haragban vannak. Az utóbbi egy-két évben ma­gam is jó néhány ilyen udvarban jártam, miután tgymást követően érkeztek a levelek szerkesztőségünk­höz: jöjjön ki valaki, mert tűrhetetlen a helyzet. Ami­kor kimentünk, csak az aj­tók, ablakok mögül pislogó szemeket láttunk. Külön kellett minden családhoz betérni, mert a lakók nem álltak szóba egymással. Évek teltek már el azóta, hogy valamiért „betelt a pohár”, s a tizenöt—húsz ember örömében-bánatá- ban némán jár-kel az ud­varon, észre sem veszi a másikat, akivel talán ép­pen egy vállalatnál dol­goznak. Nem tudnak egy­másról, élik bezárkózott életüket, mintha lakatlan szigeten volnának. A kívülállónak nevetsé­gesek az okok, amelyek né­maságra kárhoztatták az egy udvarban élőket. Pél­dául: egyszer rászóltam a gyerekére; bőgeti a rádió­ját, rálépett a frissen ülte­tett muskátlira, az orrom előtt zárta be a kaput, bár látta, hogy én is jövök; az ajtóm elé öntötték a vizet; mindig a cseresznyefához támasztotta a kerékpárját, s én szóltam neki; azt mondta rám, hogy nem be­csülöm az anyámat... stb. MINDEZEKET az „égbe­kiáltó" vétkeket azzal to­rolják meg, hogy többet nem szólnak a másikhoz. Pedig talán a másikban már régen elmosódott, fel­oldódott az akkori pilla­natnyi indulat, de mert nem tudja, hogy szomszéd­ja hogyan reagálna köszö­nésére, közeledési szándé­kára, inkább nem szól. S ez a némaság még <a job­bik eset. Gyakori ugyanis, hogy a „megsértett” szomszéd bosszút akar állni a má­sikon, ezért állandóan fi­gyeli annak minden lépé­sét, azonnal papírhoz nyúl, és írja is a feljelentést. Et­től még tovább mérgese­dik a helyzet, s annyira összekúszálódnak a szálak, hogy képtelenség igazságot és főleg békességet terem­teni. ISMEREK olyan tidvart — négy család él ott, ösz- szesen 14 emberrel —, ahol mindössze egyetlen ilyen haragszító személy lakik. De az illető olyan magas fokon műveli tevékenysé­gét, hogy röviddel odaköl- tözése után már senki sem beszélt senkivel, s azóta ál­talános a harag. Írógépet szerzett be, s mert nyugdí­jas, naponta négy—öt „be­adványt" gyárt, amelyek­ben a legapróbb részletek­ről is tájékoztatja a ható­ságokat. Bírósági perek, becsü­letsértési, magánlaksértést könnyű, esetleg súlyos tes­ti sértési iigyek kerekednek ezeken a néma udvarokon, ahol a harag elektromos töltésétől szikrázik a leve­gő és csak egy szó, egy ferde pillantás kell hozzá, és robban. KI TEHET erről? Ilyen az emberi természet? Mind­azok tehetnek róla, akik ilyen közösségekben élnek. Mert az emberi természet nem ilyen, annak alapvető tulajdonsága a békére való hajlam, a megértésre való törekvés. És sokszor ehhez is éppen úgy csupán egyet­len szó kellene, mint a „robbanáshoz”. — gil — Együtt a dolgozókkal A Cím talán kissé sab­lonosnak tűnik, hiszen minden termelőüzem veze­tősége a dolgozóival együtt éri el eredményeit. A „Fémmunkás” kiskunhalasi gyárában azonban ennek a néhány szónak más a je­lentősége, sokkal több a tartalma, mélyebbek a gyökerei. Alig két hónap­pal ezelőtt harmadszor kapták meg a Szocialista munka gyára és az Élüzem kitüntetést. Talán ez sem „világrengető” esemény, de aki tudja, hogy a gyár mindössze nyolcéves, az már sokkal értékesebbnek ítéli meg a kitüntetéseket. Most már kár lenne bo- gozgatni az első évek buk­tatóit, sikertelenségeit, de tudni kell azt, hogy há­romszoros kitüntetést nem nyolc év, hanem jóval ke­vesebb idő alatt érték el. Van-e vajon valami tit­kuk? Van-e olyan, esetleg másutt nem alkalmazott módszer, amely lehetővé teszi a gyors előretörést, az eredmények ugrásszerű növelését. Dr. Judák Imre igazgató mosolyog, nagyon naivnak tartja a kérdést, — Nincs titok és nincs „új” módszer, — mondja elgondolkodva. — Van el­lenben bizalom a dolgo­zókban, van üzemi demok­rácia és a dolgozók meg­becsülése. Nemcsak anya­gilag, hanem erkölcsileg is. Ez nem új, de bizony sok helyen elfeledkeznek róla. A termelési tanács­kozásokon rendszeresen megbeszéljük a feladato­kat és a gyár vezetősége kéri a dolgozók segítségét a megvalósításhoz. Több esetben előfordult már, hogy váratlan, szinte erőn­ket meghaladó feladatot kellett megoldani, össze­hívtuk a brigádvezetőket, eléjük tártuk a gyár gond­jait és minden esetben megkaptuk a szocialista brigádok messzemenő tá­mogatását. Eddig még si­kerrel tudtunk gazdálkod­ni a szűkös túlórakerettel és még a váratlan felada­tok megoldásában sem volt szükség túlzott felhaszná­lására. A brigádmozgalom az eredményeink egyik forrása. Harminc kollektí­va 310 tagja vallhatja magáénak már a szocialis­ta címet, közöttük Burá­nyi Lászlóné, Daczi Benő­né, Gazdag Kálmán és Lá­zár Józsefné kollektívája már ötszörös viselői e meg­tisztelő címnek, amelyért becsülettel teljesítették a követelményeket. Az idén 51-en kaptak kiváló dolgo­zó jelvényt, öten pedig mi­niszteri dicséretet. Termé­szetesen nem feledkezünk el az anyagi elismerésről sem, most május elsején 150 ezer forinttal jutal­maztuk az arra érdemese­ket. A munkaversenyünk eredménye az is, hogy a vállalat gyárai közötti ve­télkedőben mi vagyunk az első helyen. Az üzemi párt-, KISZ- és szakszer­vezet igen jó segítséget nyújt a gazdasági vezetés­ben, nevelőmunkájuk igen hatékony. Nem utolsósor­ban az ő érdemük is, hogy dolgozóink közül egyre többen érzik magukénak az üzemet, s szívvel-lélek- kel részt vállalnak a ter­vek teljesítésében. Gyárunk feladatai nő­nek, házgyári szerelvénye­inkkel jelentős segítséget nyújtunk az országos la­kásprogram megvalósításá­hoz. Természetesen dolgo­zóink is tudják ezt és en­nek megfelelően veszik ki részüket a munkában. Je­lentősen megnövekszik eb­ben az évben az exportte­vékenységünk. Míg tavaly hatmillió forint értékű csőkarimát és világítótes­tet szállítottunk az NSZK részére, addig az idén már hétmillió forint értékű megrendelésünk van tűlük. Ehhez jön még a Vietnam részére gyártott több mint 2 ezer négyzetméter kere­tes csőállvány. — Szóval — mondotta befejezésül az igazgató — van munkánk, feladatunk bőven, de nyugodtan mondhatjuk, hogy megol­dásukhoz egyre összeszo- kottabb, szilárd törzsgár­dával is rendelkezünk. Na­gyon bízunk abban, hogy a három kitüntetést több is követi, illetve mindig helyt tudunk állni, s közö­sen dolgozva teljesíteni tudjuk terveinket. Opauszky László Százharmincezer szövetkezeti dolgozó Az ősszel összeülő VII. kongresszusra készülődve a SZÖVOSZ-nál felmérték a szövetkezeti dolgozók hely­zetének és munkakörülmé­nyeinek alakulását. Meg­állapították, hogy az el­múlt 4 évben 38 000 fővel emelkedett a szövetkezeti dolgozók létszáma, s jelen­leg 130 000 dolgozót foglal­koztatnak a szövetkezetek és vállalataik. Az utóbbi négy esztendőben. . több mint 15 000-en szereztek képesítést és végbizonyít­ványt szövetkezeti iskolák­ban. A korszerű vezetési és szakmai ismeretek elsa­játítását eredményesen szolgálta a folyamatos to­vábbképzés, amelynek ke­retében ; mintegy 4500-an gyarapították ismereteiket. Munka- és egészségvéde­lemre, a munkakörülmé­nyek javítására a szövet­kezetek az utóbbi négy esz­tendőben mintegy 340 mil­lió forintot fordítottak. A kis falusi egységekben azonban sok helyütt még kedvezőtlenek a munkakö­rülmények. A szövetkeze­teknél igen magas, mint­egy 60 százalék a nődolgo­zók aránya. Helyzetük meg­könnyítésével eddig is so­kat foglalkoztak, s jövő­ben még többet törődnek a szövetkezetek. Gazdag program A Hortobágy évről évre szólalnak meg a lovasok visszatérő nagy eseménye harsonái a Hortobágy fo- a júniusban megrendezés­re kerülő nemzetközi lovas­napok. Az idén hetedszer az idei hortobágyi lovasnapokon Püspök és láma — a békéről J ó ma a tekintélyes,' szocialista Magyar- országon lelkipásztornak lenni —szögezte le őszin­te meggyőződéssel a hétfőn Kecskeméten tartott papi békenagygyűlésen Számos- közi István református püspök. Mondotta ezt an­nak a gondolatsornak szin­te befejező akkordjaként — amikor arról a tiszte­letről, megbecsülésről szólt, amely népünk iránt, a bé­kemozgalomban kifejtett következetes munkáért, erőfeszítésekért világszerte megnyilvánul. Ezt fejezte ki a nemzetközi békemoz­galom vezetőinek, tekinté­lyes közéleti személyiségek­nek szóban és írásban is­métlődően kinyilvánított megelégedése afelett, hogy a Béke-világtanács leg­utóbbi közgyűlését hazánk fővárosában tartották. Ezt tükrözte a nagy békeérte­kezlet légköre, a küldöttek öröme a barátságos fogad­tatásért. s elismerésük azért a lelkes közhangula­tért. amellyel mindenütt találkoztak, ahol városaink, falvaink. üzemeink dolgo­zóival együtt a béke érde­kében tanácskoztak. Ugyancsak közvetlen él­ményei, lelkipásztori hiva­tástudata. hazai és nem­zetközi tapasztalatai adták a töltést a püspök ama ki­jelentésének. hogy a szo­cialista tábor ma megha­tározó ténvező a világpoli­tikában. vezetőerő a nem­zetközi békeharcban. Egy­szerűségében szép szavak­kal beszélt pap kollégái­nak több száz lelket szám­láló gyülekezete előtt ar­ról, hogy aligha van szá­mukra nemesebb munsa, mint a béke Ügyének szol­gálata, felekezetre való te­kintet nélkül! Hiszen a bé­ke minden becsületes em­ber közös érdeke. Béke nélkül nincs emberhez méltó élet. Ha nincs béke, nincs mód a bennünk rej­lő képességek mind telje­sebb kibontakoztatására, értékeink gyümölcsözteté- sére mások javára is. Ha már fegyvereké a szó, nincs alkalom a különböző vallások, felekezetek pap­jainak a szeretet igéinek hir­detésére. A lelkek pászto­rainak is küzdeniök kell azért, hogy egyszer majd az egész Földön elkövet­kezzék a népekre az erő- szakmentes élet. Hogy ne fenyegesse őket többé az imperialista háború réme. A Tízparancsolatban is az van: Ne ölj! Ez van benne a Béke­világtanács egvséees állás- foglalását kifejtő kiált­ványban is: ne legyenek többé háborúk! Felekezetre való tekintet nélkül! — hangsúlyozta többször is a papi béke- nagvoyűlés szónoka fi milyen jólesik em- ^ lékezni arra az új­ságcikkre. amelyben egyik napilapunk riportere — mongóliai útirajzában — a mongol főlámánál tett lá­togatásáról ír. Gombozsav főláma ugyancsak a béke­világkongresszus vendége volt. s — mint elmondotta — maradandó élmények emlékével tért haza Buda­pestről. „Nagy hatással volt rám a tanácskozás hangu­lata, a küldöttek egységes állásfoglalása” — idézte vissza a nagy napokat. Be­szélt arról, mennyire tet­szett neki a díszbe öltözött város, milyen jól érezte magát a parlamenti foga­dáson. Jólesett találkoznia Losonczi Pállal, aki ismerős volt, járt náluk, Mongóliá­ban. "Ej1 őláma és riporter a vitrinben őrzött Buddha két oldalán ülve beszélgetett. Erre a kérdés­re, hogy a békemozgalom- bari való részvétele és val­lási meggyőződése között van-e összefüggés? — Gombozsav főláma így vá­laszolt: „Vallásom fő céljai közé tartozik, hogy az élőlények szenvedés nél­kül éljenek és erőszak- mentesen haljanak meg. Az erőszakmentesség a vi­lág békemozgalmának egyik alapjelszava. Én tehát val­lási feladatomnak teszek eleget, amikor részt válla­lok a békemozgalomban.” A béke kérdésében — az emberiség legégetőbb közös gondjának megoldá­sában — ilyképpen értenek egyet kommunisták, ke­resztények, buddhisták. Tóth István lyó mellett festői környe­zetben épített mátai lovas­pályán, hogy köszöntsék az ország és Európa külön­böző tájairól idesereglett lovasokat és nézőket. Eb­ben az esztendőben június 18—19. és 20-án kerül sor a lovasnapokra. Az idén már volt a Hortobágyon egy lovasünnepség, vagy inkább csak megemléke­zés. A messze földön híres hortobágyi ménest 300 év­vel ezelőtt alapították. Er­re a nevezetes dátumra emlékeztek nemrégiben a Hortobágyon öreg csikósok, szakemberek. Bár a mező- gazdaság gépesítésével a ló vesztett jelentőségéből, de a Hortobágy állattenyész­tésében ma is jelentős sze­repet játszik a lótenyész­tés. A hortobágyi ménes ma is látványosság, ide­genforgalmi jelentőségű, a Hortobágyi Állami Gazda­ságban pedig a lótenyész­tés, a sportlovak nevelése jelentős gazdasági ténye­ző is. Lovastorna, pőnlbemutató Az idei lovasnapokon gazdag program várja a látogatókat. Az első nap — június 18 — inkább csak szakmai jellegű. Ekkor ke­rül sor a Magyarország kü­lönböző tájairól, valamint Lengyelországból, Auszt­riából. Csehszlovákiából idesereglett lovasok külön­böző versenyére. Az ünne­pélyes megnyitó, a felvo­nulás június 19-én, szom­baton 13 óra 30 perckor kezdődik. A műsorban töb­bek között a díjugratás középdöntőjét láthatja a közönség a Hortobágyi Dí­jért. Ezenkívül sor kerül lovastorna- és pónibemuta- tóra, a csikósok síkverse­nyére is. A ■ műsor egyik leglátványosabb része lesz majd a csikósok, gulyások, juhászok versengése, zenés, táncos műsor, melyet a Debreceni Népi Együttes részvételével a magyar és külföldi lovasok együtte­sen adnak elő. A műsort a híres horto­bágyi ménes hajtása zárja be. Szürkegulya és rackanyáj A másnapi — vasárnapi — műsor még gazdagabb­nak ígérkezik. Ekkor ke­rül sor az országos és te­rületi fogatversenyre, aka­dály- és ügyességi hajtás­ra, a díjugrató csapatver­senyre. A vasárnapi mű­sor egyik legjelentősebb eseménye lesz a csikósok síkversenye, a „Háromszáz éves a hortobágyi ménes” elnevezésű díjért. Ezenkí­vül szerepel a három nap gazdag programjában lo- vasfutball másfél méter átmérőjű labdával, amit tulajdonképpen a lovak rugdosnak majd az ügyes csikósok irányításával. Ezenkívül a fogatok — köztük a híres debreceni ötösfogat — felvonulása teszi látványossá a három nap gazdag programját. Külön meg kell még em­líteni, hogy a vasárnapi műsor déli szünetében 12 és 14 óra között a lovas­pálya mellett a Hortobágy immár védett nevezetessé­gét. a szürke gulyát, a nó- niusz kanca ménest, a rac­kanyájat. a lóistállókat, a díszszerszámokat Is meg lehet majd tekinteni. Méltó környezet Az előkészületek már hó­napok óta folynak. A prog­ram gazdagnak ígérkezik, látnivalóban nem lesz hiány. De nem lesz hiány ételben, italban sem. Á rendezvényt minden eddi­ginél példásabban készítet­ték elő. Erre szükség is van, hogv az idelátogató közel hatvanezer vendéget — akik közül sok ezren messze országokból és tá­jakról érkeznek —, méltó környezetben lehessen fo­gadni. ellátásukról, szó­rakozásukról messzeme­nően gondoskodni. Még csak néhány hete. hogv a jegyek elővételi árusítása megkezdődött, de az el­adott több ezer jegy jelzi: a hetedik hortobágyi nem­zetközi lovasnaook Irént tovább nőtt az érde'-indés. P. I.

Next

/
Thumbnails
Contents