Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-17 / 141. szám
\ wn. Mnfm tv. rstoörtlfk * »Mal Tanácskozott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) A hozott határozat hangsúlyozta: az agitációnak a napi, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális események, konkrét célkitűzések polemikus, érvelő magyarázata legyen a döntő feladata. A pártszervezetek továbbra is tartsák legfontosabb feladatuknak a X. kongresszus határozatainak végrehajtását Fordítsanak nagyobb gondot arra, hogy különösen a gazdasági élet kérdéseiben reálisan lássák az emberek eredményeinket és a meglevő ellentmondásokat is. A pártszervezetek ne csak szervezzék a politikai munkát, az agitációt, hanem a mondanivalót is — főjeg helyi kérdésekben — saját maguk dolgozzák ki. Kapjon nagyobb helyet és szerepet az agitációban az adott hely, város, község, üzem, stb. célkitűzéseinek megértetése, elfogadtatása és a megoldásra való mozgósítás. , Növelni kell az olvasottságot A megyei pártbizottság a ' politikai agitáció bázisaként a pártcsoportokat jelöli meg. Az előterjesztés részletesen foglalkozott a tudatformálás kérdéseivel, a tömegkommunikáció fejlesztésével é? feladataival. Mint megállapította: a párt-,"'napilapok terjesztésével kapcsolatban további példányszámtiövelés | szükséges. El kell érni, hogy 1975-re minden második családra jusson legalább égy napilap-előfizetés. At pártbizottság' elé terjesztett határozattervezet végül összegezte a munkahelyig, s a társadalmi szervek ágitációs feladatait, a politikai agitáció módsze-1 reinek továbbfejlesztésével l kapcsoldtös tennivalókat. A harmadik napirendi | pontban szereplő, a X. kongresszus határozatainak végrehajtására . vonatkozó feladattervézet, melyhez rövid szóbeli beszámoló is kapcsolódott, a politikai munka, a pártélet:, fejlesztési feladatait tárgyalta bevezetőben. Mint hangsúlyozta: Biztosítani kell a párt vezető, irányító szerepének érvényesítését, a párt eszmei, politikai, cselekvési egységének megóvását és állandó erősítését. A gyakorlati pártmunkában érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy minden szintű pártszerv és szervezet eszmei, politikai vezetője a maga területének. A feladatterv meghatározza a X. kongresszus határozatából adódó agitáci- ós, propaganda és művelődési feladatokat is, majd a gazdasági tennivalókat ösz- szegezi. Végül a közigazgatási és adminisztratív terület főbb célkitűzéseit foglalja össze. Mint megállapítja: a szocializmus magasabb szinten való éoí- tése igényli e feladatok jobb elvégzését, a megyei pártbizottság erre hívia fel az állami és gazdasági szervek, tftmegszervezetek figyelmét is. Vita A beszámolókat vita követte, melynek során felszólalt Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára is. Óvári elvtárs nagy érdeklődéssel kísért felszólalásában a politikai agitáció helyzetével és feladataival kapcsolatos határozattervezettel teljes egyetértésben fejtette ki álláspontját, hangsúlyozva, hogy a pártbizottsági ülésen tárgyalt témák összefüggnek és kiegészítik egymást. Szólt a politikai munka és agitáció tartalmáról, melyneík alapját a párt politikája képezi, s ennek együk eleme sem választható el egymástól. Az eredményeiket, a tömegpolitikai munka sikereit is aláhúzva, említést tett az agitáció egyes terü- lete.ken megnyilvánuló gyengeségéről is. Az új vonatkozások mellett azokról a kérdésekről is beszélt, melyek újbóli ismétlése elengedhetetlen feladat. A társadalom átrétegződése, az új generációk felnövése, s nem utolsósorban a konkrét gyakorlati helyiét változása is szükségés- | sé teszi az állandó politizálást, az érvek megújítását. A nem szocialista tendenciákkal összefüggésben kijelentette: Vitázni kell azokkal, akik a belenyugvást hirdetik, de azokkal is, akik már egy felépült szocialista társadalom vi szonyait kérik tőlünk számon. Óvári elvtárs konkrét gyakorlati tanácsokkal és érvekkel fűszerezett, hangvételében és közérthető stílusában is figyelmet keltő felszólalása igen jelentős kiegészítője volt a tárgyalt témakörnek. A vitában részt vettek: Zick Márton, a Bajai Kismotor- és Gépgyár párttitkára, Sípos János, a kiskunhalasi városi pártbizottság titkára, Makk Ferenc- né, a Bajai Finomposztó Vállalat szb-titkára, a megyei pártbizottság tagjai, valamint Dániel Géza, a kalocsai városi pártbizottság politikai munkatársa, akik ugyancsak az agitáció helyzetével és feladataival kapcsolatos napirendi ponthoz szóltak hozzá. A kongresszusi feladatterwel kapcsolatos előterjesztéshez, a pártbizottság tagjai közül észrevételeket fűztek: Végvári István, a -Kalocsai Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalat igazgatója, Szabó Lajos, a megyei oktatási igazgatóság vezetője, és Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke. A vitában elhangzottakat Gyóni Lajos és dr. Greiner József, a pártbizottság titkárai, a napirend előadói foglalták ösz- sze. A megyei pártbizottság a határozattervezetet és a feladattervet a kiegészítő javaslatokkal együtt elfogadta és határozattá emelte. A tanácskozás dr. Ro- mány Pál, a megyei párt- bizottság első titkárának zárszavával ért véget. A pártbizottság tagjai és a vendégek a kora délutáni órákban a Kunfehértói Állami Gazdaságban tettek látogatást, ahol. megtekintették az új borkősav üzemet. T. P. <* A szövetkezeti demokrácia és a személyzeti munka Hgrom esztendővel ezelőtt jelent meg ,az a kormányhatározat és a 14/ 1968-as MÉM-rendelet, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára is kötelezővé tette a személyzeti munkát. A mezőgazdasági nagyüzem nemcsak termelő egység, hanem társadalmi alakulat is, ahol a termelő munka a tagsággal, alkalmazottakkal együtt és értük folyik: Döntő, hogy a vezetők és vezetettek, a szakemberek és a tagság között milyen a viszony, s hogy megvan-e az eredményes munka egyik legfőbb feltétele: a kölcsönös bizalom. Félezernél több mező- gazdasági szakember dolgozik a Homokhátság 95 szövetkezetében. Munkásságuk értékelése, továbbképzésük előmozdítása része a jó személyzeti munkának.-Ennek a tevékenységnek hároméves tapasztalatait tárgyalta meg szerdán délelőtt Kecskeméten, a szövetség székhazában a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki tsz-ek Területi Szövetségének jogi bizottsága. Az ülésen a bizottsági tagokon kívül részt vettek a megyei és a kecskeméti városi tanács képviselői, több termelőszövetkezet, közöttük a kiskunfélegyházi Zöld Mező. a lakiteleki Szikra, a kiskunmajsai Kunsági, az Izsáki Sárfehér, a tiszakécskei Szabadság, a lajósmizsei Kossuth, a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság, a kunszállási Alkotmány Tsz személyzeti ügyintézői is. Major Ferenc szövetségi munkatárs bevezető előadását követő tartalmas vita legfőbb tanulsága, hogy a szövetkezeti demnkr«eia, a magas színvonalú termelés, a dolgozók erkölcsi [ és anyagi elismerése meg- j felelő személyzeti munka nélkül nem , valósítható 1 meg. A korszerűbb, de- | mokratikusabb vézetési elvek érvényesülését éppen i a körültekintő személyzeti tevékenység támasztja alá. K. A. Nyemdászünnep Az idén is megrendezi a több mint egy évszázados hagyományokra visszatekintő szakmai találkozót, a János-ünnepélyt a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó dolgozóinak Szak- szervezete, Ez alkalomból június 19-én, szombaton este „Minden évben siker volt!” címmel rendeznek műsoros estet. A bevételt ‘ szociális célokra fordítják. Isztriái képeslapok Q Az isztriai félszige- ** ten tett kirándulásnak kedves állomása volt a Pólától 35 km-re északnyugatra fekvő hétezer lakosú Rovinj. Azt mondják, hogy komoly ve- télytársa ez a kiálló szirt- fokra épült festői városka a hírneves Opatijának. Mi, kevés pénzű turisták, örömmel tapasztaltuk, hogy olcsóbb is, mint a mondén fürdőhely. (Két kávét és egy colát kaptunk hét dinár helyett négyért, s ez ugye ilyenkor nagy szó!) Megcsodáltuk az olaszosan szűk utcácskákat, a szokás szerint kint a házakon vagy házak közt kötélen száradó, vakítóan fehér ruhaneműket, a szép velencei óratornyot és szökőkutak s felgyalogoltunk az 1736-ban épített Szent Eufémia katedrálishoz, honnét feledhetetlenül szép kilátás nyílt a tengerre. Itt éreztük, hogy bizony hosz- szabb időt is szívesen el- töltenénk ezen a napfényes és ez időszakban is kellemesebb jugoszláviai tengerparton. Kicsit irigyeltük azokat a miskolci bányászokat, akiket nyolcnapos útjuk során a közelben szállásoltak el, s innen tettek kirándulást a környékre. Hát hiába, ez is szerencse dolga — mondták vidáman, utalva az ismert bányászköszöntésre. Mi viszont ezért az egynapos derűs kirándulásért is igazán hálásak voltunk, hiszen e nélkül sokkal szegényebb emlékkel tértünk volna vissza. így fogalmat alkothattunk a jugoszláviai idegenforgalom nagyszerű lehetőségeiről, a kincseket éfő partról, melyhez fogható bizonyára kevés van Európában. Nem tűnt olyan szomorúnak így a- később szlovén népdalokkal anda- tünk, kissé fájt - a szívünk, lított el bennünket. Rádió — Még jó, hogy esik az helyett magnetofonra kap- eső! — vigasztaltuk egyesült, a saját felvételeire, mást, könnyebb az elválás hogy enyhítse a sok szer- ettől a „hálátlan” tenger- pentin okozta fáradtságot, tői. Vajun hogy húzzák ki az ablak alá a fehérneműt? miközben gyöngyözött a homloka a nagy figyelmet kívánó munkától. * Úgy elröpült az idő, hogy szinte hihetetlen. Vasárnap hajnalban indultunk hazulról, Kecskemétről, s azóta megtettünk Vetkőzök Rovinj sziklás partjainál látott rideg táj sem, a terméskövekkel kerített kis parcellák, melyek csak néhány füge- és olajfát vagy pár sor szőlőt őriznek. Alig hittünk a szemünknek, hogy még faekével is szántanák itt a hegyek közt, ahol minden tenyérnyi földdarabkát gondosan megművelnék. Bármerre jártunk, mindenütt a szorgos munka nvom-út láthatt-'- — miközben kedves sofőrünk sok száz kilométert, magunkba szívtuk a távoli táj hangulatát, elraktároztuk agyunkban, hogy megőrizhessük képeit, de sokszor úgy éreztük, mintha moziban ülnénk, ahol filmszalagról vetítik elénk mindezt. Ennyi élmény és látnivaló „megemésztése” nem könnyű dolog, s még idő kell hozzá. Amikor csütörtökön kora reggel az Opatiia nevű szállodában felszedelőzködRijekában, sajnos, szintén csak az esős. utcákat láttuk, kirándulásra, bár a vonat csak dél felé indult, gondolni sem mertünk. A nagy hajókat ringató kikötő képe azért még a vonatablakból is elénk villant, s örültünk, hogy hazafelé látjuk majd azt a vidéket, melyet idefelé az alkonyat már elrejtett előlünk. A Monte Maggiore, s a Vele- bit-hegység 1500—1700 méter magas nyúlványait, a hatalmas szálfaerdőket, a karsztvidék folyócskáit, s a városokat, Karlovácot, Zágrábot. A hangulat vidám, a vámvizsgálattól, úgy látom, ezek az emberek nemigen félnek. Vámos legyen, aki itt valami rendellenes dolgot talál. — Filléres vonat volt ez kérem! — ismétli pár nap előtti mondását, csomogiait is felmutatva ismerősünk. S igaza van. Ha nem is fillérekbe került, végeredményben kisoénzű emberek összegyűjtögetett forintjaiból, üzemek, gazdaságok jutalmazási összegeiből jött össze itt az útravaló. S ha akkor mindiártnem is vállalkozott volna senki a fárasztó és hosszú utazás megtételére. biztosan él maid a vágy mindnyájunk szívében, hogy ismét és újra elindulianak valahová, ahová haidan nem jutottak, nem juthattak el. F. Tóth Pál
