Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

M. offlsf 1971. Június 13. vasárnap Kérdezz-felelek téglaügyben Válaszol a kereskedelem és az ipar Gondok a falazóanyag-gyártásban Tavaly óta kérdezz-fele- Jek vetélkedő folyik tégla­ügyben a vásárló és a ke­reskedelem, illetve a for­galmazó, s a gyártó válla­latok között. A párbeszéd, sajnos, nagyon távol áll a játékos formától. Az épít­kezni szándékozók a leg­több esetben igen határo­zott és félreérthetetlen „nem” választ kapnak. Pe­dig a tégla jól tartja ma­gát az építőanyagok között. Továbbra is nélkülözhetet­len falazóanyaga marad a családi házak, nyaralók építkezésének. A szerepét határozottan növeli az a tény, hogy a jelenlegi öt­éves terv programja sze­rint elkészülő (minden ed­digi ötéves tervidőszak mennyiségét felülmúló) la­kások fele magánerőből épül fel. Ez az arány Bács- Kiskunban 10 ezer lakást jelent. A házak jelentős ré­sze hagyományos módsze­rekkel készül, hagyomá­nyos anyagok felhasználá­sával. Aggasztó hiány Az építtetők szándéka gyakran mégis elcsúszik azon a sikamlós tényen, hogy a szükségesnél keve­sebb tégla, salakblokk áll rendelkezésre. A bócsai ta­nácselnök például azt a választ kapta a keceli tég­lagyár vezetőitől — amikor a község számára építő­anyagot kért —, hogy csak abban az esetben elégíthe­tik ki az igényt, ha a meg­rendeléssel együtt munká­sok is érkeznek, akik ke­mencébe rakják, kiégetik, felpakolják és elszállítják a téglát. Végül a Bocsátói igen távoli Hercegszántó­ról sikerült téglát szerezni, s a magasodó házakba be­épült a drága fuvarozási költség is, amitől egy épü­let a legkevésbé sem lesz értékesebb, csak költsége­sebbe Az ellátás elégtelenségét nem tagadják a TÜZÉP kecskeméti központjában sem. A kereskedelmi vál­lalat építőanyagos csoport- vezetője, Maczonkai Mi­hály, nagyon jól ismeri a tégla több ezer éves törté­netén belül azt a dicsősé­gesnek alig mondható sza­kaszt is, amikor egyszeri­ben hiánycikké vált ez a falazóanyag, s a beszerzé­si nehézségekkel elrontja az otthonteremtés örömeit. — Az elmúlt tíz évben kétszer is dömpingkínálat állt elő, s a túlzott raktár­ra termelés miatt gyárak leállítása vált szükségessé. A magánépítkezések fel­lendülésének időszakában azonban — 1969-től kezd­ve — megfordult a hely­zet A téglahiány tavaly aggasztóvá fajult, s az idén sincs kilátás arra, hogy az igényeket ki tudjuk elégí­teni. A megyei tanácsi vál­lalatoknak összesen 36 mil­lió téglaegységnyi blokkot és egyéb falazóanyagot kellene szállítani, de eh­hez kevés az alapanyaguk. A mintegy 70 millió tégla beszerzése esetében pedig rossz előjel a kis kapaci­tás és a munkaerőhiány, amely gátolja a szükséges termelést. A TÜZÉP Vállalat a Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalattól 25 A gyárak berendezései vi­szont elavultak, Kecskemé­ten például 90 éves égető- kemencéket fűtenek újra és újra, s emellett kevés a munkáskéz. A szegedi köz­pontban Csadon Gyula igazgató ekképpen ismer­teti a gondokat: Régiek a kemencék — Volt időszak, amikor eladhatatlanul halmozódott területünkön a tégla. A rossz adottságokkal, gazda­ságtalanul dolgozó üzeme­ket leállítottuk. Ilyen volt a jánoshalmi, bácsalmási, hercegszántói és katymári telephely. Bács megyében egyébként a kecskeméti es a keceli téglagyár — meg­felelő alapanyag hiányá­ban — nem tud elsőosztá­lyú terméket előállítani. Kedvezőbb a helyzet Ha­jóson, Kiskunhalason pedig szerencsére, az ország egyetlen mészhomok tégla­gyára kielégítő homok­kinccsel rendelkezik. — Mit tervez a vállalat a megváltoztatható felté­telek javítására? — Valóban régiek a ke­mencék, a szárítók sem megfelelőek, s munkaerő- hiánnyal küszködünk. Ez a munka tudvalévőén a ne­héz fizikai foglalkozások közé tartozik. Bár az alap­vető higiéniai körülmé­nyekről gondoskodtunk, a szociális ellátás mégsem kielégítő. A modern, auto- matikával felszerelt, föld­gázfűtésű szegedi és szen­tesi gyárban nincs munka­erő-probléma, ami azt bi­zonyítja, hogy nem minden a kereset. Természetesen törekszünk a bérfejlesztés­re is. A tavalyi 23 400 fo­rintos átlagkereset az idén már 24 400 forintra emel­kedik, s a továbbiakban ki­egyensúlyozott, évenkénti 5—6 százalék«; fejlesztést kívánunk elérni. A termelés korszerűsítésével — Bács-Kiskunban vár­ható-e valamiféle fejlesz­tés? — 1970-ben egészen mini­mális, alig 2 és fél millió forintnyi nyereséget produ­kált a vállalat. Az állam dotációval segíti a terme­lést, s így jövőre már más lesz a helyzet. Ebben az öt­éves tervben jelentősebb beruházásokat hajtunk vég­re Bács megyében is. Ke­ressük a lehetőségét an­nak, hogy egy új agyag­téglagyárat létesítsünk. Az előzetes tájékozódások sze­rint Kiskőrös térsége jött számításba, ahol nyáron el­kezdődnek a próbafúrások. A kiskunhalasi mészhomok­téglagyárban szinttartó be­ruházást hajtunk végre, 12 millió forintos befektetés­sel felújítjuk a gépparkot. Ugyanakkor tanulmányter­vet készítünk a Szilikát­ipari Tudományos Intézet közreműködésével egy újabb mészhomoktéglagyár telepítésére. Az eddigiek alapján Ágasegyháza vagy Jánoshalma között válasz­tunk. A tégla története során korszerűsödött, a tömbsze­rű tömörséget üreges szer­kezet váltotta fel, javult a hő- és hangszigetelő képes­sége, könnyebb lett a súlya. Most mégis nehéz helyzet­be került ennek a falazó­anyagnak a gyártása, ahon­nan csak a termelés átgon­dolt korszerűsítésével, a dolgozók jobb munkafelté­teleinek megteremtésével emelhető ki. Halász Ferenc Áz öntözés távlatai Az ötéves terv új létesítményei Az öntözésnek, a víz me­zőgazdasági hasznosításá­nak több ezer esztendős múltja van. Az ókori Egyiptom, Kína és Mezo­potámia népei hatalmas öntözőrendszereket építet­tek, fejlett öntözéses gaz­dálkodást folytattak. A ré­gészeti feltárások alkalmá­val ma is találnak marad­ványokat az egykori öntö­zőművekből. A víz mezőgazdasági hasznosításának jelentősé­gét régen felismerték Ma­gyarországon. Erre utal egy, a múlt század köze­péről fennmaradt írás, amelynek szerzője a csa­padék okos felhasználásá­ra buzdította az akkori gazdákat: „ki ne engedd kertedből, falud határából a lehulló vizet, mert ké­sőbb drágán fizeted meg.” Csapadékmegőrzés Manapság is érvényes ez a régi intelem. Ha a lehul­lott csapadékot megőriz­hetnénk a talajban, 30—40 százalékkal lehetne emelni a termésátlagokat. Hazánkban a két világ­háború közötti években kezdett elterjedni az öntö­zéses termesztés, főként a rizs árasztása folytán. A nagyarányú fejlődés eb­ben az ágazatban is a fel- szabadulás után követke­zett be. Az 1930-as évek 14 és fél ezer holdjával szemben, 1960-ban már 164 ezer 600 holdat öntöztek az országban. Hazánk teljes vízkészletét figyelembe vé­ve körülbelül egymillió holdra növelhető az öntö­zéses gazdálkodásba vont terület. Bács-Kiskun megyében a mezőgazdaság átszervezése után — az 1960-as évek elején — indult nagyobb Szakosodnak Jakabszálláson fejlődésnek a szántóföldi és a kertészeti kultúrák öntözése. Elsősorban azért, mert ily módon az ipari és kapásnövényekből ötven- száz, takarmányokból két- háromszáz. zöldségfélékből százötven-kétszázötven szá­zalékos termésemelkedést lehetett elérni! Statisztikai adatok A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósá­gának adatai szerint Bács- Kiskun megyében tavaly 22 772 holdat öntöztek. Eb­ből több mint 15 ezer hold a szövetkezeteké, 6900 hold az állami gazdaságoké volt. Ez a terület jóval kisebb, mint évekkel korábban, hiszen 1968-ban egyedül a mezőgazdasági szövetkeze­tek 34 615 holdon folytat­tak öntözéses termesztést. A csökkenés különböző okokra vezethető vissza. Ezek közül egy, hogy az öntözést a legtöbb helyen még ma is műszaki léte­sítménynek, és nem a gaz­dálkodás részének tekintik. A művelés, a tápanyagpót­lás hiányát vízzel nem le­het orvosolni. A csatorna, a berendezés csupán a le­hetőségeket teremti meg a fejlettebb gazdálkodásra. Példa erre a Kalocsa kör­nyéki hétezer holdas öntö­zőmű, Közép-Európa leg­nagyobb ilyen létesítmé­nye. Az egyetlen fajszi ter­melőszövetkezeten kívül — hosszú éveken át — más gazdaság nem tudta ki­használni a korszerű beren­dezés adta lehetőségeket, mert nem volt rá felké­szülve. Jó példa Jelentős változás elé néz a Csepel Motorkerékpárgyár jakabszállási üzemegysége. Az ősszel Nyírbátorban el­készülő gyáregységbe köl­töznek innen a teleszkóp­alkatrészek. Természetesen, amíg a nyírségiek tökélete­sen elsajátítják az egyes műveleteket, addig Jakab- szállásról is kap ilyen al- millió téglát vár az idén. katrészeket a szerelőszalag. A változás nem okoz fenn­akadást. E munka fokoza­tos átadása után a jakab- szállásiak csupán motor­blokk-alkatrészeket készí­tenek. Közben rátérnek egy új elem, az indító fo­gasív gyártására. Ez a ter­mék a hőkezelés kivételé­vel szerelésre kész állapot­ban hagyja el az üzemet. Az új feladatnak megfele­lően felfrissítik a géppar­kot is. Tíz korszerű forgá­csológép — eszterga- és foglefejtő marógép — vált­ja fel a régi masinákat. Első képünkön Baranyi Imréné a fogazógép keze­lője látható. A másodikon pedig Szebellédi Imre len­dítőtárcsákat ellenőriz az idomszerrel. (Pásztor Zoltán felvételei) Az öntözőmű jelenlegi állapota a korszerű gazdál­kodásra is példát szolgáltat ma már. Az öntözőfürt százmilliós kivitelezési költ­ségét háromszorosan meg­haladó termelésfejlesztő be­ruházást valósítottak meg az érdekelt gazdaságok az utóbbi néhány esztendő­ben. Az öntözés náluk szer­vesen beleilleszkedik a nö­vénytermesztésbe, olyan agrotechnikai eljárássá vált. mint a gép vagy a nagy tömegű műtrágya al­kalmazása. Ezer gazdaság A MÉM Tiszavidéki Me­zőgazdaságfejlesztési Iroda — a Szolnokon székelő or­szágos hatáskörű intéz­mény — vizsgálatai, adat­gyűjtései szerint hazánk­ban ma ezer termelési egy­ség, a gazdaságoknak egy- harmada működik magas- színvonalúan, ahol a szá­raztermelésnek szinte min­den lehetőségét kiaknázták, és a növénytermesztés to­vábbi fejlődésének az ön­tözés az előfeltétele. Kö­zöttük van Bács-Kiskun megyében a hartai Lenin Tsz, a kalocsai öntözőfürt több gazdasága is, ahol a termelési tényezők közül a víz kerül a legkevesebbe. Tehát a legkisebb befekte­téssel növelhető a száraz gazdálkodással elért lehető legjobb eredmény. A negyedik ötéves terv új létesítményei tovább fejlesztik Bács-Kiskun me­gyében az öntözéses gaz­dálkodást. Ebben az idő­szakban készül el a Tiszá­nál a tiszakécske-kerek- j dombi fürt, amely a Béke1 és az Űj Élet Termelőszö­vetkezetben 1800 hold ön­tözését teszi lehetővé. A megye másik . határfolyója, a Duna mentén elhelyez­kedő szövetkezetek is gaz­dagodnak. Hartán épül a Béke, a Lenin és az Üj Élet Termelőszövetkezetet érintő 1820 holdas D-öntö- zőfürt. Szabadszálláson lé­tesül az a felszín alatti csőhálózatú, 2780 holdas telep, amely a szabadszál­lási Lenin, a kunszentmik- lósi Bösztöri Tsz és a Sol­ti Állami Gazdaság növény- termesztését fejleszti. Ha­sonló rendeltetésű a ne­mesnádudvari 880 holdas öntözőfürt, amelyben a Hosszúhegyi Állami Gaz­daság és a nemesnádudvari Kossuth Tsz érdekelt. Szerves része A Homokhátság jelen­tős vízügyi létesítménye a kecskeméti szennyvízöntöző telep. Ha teljesen kiépül, 660 hold lesz a területe. Mindezeket figyelembe vé­ve a tervidőszak végén, Bács-Kiskun megyében 85 ezer holdra növekszik az öntözésre berendezett terü­let. és az öntözés szerves részévé válik a homokos talajok komplex hasznosí­tási programjának. Kiss Antal Esztelen rombolók A jóérzésű emberben — aki örömet leli szükebb pátriája fejlődésében, a közösség pénzéből nem kevés áldozattal létreho­zott szép parkokban, és külön is hálás egy új gyermekjátszótérért —, magasra szökik az indu­lat a hír hallatán: Múlt héten, pénteken, június 4-ére virradó éj­jel, esztelen vandáiok pusztítottak Kecskemét új, Erkel utcai játszóte­rén. Abban a játékpark­ban, amelyre 80 ezer fo­rintot áldozott a város, s amelyre felajánlva sza­bad idejüket, további 20 ezer forint értékű társa­dalmi munkát fordítottak a tanácsi parképítő rész­leg dolgozói. Attól a ne­mes céltól indíttatva, hogy az idei nemzetközi gyermeknap tiszteletére legalább eggyel gyarapít­sák a megyeszékhely ke­vés játszóterét. És néhány nappal a boldog birtokbavétel után jöttek ők, az egye­lőre ismeretlen bivaly­erős legények. Igen. azok, mert ki más törhette vol­na ki például a mászó­kúp betonba ágyazott ki­támasztó vascsöveit? Ki más szerelhette és dobál­hatta szét a láncos lengő­hintákat. s tehette tönkre a billenős hintákat is? Szó, ami sző, játszó- he­lyett csatatér maradt esz­telen pusztításuk nyo­mán. Ma még ismeretlenek az erejüket rombolásra „hasznosító” legények. Reméliük azonban, akad az Erkel utcai játszótér környékén olvan ember, aki személyleírást adva róluk, a nyomukra segíti vezetni a hatóságot. S abban is hízunk, hogy el­veszik a kedvüket — a hasonló haüamú huligá­nokéval együtt — e rom­boló erőpróbáktól! —y —n ■ -

Next

/
Thumbnails
Contents