Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

1911. Június 13, vasárnap S. olds Egy kicsi vagy több kisebb? Döntsön a lakosság a kecskeméti piaci helyzet rendezésében A régi, felszabadulás előtti Kecskemétnek két híressége volt: Bugaca és piaca. A szójátékosan ösz- szerímelő két nevezetes­ség közül az előbbit jó néhány éve sikerrel tá­masztotta fel a szervezett idegenforgás, ám az utób­bi máig is a magas tég­lafalak által határolt szűk térségen szorong, ott, ahová annak idején a zord városrendezés a megye- székhely közepéről ki- zsuppolta, mint „kapita­lista csökevényt”. Hogy milyen is volt a hajdani, az állomáskert­től a Nagytemplomig pompázó kecskeméti piac, azt az idősebbek számára szükségtelen leírni — ele­venen él emlékezetükben. A fiatalabbak és az az­óta idetelepültek tízezrei pedig nemigen tudnának mit kezdeni a látvány felidézésével, számukra a mostani helyzet az, ami­ből egyáltalán ki lehet in­dulni. Egyébként is e so­rok írójának messzeme­nően nem első kézből származó értesüléseinél sokszorta hitelesebbek a korabeli híradások, leírá­sok — a Móricz Zsig- mondé, vagy az Erdei Fe­rencé például. A népért felelősséget érző írók nemcsak töméntelen ter­mékféleséget, de ámulni- és gondolkodnivalót is ta­láltak a kecskeméti pia­con. Természetesen nem a látványosságot kívánta szolgálni a hajdani főté­ri piaci színpompa, de egyenes következménye volt á2Í '‘ákköfi idők gaz­dasági-társadalmi beren­dezkedésének. A piac volt az egyetlen fórum, ahol a kecskeméti gazda, a tíz-húsz kilométerre lakó tanyás paraszt a termé­nyeit értékesíthette. Nagy- és kiskereskedelem zajlott a piacon, az év minden szakában, expor­tőrök tucatjai mentek gazdától gazdáig, alku­doztak, üzletet kötöttek, járműre rakodtak. De a helyi élelmiszeripari gyá­rak, feldolgozó üzemek is innen pótolták nyers­anyagkészletüket. Még a két konzervgyár is csak a háborús években kez­dett termelési szerződése­ket kötni. — ...——■—— B izonyos azonban, hogy az elmúlt negyedszázad változásai városrendezési beavatkozás nélkül is aláásták volna a hajdani nagypiac létalapját. A mennyiségi, vagy éppen­séggel a nagyüzemi ter­melés produktumairól a felvásárló, értékesítő és feldolgozó állami és szö­vetkezeti vállalatok csa­tornahálózata gondosko­dik. Ez a hálózat már szűk, eldugaszolódott, lyukas, továbbá a szüksé­gesnél kacskaringósabb vonalvezetésű volt. A né­hány éve bevezetett gaz­dasági reform észrevehe­tően használ a hibák megszüntetésének. A piac pedig, elvesztve korábbi központi jelentőségét, megmaradt a kistermelők és a kisfogyasztók talál­kozási fórumának. Annak ideién, úgy két évtizeddel ezelőtt a piac közeli kimúlását, végórá­ját jósolgatták. Ma már tudjuk, hogy messzeható gazdasági, szociológiai és lélektani tényezőket hagy­tak számításon kívül. Ezek közül csak a leg­nyilvánvalóbbakra utal­nánk: az állami és a szö­vetkezeti kereskedelem hosszú időn át az igé­nyeknek csak töredékét tudta kielégíteni, felzár­kózása pedig ma sem tel­jes, másrészt a fogyasztó — a pénzéért — ragasz­kodik a választékhoz, s ezt az üzletekben nem mindig találja meg. Eb­be beleértendő a minő­séghez, a frisseséghez va­ló ragaszkodás is. Ugyan­akkor a piac, ha olykor csak elvben, módot nyújt arra, hogy a vásárló a számára legkedvezőbb áron jusson hozzá az áru­hoz. Vagyis az ármozgá­sokból származó fogyasz­tói megtakarításnak pusz­tán a lehetősége is nem eléggé túlbecsülhető té­nyező. Talán ennyi is elegendő a piac létjogosultságának bizonyítására —, amit ép­eszű ember ‘ ma már amúgy sem von kétségbe. De mostanában ennél már jóval többről van szó. A piacon értékesítők össze­tétele mind változato­sabb: a városszéli őster­melők és a Mezőtermék pavilonjai mellett a tsz-ek. szakszövetkezetek is értékesítő „üzemágat” működtetnek, egyre vál­tozatosabb termékfélesé- .geket vonultatnak fel. Mert a mind rohamosab­ban jelentkező fogyasztói igények kielégítése rend­szeres bevételt ígér, s jó hasznot is jelent a gazda­ságoknak. A közvetlen értékesítés csatornája ha­tározottan izmosodik. Ugyanakkor a város lakóinak foglalkozási struktúrája a múlthoz képest oly mértékben át­rendeződött, hogy lassan­ként mindenféle összeha­sonlítás irreálissá válik. A fogyasztók, a „piacról élők” serege a többszörö­sére növekedett. S azt is látnunk kell, hogy az ur­banizáció, a nagyváro- siasság első megnyilvánu­lásai nemhogy csökken­tették. de inkább növel­ték a piaci beszerzés iránti érdeklődést. Ennek még olyanfajta lélektani magyarázatot is adha­tunk, hogy a modern la­kónegyedek betonfalai kö­zé szorult ember számá­ra már az is felüdülést jelent, ha nagy tömegben tárulnak szeme elé a tá­voli mezők friss, harma­tos, üde színű termékei. A piac: egyfajta találko­zás a természettel. Mostani szűkös helyét a kecskeméti piac min­denképp kinőtte. Hozzuk ki tehát a főtérre, a Rá­kóczi útra ismét? A gon­dolat annyira abszurd, hogy még játszadozni sem érdemes vele; egy letűnt világot még külső­ségeiben sem lehet feltá­masztani. A kecskeméti piaci helyzet megrefor­málása elodázhatatlan feladat, ám, ahhoz, hogy ez sikeres legyen, csak­is a jelen realitásaiból lehet kiindulni. Neveze­tesen abból, hogy a város körül immár kiépült az új lakónegyedek majdnem zárt gyűrűje, s ennek egyes részei eléggé függet­lenedtek a városközpont­tól. E telepekre a Mező­termék ugyan „kivitte” zöldséges bodegáit, a BÉK is megépítette ki- sebb-nagyobb üzleteit, ABC-áruházait, ám ezek az igények teljes kielé­gítésére nem alkalmasak. A feladat kézenfekvőnek látszik: magát a piacot is „ki kell vinni” a perem- kerületekre, a mostani érintetlenül hagyásával, természetesen. Az elgon­dolást még inkább indo­kolja, hogy maguk a ter­melők is a város széle felől igyekeznek be a piacra, vagyis a termékek áthaladnak a lakótelepe­ken, hogy azután a házi­asszonyok szatyraiban térjenek haza, de sok esetben már délután, vagy este — azaz mun­kaidő után. Az áruk a munkaidőt üzemi öltözők­ben, vagy hivatalok foga­sain kénytelenek átvé­szelni. Jobb helye volna az éléskamrában, vagy a hűtőszekrényben. De erre csak akkor volna mód, ha a piac pár száz méteren belül elérhető lenne. A Leninváros lakói már találtak egy kényszerű „megoldást” az áru ingá­zásának kiküszöbölésére: Az Átrakó-állomásra be­futó kisvonatokról le­szálló termelők a bérhá­zak mellett viszik el árui­kat, főképp a tojást, a baromfit. Sokan újabban már a körúti keresztező­désig sem cipelik teli ko­saraikat; az üzlet lebo­nyolódik az alig félkilo­méteres járdaszakaszon A furcsa helyzet végre a városi szakigazgatás ber­keiben is megérlelte az elhatározást: a spontán értékesítésnek még az idén legális keretet ad­nak —, az utolsó bérház és a vasúti sínek közötti füves térségen „fiókpia­cot” létesítenek. Ezzel nemcsak a Leninváros- hoz, de a közepes község nagyságával felérő Rend­őrfaluhoz is közelebb vi­szik a piacot. hasznát látná a termelő is, a fogyasztó is. Ez az írás nemcsak a végrehajtás, de a konkrét előkészítés szerepét sem vállalhatja, azt viszont igen, hogy a legszélesebb kecskeméti közvélemény­re appelláljon. Nemcsak a városi tanács vo, de szerkesztőségünk is jó né­ven venné, ha az olvasók javaslataikkal támogat­nák, cáfolnák, vagy mó­dosítanák a vázolt elgon­dolást. Közös gondról van szó, tehát közösen is kel­lene megtárgyalnunk. Olyan lakossági érdek ez, amelynek érvényesülését csak a lakosság döntése szentesítheti. Hatvani Dániel Épül a szegedi hásgyá Szeged határában gyorsított ütemben épül az új h; gyár, amely Csongrád me gyén kívül a Dél-Alföl( látja el majd építőelemekkel. A tervek szerint az második felében már megkezdődik a próbagyárt Képünkön az épülő hétezer köbméter kavics tárolásé __ ... alkalmas silók. Látogatás az új stúdióban — Eredmények és tervek — Animációs filmek fesztiválja 5? Persze, egy piac élet- képességét befolyásoló mozzanatok mindegyikét előre kiszámítani lehetet­len. ám már most kelle­ne gondolkodni azon, hogy a lakóterületek leg­nagyobbjainak — a Széchenyivárosnak, a Mű­kertvárosnak, a Hunyadi­városnak — nem volna-e szüksége piactelepítésre. E gondolat most még csak puszta felvetésként szere­pel. Ám nem Is csupán a fogyasztói igényekre van tekintettel. Végső so­ron persze csak arra, de a folyamat mechanizmusá­nak közbeeső fázisait sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt, hogy a jelen­legi egypiacrendszer nem jelent tökéletes termelési biztonságot, emiatt az árak bizonyos magasság­ban megmerevednek, vagy ami tegnap még döm- ping volt, az holnap már hiánycikké válhat. Más­részt a decentralizált piac az állami és a szövetke­zeti árutérítést az eddigi­nél is nagyobb rugalmas­ságra késztetné. A ver­sengésnek végső soron disputáié, várakozó em­berek. Döntetlenre áll a hetvenhetedik rajzolják újabb kalandjai kát. Kellemes muzsik hangjaira serénykednek kihúzók, a kifestők. Az it Kecskeméten „készül a Mézga-család folytatása Filmről, filmgyártásról lévén szó, az újságíró is goznak tágas szobáiba szakíthat szokott módszerével: tetszése szerint vál- ismerős figurákat látunl togatja a helyszínt, felbontja az idősíkokat. ^z asztalon a Mézga-csa Kétezervalamennyiben va- Mintegy öt vénén lehetnek. szereplésre^ fi gyünk. Szinte megállt az Látható drukkal hallgatják uja0D t s rep ' 11 élet a városban. Izgatottan a vizsgafeladatot. A Pan­nónia filmstúdió egyik ve­zetője két kartont mutat ;ici,vcimcicuiis. Tiszán in- fel. „Szívesekedjenek né- . . • _... ... . n en—Dunán túl döntője. A hány fázisrajzban bemu- Végezték a gyorsí helybeliek izgatottan vár- tatni azt a folyamatot, azt . . . ják az utolsó rébuszt... a mozgást, amíg a fekvő ££ nKzSkvPf raP Hol vagyunk? Természete- figura feltérdel.” r3 k túmeszt6;1 ,a al> , a\l sen Kecskeméten, a híre- Aki próbálta, tudja, mi- tanulással, színészi; képzés sen vetélkedő városban, lyen nehéz ez a „tétel”. De ^uk fPÍPeszi ^versenyt ! fővárosi stúdió évtizede gyakorlattal; . rendelkez- művészeivel. Már ők tanítják a fiata­labbakat. Tervszerűen ok­tatják az utánpótlást. A: alaposság jellemzi munká­jukat. 1971 tavaszán s KISZ megyei bizottságé- | nak, ismert festőművészek­nek, grafikusoknak (Bodoi Miklós, Goór - Imre, B Mikii Ferenc), a sajtónak, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának a se­gítségével kutatták fel a legtehetségesebbeket. Mivel igen fontos ebben a műfaj­ban a ritmusérzék, szövet­Kattanás, villogás. A fény- a következő sem sokkal séget kötöttek a kecskemé- újságon hatalmas kérdőjel könnyebb. „Találjon ki ti Kodály Zoltán ének-ze- tűnik fel és három dátum: jellegzetes, érdekes alakot nei iskolával. Egyelőre 1970. november 18. . és ábrázolja ezt különböző szakköri keretben foglal­//A szituációkban.” koznak az érdeklődést, át­lagon felüli ábrázolási Meglepően ügyesen dől- készséget mutató tanulók­kal. * * sjc Búcsúzóul vessünk egy pillantást az új megyei mű­1971. február 15. 1971. július 1. Nincs baj: tíz karosszék oldalánál is kigyúl a zöld goztak a Kecskeméten szer­fény, jelzi, hogy az ott ülő vezett alkalmassági vizs- kész a válaszra. Már hal- gára jelentkezettek. Ez az lani is a feleletet. „A je- egyöntetű véleménye a lenleg több száz embert gyakorlott szakemberekből velődési központra. Az foglalkoztató Pannónia álló bíráló bizottságnak. 1970-es évek közepén va- filmstúdió kecskeméti mű- Maguk sem számítottak ar- gyünk. Angol, orosz, cseh termének alapításával kap- ra, hogy a nagy kézügyes- szavak ütik meg fülünket. csolatosak a megadott dá- séget, fantáziát, gyakorla- Az animációs filmek — tumok. 1970. novemberé- tot igénylő feladatoknak élettelen tárgyak, rajzok neík ama ködös-borús nap- ilyen jól megfelelnek a megmozgatásával, életre ján javasolták először, leendő vidéki kollégák, keltésével fejezik ki a hogy Bács-Kiskun megye Mert eddig 18 felvételi ér- mondandót — nemzetközi székhelyén a helyi tanács- tesítést továbbított a posta, fesztiválján nagy megle- csal közösen műtermet lé- ök a legrátermettebbek, a petést keltettek a kecske- tesítsenek. A következő év legtehetségesebbek, már jú- méti stúdió eqyéni hangú, februárjában már kinevez- lius elsején munkába áll- jellegzetes alkotásai. A ték a vidéki stúdió veze- nak és a későbbiekben ők műterem mintegy száz dol- tőjét, Mikulás Ferencet, lesznek a fázisrajzolók, nozója, művésze érdeklő- Négy hónap múltán meg- majdan a tervezők. déssel várja az eredmény­kezdődött a munka a Köl- * * * " hirdetést. A kiváló szak­csey u. 3. számú házban.” Szép ámbitusos, donga- emberekből álló zsűri va- A közönség jzgatcttan fi- boltozatos parasztház — lóban őket, produkcióikat gyeli az ellenőrző kompu- jelképnek is tekintik, hogy tartja érdemesnek az egyik tért. Már olvasható is a ilyen környezetben dől- díjra. falra vetített értékelés. A válasz kitűnő. * * * Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium. 1971. május 27. Fiatalok és idősebbek ülnek a padokban, diákok és tanárok, férfiak és nők. Kedves olvasók, ugye megbocsátják az újságírónak, ha gondolatban kicsit eljátszogatott a lehetőségekkel, az új stúdió alapításához fűzött reményekkel. A kezdet, az indulás, az eddig tapasztalt céltuda­tosság, igényesség feljogosítja a maximális optimiz­musra. , , / t f \ r . i t v Hcltai Nánda» . * 1 1 .í i m ml

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents