Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-12 / 110. szám
*971. május 12. szerda 5. oldal Készülődés a könyvhétre Sajtótájékoztató az írószövetségben Sajtótájékoztató volt kedden az írószövetségben, ahol bejelentették, hogy az évről évre ismétlődő tavaszi kulturális eseményt, az ünnepi könyvhetet ezúttal május 29. és június 4. között rendezik meg. Az újdonságok jegyzékén kevesebb kiadvány szerepel, mint a korábbi években, de igényesebb válogatásban: 38 könyv kapott helyet a könyvhét listáján, együttes példányszámuk több mint 760 000. Bővíti a boltok készletét az év alsó hónapjaiban megjelent magyar és külföldi, mai és klasszikus Írásművek sokasága is. Hagyományos helyen lesz a megnyitó ünnepség: Ady Endre szobránál a Liszt Ferenc téren. A könyvklubján kiállításon • mutatják je egyfelől a könyvhét új- lonságait, másfelől a tavalyi könyvtermés „szép- légversenyén” kitüntetett dadványokat. A Váci utcát izúttal is birtokukba ve- ;zik a könyvkiadók: sátrasat, pavilonokat állítanak 'el. Ízelítőül a könyvheti kííálatból: „a fiatal” magyar rodalom két reprezentatív rötetének ígérkezik a leg- fjabb tollforgatók antpló- <iája „A magunk kenye- •én” címmel, amelyben 4 :öltő mutatkozik be, va- amint az ifjú prózaírók yűjteményes kötete, amely ,Ahol a sziget kezdődik” :ímmel 13 novellát fog •sokorba. Féláron kínálják najd a könyvhéten a „Szép tersek 1970” válogatást. Cönyvsorsjegyet is árusítalak. (MTI) Szakoktatási gondok a legnagyobb Banálisán közismert tények felsorolásával kezdeni az- írást hálátlan, de ezúttal elkerülhetetlen feladat: nemcsak a megyének, de az országnak is legnagyobb járása a kecskeméti. Az is nyilvánvaló, hogy az itt élő lakosság még beláthatatlan ideig és döntően a mező- gazdaságból kénytelen megélni. Ennek nem mond ellent a homokvidók falvainak, főképpen a nagyközségek intenzív iparosítása; maga a mezőgazdaság is része ennek a folyamatnak. Elég csak az egyes termelési tájkörzetekre utalnunk; a Tisza menti zöldségkultúrára, a jakabszállási szamóca- és őszibarack-termesztésre, a Városföld környéki állat- tenyésztésre, s az Izsáktól Tiszakécsíiéig, a Kun- szentmiklóstól Bugacig mindenütt fellelhető, ösz- szességükben sok ezer holdat kitevő üzemi szőlő- és gyümölcsültetvényekre. De nem lehet aggodalom nélkül gondolni a jövőre, ha szembe nézünk azzal a mind égetőbb kérdéssel: mifajta hozzáértésre, emberi szakértelemre bízhatjuk a járás jövőjét. Az alapok továbbépítéséhez, sőt akárcsak „szinten tartásához” máris technikusok, szakmunkások légiójára volna szükség. Ezzel szemben mi a valóság? Nézzük ezúttal csak a szakmunkásképzés tényeit. Ez évben a járás 1635 serdülője hagyja maga mögött a nyolcadik általánost Közülük továbbtanulnak 1178-an. Ebből mezőgazdasági szakközép- iskolába jelentkezett 32; a mezőgazdasági szakmun kásképzéssel 87-en „jegyezték el” magukat. A tények sora folytatódik. 1970-ben az 1357 végzett nyolcadikosból (altkor még a „kisebb” járást véve alapul) mezőgazdasági szakmunkástanulónak jelentkezett 68, odahaza maradt 356 személy. De 1960-tól kezdve iS összesen csak 278-en szereztek szakmunkás-képesítést. Közülük a közös gazdaságokban . — tsz-ekben, szakszövetkezetekben — 161-en maradtak. Vannak gazdaságok, ahol szakmunkás egyáltalán nem dolgozik. Ilyen a kerekegyházi Előre Tsz a lajosmizsei Egyetértés és Béke, a la- dánybenei Hunyadi Szak- szövetkezet. A járásban egyébként pillanatnyilag működik 58 közös és 4 állami gazdaság, továbbá 8 társulás. Irreális volna a negyedik ötéves tervnek az a kívánalma, hogy a járás mező- gazdasági szakmunkásainak száma a tervidőszak alatt ezerrel gyarapodjék? Egyáltalán nem irreális! Bizonyításul, az említetteken kívül, további néhány adat: az idei végzős nyolcadikosok közül* szakmunkástanulónak mintegy 700-an jelentkeztek, mint láttuk, zömmel ipari szakmákban. De a vállalatok, a gazdaságok igénye ennek épp a kétszerese volna. Más: a Városföldi Állami Gazdaságban épülő modem sertéskombinát kiszolgáláséhoz évente 50— 60 szakmunkást kellene kiképezni. Hozzáteendő, hogy egy korszerűen gépesített telepen, mint amilyen a szóbanforgó is lesz, Az 1961. évi reformtörvény az oktató-nevelő in- ;ézmények feladatait akként határozta meg, hogy korszerű műveltség nyúj- ása mellett, ezzel együtt, hozzák közelebb” az isko- át az élethez, használják d a természettudományos smeretek világnézetet ala- ozó jellegét és munkálkod- anak a szocialista világ- lézeten . erkölcsön nyugvó gaz hazafiság kialakításán. A tanterv két úton kívánja a törvény követelményeit a középiskolákban negvalósítáni. Az egyik nódszer a szaktanárok fel- datává teszi a tárgyak vi- ágnézeti momentumainak iemelését- érzékeltetését, a másik a mozaikszerű, ala- ozó jellegű ismereteket Ivánja magasabb fokú szintézisbe hozni a „Világnézetünk alapjai” elnevezésű új tantárgy keretében. Oktatását megyénkben — lőször kísérleti jelleggel — 967. szeptember 1-vel ve- ettük íme. Kecskeméten, ét negyedik osztályban, éti 3 órában. továbbiéést a kedvező tapasztalnak és az ügy fontosságá- ak tudatában Is nehezen ngedték a felsőbb hatósá- ok. Tankönyvi problámák- a és a kísérleti jellegre hi- atkoztak. Tavaly ősszel azután me- yénkben a gimnáziumok- an és szakközépiskolákban általánossá tettük az új tantárgy tanítását. Az igazgatók, nevelők megértéssel fogadták döntésünket, helyeselték. A közelmúltban tanácskoztunk a tárgyat tanító tanárokkal. Megtisztelőnek tekintik úttörő jellegű, szép megbízatásukat. A diákok is megértették fontosságát, de az érettségi évében nagy terjedelme miatt kissé meg- terhelőnek tartják. Azért szerették meg a tárgyat, mert a legtöbb helyen sikerült olyan tanár—diák közelséget teremteni, hogy a tanulás közben felvetődő problémák, kételyek megvitatására is van mód. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tárgy tanítását testületi problémának kell tekinteni, mert az összkép kialakítását segítő, a tárgyat tanító tanár egyetlen szaktanár rendszeres nevelő munkáját sem nélkülözheti. Ezért helyeselhető a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumnak az a kezdeményezése, hogy a tanév elején osztályonként és szaktárgyanként a testület | rendelkezésére bocsátják | táblázatos formában azokat a követelményeket,, amelyeknek maximális elsajátítása és értése szükséges a Világnézetünk alapjai című tárgy tanításához. Ezt a tanmenetek elkészítésénél figyelembe veszik a szaktanárok. Fontos a nevelési vonatkozások, lehetőségek tudatosítása is. Sző esett a gátló körülményekről is. Ezek kiküszöbölése nagyrészben tantervi és tankönyvi változtatásokat igényel. Néhány ezekből. Meg kellene fontolni, hogy elég-e, helyes-e, a tárgyat csak a negyedik osztályban tanítani. Talán hatékonyabb lenne, ha az első vagy a második osztálytól elkezdve — még heti egy órában is — eljutni a megalapozottabb szintézishez az érettségi évében. A problémáról az V. nevelésügyi kongresszuson is szóltak. Egyesek szerint a tankönyv elvont, tömör megfogalmazásai túlzott igényességre vallanak és kérdésessé teszik esetenként a megértést. Főként az átlagos képességű tanulóknál. Végezetül még egy gond. A szakközépiskolák részére külön tankönyvet kellene írni, mert a mostani nincs összhangban a szak- középiskola tantervi és tankönyvi követelményeivel. Mindezek a tanítást és az el ajátítást megnehezítik. Ezek a kezdet természetes gondjai, de jó úton járunk. Tövis Ferenc s amilyenek ezután is épülnek másfelé, a hagyományos értelemben vett fizikai munka már nem jöhet számításba. Ám minél korszerűbb egy technikai apparátus, annál inkább bénulásra készteti a szakemberek hiánya. Hogy baj van a mező- gazdasági szakmák presztízsével, az megint csak közismert tény. Nemrég hétezer falusi fiatalt kérdeztek meg a . közvéleménykutatók, 17 féje szakma rangsorolását illetően. A mezőgazdaságnak a 16. hely jutott. A falas! fiatalokban még a szülők által végzett hagyományos paraszti munka zord, ve- rejtékszagú emóciói munkálnak. A jelen, mégin- kább a jövő nagyüzemi technikája, szervezettsége csak elmosódott, s az elégtelen propaganda folytán jócskán elvonatkoztatott körvonalakban él bennük. Azt hihetnénk, hogy az ipari szakmunkásképzést illetően nagyjából rendben mennek a dolgok. Sajnos, nem így van. Egyes szakmáknak itt is hihetetlenül alacsony a presztízsük. Tiszakécskén például 2,4—2,5-ös tanulmányi átlaggal vettek fel hegesztőtanulókat, de a szükséges száz helyett így is csak 60-an jelentkeznek. A járási ipari szakmunkásigény kielégítésére hivatott négy intézménynek — a kecskeméti 607-esnek és 624-esnek, a kunszent- miklósi 020-asnak és a ti- szakécskei 638-asnak — csaknem másfél ezer olyan tanulója van, akiknek a gyakorlati képzése nefm intézeti tanműhelyben, hanem az állami és tanácsi vállalatoknál, kisipari és mezőgazdasági tsz-eknél, továbbá maszek kisiparosoknál történik. Ahány munkahely, helyzetük, képzési szintjük annyiféle. Rs annyiféle a szociális ellátottságuk is. Az étkeztetés nem mindenütt lehetséges. Bizony, a bánásmód is sok helyen hagy maga után kívánnivalót. A „régi, jó szokás”, miszerint a tanancokat küldöncként foglalkoztatják, még korántsem ment ki mindenütt a divatból. Máshol ellenkező előjelű szokásnak hódolnak: a tanulókat 10— 12 órán át is dolgoztatják, ha a mindenható megrendelés úgy kívánja. S a hangnem is olyan, amilyen ... Nemrég, az egyik Kecskemét környéki tsz autószervizében heves ta- nulópofozás is előfordult. A gyakorlati oktatással megbízott szakember, vagy művezető anyagi érdekeltsége teljességgel megoldatlan. Ahol órabéres a munka, ott esetleg „rátesznek” 50 fillért, de a teljesítménybér esetében nincs mód a javításra. S még számtalan más gond adódik ebből. Csak egyet: az említett köze1 másfél ezer fiatalnak a kétharmada jár be a heti elméleti oktatásra. A közlekedési, menetrendi problémák mindennaposak, minthogy szervezett ki- és beszállításra rém az iskola, sem a munkahely nem vállalkozik. Busz- és v^s- | útállomások környékén esellengenek, sokszor fél-1 napokat, vagy az országutak mentén várnak stop- kocsira. A- szakmunkásképzés helyzete nemrég témaként szerepelt a járási pártbizottság ülésén. (A cikkben szereplő adatok a jelentés anyagából származnak.) Minthogy gondok özöne vár megszüntetésre, erre tekintettel születtek meg a javaslatok is. A tárgyi feltételek javítása mindenekelőtt széles alapokra épülő társadalmi összefogást igényel. Ám itt nem elegendő az elvi egyetértés, konkrét, kézzelfogható, gyakorlati támogatásra van szükség. Talán eltúlzott az a javaslat, miszerint minden üzem, gazdaság, amely Legalább tíz tanulót foglalkoztat, építsen tanműhelyt, de bizonyos, hogy a mostani áldatlan állapotokon már kevéske befektetéssel is lehetne javítani. Néhány tsz-melléküzemben — az izsálci Aranyhomok, Kossuth, a lakiteleki Szikra nevét említhetjük itt főleg — életképes kezdeményezések születtek a lánytanulók foglalkoztatására, az itt szerzett tapasztalatok elterjesztése is figyelmet kelthetne. Haladéktalan és sürgős rendezésre szorul a gyakorlati oktatók anyagi érdekeltségének helyreállítása. Az ismeretek átadásával való vesződés ne „plusz terhet” jelentsen, hanem rangot, vagy ha úgy tetszik, kiváltságot. A pályaválasztási propaganda részéről is kívánatos a modernebb, hatékonyabb eszközök iatbaveté- se. Ezzel együtt mind kevésbé mellőzhető a rátermettség vizsgálata. Megfontolandó az a javaslat is. hogy nem volna-e célszerű a tanulók toborzását már a hetedik, vagy akár a hatodik általánosban elkezdeni. Bátrabban kellene élni az ösztöndíjak odaítélésével is. Gondolunk itt főként az arra érdemesek továbbtaníttatására; az egyéni perspektíváknak nem kell feltétlenül lezárulniuk a szakmunkásképesítés megszerzésével. Ami közvetlenül a mezőgazdasági szakoktatásra vonatkozik: a mostani tur- nusas képzés — öt hónap elmélet, hat hónap gyakorlat — hátrányai mind jobban kiütköznek. Kívánatos volna a tangazdaságok intézményének visz- szaállítása, illetve újjászervezése. Ezzel mód nyílna arra is, hogy a helyenként már túlzásba vitt szakosítás helyett komplexebb képzést nyújtsanak a tanulónak. Aki növényvédelemre kap kiképzést, annak a növénytermesztésben is helyt kell állnia; aki gépet irányít, az a javításban, szerelésben sem lehet járatlan. Ezek a legsürgetőbb teendők. De ha arra gondolunk, hogy az automatizálás első „hírnökei” már a mezőgazdálkodásban is megjelentek, okunk van a nyugtalankodásra. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy távlatilag a művelt, a tudományban és a technikában otthonosan mozgó em- I borfök kiképzése a legjobb befektetés. Hatvani Dániel Kisdobosokat és úttörőket avattak a lászlófalvi Ady Endre Úttörőcsapatnál május 1-én — olvassuk Halasi Agnes krónikás levelében. Az ünnepélyen a községi KlSZ-alapszerve- zet tagjai kötötték fel a kék, illetve piros nyakkendőt a pajtásoknak, az ava- tószülők pedig könyvvel és csokoládéval ajándékozták meg őket A kiskőrösi FÉK színháztermében az elmúlt vasárnapon „Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját” címmel járási kulturális seregszemlére került sor, melyen Katona Tibor, a járási tanács vb művelődési osztályának vezetője mondott köszöntőt — számol be Kutyifa Ilona ifivezető. Nagy öröm érte a kiskunma jsa—kígyóspusztai úttörőket: iskolájukat a villanyhálózatba kapcsolják. Ez azt jelenti, hogy ezentúl ők is nézhetik az Iskolatelevízió előadásait — írja Felföldi Margit pajtás. A csapat minden tagja tudja, hogy a nagyközségi tanács munkatársainak és a kiskunmajsai pártalapszer- vezet tagjainak köszönhetik régi vágyuk teljesülését. Levelének befejező soraiban Margitka úttörőhöz méltó gondolattal búcsúzik: „köszönetünk jeléül még nagyobb lelkesedéssel ta- nulünk, folytatjuk szocialista hazánk építését”. Az elmúlt napokban rendezték meg a soltvadkerti Petőfi Sándor Úttörőcsapat tagjai az úttörő honvédelmi versenyt — írja a búcsúzó nyolcadikos krónikás Lajkó Jutka. A versenyzők, tesztkérdések megoldásával „rajtoltak”, majd gránátot dobtak, és lövészeten vettek részt. A lányok közül Bajusznács Ági és Font Eva, a fiúk közül Uolczimmer Imre és Szá- vay Zsolt ért el kimagasló eredményt Gyarmati ifjúsági napokat rendeztek a Kiskunhalasi Alsóvárosi Általános Iskola úttörői — írja Jámbrik Zsuzsi, a csapattanács elnöke. A ciprusi vendégek tiszteletére ünnepélyes klubfoglalkozást tartottak, beszámoltak iskolájukról, úttörőmunkájuik jelentőségéről. Befejezésül vendégeiket, Niki Kyria- kout és Peter Eleftheria- dest tiszteletbeli úttörővé avatták. Jubileumi hetet rendez a I Kecskeméti Szalvai Mihály Űttörőház május 17- től 22-ig. 17-én délután nyitják meg az úttörőház történetét bemutató kiállítást. 18-án az úttörőknek jubileumi vetélkedőt rendeznek, a kisdobosok ünnepi rajfoglalkozást mutatnak be. 20-án Novomeszki Ist- vánné vezetésével játékversenyt rendeznek, illetve délután Lő\v Györgyi tanárnő vezetésével 25 év úttörődalaiból tartanak versenyt. A képzőművész szakkör tasiainak bevonásával 21-én délután Szabó Zsuzsanna irányításával rajzversenyre kerül sor. Az ifiklub „Veterán—ifi” találkozót rendez a hét utolsó napján délután 3 órakor.
