Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

olda] 1971. május 11, kedd Hél asszony — egy brigád Gazdát cseréltek a megye nádasai Bács-Kiskun szétszórtan elhelyezkedő, ám összessé­gükben jelentős kiterjedésű nádasai az idei évtől gaz­dát cseréltek, miszerint az előző bajai központot nádvágó gépek a fagy el­múltával — a viszonylag mély fekvés miatt — hasz­nálhatatlanok. Az emberek — akárcsak a már nyugdí­jas korban levő Kornya A pirlói nádszövő asszonyok, (Tóth Sándor felvétele) csongrádi irányítás váltot­ta fel. Az újonnan létre­jött Tiszai Nádgazdasági Vállalat határai Nyíregy­házától a déli Hercegszán­tóig terjednek. A vállalat három korábbi gazdaság összevonásával jött létre. A nyersanyagkincs több mint egyharmada a Duna—-Tisza közén található, ami súly­ponti fontosságot kölcsö­nöz ennek a területnek. A kiválogatott, kévékbe kötött, vagy feldolgozott nád keresett cikk a külföl­di piacokon, rendkívül elő­nyös áron értékesíthető. A földrengés sújtotta vidéke­ken családi épületek ele­meiként használják fel, má­sutt víkendházak készülnek belőle, vagy hangulatte­remtő belső megoldásként alkalmazzák, nem beszélve az építőipar hagyományos szükségleteiről. A kiterme­lésben és feldolgozásban mégis alig-alig. változott valami az évek során, a gépesítettség nagyon ala­csony fokon rekedt meg. A Mezőgazdasági könyvespolc KORSZERŰ SILÖGAZDÁLKODÁS Az első magyar nyelvű szakkönyv, amely a siló­gazdálkodás teljes téma­körét felöleli. A szerzők: dr. Székely József, dr. Fe­hér Károly és Kozák Ala­jos, a silózás biológiai kér­déseitől kezdve, a silótípu­sokon, a veszteségeken, a gépesítési, technológiai és a fontosabb üzemgazdasági kérdéseken keresztül va­lamennyi témát megtár­gyalnak. A könyv kiemel­kedő értéke, hogy a gya­korlatban már bevált, szá­mos nagyüzemi módszert is ismertet és ezenkívül bemutat sok külföldi és hazai vonatkozású tudo­mányos eredményt. A könyvet, amelyet mind a tudomány, mind a gya­korlat szakemberei hasz­nosan forgathatnak, a Me­zőgazdasági Kiadó jelentet­te meg. György — a csizmát védő fapapucsban, a rö.vid pen­géjű kézi kaszának megfe­lelő „gyaláskával” dolgoz­nak a réteken. — Innen, a nádgazdaság pirtói körzetéből mentem nyugdíjba 18 évi munka után — meséli az öregem­ber. — Ügy látszik, válto­zatlanul szükség van rám is, mivel 500 forintért ha­vonta 18 napot továbbra is dolgozom. A vágások után nádhú­zás, vagonrakás ad elfog­laltságot a főleg falusi vagy tanyasi településekről származó munkaerőnek. A szinte egzotikus látvány — mintha az Alföldre vará­zsolt elefántfüves szavan­nák terülnének el — meg­tévesztő. Itt élni és dolgoz­ni nem leányálom. A hely­beli asszonyok és lányok érthető módon mégis meg­ragadják a közeli lehető­séget. A pirtói telepen pél­dául hét nő dolgozik. A hodályszerű és huzatos „műhelyben” kezdetleges szövőgép csattog. Ök he­ten egy brigádot alkotnak, s a kis közösség tagjai egymást segítve igyekeznek megkönnyíteni a munkát. Acs Ferencné brigádveze­tő, aki 1981 óta itt dolgo­zik, elmondja, hogy napon­ta váltják egymást a gép kezelésének különböző posztjain, hogy senki se kényszerüljön sokáig a ne­hezebb helyeken lenni. A legprecízebb feladatot az etetés jelenti, ezen múlik, hogy ne legyen „kócos” a végtermék, a palló. Az éles nádszálak nincsenek te­kintettel a női ujjakra, a nádforgács kemény pillék­ként röpköd a munkásasz- szonyok körül. Nemcsak a sokszor felse- besített kezek, hanem a kedvező értékesítési felté­telek is arra kötelezhetik az újonnan központosított vállalatot, hogy gépesítés­sel javítson a termelékeny­ségen és ezzel együtt a mostoha munkakörülmé­nyeken. Halász Ferenc Kertészképzés a „gyorsuló időben n Napjainkban a gya­korlati oktatás helyzete ne­héz és ellentmondásos: egyre inkább állandósul a veszélye annak, hogy a bár­milyen szakmában képesí­tés megszerzésére vállalko­zó ifjak a tegnap tudomá­nyával és technikájával kénytelenek birtokba ven­ni a jövőt. A gyorsuló idő­ben az ismeretek „felezési ideje” hovatovább egy év­tizednél is rövidebb időtar­tamra zsugorodik, a fejlő­désnek ezzel a tempójával mind nehezebb lépést tar­tani. Roppant termékeny a helyzet áthidalását célzó el­mélet, miszerint az ifjak fejét elsősorban nem isme­retek halmazával kell töm­ni, hanem a gondolkodás, az új befogadásának, a je­lenségek komplex áttekin­tésének kapuit kell meg­Tanácskoztak a megye bírái Tegnap délelőtt Kecske­méten, a megyei bíróság székházában tanácskozásra jöttek össze a megyében működő bírák. A tanács­kozást dr. Dobos László, a megyei bíróság elnökhe­lyettese nyitotta meg, áki egyben üdvözölte a részt­vevőket, közöttük az el­nökségben helyet foglaló dr. posváncz Lászlót, a me­gyei pártbizottság osztály- vezetőjét, dr. Kurucz La­jost, az Igazságügyi Mi­nisztérium osztályvezetőjét, dr. Mátyás Miklóst, a Leg­felsőbb Bíróság elnökhe­lyettesét, Gárdosné dr. Ka­pás Ilona és dr. Majercsik Mihály minisztériumi főe­lőadókat, dr. Szabó Sándor megyei főügyészt, dr. Ju­hász Tibort, a Kecskeméti Ügyvédi Kamara elnökét és dr. Franyó Jánost, a megyei rendőr-főkapitány­ság helyettes vezetőjét. A bírói tanácskozáson dr. Bodóczky László, a me­gyei bíróság elnöke tartott referátumot. Értékelte a megye bíróságainak múlt évben végzett munkáját, majd rátért azoknak a fel­adatoknak az elemzésére, amelyek az MSZMP X. kongresszusának határoza­taiból adódóan az igazság­ügyi szervekre, közöttük a bíróságokra is hárulnak. Beszéde végén a megyei bíróság elnöke azokat a célkitűzéseket ismertette, amelyek a kongresszusi határozatok végrehajtása során a jövő évben me­gyénk bíróságaira várnak. A bírói értekezlet dr. Dobos László zárszavával ért véget. G. S. Tálékoztafó a DJNSZ irodája üléséről A Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetsé­ge irodája május 7—9-i bu­dapesti ülésének tapaszta­latáról Joe Nordmann, a DJNSZ főtitkára hétfőn délelőtt tartott tájékozta­tót a jogászházban. Az ülés napirendjén a napja­ink nemzetközi életét érin­tő legfontosabb kérdések szerepeltek, így a többi kö­zött a vietnami és a közel- keleti kérdés, valamint a jogászok közreműködése az európai biztonság és együtt­működés megvalósításában. Csak így nyereséges Kecskeméten és Kiskun­félegyháza körzetében je­lentős a kertészeti áruter­melés. A zöldség, gyümölcs, szőlő, bor biztonságos érté­kesítése, a piackutatás szervezettebbé tétele érde­kében összefogtak a ho­mokhátsági termelőszövet­kezetek és három évvel ez­előtt megalakították ke­reskedelmi irodájukat. Hu­szonegy termelőszövetkezet megáiíapodása alapján jött létre az iroda, azóta már 37-re emelkedett a tag­gazdaságok száma. A közös vállalkozás fel­adata, csekély bonyolítási díj ellenében, a tagszövet­kezetek megbízásait telje­síteni. Tevékenysége tehát szolgáltató jellegű. Legerő­sebb üzemága a zöldség­es gyümölcsértékesítés. A tagszövetkezetek egyik nagy gondja, hogy nem rendelkeznek a zöldségter­mesztéshez szükséges pa­lántanevelő telepekkel. Ezért döntött úgy a keres­kedelmi iroda vezetősége tavaly nyáron, hogy meg­vásárolja a kecskeméti Bé­ke Termelőszövetkezet te­lepét. Ez eddig veszteséges volt, minden évben növel­te a közös gazdaság mér­leghiányát. Ügy látják, hogy így, tsz-közi alapon, sikerül nyereségessé tenni. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy helyes megoldást választottak. Mintegy 100 ezer zöldség- és 300 ezer virágpalántát neveltek, illetve nevelnek a telepen. Csaknem egy­millió forint bruttó bevé­telre számítanak. Elárusító standjukon máris meghó­dították a vevőközönséget. Olcsóbb és az átlagosnál fejlettebb palántáik iránt1 igen nagy az érdeklődés Primőröket is termelnek, a tavasszal 20 ezer fej salátát értékesítettek. Jelenleg mintegy ezer négyzetméter üvegfelület alatt folyik a termelés. Az egész telep 10 holdnyi csu­pán. A jövőben tovább nö­velik az üvegfelületek nagyságát és a fólia alatti termesztést. Az egyre nö­vekvő igények kielégítésé­re virágüzletet szándékoz­nak nyitni Kecskeméten. Közismert, hogy a megye- székhelyen igen drága egyes időszakokban a vi­rág, különösen a szegfű. A város virágkertészetei nem képesek kielégíteni a ke­resletet, ezért az iroda te­lepén a jövőben nagy mennyiségű szegfűt nevel­nek. K. S, nyitni bennük. Csakhogy itt egy újabb, az előbbinél is konkrétabban érzékelhető ellentmondás keletkezik: a vállalatoknak, gazdaságok­nak, intézményeknek töb- bé-kevésbé „kész”, a szük­séges ismeretek dolgában jól eleresztett fiatal szak­emberekre van szükségük. Olyan középfokú okta­tási intézményt próbáltam keresni a megyében, ahol legalább is látszanak a biz­tató jelei annak, hogy si­kerrel fáradoznak az ellent­mondások feloldásán. így jutottam el a Bajai Kerté­szei Szakközép- és Szak­munkásképző Iskolába, an­nak is a 12 holdas „mini” tangazdaságába. Ezt a va­rázslatos kertet, tanári fel­ügyelettel bár, az iskola nö­vendékei művelik. „Benne élnek a szakmában” — mint ahogyan Győrök Ist­ván iskolaigazgató meg­jegyzi. S valóban, lát­ni itt palántázó-pikírozó leányokat épp úgy, mint markológépes vontatókat vezető serdülő fiúkat. Az aprócska gazdasághoz ugyanis kilenc traktor és több mint 40 féle munka­gép tartozik, továbbá 150 négyzetméteres növényházi, 500 négyzetméteres meleg- ágyi és ezernégyzetméteres fóliaalagutas felület. Azt, hogy a tanulók itt eredményes gazdálkodást folytatnak, mi sem bizo­nyítja jobban, mint a ta­valyi 250 ezer forintos ter­melési érték. De távolról sem ez itt a leglényegesebD._ s ez nyilvánvaló. Hanem" az, hogy primőrökkel-^év­ről évre és Baja-Szerte itt jelentkeznek első ízben, megelőzve a nagy kertésze­ti teleppel rendelkező Mi­csurin Tsz-t is. Továbbá az, hogy közvetlen kapcsolatük van a kecskeméti Mészöly- teleppel, s ennek nyomán sikerrel munkálkodnak az új fajták, fajtajelöltek el- szaporításán. De rendelkez­nek külföldi kapcsolatokkal is, legutóbb például holland sárgarépamagot kaptak, s el is vetették. Itt próbálják ki a legújabb növényvédő­szereket. A fóliaalagutak- ban thermo-ventillátoros fűtést alkalmaznak. Most készülnek megépíteni egy egészen új típusú, sokféle I kísérleti apparátussal fel­szerelt növényházat. Ily módon a tangazdaság komplex gyakorlati képzést ad hallgatóinak az öntözés­ben, a növényvédelemben és a gépesítésben is. Több mint tíz év alatt' vagyis a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése óta az intézet csaknem hétszáz kertésztechnikust képzett ki, ha ideszámítjuk a le­velező úton végzetteket is. (A szakmunkásképzés né­hány éve teljesen átmeneti jelleggel indult, s már most megszűnőben van, új évfolyamot nem indítanak.) A végzettek négyötöde — az intézet felmérése szerint — a „szakmában” helyez­kedett el: tsz-ekben, álla­mi gazdaságokban, kis rész­ben kutatóintézetekben. A Kunbajai Állami Gazdaság évente rendszeresen négy­öt fiatal kertésztechnikust alkalmaz. Általában az a gyakorlat, hogy a fiatalok a lakóhelyük szerinti gaz­daságban, vagy ahhoz kö­zel válallnak munkát. Eh­hez képest viszont sajnála­tosan kevés az ösztöndíja­sok száma, évfolyamon­ként kettő-három mindösz- sze. Ugyanakkor a „tobor­zás” az utóbbi években már nem jelent gondot; túlje­lentkezés van ugyanis, az iskolának alkalma van a válogatásra. ÄZ intézet tulajdon­képpen most szűnik meg technikumként működni, a most felvételre kerülő első­sök mar a szakközépiskola hallgatói lesznek. Ez any- Ayit«*jelentv -hogy a végző­sök esélyé a továbbtanulás­hoz a korábbiadhoz képest megnövekszik. Ám a gya­korlat számára is teljes ér­tékű technikusokat képez­nek ki, oly módon, hogy az érettségizettek két éven át valamelyik gazdaságban töl­tik el a gyakorlati időt, s ezután kapnak végleges mi­nősítést — némiképp a szakosítás igényeinek meg­felelően. Ez az újjászervezés jó alapot nyújt ahhoz, hogy a bajai kertésztechnikusok felvegyék a versenyt a gyorsuló idővel. Az elmélet és a gyakorlat közelítésé­nek a jegyében. H. D. ÖTFAJTA MOZAIKLAP Nagy keresletnek örvend a Kiskunhalasi Fa- és Építő Ktsz mozaiklapüzemének ötfajta terméke Az itt dolgozó huszonnyolc munkás naponta átlag 150 négyzetméternyi mozaiklapot készít, de ennél jóval többet is tudnának értékesíteni. Felvételünkön Szabó Gergelyné betanított munkás a csiszológépnél ellenőrzi az egyik lapot.

Next

/
Thumbnails
Contents