Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
/«*-£■/>* A Rlossy Irén: Lobogók. Kiss Dénes: Májusi tűzijálék Felgyújtotta a május a dombok oldalát Szirom-tűzvészben égnek lobognak a fák Tűzijáték a fákon? A csillagok hada leköltözött a földre május éjszaka Fazekas Lajos: Májusi ének Fényt, fényt a földnek, Május! — A hegyek ormaira tűzd ki lobogóid; hirdesd ki mindenütt győzelmedet, tengertől a búvó, kis folyóig. A munka honfoglalói nyomán _ — kaszások vágják a szénarendet — illattal száll, jár, a szél, mint a lány, s levágott, kis virágok lebegnek. Szép itt a béke; s mintha csak jelét akarná fölírni az égre, szinte úgy villan föl a messzeség falán egy galamb tiszta képe. Muhran Macsavarjani: Májusi éj Nagy léptekkel megyek az úttest közepén. Kétfelöl hallgatag fák sorfala. Kitárva előttem az űr, az óriás és szabad; Lapos, nagy hold billeg fényesen a város felett. Olyan szép ez a májusi éj, Oly langyosak az ember elhagyta utcák, Hogy szinte levegőn járok — úgy érzem, Egyre felfelé lépdelek Hangtalanul. Bán Ervin fordítása A grúz köhö lSW-ben született, filológiai tanulmányokat folytatott. 1949 óta Jelennek meg versel. Jelentős műfordító. A változó olvasói igények nyomában A kalocsai városi könyvtár boltozatos emeleti olvasóterme megyénk, de talán az ország leghangulatosabb könyvtári helyiségei közé tartozik. A falakat, egészen a mennyezetig színes könyvsorok takarják, s a berendezés jól összeválogatott darabjai is harmonikusan illeszkednek az olvasásra ihlető környezetbe. Aki tanulmányai alatt ideje nagy részét könyvtárakban töltötte, jól tudja, hogy az olvasótermeknek sajátos atmoszférájuk van. Budapesten, ahol számos nagy, régi múltú könyvtár található — az egyetemi hallgatók egy-egy intézmény „törzstagjává” válnak. Az Országgyűlési, az Egyetemi, a Szabó Ervin, vagy a Széchényi Könyvtárat látogatók ragaszkodnak megszokott környezetükhöz, hiszen a kényelmes karosszékektől a világításon át az olvasótermek hangulatáig sok tényező segíti — vagy zavarhatja — az elmélyülést igénylő munkát, tanulást. A könyvtár csendje a gondolatok és a tudás légkörét árasztja, és ha ehhez szép környezet is járul, akkor szívesen látogatják az emberek. Kalocsán szerencsésen választották ki a régi épületet és a berendezést is célszerűen végezték el. Az újságíró is szívesen böngészne a roskadásig megrakott könyvespolcok között a könyvtár vezetőivel folytatott beszélgetés után — de sajnos, a gépkocsi indul tovább, és ezt más alkalomra kell halasztani. A kalocsai könyvtár elsőrendű feladata a város és a környező települések olvasni vágyó lakosságának ellátása. Mint közművelődési intézmény, azonban, a kölcsönzés mellett egyéb kulturális szolgáltatásokat is végez. Helyet ad a város értelmiségi klubjának, előadóesteket, író—olvasó találkozókat, kiállításokat rendez helyiségeiben. De hozzátartozik a nyolcvanezer lakosú járás valamennyi községének könyvtára is —, a könyvcserék, a hálózatai és módszertani munka valamennyi apróbb és nagyobb feladatát is ellátja. A könyvtári tevékenység közművelődésünk egyik legérdekesebb és jelentőségét még sok helyen nem eléggé becsült területe. Az emberi tudatformálás napjainkban annyit hangoztatott erőfeszítéseit, sikereit, ugyanis elsősorban az olvasás iránt megnövekedett igény jelzi, és ennek lecsapódása elsősorban a városi és községi könyvtár. De el tudják-e látni intézményeink a növekvő keresletet? .., ■ b ■ a — A közelmúltban átnéztem az Űj könyvek című központi terjesztési kiadványt, melyben az országban megjelenő könyvek kerülnek feltüntetésre — mondja Németh Gábor, a kalocsai könyvtár igazgatója. — Ez a vaskos füzet részletesen ismerteti a kiadványok jellegét és a könyvtárosok ennek alapján bővítik állományukat. Szigorúan átrostálva könyvkiadásunk egyévi termését, a gyermekkönyvtár, a kötelező törzsanyag, kevés számú javasolt kötet és a legszükségesebb kézikönyvekből csupán egy kötetet számolva — a beszerzéshez szükséges összeg egy évben hozzávetőlegesen 30 000 forintot jelent egy közepes nagyságú községi intézményben. Ezzel szemben Apostagon 6000, Szakmáron 7000 és a jól ellátottnak mondható Bátyán 12 000, Fajszon pedig 13 000 forintos évi beszerzési keretet használhatnak fel a könyvterjesztők. De ebből kell pótolni a régi, elhasználódott köteteket is, ami szintén nem kis összeg. A számok ismeretében nem meglepő, hogy a községekben bizony csökkent a beiratkozott olvasók létszáma. A kalocsai járásban az elmúlt évben csaknem kettőezerrel kevesebb tagja volt a könyvtáraknak, mint azt megelőzően. Csupán itt a városban tudtuk tartani a kölcsönzők tavaly előtti létszámát m m e a Vajon a könyvtárakból elmaradozők hol. merre szerzik be olvasnivalójukat? Elszoknak az olvasástól, vagy a könyvkölcsönzés helyett inkább a könyvesboltokat keresik fel és megvásárolják a könyveket? ... „A könyvforgalom kereskedelmi értéke 1966 óta 174,9 millió forinttal emelkedett. Ennek több mint 78 százaléka lakossági vásárlás. 1969-ben 240 millió forint értékben vásároltak könyvet falun” — hangzott el a X. pártkongresszus beszámolójában. Noha a könyvek átlagára bizonyos emelkedést mutat, az adatok mégis a megnövekedett vásárló kedvről tanúskodnak. Ennek ellenére gondolkodásra késztet a jelenség: Sok olvasó azért fordul el a könyvtáraktól, mert ott nem találja meg elég korán azt a kötetet, amit keres, és ezért vásárolja meg — vagy pedig azért, mert maga és a könyv között „bensőséges” kapcsolatot akar teremteni, és mindig ott akarja tudni kedvelt szerzője művét a könyvszekrényében, vagy szobája polcán?... Eldöntésre váró kérdések. ■ ■ ■ a — Egy tényre még fel kell figyelnünk — magyarázza Németh Gábor. — Az olvasók igen sok esetben nem kifejezetten szépirodalmi műveket keresnek. Az utóbbi időben hallatlan arányban megnövekedett a iegköTöprengő beszélgetés a kalocsai könyvtárban lönfélébb jellegű szakkönyvek iránti kereslet. Egyre képtelenebbnek tűnő igényekkel fordulnak hozzánk az emberek. Az egyik a nyúltenyésztésről kér szakirodalmat, a másik víkendházának építéséhez keres útbaigazítást, a harmadik a bélyeggyűjtés rejtelmeibe, vagy a villanyszerelés titkaiba akar gyorsan elmélyedni. Nekünk ezekkel a kívánalmakkal is egyre nagyobb mértékben kell számolnunk, mert ha nem vesszük le nyomban a polcról a kért művet, később már csak a könyvesboltban találkozhatunk újra az illetővel. A mi 35 000 kötetes állományunknak már csaknem a fele ismeretterjesztő és szakirodalmi jellegű munka, — és ez még mindig kevés. A fejlesztést azonban két dolog is nehezíti. Az egyik az „örökös” anyagiak, a másik pedig az úgynevezett gyűjtőköri szabályzat, mely intézményünket természetszerűen nem a szak-, hanem a közkönyvtárak közé sorolja. A községi könyvtárak szakállománya még a miénknél is kisebb, pedig feltételezhető, hogy a falvakban is szüntelenül növekszik a kereslet irántuk. Az elmúlt évben megrendezett országos népművelési, majd a könyvtárügyi konferencia határozatait a kongresszusi hozzászólások is kiemelték. Nevezetesen azt, hogy a magyar közművelődés ügye nem csupán állami feladat, hanem csakis a gazdasági szervek támogatásával, csak társdalmi összefogással fejleszthető a szükséges mértékben. A termelőüzemek és a könyvtárak szakállományának kapcsolata mindenki számára nyilvánvaló. A közvetlen gazdasági érdekeket szolgáló tanfolyamok, továbbképzések anyagát elsősorban a könyvespolcokon található szakanyagra építve lehet eredményesen megtervezni és számonkérni a hallgatóságtól. Az üzemek és termelőszövetkezetek vezetői azonban még mindig sok helyütt értetlenül fogadják azt az igényt, hogy anyagiakkal csatlakozzanak a könyvtárak beszerzési összegeinek növeléséhez. — Csak úgy tudjuk megtartani olvasóinkat, ha állományunkat szüntelenül frissítjük és lépést tartunk a könyvkiadással. — Németh Gábor a tavalyi év gazdasági kimutatásai között lapoz. — 1970-ben ötvenötezer forint lett volna beszerzési keretünk és csak utánajárásainknak, kilincseléseinknek és a város jótékony támogatásának köszönhető, hogy ténylegesen 93 00Ö forintért vásárolhattunk könyvet. Csupán ennek, meg a könyvkölcsönzést kiegészítő rendezvényeknek — író— olvasó találkozóknak, olvasásra serkentő műsoroknak és kiállításoknak — tudható be, hogy nem hagytak el bennünket olvasóink, mint ahogy ez történt a falvakban. Persze a túlzott, nagy számú érdeklődésre sem vagyunk felkészülve, mert a könyvtár dolgozóinak létszáma kevés az egyre differenciáltabban jelentkező igények ellátásához. Hiszen nemcsak abból áll a munkánk, hogy leemeljük a kért kötetet a polcról, vagy kitöltjük a kölcsönzési cédulát. Tanácsot, javaslatokat várnak tőlünk az emberek, el akarnak beszélgetni olvasmányaikról, véleményünket kívánják hallani. De ez így is van jól. Én egyébként optimista vagyok a jövőt illetően. Ez évben is emelkedett a járás intézményeinek költség- vetése, és növekednek az egyéb helyekről érkező anyagi támogatás összegei is. Azt hiszem, hogy a közművelődési könyvtárak előbb-utóbb megfelelő rangot kapnak a községek és városok kulturális életében, és így megfelelő szerepet is tölthetnek be majd az emberi tudatformálás szép és felelősségteljes munkájában. Kilépve a könyvtár kapuján, az épület előtt megpillantottam az intézmény mikrobuszát. A kalocsai Fórum ifjúsági klub irodalmi színpadának tagjai gyülekeztek körülötte — vidéki „vendégszereplésre” készülődtek. A könyvtár szervezésében, hiszen ez is része közművelődési feladatainak. Pavlovits Miklós Józsa László: Szere!emsiraf-ó Lehet-e úgy álmodni, mondd, mint ahogy téged megálmodtalak?' Szabad-e úgy álmodni, mondd, mint ahogy téged megálmodtalak? Nem bűn-e úgy álmodni, mondd, mint ahogy téged megálmodtalak7 ... Voltál-e vajon igazán, vagy csak álmomban formáltalak? Lehet-e úgy szeretni, mondd, mint ahogy téged én szerettelek? Szabad-e úgy szeretni, mondd, mint ahogy téged én szerettelek? Nem bűn-e úgy szeretni, mondd, mint ahogy téged én szerettelek? ... .Voltál-e vajon igazán, vagy álmaimban teremtettelek? Lehet-e úgy siratni, mondd, mint ahogy téged én sirattalak? Szabad-e úgy siratni, mondd mint ahogy téged én sirattalak? nem bűn-e úgy siratni, mondd, mint ahogy téged én sirattalak? .,. Voltál-e vajon igazán, vagy magam holtáért sirattalak?
