Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

1971. május 7. péntek & OHM Bemutató Raffai Sarolta Utolsó tét című drámája Tudományos-e a népművelés? Raffai Sarolta drámái­nak kecskeméti bemutatói megyénk színházi életének mindig nevezetes esemé­nyeit jelentették. Az írónő új drámája, az Utolsó tét premierjét megelőző pró­bákon kerestük fel Orbán Tibort, a darab rendezőjét, hogy a mű színpadra állí­tásáról kérjünk nyilatkoza­tot lapunk olvasói szá­mára. KÉRDÉS: A Nemzeti Színház felkérésére íródott dráma, és a mű budapesti előadásának szövegkönyve között bizonyos dramatur­giai változásokat végeztek. Kecskeméten a két szöveg- változat közül melyiket lát­hatjuk majd a Katona Jó­zsef Színház színpadán? ORBÁN TIBOR: A buda­pestiek a dráma átdolgo­zott változatát mutatták be, és a kritikusok is erről a módosított szövegről nyi­latkoztak. Szándékainknak megfelelően ml az eredeti drámát játsszuk éL, változ­tatások nélkül. Ha ez job­ban sikerül a pesti bemu­tatónál, akkor igazoljuk Raffai Sarolta első elkép­zeléseinek jogosságát. KÉRDÉS: Milyen társa­dalmi feszítőerők mozgat­ják a dráma szereplőit? ORBÁN TIBOR: Az Utolsó tét egy család szét­hullásáról szól. A felbom­lás előidézője egy össztár­sadalmi szinten is érzékel­hető egoizmus, mely egyes kisebb közösségekre külö­nösen jellemző. Raffai drá­mája ezt a jelenséget áb­rázolja a színházi dráma­szerkesztés sűrítési lehető­ségeinek felhasználásával. KÉRDÉS: Kevés szerep­lős, kamara jellegű dara­bot láthatnak tehát a be­mutató nézői? ORBÁN TIBOR: Igen. Mindössze négy színész: Koós Olga, Piróth Gyula, Major Pál és Falvay Klári jeleníti meg ezt az egyet­len éjszakán lejátszódó, a valóságos idővel egyező színpadi cselekménysoroza­tot. Mind a négyen már a kezdettől fogva jól értették az írónő elképzeléseit — és így a rendezőre csupán a „külső szem”, a jelene­tek finomításának felada­ta hárult. KÉRDÉS: A színpadra állítás tehát a realista szín­játszás elveit követi? ORBÁN TIBOR: A drá­ma a valóságos élet ellent­mondásairól készült. Így természetes, hogy elsősor­ban élethitelét kellett ki­hangsúlyoznunk. Vayer Ta­más, a Hunnia Filmgyár fiatal díszlettervezője által készített realista színpad­kép, a jelmezek és a szere­pek megformálása is a va­lóság szüntelen és közvet­len jelenlétére utalnak — minden különösebb, erősza­kolt áttételezés nélkül. KÉRDÉS: Orbán Tibor, akit a Black commedy szín­padra állításával ismer­hettek meg — rendezőként is — a kecskeméti szín­házlátogatók, Raffai Sa­rolta színművének milyen ,,egyéni” interpretálását kí­vánja megvalósítani? ORBÁN TIBOR: A ren­dezői felfogásról — helyet­tem — beszéljen inkább a pénteki bemutató előadása. Ezt tekintem ugyanis a da­rab és az én munkám pró­bakövének is. Annál is in­kább várakozással tekintek a premier elé, mert Kecs­keméten a társulat már két Raffai-darabot játszott el — igen jó előadásban. Ez természetszerűen ben­nünket is kötelez. Pavlovits Miklós A címben feltett kérdés szélsőséges válaszra ösztö­nöz: igen vagy nem? Ami­hez — Karinthyval élve — tüstént hozzá kellene ten­ni: s ha igen, miért nem? Mindkét véglet igaza mel­lett ugyanis alapos érveket lehet felsorakoztatni. Az érvek csatája azon­ban túlmutat a „kinek van igaza”? kérdésén: a nép­művelés minőségi átalaku­lására utal. Idestova alig akad olyan művelődési ház, amelynek népművelői meg ne próbálkoztak volna sa­ját területükön számba venni az igényeket, körvo­nalazni tevékenységük ha­tósugarát. Igaz ugyan, hogy a javarészt kérdőívek se­gítségével végzett vizsgála­tok hasznosítása egyelőre ritkán arányos a beléjük fektetett munkával, s tu­dományos értékük is vitat­ható. Ámbár azt sem árt meg­jegyezni: épp a közelmúlt­ban fejeződött be a Nép­művelési Intézet és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ há­rom járási központ — Dombóvár, Encs, Török- szentmiklós — művelődési intézményeinek hatókörét kutató fölmérése, amelynek az a célja, hogy kidolgozza a hasonló típusú vizsgá­latok módszereit. Minde­nekelőtt azért, hogy alkal­mazásuk révén másutt már önerőből föl tudják mérni: meddig terjed a művelő­dési ház, a könyvtár, a klub hatása? Kiket vonz, kiket hagy érintetlenül a népművelők tevékenysége? Azért fontos ez, mert szinte lépten-nyomon ta­pasztalható a hagyomá­nyos — mondjuk így: kon­zervatív? — népművelés emberformáló hatásának csökkenése. A modern hír­közlő eszközök korszaká­ban a konvencionális érte­lemben vett népművelés egyre kevésbé versenyké­pes. Egyik legfontosabb funkcióját, az információ- közvetítést például úgy­szólván teljesen elvesztet­te. Hiszen a rádió, a tele­vízió, s a százezres pél­dányszámú sajtó ismeret- terjesztésével alig vete­kedhet Az emberi szellem szenzációi immár elsősor­ban nem a népművelés hajszálerein keresztül ta­lálnak utat a tömegekhez. A művelődés terjesztésé­nek közkatonái kevésbé lát­ványos — ám nem kevés­bé fontos! — szereppel kénytelenek beérni: az in­formációk értelmezését, feldolgozását, elrendezését segíthetik — ha tudják. Akik ugyanis idáig eljutot­tak, kérdőjelek sokaságá­val kénytelenek szembe­nézni. Az új szerepkör be­töltése tudniillik nem pusz­tán fölismerés-elhatározás dolga. Mégcsak nem is egyszerűen ötletességé. Nél­külözhetetlen az a többlet, amit csakis a tudomány — jelen esetben a népműve­léstudomány — képes ad­ni. Pontosabban képes — volna adni... Művelődési rendsze­rünk kialakítása és fejlesz­tése az elmúlt két és fél évtized alatt tulajdonkép­pen különböző fehér foltok fölszámolásából állt. Az utóbbi években jutottunk el addig, hogy a továbbfej­lődés nem új művelődési intézmények — iskolák, művelődési házak stb. — létrehozásától függ, hanem a meglevők hatósugarának növelésétől. Azaz, népművelési tevé­kenységük minőségileg ma­gasabb szintre emelésétől! Nyílt kapukat döngetünk, vethetnék közbe azok a szociológusok, pszichológu­sok, pedagógusok, iroda­lomtörténészek, akik már évek óta népművelési té­mák tudományos vizsgála­tával foglalkoznak. Tíz tu­dományos intézményünk foglalkozik művelődés­szociológiai, illetve művé­szetszociológiái vizsgála­tokkal. Négy másik helyen folytatnak hasonló jellegű lélektani kutatásokat. Üjabb hét intézmény munkater­vében pedig különböző mű­vészeti hatásvizsgálatok szerepelnek. A tudomány tehát — a különböző társtudomány­ágak felől közelítve — egyre mélyebbre hatol a népművelés kérdéseinek tanulmányozásába. Mindez, persze, nem spontán zajlik le. Holott nem ritkán úgy teszünk, mintha a népművelésnek csupán fokozottabban kel­lene kihasználnia a külön­böző tudományos kutató intézetek megtestesítette lehetőségeket. Magyarán: mintha csakis több pénzre volna szükség, hogy a nép­művelés problémáit — tu­dományos „bérmunkaként” — föl lehessen dolgoztatni a társtudományok szakér­tőivel. Vitathatatlan ugyan, hogy ez is előrelépés vol­na. Különösen a pillanat­nyi helyzethez képest: rendkívül nagy a távolság a népművelést kutatók és gyakorlók között. Olyany- nyira, hogy a kutatások eredményei, következteté­sei nemigen jutnak el azokhoz, akik a tapasztala­tokat a napi munka pró­bájának vethetnék alá. Másrészt az is tagadhatat­lan, hogy a kutatási té­mák kiválasztásának eset­legességein ugyancsak ér­ződik a fentebb említett távolság a köznapok aktuá­lis kérdőjeledtől. A legjobban azonban azok a tudományos műhe­lyek hiányoznak, ahol a részkutatási eredmények szintézise végbemehetne. Erre különösen alkalma­sak a szellemi élet örven­detesen fejlődő vidéki köz­pontjai. A népműveléstudomány műhelyeinek létrehozása azonban aligha képzelhető el parancsszóra, rendele­tek útján. De a jelenlegi­nél kedvezőbb helyzetet kétségkívül lehetne — sőt kellene! — teremteni. A többi között az egymásról nemigen tudó kutatók el­szigeteltségének megszün­tetésével. Okos ösztönzők al­kalmazásával: a népműve­lők anyagi és erkölcsi ér­dekeivel összhangban kel­lene hozni a tudomány eredményeinek alkalmazá­sát V. I. Végre valami más — Minden serlegnek van egy közös vonása: felemelő érzés megnyerni őket, de kissé unalmas úton-útfélen beléjük botolni. A Német Szövetségi Köztársaságban az északi sífutamok ifjúsági Európa-bajnoksága győz­tesei a megszokott ezüstserleg helyett egy forgatható, csavarvonalas alumíniumszobrocskát kaptak, amelyek­kel elképesztő fényhatásokat lehet elérni. Ronald Martin az egyik iparvállalat megbízásából alumínium­lemezekből készült sílécecskékből szerkesztette meg ezt a modern sportdíjat. Ember a síneken t — Kérem, hívja be T. J. vid idő múlva befut a tanút. Megkezdjük a ki- gyors. Rettenetesen megré- hallgatást — szólt oda a mültem. bíró a gépírónőnek, miköz- — Végül is mit cseleké­ben az aktákat rendezget- dett? te és csendre intettte a tár- — Annyi időm még volt, gyalótermet megtöltő hall- hogy megnézzem a pulzu- gatóságot. Az ügy valóban sát: vert a szíve, tehát élt. nem volt mindennapi s ép- Megfogtam és lehúztam a pen ezért különlegesen sínről, egy pokrócot hoz- nagy érdeklődés nyilvánult tam ki, ráfektettem és ér- meg a tárgyalás iránt. A tesítettem a mentőket, a tanú vasutas egyenruhában rendőrséget. Még le sem lépett be, erre a napra fe- tettem a telefont, nagy ro- lettesei elengedték a szol- bajjal átfutott a gyorsvonat gálatból. A személyi ada- a síneken, váltókon, tok egyeztetése után a kö- A sínekre fektetett em- vetkezőket mondta: bér pontosan húsz éves — Hajnali fél három kö- volt akkor, s néhány nap rül lehetett az idő. Tudtam, múlva meghalt a pécsi kli- hogy hamarosan érkezik a nikán. Hogyan került a sí­gyors, s ezért kimentem el- nekre, ki, vagy kik tették lenőrizni a váltót Világo- oda és miért? san emlékszem, hogy na- Február 7-én történt az gyón kevés hó volt a föl- eset, illetve február nyolc- dön, s egyáltalán nem vir- ra virradó éjszakán találta radt még. Alig haladtam meg őt a vasutas. Hol volt kétszáz métert az őrházól, azt megelőző este? Arra arra lettem figyelmes, hogy több tanú vallott, hogy ko- egy ember fekszik a síné- rabban egy lánynak udva- Vorx érmen azon. ahová rö- rolt. de ez a lány, amióta szomszédja leszerelt a ka- szakértő, valamint a gya- tonaságtól, inkább azzal núsított előadása szerint járt szórakozni, s meg- nem találta el. Aztán a mondta R. M.-nek, a ké- lánccal együtt beszaladt a sőbbi áldozatnak, hogy lakásába, s onnan nem jött hagyja őt békén. A lány ki. * egy barátnőjével, s a szom- — Mi történt ezt köve- széd fiúval február 7-én tőén — tette fel a kérdést este moziban volt, majd a bíró a lánynak, aki a utána hazamentek. A ba- fiú „elmenekülése” után rátnő kettesben hagyta a kettesben maradt R. M.- lányt és a szomszéd fiút, mel. ők bementek a lány szülei- — Még egy darabig, ta- nek a lakására, s ott körül- Ián tíz percig ott marad- belül éjfélig beszélgettek, tunk és beszélgettünk. Nem Ekkor a lány kikísérte a lehetett rajta észrevenni, fiút. A kapuban társalog- hogy ivott, de az biztos, tak, amikor oda érkezett hogy láthatóan rossz han­R. M. is és megszólalt: gulatban volt. Aztán én — Nem leszünk így so- mondtam, hogy fázom, s kan? — kérdezte és már elköszöntünk. meg is ütötte vetélytársát, Az első pillanatokban aki beszaladt az udvarra, felmerült a gyanú, amely s hamarosan egy motorke- szerint R. M. ittassága mi- rékpárlánccal jött vissza. att eltévesztette az irányt­— Én korábban is ismer- és nem hazafelé, hanem ei­tern a sértettet és tudtam lenkező irányban haladt, s róla, hogy erős ember, leg- a síneknél megbotolva el- alább is nálam jóval erő- esett — eloszlott. A sértett sebb. Féltem a verekedés- ugyanis csupán közepesen tői, s ezért mentem be va- volt ittas: tudta mit beszél, lami ütlegért — vallotta a normálisan viselkedett stb. tárgyaláson az a fiú, aki Eloszlatta ezt a gyanút az a miatt a lány elutasította tény is, hogy a sértett na- R. M. udvarlását, s aki az gyón szabályosan volt a ügyben gyanúsítottkéntsze- sínre fektetve: az egyiken repelt. A motorkerékpár- a nyaka, a másikon a lába. lánccal ugyanis meg akar- A fején talált sérülés sem- ta ütni a kissé ittas sértet- miképpen sem származha- tet, de a tanúként kihall- tott attól, hogy esetleg el- gatott lány és az orvos- esett és megütötte magát a vasúti sínben. Ha ez törté- lyamán kórházba vitték — nik, akkor nem fekszik ez február 8-án hajnalban ennyire „beállítva” a sí- történt. Másnap már re- neken, s nem azon, ame- ményteiennek tartották ál- lyen még az éjszaka folya- lapotát az orvosok és átvi- mán vonat halad keresztül, tették a pécsi klinikára, ahol Elvetette a bíróság azt a azonnal agyműtétet végez- feltételezést is, hogy a mo- tek rajta. Ez sem segített torlánctól szerzett sérülés és a húszéves fiatalember következtében zavar kelet- tíz nap múlva, anélkül, kezett R. M. tudatában — hogy eszméletét egy pilla- hiszen a lánc nem találta natra is visszanyerte volna el, sérülést nem okozott — meghalt, rajta. A motorkerékpárláncos — Miután bemenekült a gyanúsítottat a bíróság fel­lakásba, mit csinált? mentette az ellene emelt Felköltöttem a családot vád alól. Nem emberölés- és elmondtam mi történt, sei, hanem súlyos testi sér- Azután mindannyian napi- tés kísérletével vádolták, rendre tértünk az eset fö- de később — a Legfelsőbb lőtt, lefeküdtünk és alud- Bíróság helybenhagyásával tunk. Reggel szabályosan — jogerősen felmentették, hét órára dolgozni men- A rejtély tehát továbbra is tem — mondta a gyanúsí- megoldatlan. Nincs meg a tott az újabb bírói kérdés- tettes. Mert az kétségtelen, re, s ezt erősítették meg a hogy R. M. bűncselekmény fiú hozzátartozói is. Kizárt áldozata lett azon az éj- tehát, hogy esetleg később szakán, ezt leginkább ő utána ment volna R. M.- tudta volna elmondani, ha nek, s azt leütötte volna, visszanyeri eszméletét. Er- Ez azért is kizárt, mert a re nem került sor sajnos, s gyanúsított tudta merre la- nem azért, amire az elkö- kik R. M., s ha utána in- vető számított — hogy dúl, kétségtelen, hogy a majd a vonat halálra gá­lakása felé veszi az irányt, zolja a sértettet, s baleset- s nem az ellenkező irány- nek tűnik az egész —, ha- ban levő vasúti töltések, nem mert a sértettnek sú- sínek felé. lyos agysérülést okozott a Amint fentebb idéztük a minden bizonnyal vas­vasutas vallomását, a sé- tárggyal fejére mért ütés. rültet még az éjszaka fo- Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents