Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

4. oldal 1971. május 7. péntefc' Vásári kész A „titokzatos” boríték Festenék, kalapálnak, pa­vilonokat bontanak és újakat emelnek, a régihez hozzáépítenek, födémet Cse­rélnek. Homokbuckák, ka­vicshegyek közt teherautók, targoncák döcögnek. Lá­dákban, vagonokban hoz­zák az árut, a kiállítási tárgyakat. Itt nyilvános te­lefont szerelnek, amott a kiállítási csarnok világítá­sát rendezik, virágokat ül­tetnek, padokat raknak ki. Javában készülődnek a résztvevők és a vendéglá­tók a városligeti vásárvá­rosban a BNV-re, a május 21-i nyitásra. Az idei Budapesti Nem­zetközi Vásárra 32 ország jelentette be részvételét. Közülük 27 ország nemze­ti pavilonnal képviselteti magát. Ezúttal először állít ki a BNV-n Dánia és Ír­ország. Információs irodát nyit az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete, az UNIDO. Az általa kép­viselt nyolc fejlődő ország közül Ciprus, Mauritius, Szenegál és Libanon ugyancsak először szerepel a BNV-n. Több évi szünet után újból lesz pavilonja az Egyesült Arab Köztár­saságnak és Indiának is. A főbejárat A Szovjetunióból már útnak indították a vásár könnyűipart, az élelmiszer- replő 12 legszebb termék­érdekességének ígérkező ipart, az építő-, a mező- nek. Ezenkívül vásárdíjjal olaj- és vegyipari bérén- gazdasági, a műanyagipart, jutalmaznak 100 kiváló új­dezéseket. Az NDK-ból Kiállítanák fogyasztási cik- donságot. építőipari gépek, jármű- keket, anyagmozgatási és K vek, vegyipari termékek szállító eszközöket, vízgé­érkezését jelezték. Románia pékét, csomagoló gépeket,----------------------------------------­A nka Imre, a Bács me­gyei Állami Építőipa­ri Vállalat kőműves szocialista brigádvezetöje héttagú kollektívájával je­lenleg Nagykőrösön, a „Toldi Miklós” Élelmiszer- ipari Szakközépiskola kol­légiumépületén dolgozik. Hetenként egyszer-kétszer motorozik haza családjá­hoz, Tiszakécskére. Április 9-én, pénteken is így tör­tént. Alig érkezett lerázni magáról az út porát, meg­cirógatni 2 és fél esztendős „legényfiát”, mikor felesége titokzatos komolysággal kö­zölte. — Van itt egy kis meg­lepetés ... Legalábbis azt hiszem, az lesz — fűzte hozzá még rejtélyesebben. Anka Imre a feléje nyúj­tott borítékot nézte, így nem vette észre párja sze­mében, szája szögletében a nehezen leplezett, boldog mosolyt. „Biztosan valami csekk, vagy számla” — gondolta, s ugyanazt érez­te, amit mindannyian ha­sonló feltételezéskor. Mi­kor azonban meglátta a kopertán az elegáns nyo- matot, majd a finom levél­papíron levő szöveget elol­vasta, elöntötte a forróság. Értesítették, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa kitüntetésben része­síti. Kérték, hogy az ünne­pélyes alkalomra 14-én Kicserélik a tetőszerkezetet (KS-foto — MTI és Komjáti Ferenc felvételei) idén a tavalyinál jó- vagy légtechnikai berende- 1 nagyobb területen állít- zéseket. ki termékeit. Lengyel- „w.,+ , l:h h szágból, Csehszlovákiából Az elmúlt évekhez ha gyasztáki cikkek, mező- sonloan az idén is kioszt- zdasági és szerszámgépeik jálk a Fővárosi Tanács erepelnek majd a vásá- nagydíját a vásáron sze­fi szatsalszáisi imiszmiezettisszgíeiiss A négy szabadszállási termelőszövetkezet tagsága két évvel ezelőtt elhatá­rozta, hogy közös vállalko­zást alapít. Abból indultak ki, hogy a mintegy 1000 hold kisüzemi szőlőtelepí­tésben levő szórványgyü­mölcsösök termését, a ki­sebb mennyiségben jelent­kező nyári almát és kör­tét szervezettebben értéke­sítik. Alapelvként határoz­ták meg, hogy a háztájiból származó áruk felvásárlá­sát, értékesítését szintén megszervezik. A község ha­tárában ezer tanya van, ahol számottevő a háztáji állatállomány. Erre alapoz­va helyeztek ki 160 ezer naposbaromfit. Értékesítet­tek a háztájiból több mint 700 ezer tojást, 14 ezer hí­zott libát, 3000 házi nyulat. A vállalkozás alapító sző-, vetkezetei húsboltot nyitot­tak. Saját állományukból látják el a mészárszéket friss hússal. Tavaly 7,5 millió forin­tos forgalmat bonyolított le a vállalkozás. A nyereség meghaladta a 200 ezer fo­rintot. Tavaly az alapító szövetkezetek egyenként 150 ezer forinttal járultak hozzá a vállalkozás vagyo­nának gyarapításához. Elkészült a fejlesztési terv. Tovább bővítik te­vékenységüket. Az idén üzembe lép a szeszfőzdéjük, a háztáji takarmányellátás javítása érdekében keverőt építenek. A húskimérőben töltelékárut is árusítanak, majd. A Kecskeméti Kon­zervgyárral együttműködve hatvan személyt foglalkoz­tató telepet létesítenek me­zőgazdasági termékek kon­zervipari feldolgozásának előkészítésére. A szövetkezeti ipar a IKW-n A szomszédos Ausztriá­ból néhány nagyon kor­szerű adatfeldolgozó gép, atomfizikai mérőműszer, Dániából árusító automa­ták, Svédországból Volvo gépkocsik, szállítóeszközök, Svájcból precíziós műsze­rek vonulnak fel. A nagy- közönség érdeklődésére is számottarthatnak a nagy mennyiségiben megjelenő francia kozmetikai cikkek, vagy a dán élelmiszeripari termékeik. A magyar vállalatok, cé­gek meglehetősen nagy számban képviseltetik ma­gukat. A hazai ipar ter­mékeinek széles skáláját mutatja be több mint ezer kiállítónk. Ott lesz — egye­bek közt — a Bányászati Kutató Intézet, nagy sike­rű magyar gyártmánnyal, a nyomás- és hőmérséklet­mérő kamrával, a tele­fongyár vasútbiztosító be­rendezéseivel, a Gamma MűVék nukleáris és geofi­zikai műszereivel. De ugyanilyen gazdagon kép­viselik például a vegyi- és A hagyományokhoz hí­ven, az idén is bőséges termékválasztékkal, sok­fajta újdonsággal jelentke­zik a szövetkezeti ipar a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. A könnyűipar Pető- fi-csamokában szakosítod formában állítja ki termer keit több mint 50 ruházáti szövetkezet, amelyek együtt tesen mintegy 700 féle mo­dellt — cipőket, női- és férfiruhákat, kötöttárut, gyermeköltözékéket, bor- díszműárukat — sorakoz­tatnak fel. Öt szövetkezet részt vesz a Budapest Fő­város Tanácsa idei nagy- díjáért és a vásárdíjért fo­lyó versengésben is. A háziipari és népmű­vészein / szövetkezetek a 19- es számú, saját pavilon­jukban mutatják be szín­pompák választékukat. A szövetség 78 tagszovetkeze­te állít ki, s két év után ismét külön területen lát­hatja a közönség a teljes szőnyegválasztékot. A leg­szebb kézi csomózásé, ha­gyományos és modern min­tázatú perzsa, valamint szö­vött technikával készült torontáli és csongrádi sző­nyegek gazdagítják a kol­lekciót. Nagy bőséggel mutatják be az újabban ismét divatba jött népmű­vészeti díszítésű ruhákat, gyermekviseleteket, ezek­ből a Matyó szövetkezet pavilonjának látogatói azonnal vásárolhatnak is. Tizenöt exportra gyártó bútoripari szövetkezet ne­vezett be az idei BNV-re, válogatottan szép berende- I zéseiket a 8-as számú pa­vilonban helyezik el. Új­donság a Fejlődés Ktsz fémvázas megoldású vari­álható svédfala, az állvá­nyos, üvegezett teleajtós kis egységek különféle el­helyezési lehetőségeivel. Új színfoltot jelentenek a szövetkezeti termékegyüt­tesben a Kozmosz-hang­szerek. A Vl/b. csarnokban állítja ki termékeit a Mű­szer- és Gépipari Szövetke­zetek budapesti szövetségé­nek 20 tagszövetkezete. E pavilon mellett kap helyet a Kiima Ktsz üzemanyag- kútja, a különféle hűtőbe­rendezések „családja”. Sza­badtéten mutatják be a Budapesti Jármű Ktsz és az Egyesült Jármű lakókocsi­jait, a nyergesvontató után kapcsolt légpárnás . szál­lító konténereket. A szövetkezeti ipar kol­lekcióját a Rákóczi Ktsz cukrászipari készítményei „édesítik”, amelyekből a helyszínen vásárolhat is a BNV közönsége. délelőtt 11 órára jelenjék meg a Parlament Munká- csy-termében. Addig még húsvét is köz­beesett. Emlékezetes ma­rad ez a boldog izgalom miatt is. Aztán, a nagy na­pon még egy utolsó előtti izgalom. Törtely Ferenc főépítésvezető és Andrási Ákos építésvezető társasá­gában szállt a vállalat sze­mélygépkocsijába. Űtitár- sainak hasonló meghívó la­pult a zsebében. De ilye­nek az építők. Ünneplőbe öltözötten is szinte a mun­ka közepéből indultak; nagy építkezések irányítói ilyenkor sem tudnak olyan egyszerűen „elszakadni”. Az időt is „kicentizték”. Csak tíz perccel előbb ér­keztek a Parlamenthez. Onnan már a legnagyobb izgalom következett. De ez olyan lebegő könnyűséggel, örömmel teli drukk volt már. Az eddig csak film­ből, képekről ismert kupo­la — belülről —, a cirmos­rajzos erezetű márvány osz­lopok, freskók, ragyogó csillárok, a folyosó, a süp­pedő szőnyeg, a márvány­lépcsők, melyek fölfelé, ma­gasba visznek. Szárnyaló érzések, mintha orgonaszó zengene. Majd a nevezetes festmény alatt, együtt az ünnepélyesen megilletődött építőkkel, segítőikkel, akik a tiszavölgyi árvízkataszt­rófa okozta sebek begyó- gyításában a legjobban ki­tűntek. Szemtől szembe a délceg tartásé, barátságos mosolyé Losonczi Pállal, aki... i..a Munka Érdemrend arany fokozatát '"■adJT~ ’át;' Anka Imrének. O lyan ~vötr“äS' 'á“'náp, mint egy álom, amit ébren él végig az ember. S amit olyan jó volt újraélni este, a tisza- kécskei presszóban, ahová épp a tévé-híradó előtti percekben érkeztek meg. Telítve a két másik szak­társ, Törtely Ferenc főépí­tésvezető és Andrási Ákos építésvezető örömével is, akik a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták. A kedves kis cukrászda kö­zönsége el nem tudta kép­zelni, miért olyan izgatott az új vendég, aki szinte sebbel-lobbal foglalt helyet a tévé-készülék közelében, és lélegzetvisszafojtva vár­ta ... — mikor látja magát a híradóban. Alig félóra múlva pedig a Petőfi 8 órai Krónikájá­ban, odahaza, az asszony­nyal, a gyerekkel együtt hallotta ismét. Abban a tudatban is, hogy ugyanígy látták, hallják a híradást a nevezetes eseményről a szülői háznál, a vállalat ezernyi dolgozójának csa­ládjainál, a brigádtagok­nál, Csontos Imrééknél, Sándor Péteréknél, Gáspár Lajoséknál, akikkel legré­gebben iparkodnak újra és újra méltóvá válni a szo­cialista címre. Abban is benne van mind a hetük hűsége, igyekezete, hogy most ő — hatodszor is szocialista —, aki öt éve brigádvezetőjük, kiérdemel­te a munka érdemrendjé­nek arany fokozatát Az ő brigádjuk volt az első, amely jelentkezett az ár­víz tragikus napjaiban: „Kőművesre lesz-e szük­ség? Szeretnénk segíteni.” Július 27-től november 7-ig dolgoztak Nagyarban. De sokszor — 77 volt a munkanapok száma — kel­tek reggel fél 4-kor, hogy este 6-ig ne legyen megál­lásuk! Milyen érdekes, sőt fur is a is volt már, hogy az itthoni blokkos építkezések megszokása után, újból családi házak falait rakják Csinálták legjobb tudásuk szerint. Megszerették őket. Itt reggelit, amott vacso­rát kaptak, a szíverősítő sem maradt el, de vasár­napokon is családban érez­hették magukat. M ost Nagykőrösön, az építésvezetőségi iroda sarkában idézgetjük a szép és küzdelmes idő­ket, kitüntetésről, s amivel elsősorban kiérdemelték. A széles ablakon át a már kész 4 emeletes „oktatási épületre” látunk. A gazda­gon üvegfalazott termek­ben tízpercüket pihenik a diákok. Lányok, fiúk te­kingetnek kifelé, szemlé­lik az építkezés szüntelen nyüzsgését, közben sütte- tik arcukat a tavaszi nap­fénnyel. A munka érdemrendes kőművest az épülő hatal­mas kollégium első emele­tén kerestük egy munkás­sal. „Imre — Imre — Im­re!” — adták tovább kiál­tásukkal a hívást vakolok, asztalosok, segédmunkások a hosszú-hosszú folyosón. Vártam, hogy megjelenik majd egy koros, akkurátus, erőteljes ember, hiszen ugye az arany fokozat. (Lám, hogy bennünk van: ilyen kitüntetés idősebbek­nek dukál!) S egyszer csak egy vékony arcú, égő feke­te szemű, szénfekete hajú fiatalember bazsalyog rám „keskeny bajusza alól. — Nem is gondoltam, h.QSyA ilyen .fiatal — szóltam el inagam. ö meg — vidám sóhajjal szabadkozott. — Fiatal?... Huszon­nyolc évesen? Rövid életrajz. 1960. áp­rilis 1. óta dolgozik a vál­lalatnál. Itt és ekkor lett ipari tanuló. A katonaidőt leszámítva, mindig a Bács megyeinél épített. Olyano­kat, mint a Csilléri-telepi 240 lakás, a homokbányái 82 és a 36 KISZ-lakás. A központi irodaház emelet- ráépítése, a barneváli szo­ciális épületek. — Talán ez az idő és munka is benne van a Munka Érdemrendben — jegyzi meg csak úgy ma­gának. Később, mikor amo­lyan „különleges” kérdé­sekre kérek választ, mint: emlékszik-e, melyik házat építették meg elsőnek, il­letve utolsónak Nagyaron? — rögtön felel. — Az elsőt az Arany János u 24. alatt, sok gyerekes családnak —, az utolsót a Petőfi utcában. Nevekre nem emlékszem. De beszélünk már róla, hogy egyszer felkereke­dünk, aki motorral tud jön­ni a brigádból, s betoppa­nunk Nagyarba. — Moso­lyog. — Kár, hogy nem csináltuk meg azt a tréfát az utolsó háznál... A főfalon befalaztuk a villanyszerkény helyét, mert nem oda kellett ten­ni. Gondoltuk, hogy egyút­tal vagy két borospalackot is befalazunk. Milyen na­gyot néztek volna a háziak, mikor meglátogatjuk őket, s eláruljuk a csínyt... De letettünk róla. V alóban kár. A vendég- szerető nagyáriák biz­tosan szívesen ittak volna a munka érdemrendes brigádvezető egészségére. S mennyivel más íze lenne annak a befalazott bornak! Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents