Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Tudunk-e olvasni? Választ keresve a kérdésre, az utóbbi időben egyre több tanulmány méri fel az írásos információ özönében tanácstalanná és felületessé váló ember helyzetét. A következtetéseik többnyire vésztjóslóak: Sokan teljesen lemondanak az olvasásról és ebben nemcsak kiforratlan irodalomtanításunk, de a gépi tömegkultúra is ludas. Az eleiktromos tömegközlési eszközök sorvasztják írásos kultúránkat, a könyv monoton betűrengetege nem versenyezhet a sakkal szuggesztívebb filmmel, a rádióval és a televízióval, amelyek házhoz szállítják és intim közelségbe hozzák a világ távol eső dolgait, érzékletessé, kiöny- nyen emészthetővé teszik a klasszikusokat. Régóta közismert, hogy az írásos közlés monopol- helyzetének vége. A XX. század irodalmában elharapódzó formabontásoikkal, zened szerkesztéssel, filmszerű megoldásokkal az írók igyekeznék az írott szó korlátozott lehetőségeit a végsőikig kiaknázná — olykor az érthetetlenség árán is. Az irodaiam saját formanyelvével került szembe. A közlés új, elektromos közegei — elsősorban a tömegcikké vált televízió és a tömegeket szórakoztató film — kétségtelenül megingatták kétezeréves nyomtatott kultúránk értékeit Ka csupán a technikai adottságokat nézzük, a nehézkesebb fogalmi-írásos jelrendszer alul marad a hang- és képrögzítés vívmányával szemben. Az „elektronikus kultúra” népszerű meghirdetője, Marshall Mc Luhan szerint a gépi tömegközlési eszközök gazdagabbá teszik a világgal való kapcsolatunkat, a kép- és hangélményt érzékelő ember végre „egész központi ideg- rendszerét mozgósíthatja”. „A tévé viliódzó fényét figyelő család sok ezer év távlatából lélekben egyesül a tábortűz körül kuporgó vademberekkel” — írja főművében, a Gutenberg galaxisban. Az egyoldalúan formalista Luhan kissé elveti a sulykot. Ez az ősi beszédszituáció tulajdonképpen sohasem valósulhat meg, a televízió és a rádió technikai adottságai fHiiatt is képtelen a sokszoros és közvetlen visszacsatolásra. A meghirdetett „új tapsi állapot”, az elektronikus tömegközlés során visszanyert családias kapcsolatok üres famtázáálás csupán — ha komolyan vesszük. De felfoghatjuk úgy is, hogy Luhan századunk „tévénéző vademberéről” szatírát írt és gondolatai találkoznak Marcuse nézeteivel, aki elég sötéten látja a gépi tömegközlés jövőjét Szerinte a képszerű hírközlés közvetlenségével gátolja a fogalmi gondolkodást. Hiányzik a könyv esetéiben oly fontos visszalapozás, elmélázás lehetősége. A tévé mindent feláldoz a napi szenzációnak, hipnotizálja a nézőt. A gondolat átadja helyét a látványnak, a televíziózás rítussá válhat, közömbössé teheti az embert az ellentmondásokkal szemben. Erre a veszélyre figyelmeztetnek íróink, költőink is, akik az emberi szó jelenéről és jövőjéről vallottak az Űj írás márciusi, áprilisi és májusi számaiban. „Szédítő a gyorsaság, ahogy a gépipar a világvárosokat egymás közelébe hozza. Még szédítőbb, ahogy az embereket egymástól eltávolítja. A tömegkommunikációs es2fközök tömegigényt elégítenek ki, de úgy, hogy kizárják az egyének tömegét” — írta Illyés Gyula. Illés Endre nem az irodalmat, a gyanútlan embert félti a televíziótól. „Hiszed?: a könyvben, mert hiszek abban,' hogy az ember önként soha nem fogja meglopni önmagát.” „A szó igazi hőse akarok lenni — vallja Nagy László. — Ha reménytelen a lehetetlen, elbukásunk is ünnepélyes... hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a lakatok mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. ” Elsorvaszthatja-e írásos kultúránkat a tudományostechnikai forradalom? Nem valószínű. A modem vers és a művészi próza a kifejezhetetlent ostromolva, sorról sorra birkózva saját anyagával izmosodik, lehetőségeit próbálgatja. í , És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az „elektronikus kultúra” hírnökei a tömegkommunikáció Nyugaton meghonosodott formáit elemzik, amelyek nem alkalmazhatók mechanikusan a mi társadalmi viszonyainkra. De fel kell figyelnünk a hasonlóságokra is, hiszen a magyar szakemberek sokat merítettek a nyugati televíziózás évtizedes tapasztalataiból. Nem mindegy, hogy tömegkommunikációs eszközeinek szellemileg aktív, önállóan gondolkodó embereket nevelnek, Vagy elszegényítik életünket. Meg kell ismernünk a gépi tömegközlés formanyelvéből, technikai adottságaiból eredő sajátosságokat, hogy az írott szó hatalmával együtt, okosan éljünk velük. Fejezzük be Juhász Ferenc szép és igaz szavaival; „A nyelv szavai és nyelvünk szavai élővé teszik, akarják az egyébként eleven természetet és benne megteremtik az embert ma V. Mert az ember nagyon- nagyon hosszú fejlődé? út ián megteremtette a nyelvet, megszülte a szavakat, ha a-:6n a nyelv határozza meg az embert, a sz e v szavai vigyék tovább az embert a világegyetem végteleneiben. ... Ezért több a Szó a CLépaéLjj,- -«r jgaád Józsej, A szőlő csak nyolc sor. de mert három paszta, lenyúlik a kertek- aljai dűlőútig. Már senki nem tudja pontosan, hány éves. — Csak én benne élek, amióta asszony vagyok — mondja a nagymama — s amikor idejöttem, ez már öreg szőlő volt. Mégis szép nagyon, kivált ilyenkor szüret után. A bor, amit termett, elfér két kis hordócskában; tán már ki is forrt, mert meleg volt az ősz. A prést két hete elrafctuk, s csak a ház mögötti konyhakert végében lassan eknálló törköly rozsdaszín tömbje emlékeztet szüretre Szüret? Na hiszen! Reggel nyolckor álltunk be a sorok közé hatan, s délre már le volt szedve. Az idén nem is találtunk olyan fürtöt, amit érdemes lett volna kitenni a mesgyére, mert csak magunkat csúfoltuk volna vele. — Kár a gálicért, amit az ember beleöl — mondja bosszúsan a sógor —, de a nagymama leinti; — mert már rég nincs lelketek hozzá! Igaza van, nem vitatom. De kinek volna ideje és türelme közülünk ide jönni nyitni, kapálni, kötözni? Csak ő — a nagymama — tesz-vesz benne, s a sógor kétszer-háromszor megpermetezi. lM’ost november vége van, maradék napsugár bú- jócskázik a diófa lecsupált ágai között, s köny- nyű szél rezegteti a tőkén maradt rézszínű leveleket. — Jövőre még ennyi sem lesz — dünnyögöm magamban, számbavéve a homok új halottait. Mert az elpusztult tőke körül megtöpped a föld, s a feketére égett csonk erőtlenül hanyatlik a homokra; a kisgyerek is játszva ránthatja ki belőle. Azért csak végigsimogatok mindent a szememmel, amíg visszaérek a házig. A kulcs benne van a kamrazárban, meg sem kell fordítani, hangra nyílik, szinte magától. Belépek s ott is a pusztulás jeleit látom. Pedig milyen jó kis kamra volt ez, amikor én ide kerültem. Nagyapa MÁV-bog- nár volt, s a munkahelyén kapta a kimustrált vagon- pallókat, amelyekből építette. Egyik sarkába beállította a gyalupadot, a másikha meg szerszámszekrényt ügyeskedett össze a vésőknek, gyalúknak, reszelők- nek. Körbe hatalmas kampósszegeket ütött, rájuk akasztani a fűrészeket, hordóráfokat, s a harmadik Történelmi miniatűr sarokba válogatott szSS dongafák voltak lerakva szépen, forsiftosan. Most mindent por lep, rozsda esz, s méteres pókhálók lógnak a mennyezetről. — Meg kellene nézni a bort! L ehajtok, két ujjamat beakaszttom a vaskarikába, s megemelem a pinceajtót. Hét lépcső vezet a hideg betonozott üregbe. A pici ablakrés alatti sarokban — mint mindig — homokba rakva a zöldség; ez kitart újig. A másik oldalon van a bor. Betontalpakra két ászok van fektetve hosszában; ezeken állnak a hordók. Megnézem — gáz már rég nincs — odahajtom fejemet egyiknek az oldalához. — Na, ez már nem susog! A dugó azért még nincs beleütve, csak úgy keresztbe van állítva a lyukon. Odább teszem, s megfogom a kék műanyagcsövet. Tudom, hogy bajos lesz — ezt sosem fogom megtanulni — de azért nagy ügy- gyel-bajjal sikerül kicsalnom egy kancsóra valót. Rendet teszek magam után, aztán a kancsóval fölmegyek a napra. Lesüt az az edény fenekéig s látom már, hogy tiszta a bor. Kis hab van a tetején, azt elfújom, s kezdem kóstolgatni. Savanyú, mint a múlt évben, s mindig, mióta ismerem, de tudja isten? — a harmadik pohárnál már elkezd édesedni_ és még soha nem kaptam fejfájást tőle. Viszem a házba, ahol nagymama vár az ajtóban: — Mi van? Csak nem bort húztál? — De! Ezzel a kis kancsóval. — És milyen? Még én sem kóstoltam. — Mint mindig; kevés és savanyú. — Nem baj! Az ünnepekre elég lesz. — Elég hát! Még egy kishordóval húsvétra is marad. ■ff eteszem a kancsót, s nézek magam elé. Mérhetétlenül sajnálok valamit, amit szeretek, de nem tudóik megmenteni. Három év, öt év? — aztán végképp elmúlik az öreg szőlő; nem is sejtem, mi lesz belőle? Csemegeüzletekből veszem majd a tükörfényű borokat, mindig csak egy-két üveggel, s ha jobbak lesznek is ennél, nem tudom majd ennyire szeretni őket. Elmúlik tőlem a birtoklás édessége, elmaradnak a meghitt mozzanatok, s az évente ismétlődő derűs bizonyosság: — Jó lett a bor! Demény Ottó: Öreg szőlő Akire? 7 nagy i I ke ' ; AZ EGYKOR katonailag erős és rettegett, belpolitikáikig rendezett Magyarország a gyenge kezű királyok alatt fokozatosan süllyedt. A XIII. század elején a trónkövetelők egymás elleni küzdelme részekre szakította a nemességet, s a testvérharcok komoly pusztítást jelentettek az ország népének. ■ A nagybirtokosok egyre erősebbek lettek, egyre függetlenebbé váltak a királytóL A királyi hatalom alapját képező vármegyerendszerből mind nagyobb és nagyobb birtoktesteket hasították ki, vettek magántulajdonba. Az ellenkirályok és trónkövetelők egyaránt birtok- adományokkal próbálták megnyerni maguknak a feudális urakat II. Endre (1205—1235) sem tehetett mást, az ország főtisztviselőit, saját párthíveit hasonló módon igyekezett magához láncolni. Különösen felesége, a meráni Gertrud rokonainak és kíséretének tett nagyobb birtokadományokat A királyné testvérét, aki a hitszónoklatban még gyengén sem volt jártas, és alig volt 25 esztendős, kalocsai érseleké nevezte ki. A királyné és testvéreinek kíséretében a kóbor lovagok, szájhősök, ámítók, szerencsevadászok egész raja lepte él a nekik martalékul jutott országot. Még a messzi Elzász évlapjain is feljegyezték, hogy Magyarország királynéja a németek iránt nagyon bőkezű, adakozó és mindenben kedvükben jár. A KIRÁLYI vagyon pocsékolása, a méltóságviselők mértéktelen kapzsisága, a jövedelmező tisztségék egy kézbe kapaóntása több volt az ország javainak pusztításánál, a magyar urak és vitézek mellőzésénél. Ellentét támadt azok között, akik a király személyének tettek udvari szolgálatot és azok között, akik a nemzet ügyét tartották szentnek. Magyar király alatt ez még nem történt meg. A nép nyomora és elégedetlensége, az urak sértett büszkesége és érdeke egy közös érzésben találkozott: a gyűlöletben az idegenek és pártfogójuk a királyné ellen. Titkon összeesküvést szőttek, s mozgalmuknak Bánk nádort is sikerült megnyerniük, kit — később legalább úgy beszélték — hitvesi becsületében is sérelem ért a királyné egyik testvére részéről. A PILISI erdőségben Lipőt osztrák herceg tiszteletére rendezett vadászaton szórakozó udvart (a király Holicsban harcolt) az összeesküvők hirtelen támadással körülfogták, s a kezükbe akadt idegeneket kímélet nélkül halomra ölték. Péter ispán és Bánk neje a királyné sátrába törtek, könyörgésre nyújtott karjait levágták és teljesen összakaszabolták. Endre sietve hazatért és tüstént törvényt látott. Péter ispánt karóba húzatta, több lázadót elfogtak és kivégeztek. Bánk nádor büntetlenül menekült, jeléül annak, hogy a neje gyalázatára vonatkozó mende-monda nem volt alap nélküli. Az a tény, hogy először Ausztriában jegyzik fel a krónikák egy félévszázaddal a tett után, azt bizonyítja, hogy Magyarországon sűrűn folyt erről az esetről szóbeszéd évtizedeken át. A KIRÁLYNÉGYILKOS Gurwey fia Péter Bács megyei birtokait elkobozták és azokat a király ciszter. citáknak adományozta, akik apátságot alapítottak e helyen, melyet hajdani tulajdonosáról ezentúl Péter- váradmafc neveztek. Kőhegyi Mihály Jékely Zoltán: Bátortalan tavaszodás Száguld a koldus-szagű szél, szirmok esőjét záporozza. Emlékeim felé, elálmodozva, egy mag-vitorlás ringva átrakói. utána megremegve bámul a kis pipehúr, érzelmes pici kék szem — és búcsút int a rom-kőkerítésen a primula, S csak száll a mag, mint égi készülék, mely ismeretlen csillagokba indul de nem jut a felhők határain túl: körülveszi, s lehúzza majd a jég. Felhő-rucák lubickolnak az égen, mely kékebb, mint a legszebb hegyi tő; támlátlan, rokkant padra dőlve nézem, s-.omjú szememnek tündér itató! Körülöttem szegett fővel botorOrbán Istvánt, a matkói származású népművészt is meghívták a Duna menti folklórfesztiválra. A fafaragók kiállításán néhány régebbi alkotása melleit az idei tavasz „termését” is bemutatja. „Öregek” — ezi a címet adhatnánk alkalmi összeállításunknak. Reméljük, hogy munkásságával nagyoböszabású gyűjiemé- pjes kiáHításon a megyeszékhely lakossága is mihamarabb megismerkedik. kál kollárom zord, magábahullt öreg: bottal piszkál avart, vagy új rügyet, s a sírás, mint a szálka, áll a (orkán. ' ....""
