Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
1. oldal 1971. május 29, szómba* A „tété“ egyévi mérlege A szakszervezetek két évtizede irányítják a társadalombiztosítást. Ennek letéteményesei üzemeknél, vállalatoknál a társadalom- biztosítási tanácsok, illetve ezek különböző albizottságai. Miként a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat T. T-je múlt évi működéséről szóló beszámoló is j zatos munkáért, a dolgo- tanúsítja, a társadalombiz- I zókról való sokoldalú gon- tosítás és egészségügy ki- I doskodásért. Bizottságon' adásaira fordított összeg jelentős tényezője az élet- színvonal emelésének. Ennél a vállalatnál például 1970-ben havi 334 forint jutott egy-egy emberre ezekből a kiadásokból. Majdnem 13 millió szolgáltatásra Érdemes néhány átfogó és részadatot megismerni, hogy képet kapjunk arról, mekkora társadalombiztosítási kiadások merülnek fel a megye legnagyobb építőipari vállalatánál. A múlt évben például a vállalat útján nyújtott (táppénz, terhességi, gyermekágyi segély, anyasági segély és csecsemőkelengye, betegek útiköltségének megtérítése, temetési segély, gyermekgondozási segély, családi pótlék) és egyéb szolgáltatások (gyógyszer, kórház, orvos, rendelés stb.) együttes ösz- szege 12 759 866 forintot tett ki. Amellett, hogy ez a pénzmennyiség 5,2 százalékkal több volt az előző évinél, azon belül ilyen szép „ugrásokkal” találkozunk: a terhességi, gyermekágyi segély az 1969-es 166 936 Ft-ról tavaly 240 753 Ft-ra emelkedett (144,2 százalék), a gyermekgondozási segély pedig 209 330 Ft-ról 338 833 forintra (161,9 százalék). De hogy egyéb kiadások nagyságrendjéről is legyen fogalmunk: táppénzként több mint 3 és fél milliót fizettek ki, amelynél megjegyzendő, hogy korábbi évek helyzetével összehasonlítva lényeges javulás mutatkozik. Családi pótlékra közel 3 millió 300 ezer forint volt a kiadás: valamivel kevesebb, mint 1969-ben. E kiadásokat 9 888 614 forint biztosítási járulék fedezte, amiből kiszámíthatjuk, hogy a 12 908 514 forint összes kiadás teljesítéséhez aa államnak is kellett adnia pénztárcájából 3 019 900 forintot Albizottságok ként, tehát az egészségügy: Herczeg Lajosné, T. T.-tit- kár: Nagy Ferencné, nyugdíj: Jóvári Lászlóné, Szabó Rózsa, Beregszászi Lászlóné és Paál Elemérné; segélyezés : Szendrővári Jó- zsefné, Szemerédi Lászlóné, Gémes Mária, Patyi Pálné; üdülés: Szabó Györgyné, Nagy Imréné; beteglátogatás: Prims Ferencné, Nagy Ferencné. Közülük néhányan több albizottságban is tevékenykednek. Az igen vázlatos képből is kiderül tehát, hogy a munkahelyeken sokat emlegetett „tété”, a társadalombiztosítási tanács — albizottságain, felelősség- érzettől áthatott aktíváin keresztül — a dolgozók érdekvédelmének sokirányú feladatát látja el. Figyelemmel kísér, vizsgál, ellenőriz, mérlegel, véleményeket gyűjt, javaslatok alapján és legjobb lelkiismerete szerint dönt. Érezve a felelősségnek azt az oldalát is, hogy milliós ösz- szegek hovafordításában is szerepe van. Sosem magáért; mindig a dolgozók, a szaktársak érdekeinek szolgálatában. Tóth István Magad uram.., Szóljunk röviden a társadalombiztosítási tanács albizottságainak munkájáról. Az egészségügyi albizottság — együttműködve a munkavédelmi' és munkásellátási bizottsággal — 1970-ben több esetben tartott ellenőrzést a munkás- szállásokon, a munkahelyi öltözőkben, mosdókban. Felülvizsgálta az őszi-tavaszi nagytakarítások elvégzését, a napirendet, tisztaságot. Ellenőrizte az ételadagnormák betartását és a tisztaságot a Dunaújvárosi Üzemélelmezési Vállalat központi konyháján, a kiskunfélegyházi, bajai vállalati konyhákon, valamint a munkahelyi étkezőkben. Figyelemmel kísérte • a munkavédelmi, egészségügyi-szociális előírások megvalósítását. Jelzései alapján intézkedett a vállalatvezetőség a hiányosságok kiküszöbölésére. A nyugdíjelőkészítő albizottság több mint hetven nyugdíjaztatást készített elő. Év végén ünnepélyesen búcsúztatták a nyugdíjba vonulókat, akik» a megvendégelés mellett 300 —600 forint jutalmat kaptak. Több segítséget vár azonban ez az albizottság a műhelybizottságoktól, a vidéken levő nyugdíjba készülő szaktársak ügyének gyorsabb intézéséhez. A szociális segélykeretet a műhelybizottságok között felosztotta a szakszervezeti bizottság, így azok önállóan döntik el. kinek mekkora segélyösszeget javasolnak. Javaslatukat minden hónap 8. és 25. napján küldik be a központi segélyezési albizottsághoz, amely intézkedik a segélyek kifizetése felől. Különös gonddal bírálják el az egyedülálló anyák és sok- gyermekes dolgozók segélykérelmét. Az üdülési albizottság a rendelkezésre álló SZOT- beutalókat, valamint a vállalat fonyódi családi üdülőjébe szóló beutalókat ugyancsak a műhelybizottságok bevonásával osztja szét, amelyek a leadott kerettel szabadon rendelkeznek. Érvényesítik azt az elvet, hogy az üdülés a jó munka jutalma. Sok reklamáció érkezik a bizottsághoz amiatt, mert nem tudja kielégíteni a gyógyfürdőigényt. Pedig az építőiparban sok a reumás beteg, viszont a szakszervezeti bizottság csak mini- Imális mennyiségű gyógy- beutalót kap. De egészében kedvezőbb a kép, mint az előző esztendőben, amikor 212 felnőtt és 74 gyermek részesült üdültetésben. 1970-ben összesen háromszáznegyvenkilencen üdültek, s a fonyódi üdülőben 76 család töltötte nyári szabadságának jó részét. A beteglátogatási albizottság tagjai 97 beteget kerestek fel a múlt évben, szerény kis ajándékcsomaggal tetézve a figyelmességet. Igaz, három esetben táppénzletiltással is kellett élni, de sokkal több volt az olyan javaslat, amelyben segélyért fordultak az illetékes albizottsághoz a beteg dolgozó anyagi helyzetének javítására. Az üzemi kifizetőhelyet ellemőrző albizottság két alkalommal ellenőrizte az ügyintézők munkáját, a családi pótlék, valamint a dolgozók leveleinek gondozását, kéréseik intézését. Magad uram, ha nincs építőkapacitás. Így fordították ki a közmondást a Magyar Pamutnyomó Vállalat kiskunhalasi gyáregységében, ugyanis saját brigádjuk építi fel a tanműhelyt. Az épület szeptember elsejére készül el és harminc lány tanulja majd benne a szövőgép kezelését. Ök lesznek az első dolgozói a most épülő 800 gépes szövődének, amelyben 1972-ben indul meg a termelés. Itt folyik majd a szakma utánpótlásának képzése is. Az iáén már húsz, általános iskolát végzett lányt vesznek fel szakmunkástanulónak. Képünk a vasbetonoszlop szerelését mutatja, háttérben pedig a falat szintezik. (Pásztor Zoltán felvétele) Zöldségtermesztési gondjaink (!!•) Fajta, gép, vegyszer Aktivisták Amikor a T. T. albizottságainak jó munkáját elismerve említjük meg a férfi aktívák nevét, mint Eck Jenő, Horváth István, Nagy Ferenc, Dobos Mihály, Vass Imre, Kohl János, Kara József, Józsa Lajos, Vad Imre, Szabó József és Kovács Lajos szaktársakét —, le kell szögeznünk azt is, hogy az albizottságok zömében a szak- társnőké a pálma az áldoA MEGOLDÁS: meg kell teremtenünk . a nagyüzemi, zöldségtermesztési kultúrát. Ennek legfontosabb tényezője a gépesítés. Géppel művelni és betakarítani azonban csak az erre a célra nemesített fajtákat lehet. Olyanokat, amelyek a termést egyszerre hozzák, a szemek egyöntetűek, a száron egymagasságban helyezkednek el. Ilyen fajták vannak, de a hosszú nemesítésben kifinomodtak. Nem tudják legyőzni a gyomokat, érzékenyek a különböző betegségekre. Védelmük csak vegyszerekkel lehetséges. A kiút tehát a fajtacsere, a gépesítés, a vegyszerezés szétválaszthatatlan hármasa. Számottevő területen összesen 35 zöldségfélét termelünk. Ezek változatait több, mint 800 rendelkezésre álló fajtából válogathatjuk ki. A hatalmas tömegből azonban csupán hatvanöt az itthon előállított, államilag elismert fajta. Rajtuk kívül vannak a külföldről behozott fajták, az előzetesen elismertek és a fajtajelöltek. A választék a mai — tehát lényegében kisüzemi — igényeket kielégíti. A korszerű, nagyüzemi igényeknek azonban közülük csak néhány felel meg. A leggyakoribb eset, hogy ha behozunk egy gépet, akkor ahhoz a növényfajtát is importálni kell. Lássuk ezek után a gépesítést. LEGTÖBB reménnyel a vöröshagyma-termesztés gépesítése kecsegtet. Ügy tűnik, hogy ebben az ötéves tervben ugyanolyan fokot érhetünk el a hagymatermesztés gépesítésében, mint amilyet elértünk az előzőben a zöldborsónál. , A meglehetősen bonyolult folyamat mechanizálásához minden egyes gép rendelkezésre áll. Létrejött a zöldbab termesztés mechanizálásának gépsora is. A szedőgép levelestől lefésüli a termést, azután válogatja és egy másik gép darabolja. A probléma az, hogy a gép igényeinek megfelelő fajta rendkívül kényes, már a vetőmag termelése is sokféle problémát okoz. A paradicsom gépesítését az amerikaiak oldották meg. Gépük egy menetben szedi le a paradicsomot és a folyamat végterméke paradicsomlé, amelyet a konzervgyár vesz át. Jól működik, néhány állami gazdaság már nálunk is használja, de rendkívül drága. A teljes gépesítés holdanként 20—25 ezer forintba is belekerül. Ezért szerkesztettek egy magyar gépsort, amely két menetben dolgozik. Közben kézzel is válogatnak, aminek viszont az az előnye, hogy a .kiszemezett” paradicsomot piacra lehet vinni. A gyakorlat dönti majd el, hogy a tömeges gépesítésnél melyik megoldást alkalmazzák. ELVILEG megoldott az uborkaszedés gépesítése is. Egy amerikai szerkezet felszívja az indát és a lelógó uborkát levágja. A már létező magyar gép az indát vágja le,, azt végighúzza egy szerkezeten és a kukoricatörő gépekhez hasonló elv alapján letépdesi róla az uborkákat. Mindkét szerkezethez olyan fajta kell azonban, amelynek indája rövid, az uborkák egymáshoz közel teremnek és nagyjából egyszerre fejlőddarabig kézzel kell szedni. Legfontosabb zöldségféléink közül nem beszéltünk még a gyökérről és a paprikáról. A gyökér nagy- üzemileg jól termelhető növény, egyszerre érik, sorban helyezkedik el, a lombozat nagyjából egymagasságban fakad. Gépi szedése tehát kialakítható. A zöldpaprika szedését talán a paradicsomszedő-gépeken. variálható adapterrel oldjuk majd meg, de ez sem közeli dolog. A KÜLFÖLDRŐL hozott fajtákhoz ugyanabban az országban rendszerint megvannak a szükséges védő- és gyomirtó vegyszerek is. Ezeket szívesen megvásároljuk, a gond csupán az, hogy nálunk olyan kártevők, olyan gyomok is vannak, amelyek a külföldi országban ismeretlenek, tehát, amelyek ellen a vegyszer nem véd. Bőségesen marad tehát feladat a magyar vegyiparnak. F. B. (Folytatjuk) Válaszol az illetékes Lassú a bank? Ezzel a címmel glossza jelent meg lapunk május 8-i számában, amely kérdőjellel illette a Magyar Nemzeti Bank intézkedési tempóját. Az elmarasztalás — ahogy Szendrey Sándor megyei igazgató az írást minősíti — a Mélykúti Vegyes Ktsz hitelkérelmének kezelésére vonatkozott. Szendrey Sándor levélben válaszolt a cikkre: Az 1970. augusztus 5-én beadott első ajánlatra, bizonyos adatkiegészítések után október 5-én elutasító választ adtunk, ajánlva a közös társulás lehetőségét, mivel a szerződés a PTK nagyon sok követelményének nem felelt meg. Az 1970. november 27-én beadott második kérelmet december 9-én visszaadtuk, mert nem kaptunk meg igen fontos és már korábban is reklamált információkat. Miután 1971. január 20-án megérkeztek az adatok, már február 6-án a bank központjába küldtük a kérelmet, hogy részt vehessen a hitelversenyeztetésben ... Nem valószínű, hogy ai népgazdaság pénzügyi erőforrásait bárki is szelekció nélkül kívánná meg odaítélni. Ehhez pedig idő kell.’ A hosszabb időigénybevétel egyébként sem ártott az ügynek, mert a szelekciós követelményektől függetlenül megjelent a 111. 27-1 PM. rendelet, amely a társulásokra vonatkozik.1 Ettől az időtől pedig 30 nap sem telt el, és a ktsz megkapta a bank hitelfőosztályának kedvező döntését... Igaza van az újságíró^ nak, hogy a jövedelmezőbb termelésért folyó versenyben a banknak is partnernek kell lenni, de nem minden áron. és legkevésbé a népgazdasági összér- dekek szem elől tévesztő-; séveL A végső döntés megszületését — véleményünk szerint — annak ellenére méltóságteljesen hosszú folyamat előzte meg, hogy a kisipari termelőszövetkezet két ízben nem szolgált kielégítő adatokkal. A mélykútiaknak szinte a létszükségletet jelentette a kért 2,5 millió forintos hitel, hiszen ettől függött a vállalkozás sikere, s annak a másik 5 millió forintnak a felhasználása, ami a bankhitel kiutalásával vált csak lehetővé. Egyébként mindig készséggel nyugtázzuk, ha a bank a címben feltett kérdés ellenkezőjét bizonyítja. Halász Ferenc Világkiállítási látni valók A vadászati világkiállítás trófeabemutatója a korábban már ismertetett főpavilon mellett a legjelentősebb. Az emeletes pavilon földszintjén lesz a magyar trófeabemutató, a körülbelül 600 négyzetméteres emeleti galérián pedig a külföldi egyéni kiállítók anyaga kap helyet. A pavilon belsejében egy 15 méter átmérőjű és 7 méter .magas kör alaprajzú és aranyozott ölnek. Az uborkatermesztés I dalfalú térben 22 aranyérgépesítésének megoldása | mes szarvasagancs nyer el- azonhan nem olv közeli! helyezést, kérdés, mint a b"','''m00, í A kör alakú tér külső ol- zöldbabé. vngv a’m»- a m- dalán elfalazott fülkékben radicsomé. Ezt még egy !a r»:arvasagancsokon kívül még mintegy 160 őzagani csőt, 20 darab mufloncsi- gá.t, és körülbelül 40 dám- lapátot reprezentál a magyar vadgazdálkodás. Külön és hangsúlyozottan kap helyet a gemenci vadgazdálkodási terület. Egyébként a tájegységekre különösen jellemző 50 trófea is itt nyer elhelyezést. Vadászatot, vadat, trófeát ábrázoló régi metszeteket, régi fegyvereket, címerekkel együtt találhatunk itt, majd a másik oldalon 100 Vaddisznóagyar és kikészített vaddisznófej e vadfaj gazdagságát tárja a látogatók elé. K. t
