Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-29 / 125. szám

A meleg fürdők örömei és ártalmai r Az elmúlt évtizedek alatt gombamódra meg- szaparodtak hazánkban a gyógyfürdők. Néhány esz­tendővel ezelőtt még csak bővizű kút, vagy apró ta­vacska csillogott, esetleg sekély patak csörgedezett valahol, ami nem fagyott 1 be soha. Aztán jött a forrásfoglalás és kisebb nagyobb lehetőséggel megkezdődött az építke­zés. A medencék kinyúj­tózkodtak, megszülettek a fürdők és megindult felé­jük a pihenő emberek ka­ravánja. Divattá, vagy szükség­letté vált a fürdőzés? Divattá akkor, amikor a fürdőző csak ment és még azt sem tudta, hogy t háromféle gyógyfürdő i van: a mozgásszervi betegsé­geket enyhítő termál, a női betegségeket gyógyító szénsavas, rádiumos, vagy egyéb tartalmú és az emésztőszervi panaszokat rendbehozó, ahol a gyógy­víz főleg ivókúra formá­jában használatos. És szükségletté, amikor a szakorvosi rendelőintézet javaslatára megy a gyó­gyulásra szoruló beteg a környezetével, a klímájá­val is gyógyító gyógyfür­dőhelyre. A beutalt kúráző rend­szerint megkapja a szük­séges orvosi tájékoztatást. Kúra előtt még a fürdő­orvos is megvizsgálja és pontos előírás szerint használja a gyógyvizet. A napszúrásról Ebben a korai forró nyár­ban előfordul, hogy sokan saját meggondolatlanságuk áldozatává válnak. Minden bevezető előkészület, fokoza­tos hozzászokás nélkül kite­szik magukat a napsugarak közvetlen hatásának. Nem is csoda ez a kukoricakapálás, aratás és strandszezon Ide­jében. Meg kell jegyezni, hogy a napszúrást nem a meleghatás váltja ki, mert azt hőgutának nevezik, el­lenben a napszúrásnál a meg­betegedést előidéző ok a fe­detlen fejet érő közvetlen napsugárzás. Ha valaki kalap nélkül huzamosabb Ideig a tűző napon tartózkodik, bi­zonyos Idő után fejfájásra, szédülésre, fülzúgásra fog panaszkodni. Súlyosabb ese­tekben nyugtalan mozgás, esetleg félig önkívületi álla­pot következik be. A beteg vérkeringésének egyensúlya felborul, érverése meggyor­sul és alig tapintható. Meg­különböztetésül a közönséges ájulástól, a beteg nem lesz jobban a fektetéstől. A baj megelőzésének ér­dekében idejében készül­jünk: kényelmes, szellős öl­tözékünk mellett szalmakala­pot is vigyünk magunkkal, jobb híján megteszi bármi­lyen fejfedő, de lehetőleg vi­lágos színű, hogy részben visszaverje a nap sugarait. Kisgyermekekre és beteg vérkermgtsű, idősebb embe­rekre sokkal károsabb a nap­szúrás és esetleg súlyos kö­vetkezménye is lehet — rit­kábban halálos kimenetelű. A legsürgősebb teendő a beteget szellős, hűvös hely­re vinni, s egyáltalán nem szabad idegenkedni ettől egy esetleges megfázás veszé'ye miatt. Tanácsos az áldozatot levetkőztetni, nedves kendő­be csavarni, s fektetni. Ha önkívületi állapotba kerül, ok­vetlenül hívjunk orvost, aki megfelelő gyógyszerrel meg­óvja a beteg szervezetit a kiszáradástól, ha ped'g 10a- zésbénulás veszélye áll fen-, oxigént fog adni. M s ’ miatt hadd mondtuk az e - szer hangoztatott szó'ázt : könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. Nem is a beutaltakkal van baj, hanem az egyé­ni fürdőzőkkel, akik or­vosi tanács nélkül veszik igénybe a gyógyfürdők meleg vizét, ott, ahol ép­pen érik és addig, amíg kedvűk tartja. Aztán vagy áldják, vagy átkozzák a meleg vizet A meleg fürdőnek ko­moly haszna lehet, de — sajnos — ártalmai is van­nak. Lássuk csak, ml Is gyó­gyít a gyógyfürdő meleg vizében? A legtöbb mozgásszervi ártalom miatt fürdőző beteg az egyenletes me­leget értékeli legjob­ban. A vízben oldott anyagok egy része izgatja a bőrt, fokozza a gyógyhatású bejut a bőr felszínes ré­tegeibe, kimossa, átöblíti a pórusokat, eltávolítja a baktériumokat javítja a szervezet általános álla­potát és fokozza ellenál­lóképességét. A vízben el­nyelt gázok felszívódnak a bőrön át, belélegezve pedig a légutakon keresz­tül is gyógyítanak. Végül — mint minden más für­dővíz is — a gyógyvíz sú­lya és felhajtó ereje va­lósággal masszírozza a testet, üdíti, frissíti az egész szervezetet. A magyar gyógyvizek, áldásos hatását gyógyult és javult mozgásszervi be­tegek százezrei dicsérik. És joggal! Mert még a panaszmentes embernek is jól esik a fürdőzés a kellemes meleg gyógyvíz­ben. Főleg, ha nem ma­rad benne olyan hosszú ideig, ami már bágyaszt- ja, már ártalmas lehet. Mert a gyógyvizek ár­tani is tudnak. Ezt kell jól megérteniök azokr.ak, akik orvosi vizsgálat vagy javaslat nélkül keresik fel termálfürdőinket Az első tudnivaló az, hogy nem szabad a für­dést túlzásba vinni. Gyakori eset, hogy vala­ki reggel beül a meleg medencébe és annyira el­bágyad, hogy néhány óra múlva a fürdőtársak tá­mogatják ki belőle. Sőt, olyan is akad, aki eszmé­letét veszti és a fürdő­mesterek mentik Iá, hogy bele ne fulladjon. Nem minden ember hasznáibatja a meleg gyógyvizet. Még min­den reumás sem. Nem füröahet a beteg, ha testrésze, ízülete, gyulladt, dagadt, vörös, forró, vagy ha hőemelkedése van. Nem füiödhet a szívbeteg sem, mert a meleg viz megterht L a szívet és ál­lapota rosszabbodhat. An­nak sem ajánlatos a für­dés, akinek a vérnyomá­sa magas, aki nagyon gyenge, vagy nehezen mozgó öreg. A tüdőgümő- kóros, a vesegyulladásos, a súlyosan vérszegény és a bőrbetegségben szenve­dő betegnek a termálfür­dő használata tilos. A terhes asszony se füröd- jék meleg gyógyvízben és az sem, aki valami he­veny, lázas betegségben szenved. Lám, amilyen sok a ja­vaslat, olyan sok a tila­lom, amilyen sok a jó, olyan sok a rossz. Ha ugyan nem több! A nyári gyógyfürdő- zések megkezdése előtt arra figyelmeztetünk mindenkit, hogy fürdő­ző szándékát beszélje meg kezelőorvosával és csak akkor és csak azt a gyógyfürdőt vegye igénybe, amit az orvosa is javasol. Ha pedig ezt elmulasztaná, a fürdés előtt legalább egy eset­ben keresse fel a fürdő orvosát, aki termálvizes hatását ismeri, aki meg­mondja, hogy melyik me­dencét hogyan, mennyi ideig használhatja, hogy csak örömet és ne ártal­mat találjon benne. Dr. B. L. Gyermeknevelés Amíg a játékból munka lesz AZ ELSŐ osztályba ke­rülő gyermekek rendér­zékének fejlettségi foka igen különböző. Általá­ban azok a rendesebbek, akik óvodások voltak. Több probléma akad a szülői házból iskolába kerülő hatévesekkel. Az iskolában pedig na­gyon nagy szükség lenne mind az önállóságra, mind a rendességre, sőt a gyorsaságra is, mert egy-egy önállótlan, lassú gyermek nagyon megza­varhatja a lendületesen haladó közös munkát. A rendetlenek késleltetik a többit, mert hol ez, hol az nem kerül elő időre a kuszán táskába dobált holmik közül. Sok-sok tanítványomnál állapítottam meg, hogy az önállótlanság — ami rendszerint együtt jár rendetlenséggel és lassú­sággal — legtöbbször a túlikényeztetett, kiszolgált gyermekek „betegsége”. Egyszerűbb a gyermek után gyorsan elralcni a szétdobált holmiját, játé­kait, mint türelemmel megtanítgatni arra, ho­gyan tartson maga körül rendet. BÁRMILYEN különö­sen hangzik is, a szülők­nek a gyermeket már kétéves kortól fokozato­san kell munkára, önál­lóságra, rendre, köteles­ségteljesítésre nevelni. Az első apró kis felada­tot világosan, érthetően határozzuk meg a két­éves gyermeknek. Egy­szerre egy feladattal bíz­zuk meg, de annak a rendes, pontos végrehaj­tását következetesen el­lenőrizzük. Jó eredmény esetén ne fukarkodjunk a dicsérettel! Fontos, hogy sikerélményei legyenek már az első „munka”- próbálkozásoknél. Mi lehet a kezdőfela­dat ilyen gyermeknél? JÁTÉK UTÁN egy bi­zonyos babát (autót, lo­vat) neki kell egy meg­határozott helyre letenni. Ez az apró feladat bő­vülhet 2—3 naponként újabbakkal pl. több já­ték elhelyezése. Később felelősség egy teljes já­tékpolc rendjéért, majd a napi törülgetés és a he­ti nagytakarítás elvégzése a játéksarokban. A címszavakban vázolt folyamat 4 év alatt zajlik le, s ha jól vezettük, sok türelemmel, dicsértük a gyermeket, akkor iskolás korra kinő a játékból a munka. Rendhez szo­kott, a játékpolcához ha­sonló rend lesz a tanuló- sarokban, á tanszerek kö­zött, a táskájában. A játékpolc rendjén kí­vül a másik fontos terü­lete a munkára, önálló­ságra, rendre nevelésnek, az öltözködéssel, a leve­tett holmik rendberaká­sával kapcsolatos. Az első feladatot itt Is kb. kétéves korban kap­hatja a gyermek párhu­zamosan a játékkal ka­pott apró kötelességével; Ebben se legyünk mo- hóak. 2—3 naponként bő­vítsük újabb követelmé­nyekkel, miközben az elő­zőek végrehajtását napon­ta ellenőrizzük, sőt apró megjegyzéseket is fűz­zünk hozzá, ami inkább elismerés legyem, mint el­marasztalás. A BNV-n láttuk Nem volt könnyű kiválasztani, mit is villantsunk fel a vásári séta után e né­hány képen olvasóinknak, hiszen a vá­sáron megismerkedhettünk a teljesen gépesített konyhával, ahol minden gombnyomásra működik, a jugoszláv pa­vilonban láttuk a tizenkét különböző műveletre beállítható, centrifugával kombinált automata mosógépet, meg­csodáltuk a legkorszerűbb gáz- és vil­lanytűzhelyeket. A könnyűipari pavi­lonban ezúttal textiliparunk újjászüle­tésének lehettünk tanúi, miközben a „mindentudó” Triprint, Interprint, Bu- davore nevű új kelmékkel és „társaik­kal” ismerkedtünk. Képeinken: A szi­várvány minden színében pompázó csí­kos kötött holmik — pantallóhoz és rö­vid nadrághoz, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat új vonalú fotelje és a Szombat- helyi Cipőgyár néhány szép terméke, közöttük a legközelebbi tél slágere; a bőrből készült gyermekcsizma. Ilyen első feladat lehet, hogy a papucsát ő készít­se elő, a cipőjét szépen egymás mellé, ő tegye az ágyához. A két feladat bevezetése után többet ne tegye ezt meg senki he­lyette. Ez már az ő kö­telessége legyen és bő­vüljön például a pizsama előkészítésével, a levetett ruhák rendes elhelyezé­sével. Az öltözködésben is kö­veteljük meg a gyermek­től tehát az önállóságot, fokozatonként emelve a feladatokat úgy, hogy 6 éves korra már tudjon teljesen önállóan öltöz­ködni. A RENDÉRZÉK meg­alapozásánál nagy jelen­tősége van a környezet példaadásának. Fontos, hogy a gyermek — akik­től mi rendet követelünk — maga körül is azt lás­son. A rossz példa romboló hatását bizonyítja az alábbi kis történet. Egyik tanítványom táskáját, tás- karendvizsgálás alkalmá­val rendetlennek találtam. „Zsuzsi! — mondtam — milyen rendetlenség van a te táskádban! Ha ezt édesanyád látná!” Mire Zsuzsi a világ legtermé­szetesebb hangján azt fe­lelte: „Csak tetszene lát­ni édesanyám szekrényét, hogy abban milyen ren­detlenség van! Majdnem kidől belőle minden, ha kinyitjuk az ajtaját!” — Egy pillanatra megdöb­bentem. Most mit mond­jak erre én, a pedagó­gus, az édesanyák, édes­apák tekintélyének feltét­len védelmezője? Szeren­csére feltaláltam magam: „Zsuzsikám, a te édes­anyád sokat dolgozik ér­ted. Te már nagy lány vagy (hat—hétéves) se­gíthetnél neki rendbetar- tenni a szekrényt, bizto­san nagyon megdicsérne érte!” ZSUZSI őszinte szavait azóta sokaknak elmond­tam, mert tanulságosnak találtam. Nagyon eleven­jére tapintott a rendsze- retetre nevelés legalapve­tőbb kérdésében: a példa- adás jelentőségére. Dr. Gergely Károlyné

Next

/
Thumbnails
Contents