Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
Újabb VB előtt a világbajnok Varga György bajai nyomdász eddigi sportpályafutása során kilencszer nyert horgász cél- és távdobó világbajnokságot. Sok értékes érem és serleg boldog tulajdonosa. Nem régen kapta mg a Magyar Népköz- társaság Kiváló Sportolója kitüntetést. Idén Pécsett tartják a világ legjobbjainak találkozóját. Varga György is ott lesz a magyar válogatott színeiben. Reméljük, hogy ezúttal is sikeresen veszi majd az akadályokat, s újabb világbajnoki éremmel igazolja tehetségét. , ét olvas a könyvtáros? A dunavecsei Vikár Béla könyvtár ízlésesen berendezett kölcsönzőtermében vagyunk. A falak mentén körbefutó polcokon könyvek ezrei sorakoznak. Az udvarra néző ablakok közelében különlegesen kiképzett polcos alkalmatosságon a legfrissebb sajtó, több országos napilap, képeslapok. Délután három óra. Négyen-öten elmélyülten válogatnak a szépirodalmi kötetek között. A terem másik végében, félkör alakú kölcsönzőpult mögött barna munkaköpenyes fiatal lány dolgo- zik. Romsics Margit, tizenkr^’ lene éves, közgazdasági technikumot végzett. — Hogyan lett könyvtáros egy közgazdász technikusból? — Gyermekkorom óta szeretem a könyveket. Sajnos, a középiskolai évek alatt kevés idő jutott olvasásra. Az érettségi után elhatároztam: olyan munkahelyet választok, ahol szoros kapcsolatba kerülhetek a könyvekkel, az olvasással. A könyvtár a legideálisabb munkaterület ebből a szempontból, ezért választottam ezt. — Az olvasáson kívül mi tölti ki szabad Idejét? — Az egyik, a KISZ- munka. A községi csúcs- Vezetőség reszortfelelőseként részt veszek különböző rendezvényekben, időnként felkeresem az alapszervezeteket. Ezenkívül szívesen járok a művelődési házban működő ifjúsági klubba és tagja vagyok a helybeli kézilabdacsapatnak. — Élete eddigi legnagyobb eseménye? — A közelmúltban felvettek a lakókörzeti párt- szervezet tagjai sorába. Az első taggyűlésre nagy drukkal mentem el. Vajon mit kérdeznek majd? Előre megfogalmaztam magamban a lehetséges kérdéseket és természetesen a válaszaimat is. De erre nem került sor, mert az ottlevők valószínűleg arra gondoltak, hogy még úgyis lesz számtalan alkalmam a beszédre. — Ha megengedi, én mégis megkérdezem: tizenkilenc évesen — milyen érzés ez? — Nagy megtiszteltetés számomra, s talán még nagyobb felelősség. A taggyűlésen még hozzátettem volna, hogy köszönöm az előlegezett bizalmat. Szabó Attila Veszélyes játékok Legfőbb érték az ember: élete, testi épsége, egészsége. Sokak szemében csak akkor nem közhely ez, ha sajátmagáról van szó. Elgondolkoztató, hogy a szülő, ha például légpuskát vásárol gyermekének, a nagy öröm után hagyja, hogy meggondolatlan csemetéje felügyelet nélkül vere- bésszen, célba lőjön e veszélyes eszközzel. Az elmúlt néhány hónap alatt három olyan fiatalkorút vontak felelőssége, aki légpuskával követett el bűncselekményt. Hozzá kell tenni-, hogy ezek gondatlan cselekmények voltak. Mégis súlyos — egy Ízben helyrehozhatatlan — testi fogyatékossággal já- tó sérüléseket okoztak. V P, L fiatalkorú verebészett légpuskájával az utcán. Noha több — a légpuskázás veszélyével nyilván tisztában levő —felnőtt figyelmeztette, hogy a falról, fákról lepattanó lövedék bajt okozhat, —- mindezt nem vette figyelembe. Az egyik kerítésről lepattanó lövedék egy hazafelé tartó fiú szemébe ugrott és az egyik szemgolyón olyan sérülést okozott, hogy később annak műtéti eltávolítása vált szükségessé. A félszem elvesztése — az Igazságügyi orvosszakértő szerint — 30 százalékos munkaképesség csökkenést jelent. A másik ügy — szerencsére — nem ilyen tragikus kimenetelű volt; de ez nem azon a fiatalemberen múlott, aki úgy akarta a légpuskába beszorult töltényt kilőni, hogy az udvarban levő bokorra célozgatott. Nem gondolt arra, hogy unokatestvérét odaküldte a lelőtt madarat keresni, így csak a jajkiáltásnál tudta meg, hogy valakit eltalált. Az ólomgolyó végigszántotta a sértett halántékát és a bal szem- golyó mellett a bőr alatt akadt meg. Ugyancsak súlyos sérülést okozott az egyik fiatalkorú vádlott, ö „azt hitte”, hogy nincs töltve a légpuska. Meg akarta ijeszteni tízéves húgát ég másfél méterről a vele szemben álló sértett mellébe lőtt. A golyó a mellcsontig hatolt, majd ott megakadt. Így nemcsak húgát ijesztette meg, hanem a család valameny- nyi tagját. Ugyanis műtéti beavatkozás vált szükségessé, mert a kislány légmellel járó súlyos testi sérülést szenvedett. A golyót sem sikerült eltávolítani a mellcsontból. Ez a néhány példa önmagáért beszél. A felügyelet nélkül légpuskáié, súlyos gondatlanságok következményeként életet, testi épséget veszélyeztető fiatalkorúak a bíróság előtt felelnek. Cselekményük ugyanis bűntett. Dr. Babay Imre fe fiatalkorúak ügyésze \ PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Tárnál László 1 Választás Fontos állomáshoz érkezett az ifjúsági mozgalom: ezekben a napokban zajlik a tanintézetekben a KlSZ-vczető- ségek, valamint a KISZ- bizottságok újjáválasztá- sa. A diákok életében, az ifjúsági szövetség munkájában nagyon lényeges, jelentős feladat ez. A tagságnak ugyanis olyan vezetőséget kell választani, amely lelkiismerettel, nagy ambícióval, komoly munkával, vezetői magatartással, határozott irányítással bebizonyítja, hogy méltó a diákok, KISZ-esek bizalmára. Az akció lebonyolítását a nyári szünet sürgeti. Az alapszervezeti vezetőségválasztások az idén eltérnek a korábbiaktól, ugyanis a fiatalok kétféle lebonyolítási módszer között választhatnak. Az egyik szerint — ez az egyszerűbb — a taggyűlés előtt a jelölő bizottság tagjai megkérdezik a KISZ-es diákokat, hogy közülük kiket tartanak alkalmasnak az alapszervezet vezetésére, irányítására. A bizottság aztán ezek szerint állítja ösz- sze a jelöltek listáját. A másik módszer a jelölő bizottság nélküli választás. A KISZ-tagok közvetlenül a vezetőségválasztó taggyűlésen javasolhatnak. Az eddigi tapasztalatok szerint a Bács-Kis- kun megyei tanintézetekben a fiatalok szívesen választották a második módszert, s éltek a demokratizmus adta lehetőségekkel. Miután tavasszal megválasztották a tanintézetek KISZ-szervezeteinek vezetőségeit, a csűcsvc- zetőségeket és a KISZ- bizottságokat, ősszel a fiatalok a taggyűléseken megtárgyalják majd az új tanév akcióprogramját. T. L. Búcsú — belépővel Most már késő lenne beállni a nappali tagozatok előtt kígyózó sorokba — lejári a határideje a főiskolai és egyetemi jelentkezéseknek, a felsőfokú intézmények tanulmányi osztályain hozzáláttak a beérkezett ívek rendszerezéséhez, s rövidesen a felvételi időpontjáról szóló értesítést is meghozza a posta. Ezzel egyidőben elköszönnek az alma matertől azok, akik mindössze néhány éve iratkoztak be akár a kecskeméti óvónőképzőbe, a műszaki főiskolára, Illetve a bajai tanítónőképzőbe vagy pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Itteni vízgazdálkodási karára. A két műszaki intézet — korábban felsőfokú technikum — ez idő alatt érte el a magasabb főiskolai rangot. A végzős diákok — bár az államvizsga még hátra van — búcsúzkodnak. Lényegében mindegy, hogy Duna- parti szalonnasütéssel, éjjeli zenével, netán maskarás felvonulással színesedik ez a mozzanat, mindenképpen pontot tesz egy életforma végére. Egy viszonylag kötetlen és szabad, kevésbé felelősségteljes lét szakasza fejeződik be. Nem ritka, hogy később éppen azok kívánják vissza, akik mindenáron siettetni akarták az elmúltát. A vizsgák viszont nem fejeződtek be sem az Idén, sem jövőre, bár nem az előadást tartó vagy szemináriumot vezető tanárok kérnek számon bizonyos ismereteket. Egy tantárgy gyakorlati anyaga ugyanis kevésbé vagy sokkal észrevehetőbben kimaradt az iskolai tanmenetből. Ha lenne neve, akkor talán úgy hívnák, hogy az emberekkel való bánni tudás, a szándékok megértetésének és átvitelének képessége. Megesett már, hogy a jó felkészültséggel érkező üzemmérnököt egyszerűen „elküldték” a munkások, hogy pótoljon alapvető ismereteket. Ügy akart irányítani, hogy halvány fogalma sem volt a műhelyek sajátságos törvényeiről, úgy akart vezetni, hogy nem értette a környezete nyelvét. Jobb ezt tudni már most, amikor a búcsúzáskor, egyben belépőt is váltanak a fiatal szakemberek valamilyen közösségbe. A korábban végzett műszakiak épp az elmúlt időszakban vetették fel az országos konferenciájukat előkészítő tanácskozásokon, hogy az oktatás sok vonatkozásban eltér a konkrét üzemi követelményektől. A vezetői képességek tökéletesítését ma még csak a tapasztalatszerzés mozdíthatja elő. A megállapítás igazsága különösen érvényes a .vezetés- tudományra. Ezen a nehezen kiismerhető területen már a hiányosságok beismerésénél is okosabbak lehetünk. — halász — Vetítő a szárítóban „A szárítóhelyiségben a gyerekeink részére filmvetítéseket tartanak, kérjem, írjanak erről” — szólt az üzenet. A nyomok a kecskeméti szalagház tetején levő szárítóhelyiségbe vezetnek. Ide várja minden hónap második vasárnapján délelőtt, a házban lakó fiatalokat egyórás filmvetítésre Baksa János és Fülöp Gyula. Baksa János, a Bács megyei Nyomda Vállalat iparitanuló-oktatója, örömmel emlékszik a vetítésekre. — A szárítóhelyiségben tulajdonképpen szánkókat tárolunk. A vetítéskor minden gyerek megkereste a sajátját — lett tehát ülőhely. Az első vetítéskor bemutattam az 1969-es kecskeméti május elsejei felvonulásról készült filmet, majd a régi Don-kanyart és a felszabadulás 25. évfordulójára készült keskenyfilmet; amely bemutatta: hogyan fejlődött megyénk székhelye az elmúlt negyedszázadban. A szalagház lakásainak sorsolásáról is forgatott filmet Baksa János. Ezt az alkotását mutatta bó a második alkalommal. Óriási siker volt. A gyerekek felismerték szülei«! két, amint éppen kihúzzák a lakásuk számát. A további vetítésekhez szintén készen állnak a filmek: a fedett uszoda avatása, a Párizsi Jégre- vü gálaestje, és egy 15 perces rövidfilm a SZÜlR- ról. Baksa János mindig úgy válogatja össze a? j anyagot, hogy az Bács ] megyei vonatkozású események mellett természet- és mesefilmeket, valamint szórakoztató alkotásokat is tartalmazzon.1 Fülöp Gyulával most azt tervezik, hogy a ház- I ban lakó zenepedagógusok közreműködésével hanglemez-bemutatókat is tartanak. Időt, pénzt, fáradtságot áldoznak egy- egv ilyen eseményre. Miért teszik? — Időnk valóban nincs sok, hiszen dolgozó emberek vagyunk. Munkánkért nem jár pénzbeli dotáció. De szívesen tesz- szük. Nem számít az idő; elmúlik a fáradtság, ha sikerül örömet szerezni. , — selmeci —
