Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
Arahyhi i N emrég, az íróasztalom fiókjában megsárgult telexpapírt találtam. A tudósítást éppen egy évvel ezelőtt, 1970. május 25-én, Szegedről ír- ’■tűk ... i Májusi kánikula, a hő- \mérő 30—35 fokot mutat. A „ lapimádók”, s a fstrc már reggel killen .aszú sorokban j áll:. a szűk pénztár ■ab! •( elé A megafon \szir. - bántóan bömböl: L ilatoiÁ nyár — ilycr. i.jár talán — rég volt már... A szegedi partfürdőn májusban 'évek óta. nem volt ilyen csúcsforgalom. Tavaly a napozás, fürdés, szórakozás helyett rengeteg munkát adott a Tisza. A híd mellett épülő többemeletes kabinsor, s a Tisza Gyöngye étterem Pegy év alatt csupán egy \szintet nőtt. A folyó megfékezése után sok munkaerőt lefoglalt a helyre- *állítás. Néhány régi kakin tetején, az öltözők be- ‘itonlábain, meg a fák koronáin még most is látni a szürkésfehér sávot: a Tisza múlt évi vízmagasl __________________ M i nden évben szakmai és közbeszéd tárgya. Pontosan 'amióta létezik és ameddig tartani tudja magát. Sőt, ezek. ben a hetekben nemcsak téma az érettségi vizsga, hanem valóság is. Az írásbeliekkel elkezdődött az első menet. Van aki úgy érzi, hogy elkerülhetetlen a knock outolás, de önmaga kiütése után újra felveszi a küzdelmet. Másoknak magasba fog lendülni a kezük, és ők lesznek összehasonlíthatatlanul többen. Közös élmény azonban, •— bármi legyen a végkifejlet — hogy az érettségi stressz-hatást jelent, az izgalom félelembe csap át, szorongással jár. Olyanok is rászoknak a ciga- rettázásra, akik korábban azt sem bírták elviselni, hogy valaki a közelükben dohányozzon. A gyógyszertárakban megugrik a Koffka, Pondex, Cented- rin iránti érdeklődés. Sokan szednek ilyen vagy más, de hasonló hatású tablettákat, hogy ébren maradva az alvásra való éjszakai órák jó részét is tanulásra fordítsák. Nagy kár, hogy a tételek rendszeres feldolgozására, a szabályosan ismétlődő pihenőközök közbeiktatására, a kikapcsolódásra, mozgásra vonatkozó tanácsok ilyenkor leperegságát. Most új berendezések, asztalok, székek, padok, frissen festett kabinok, pavilonok és különféle játékok fogadják a vendégeket. Csak a gyér fű, s a rengeteg homok árulkodik a tavalyi áradásról. A Tisza nyugodt, csendes. Két partja között széles, csillogó aranyhíd húzódik. Mozdulatlan. Néha egy-egy csónak, vagy vitorlás zavarja fel a tükörsima vizet. Motorcsónakba ülünk. Amerre a szem ellát, mindenütt zöld a táj. A töltéseket, védőgátakat kijavították. Kiheverte sebeit a környék ... Emlékszem a szegedi Lechner téren állomásozó Bács-Kiskun megyei fiatal gépkocsivezetőkkel való beszélgetésünkre. Több mint egy hónapig Szegeden, Makón, Ferenc- szálláson, s a többi környékbeli községben, városban dolgoztak. A fe- rencszállási csuszamlásnek, akár falra hányt borsó, mintha sosem tanultunk volna pszichológiát. A rendszerességgel, egy ütemterv kidolgozásával és betartásával elejét lehet venni a későbbi anyagtorlódásnak, amely válóban idegőrlővé válhat. Márpedig miért engedné ezt meg magának az ember, ha rajta is mű. lik valami. Ma még szükséges a középiskola érettségivel történő lezárása, bár a társadalmi berendezkedés módosulásai mind több helyütt kikezdik a valamikor örökérvényűnek hitt védőbástyákat. És ez egészséges folyamat, amit meggyorsítani sem ártana. Az érettségi bizonyítvány két év elteltével — a felejtés és a megszerzett tudásanyag korrodá- lódásának tempójában — elavul a fölvételi vizsgákon. Az érettséget tanúsító bizonyítvány sokat vesztett egykori presztízséből, amit jobb nem visszasiratni. A nagy számadáson való sikeres túl- jutást igazoló okirat mellé sokan szereznek egy szakmát. A foglalkoztatáspolitika része, hogy középiskolát végzett fiatalok elegendő, és az élőkor, meg a Makó alatti buzgár feltörésekor 16— 18 órán át töltésen voltak. Nem pihenhettek, mert minden emberre szükség volt. A fiatal gépkocsivezetők, akikkel együtt idősebbek is jöttek, elmondták a makóiak szörnyű éjszakáját, a kitelepítés történetét. Síró, jajveszékelő asszonyokról, ijedt arcú gyerekekről, szótlan, gyorskezű férfiakról beszéltek. S miközben a motorcsónakkal a Maros irányába száguldottunk, eszembe jutottak a szabolcsi ár- vízvédelmi építőtáborban dolgozó Bács megyei fiatalok, a Kecskeméti 607- es Szakmunkásképző Intézet növendékei, akik példamutatóan segítettek. Több mint száz ipari tanuló kétszer is részt vett a romba dőlt Szabolcs újjáépítésében. Később, amikor elmúlt a veszély, Makóra hívták a Bács megyei fiatalokat; főiskolásokat, gimnazistáképzettséget kamatoztató munkaalkalmat találjanak az üzemekben, a gazdaságokban. Sajnos, ez nem mindenütt valósul meg a gyakorlatban, ahogy például a Bajai Vegyesipari Vállalat is mérsékeltebb ütemben tud felvenni gimnáziumokból, technikumokból elektroműszerész-tanulókat, mint azt a városi párthatározat előírja. A szülők zöme kényelmes és biztos íróasztalt remél az érettségitől. Szerencsére kevesebb íróasztal van, mint ahányan csakis mel„ lette szeretnének dolgozni. Másrészt pedig kérdéses, hogy a későbbi hivatali munka megéri-e azt az idegességet, amit a fiatalok ezekben a hetekben átélnek. A másik oldalt az éret- ségi pedagógiai szerepe jelenti. A nagy vizsga éveken át eszköz a tanár kezében, s végül is rendszerező-ismétlő alka. lom. A továbbtanulni szándékozók itt találkoznak először azzal a rendszerrel, amihez hasonló a fölvételin vár rájuk. A választott főiskolán, egye. temén ily módon kisebb megrázkódtatást okoz az ottani legelső írás- és kai, ipari tanulókat. A KISZ-esek éppolyan lelkiismeretesen, nagy ambícióval végezték a helyreállítási munkát is, mint az árvíz elleni védekezés fontos tennivalóit. Kiürítették és elszállították a homokzsákokat, a műanyagfóliákat, s az egyéb védőeszközöket. Azóta eltelt egy év. Nemsokára bezárják kapuikat az iskolák, befejeződik a tanítás. A délelőtti szünetekben néha még szóba kerülnek az árvíz elleni védekezés izgalmas napjai, a szabolcsi falvak lakóinak szörnyű éjszakái, a romba dőlt házak, az építőtáborok. A diákok néha beszélnek még a makói buzgárok megfékezéséről. De a múlté már a gond: mindenütt zöld a táj, dús a határ, gombamód szaporodtak az új, szép házak. A segítőkész fiatalok mindennapos témája most ismét a tenni- akarás: n szocialista építőmunkában való részvétel. A nyári önkéntes ifjúsági építőtáborok várják őket. Tárnái László szóbeli vizsga, ami mégiscsak meghatározó jelentőségű a továbbiakban. Az érettséget végül is egy bizonyítvány nem hiteti el senkivel, s az lenne a legnagyobb baj, ha önmagunkat győznénk meg vele. Aki nem szerzett tudásanyagon alapuló intelligenciát, akinek nem válnak felnőtté a gondolkodás mellett az érzelmei — hiába hivatkozik esetleg egy pecséttel ellátott okiratra. Sok fiatal további tanulását, fejlődését viszont épp ez a számadás könnyítheti meg, túl a formális jellegen. Lehet, hogy eljutunk egyszer a továbbtanulás egyik előfeltételét jelentő, ám önkéntesen választó, fakultatív érett, ségi bevezetéséhez, ami ugyanakkor nem érinti egy középiskola elvégzésének tényét. De amíg a felsőbb iskolákba való bejutás, és az ottani helytállás minősítését vizsgákhoz kötik, nem haszontalan, ha már korábban megismerik a számadás próbáját azok, akik_ intézményes továbbképzésükről sem mondanak le a gimnázium, vagy valamelyik technikum befejeztével. Halász Ferenc Magánvélemény az érettségiről Bajára került a serleg — Mindenekelőtt egy ötletes klubvezetőnek át kellene segíteni a fiatalokat a kezdeti elfogódottságon. Jelenleg itt még köszönni sem szokás ... HOGYAN TOVÁBB? A művelődési ház vezetői dicséretre méltó szándékkal és nem csekély anyagi áldozattal létrehozták a klubot. Ez sem volt könnyű, de igazán otthonossá tenni még nehezebb. Jelenleg hiányoznak azok a láthatatlan szálak, amelyek idekötnék a belépőt. Nincsenek közös témák. A játékteremben például, ahol a szórakozás közös, egybekapcsolja a résztvevőket szinte soha nincs üresjárat. Igaz, ezt az otthonná alakítást néhány körülmény hátráltatja. A klub megnyitása egybeesett az érettségik, vizsgák szobához kötő időszakával. Balszerencsés módon, pillanatnyilag szünetel a büfé is. Persze mindezektől függetlenül a klub arculatának kialakításába be kell vonni a fiatalokat is, hiszen értük van. Ha kikérik a véleményüket, valóSkínű- lcg jobban magukénak vasárnapi lehetőségek sem káprázatosak ugyan, de hétköznap még sivá- rabb a helyzet. Mindösz- sze a művelődési házban működnek klubok, szakkörök. ahol azonos érdeklődésű fiúk és lányok hódolhatnak kedvenc szórakozásuknak, itt találnak maguknak társaságot. A többség azonban az utcán reked, legfeljebb az eszpresszók fogadják be őket. Sokáig hiányzott egy olyan klub, ahová a hétköznap jobbára céltalanul lézengő fiatalok délután vagy este betérhettek volna. Különösen a előtérben két asztali foci, rer, az emeleti helyiségben vadonatúj zenegép, kis társalgóasztalok, az egyiken sakk. Van büfé is, kiszolgálás bolti áron. Vajon hogy telnek az első hetek? Erről Gyergyá- desz Lászlót kérdezem. — Az érdeklődés nagy. A termünk egyidejűleg ötven embert képes b^Qf- gadni. Itt egymás kcroQQ vannak a fiatalok, s &a- vésbé feszélyező p4MÍ$, ha a zene hangoa*Ä>ijan szól annál, mint asset a felnőttek elviselnének. Egyelőre még nagy a mozgás. Mindennap jönBálés sí éj iljÉsii Mill AMI HIÁNYZIK Megszólítottam az egyik törzsvendéget, Kovács Editet is. A legutóbbi Ifjúságmellékletben megjelent Szombattól vasárnapig című írás arra a kérdésre próbált feleletet adni, hogyan tölthetik el a hét végét a megyeszékhely fiataljai. Az őrjárat során Kovács Endrével, a művelődési ház igazgatójával és Gyergyádesz Lászlóval, beszélgetve felvetődött — többek között —, hogy szombati, vidékről idekerült többnyire albérletben élő ifjúság keresett ilyen helyet. AZ ELSŐ HETEK Az úttörő szerepét ezúttal is a művelődési ház vállalta. Három hete hívogatják a plakátok, jó szórakozást ígérve, az érdeklődőket. Nyitvatartás mindennap 16 órától 21-ig. A klubot hangulatosan rendezték be. Az nek újak, egyesek elmaradnak, de már akadnak törzstagok is. Az a cél, hogy kialakuljon egy viszonylag állandó mag, akik rendszeresen idejárnak. Előnyük, a speciális klubokkal szemben, hogy mindennap nyitva tartunk, kevésbé kell az időponthoz alkalmazkodni. Bizonyos kedvcsináló szerepet is szántunk a klubnak. Aki ide betéved, körülnéz, megragadhatják a figyelmét más rendezvények is. (Éppen két hangversenyt hirdetnek.) Felkelthetjük az érdeklődést egyéb művelődési fonnák iránt. Szeretnénk tagokat toborozni a szakkörökbe, művészeti csoportokba, például a bábosokhoz, a kórusba, vagy a néptánccsoportba. Terveink? Űj társasjátékokat szeretnénk vásárolni és folyóiratpolcot állítunk fel. A Bács megyei fiatalok kulturális találkozóján öt megyebeli felsőfokú intézet. főiskola 180 növendéke; művészeti csoportok, irodalmi színpadok és szólisták vettek részt a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet rendezésében. A megyei felsőfokú oktatási tanintézetek második kulturális seregszemléjére a KISZ-esek érdekes, tartalmas kulturális műsort állítottak össze. A legjobb, legszínvonalasabb műsorral a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet diákjai dicsekedhettek, s megnyerték a KISZ megyei bizottsága által hirdetett „Legjobb műsort összeállító intézet” versenyt, s az ezzel járó vándorserleget. — Én főleg tanulni járok ide, fölvételi vizsgára készülök. Nyugodt, csendes helyet találtam. A zene? Engem nem zavar. Egyébként a fiatalok többsége még csak futóvendég itt. Merev a hangulat, nincs közös téma. Beugranak, feltesznek egy-egy lemezt, s elmennek. — Mit tennél, ha rádbíznák a szervezést? érzik majd, és bizonyára lennének további használható javaslataik. Hogy miért fűztem kritikus megjegyzéseket az egyébként üdvözlésre méltó kezdeményezéshez? Feleljen helyettem József Attilától idézett két verssor: „Csak ami nincs, annak van bokra, / Csalt ami lesz az a virág.’’ Pulal Miklós
