Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
1. oMsf 1971. május 27. csfltSrtfflt A tetszetős kivitelű tö- r%- megcikkek — bármilyen praktikusan szépek is — pár éve felhívták a figyelmet az egyedi szépre. Hamarosan fellendült a népművészeti háziipar, ami többé-kevésbé a közízlés ilyen irányú igényeit sietett jól, rosszul kielégíteni. (Üzletnek minden esetre jól bevált ez a felismerés.) Ügyeskezű faragóink, pingáló- és hímzőasszonyaink természetes szenvedélye viszont sok esetben bedolgozói munka- viszonnyá és darabbérré szelídül, (Nem rosszmájúságból mondom ezt.) Hogy miért tetszett HorFába faragott mesék váth József fafaragó kiskunfélegyházi kiállítása ? Mert egyedi. Használati eszközöket díszített csodássá művészi ügyessége, alkotó képzelete. A fából nem álnépi szobrokat faragott. A kis faliszekrények, kulacsok, ladikok felületein népmesék figurái: táltos lovak, sárkányok; a betyárok élnek és mozognak a színes barokkos sűrűségű motívumok között és ettől műremek szépségűek a tárgyak kedves egyszerűségükkel. Gs. K. Készlet a faliszekrényről. Zöldségtermesztési gondjaink I. „Foglalkoztató ágazat“ volt Tavaly történt azokban a hetekben, amikor a cukorrépa-termesztés idézőjelben említendő „válsága1 először nyilvánosságot kapott. Akkor hallottam egy országos tekintélyű, kiváló szakembertől: a mező- gazdasági termelés rendkívül bonyolult, sokirányú hatások végeredménye. Nem lehet minden következményt előre kiszámítani. Inkább csak sejteni. Én például úgy vélem, hogy a következő, országos probléma a zöldség- termesztésben jelentkezik majd. A sejtés bevált. Válságról nem beszélhetünk még, de a zöldségtermesztési kedv lanyhult Jó néhány növény termőterülete csökken, a felvásárló szervezetek ezen a tavaszon kevesebb szerződést kötöttek, mint szerettek volna. Mi történt tulajdonképpen? A felszín alatt, szinte észrevétlenül, lejátszódott két egymással ellentétes folyamat Hosszú időn át azzal küszködtünk, hogy évről évre jelentős mennyiségű paradicsom megrothadt más zöldségféléket a jószágokkal kellett feletetni, a termelők futkostak, hogy átvegyék tőlük a termést. A kínálat tartósan felette volt a keresletnek. Közben azonban megvalósult a magyar konzervipar teljes rekonstrukciója. Ennek a hatalmas fogyasztónak nyersanyagra van szüksége. A zöldségexport jő pár esztendővel ezelőtt még döcögött. Közben azonban az erős, szinte követelődző kínálatot látva új piacok után néztünk, megszilárdítottuk helyzetünket, növeltük tekintélyünket a régi piacokon. Szerződéseket kötöttünk és ezeket teljesíteni igyekszünk. Jelentős külföldi piacokat szerzett magának, a konzervipar is, amely a zöld- [ lyos munkaerőhiánnyal ségféléket feldolgozva szállítja a határokon túlra. Ezzel párhuzamosan fejlődik a hazai fogyasztás is. A három törekvés együttes hatása azt jelen ti, hogy a negyedik ötéves terv végére, 1975-re, évi 2 és félmillió tonna zöldségre lesz szükségünk. Ma nem lehetünk bizonyosait abban, hogy ezt a meny- nyiséget valóban el is érjük. Fentiekkel szemben — mint említettük — lejátszódott ugyanis egy ellentétes folyamat is. A termelőszövetkezetek a zöldségtermesztést eleinte „foglalkoztató ágazatnak” tekintették. A szántóföldeken és az istállókban a tagságnak nem tudtak elegendő munkát adni. Ültettek hát paradicsomot, paprikát, stb., hogy az asszonyoknak legyen mivel foglalkozniok. A parcellákat az asszonyok részes művelésre el is vállalták, mert ezzel munkához jutottak. A jövedelmet nem nagyon számolták, mert ha ez nincs, akkor semmi nem lett volna. Az esztendők múltával azonban a mezőgazdaság más területein nagyarányú fejlődés ment végbe, aminek hatására nőtt a szövetkezeti tagok részesedése, emelkedett az életszínvonal. Ez fokozta az igényeket és az asszonyok most már számolgatni kezdték, mennyit keresnek a részes zöldséggel. Ha a jövedelem kevésnek mutatkozott, akkor más elfoglaltság után néztek. A generációváltás a kertészetekben egyébként is bekövetkezett volna, s a fiatalok már nem szívesen csúszkálnak a térdükön, hogy kényes kultúrákat palántázzanak, nem szívesen hajlonganak, hogy a termést leszedjék. A már említett események felgyorsították a folyamatot, g S, kertészek jelenleg sú^_ küzdenek. A gazdaságok pedig számolni kezdtek. Azt termelik, ami több pénzt hoz. Ha azt látják, hogy a zöldség éppen, hogy fedezi, vagy nem is fedezi az önköltséget, akkor már jövedelmezőbb termény után néznek. A palántanevelésre épített üvegházakban például a legtöbb helyen virágot termesztenek, mert az jobb üzlet. Így alakult át a kínálati piac keresletpiaccá. Míg azelőtt a termelők versenyeztek, hogy ki veszi meg tőlük a paradicsomot, most a konzervgyár, a MÉK, a HUNGAROFRUCT, a hűtőipar és még jó néhány érdekelt versenyez az áruért Az elmúlt húsz évben zöldségtermesztésünk sokat fejlődött. A terület megkétszereződött, a hozam még nagyobb mértékben emelkedett Sajnos azonban — az egyetlen zöldborsót kivéve —, nem alakultak ki a nagyüzemi módszerek. Hevesen a diny- nyét, Makón a hagymát, Szegeden a paprikát, Nagykőrösön az uborkát hatalmas táblákon termesztik, de lényegében ugyanúgy nevelik a palántát, irtják a gyomot és szedik a termést, mint hajdanán a bolgárkertészek, vagy kertészkedő parasztok idejében. A zöldségtermesztésre az országnak szüksége van. A nemzeti össztermékben évi hárommilliárd forintot képvisel, amiből 700 millió az exportbevétel. Se a kivitelről, se a javuló hazai ellátásról nem mondhatunk le. F. B. (Folytatjuk) A strand- és fürdőjegyek árrendezéséről A megye fürdőinek törzsközönsége, s mindazok, akik az idei korán jött meleg ellenszereként a strandokon keresték a felüdülést, május 15-től kezdődően tapasztalták: megváltozott, emelkedett a belépőjegyek ára. Nem véletlenek tehát az ezzel kapcsolatos észrevételek, kérdések sem, melyekre — sok olvasó kívánságának eleget téve — Sándor Bélától, a megyei tanács vb illetékes osztály- vezetőjétől kértünk választ. — Mi indokolta az állandó és idényfürdők belépőjegy és szolgáltatási árainak emelését? — Tulajdonképpen az egész megyére érvényes árrendezést hajtottunk végre az árhatósági jogkörünkkel élve. Ennek szükségességét több tényező is indokolta. Az egyik ilyen alapvető ok, hogy bár a megye fürdőinek színvonalában jelentős a fejlődés, árrendezésre az utóbbi húsz évben nem került sor. A belépőjegyárak a tanácsi alapítású állandó és idényfürdőknél helyileg különbözően alakultak ki az 1950—1960. közötti években. Nem tartottuk szükségesnek az árrendezés végrehajtását a fürdők vállalati kezelésbe vétele során, mivel a bevételek és a ráfor dítások különbözetét a Pénzügyminisztérium folyamatosan megtérítette. Az állami dotációnak ez a rendszere azonban a múlt év végével megszűnt, illetve módosult. Az állandó fürdőknél 6,50-et, a strandfürdőknél 4 forint árkiegészítést juttat a minisztérium minden eladott jegy után. Az így kiegészült bevétellel is a ráfordításoknak csupán mintegy 60—70 százaléka térül meg a vállalatnak. — Ezek szerint a fürdők fenntartása is a veszteséges szolgáltatások közé tartozik? — Igen, s ez érthető is. Mindenki meggyőződhet róla. hogy az évek folyamán sokat fejlődtek a megye fürdői. Hadd említsek ezzel kapcsolatban csupán két példát. A kiskőrösi gyógyvizű fürdő parkosítására, tisztasági részlege korszerűsítésére, a napozótér kialakítására, kerítésre, stb egymillió forintot költött a vállalat két év alatt. A kiskunhalasi strandon másfél millióba került a fürdőtér bővítése, a csatornázás, kerítés, parkosítás. S az idén újabb 750 ezer forintot igényel a meleg vizű meden* ce fedetté alakítása, amely ezentúl télen is nyitva tart. — Miként alakult tehát a megyében egységesített új árrendszer, s kialakításában milyen szociálpolitikai szempontokat vettek figyelembe? — A rendezésre vonatkozó javaslatunkat előzetesen véleményeztettük az illetékes tanácsokkal és a vízmű vállalatokkal, s a velük való egyetértés nyomán történt meg a döntés. Célunk az volt, hogy a ráfordítások és a bevételek közötti eltérést csökkentsük, hiszen az új belépőjegyárak mellett is magas aa üzemeltetők vesztesége. Az új jegy- és szolgáltatási árak a következők} zuhanyozó vetkőzővei 4 forint, medencefürdő vetkőzővei 6, medencefürdő kabinnal 8, kádfürdő egy órára 6 forint. Gyermekek, tanulók, katonák és nyugdíjasok részére egységesen 2 forint a belépő. Megjegyzem, hogy az utóbbiak a 2 forintos belépőjeggyel csak a zuhanyozót és medencefürdőt vetkőzővei vehetik igénybe. Végezetül hadd tegyem hozzá: noha a megyei rendezéssel emelkedett az egyes jegyféleségek ára, alatta maradt az országosan már rendezett fürdő-' belépőjegyek és szolgáltatások árszínvonalának — fejezte be nyilatkozatát Sándor Béla osztályvezető. P. I. Ikrek, ha találkoznak Jó, ha az embernek testvére van. Megértő barát, társ, partner. Hát még ha ikertestvére. S esetleg nem is egy, hanem kettő, három. — Erről vallottak az OTP Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság vendégei a minap. Az a 100 ikerpár, akit a Palace Szállóban vendégül láttak, S természetesen ikeriottpszelvénnyel is megajándékoztak. A Haraszti ikerpár éppen huszonnegyedik születésnapját ülte. Kedves ajándék volt nekik a meghívás. A pécsi ikrek — Haraszti Éva tanítónő, Ádám jogász — alig hasonlítanak egymásra. Annál inkább a két bájos László lány, Mária és Anna. Egyikük, az öt perccel idősebb Anna kék szalagot visel csuklóján — megkülönböztetésül. Mert őket nemcsak közös munkahelyükön, az ingatlan- kezelő vállalatnál téveszIkerszel vényt töltenek ki az ikrek. tik össze, hanem gyakran otthon is. A Juhász testvérek kuriózuma, hogy 1945 április 4-én születtek. — A szüléink ugyancsak elámultak, mikor a várva- várt egy fiú helyett mindjárt kettő született — mondja a 25 perccel ifjabb Olivér. — Olyannyira, hogy engem csak törülközőbe csavarva „tároltak”, míg a nehéz időben sikerült beszerezni a kelengyét. — Külföldről hazajövet az újságban olvastam — mondja dr. Kálmán Péter, a Pannónia Szálloda igazgatója —, hogy ikertalálkozó lesz nálunk. — Ebben kétszeresen is érdekelt vagyok — gondoltam —, s meghívtam az ikertestvéremet, dr. Kálmán Györgyöt, a Vasipari Kutatóintézet tudományos munkatársát. A Lottóigazgatóság az ikrek jegyében ötösiker- nyeremény játékot szervez, öt héten át más-más ikerképet helyez el az ikerlottószelvény hátlapján. Akj ezeket a képeket ösz- szegyűjtve beküldi, Trabantot nyerhet. K. M.
