Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

I oldal 1971. májas 2«. szer«» ' Az önellátásra törekszenek A lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezet nyolc aranykorona alatti földjei­vel a gyenge adottságú gaz­daságok közé tartozik. En­nek ellenére jól.- zárták az elmúlt évet. Az eredményes gazdálkodás a lehetőségek reális felmérésének, a gon­dos elemző munkának, a helyes döntéseknek és a ta­gok munkaszeretetének kö­szönhető. A gyenge termő­talaj mellett nem kis gon­dot jelent a szövetkezet vezetőségének a munkaerő- hiány. A taglétszám csök­ken, részben a kiöregedett, részben pedig az ipari üze- meg a gazdaság ez évi ter- szakszövetkezet elszívó ha­tása miatt. Mindezek figye­lembevételével születtek meg a gazdaság ez évi ter­vei. A szövetkezet számára a nagyobb jövedelmet a szarvasmarha- és juhte­nyésztés adja. Ezért arra törekszenek, hogy kiemel­kedően jó állományt ala­kítsanak ki mindkét üzem- ágban. Ennek első lépése a selejtezés. Csak tbc-mentes egyedeket hagynak meg, a juhokból is csak annyit, amennyinek megfelelő he­lyet és jó gondozást tud­nak nyújtani. így év végé­re a jelenleginek fele, 1470 juh marad. Az állatok számára ma­guk kívánják megteremte­ni a takarmányalapot. Az elmúlt évben még megle­hetősen sokat kellett vásá­rolniuk, ami drágává tette az állattartást. A termés­szerkezet egyszerűsítésével, a kertészet felszámolásá­val, a takarmánytermő te­rületek növelésével előre­láthatólag elegendő szálas- és abraktakarmányt tud­nak termeszteni, így való­ra váltható az önellátás. A kukoricavetés több mint 500 hold. A Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalattól beszerzett PUMA gépsor­ral a vetéstől a szárításig minden folyamatot gépesí­teni tudnak. A gyenge, egy-két koro­nás területek megfelelő hasznosítását a negyedik ötéves terv végére megold­ják. ötszáz holdon telepíte­nek lomberdőt és cellulóz­nyárt. Az ültetvények ki­alakítását már az idén megkezdték, szakképzett erdész irányításával folyik a tálajelőkészítés és még ez évben elültetik 50 hol­don a csemetéket. A beruházások a gép­park felújítását, a gabona, illetve a kukorica szállítá­sának, tárolásának tökéle­tesítését szolgálják. A PU­MA gépsor mellett nyolc erőgépet vásároltak eddig. A MEZÖBER-rel folytatott tárgyalások szerint 5 mil­lió forintos költséggel egy 150 vagon kapacitású ter­ményszárító és tároló épül a termelőszövetkezetben. A szárítóberendezés az új termés betakarításáig el­készül. Tíz tehergépkocsival vé­geznek bérfuvarozást ab­ban az időszakban, amikor a gazdaságnak a járművek­re nincs szüksége, — eb­ből is jelentős jövedelemre számítanak. Amennyiben a tervek megvalósulnak, 26 millió forintos termelési értéket hoznak létre és ebből a tiszta nyereség 2,5 millió forint lesz. D. É. Sajnos, egyáltalán nem olyan gyakori — mint le­hetne —, hogy az egyes szövetkezetek életében összhang alakuljon ki a ter­melés és a szolgáltatási ágazatok működése között. Holott a ktsz-ek legfonto­sabb feladata, hogy a helyi lakossági igényeket kielé­gítsék. Ahol ez mégsem így történik, ott arra hivat­koznak, hogy ,a -javító-szol­gáltató részáőgek fejleszté­se nem kifizetődő. A disszonanciát a kiskő­rösiek úgy oldottak fel, hogy a valóban nagyobb nyereséget hozó áruterme­lési szerkezeten is változ­tattak, rugalmasan igye­keznek alkalmazkodni a piaci kereslethez, több új termék gyártását honosí­tották meg az utóbbi idő­ben — épp a szövetkezeti forma gazdasági alkalmaz­kodóképességét kihasznál­va. Ezek közül többnek egyedüli gyártói az ország­ban. A többletnyereségből képződő nagyobb fejleszté­si lehetőséget pedig szol­gáltatóház és autószerviz építésébe fektették be. Mindkét létesítményt az idén ősszel adják át ren­deltetésének. Üj gyártmány a radiátorcső A védőrács mögül Csengődi János hcgeszti a lemezt. Áruszállítás — gondokkal Egy francia közgazdász mondta — az áruszállítás szervezete akkor jó, ha ész­revehetetlen. Ha olyan zök­kenőmentes, hogy szinte észrevétlenül jut el az áru a fogyasztóhoz, a felhasz­nálóhoz. Ez lenne az ideális. De hiába áll az áruszállítás rendelkezésére a vasúti, az országúti, a .vízi- és légi- utak sokasága, hiába jár­ják óriási teherautók az utakat, teli vagonok a sí­neket — még korántsem bonyolódik zavartalanul az áruszállítás. Gyakori a ko­csihiány, a teli vagonok vesztegelnek. Tavaly az árvíz, a hosz- szan tartó téli időjárás, a feszített tüzelőhelyzet ko­moly megpróbáltatást je­lentett a fuvarozási igé­nyek kielégítésében. Az azt megelőző évekhez hasonlítva tizenkét száza­lékkal volt több az elszál­lítandó áruk mennyisége. Az idén — várhatóan a korábbi évek átlagának megfelelően — négy szá­zalék körüli teljesítmény­növelést kívánnak a köz­lekedéstől. Es ez nem kevés. A szak­emberek szerint a vasút — az őszi csúcsforgalomban úgyszólván elkerülhetetlen zökkenőket kivéve — vár­hatóan eleget tesz majd feladatainak. Erre enged kö­vetkeztetni az a tény, hogy 1971 első negyedében 900 ezer tonnával több árut szállítottak vasúton, mint egy évvel ezelőtt. Építő­anyagokból például kere­ken egymillió tonnával többet, mint tavaly. A közúti szállítás jóval Mátyás király kastélya Bozsokon felújítják Vas megye egyik legértékesebb műepiléképületét, amely a szájhagyomány szerint Mátyás király vadászkas­télya volt, jelenleg pedig a Vas megyei Tanács üdülő- jp. A helyreállítás során talált oszloptörzs-maradvá- nyok arra utalnak, hogy a kastély eredetileg egy ró­mai erődítmény falaira épült. Külső címeres kapu­ja az 1614-es évszámot vi­seli. Valószínűleg ekkor épült két előreugró szár­nya és az udvart három ol­dalról körülzáró várfal is. nagyobb problémákkal küzd. Ha csak a tavalyi­val azonos termés várható a mezőgazdaságban, máris zavarok adódnának a szál­lításban. A fuvarozó válla­latok, a Volán, az ÉPFU, a Belkereskedelmi Szállí­tási Vállalat, a SZÖVAUT kapacitását szerződésileg szinte teljesen lekötötték. S bár a Volán a szokásos év végi selejtezéskor alig adott le járművet, az idén kevés gépkocsit szerezhet be — járműhiánnyal küzd. Az építőipar máris 713 gép­kocsit hiányol — kiemelt építkezésekről, lakásépít­kezésről. Annak ellenére, hogy a közúti fuvarozó vállalatok teljesítménye az év elején máris tíz százalékkal ma­gasabb, mint tavaly ilyen­kor, a gépkocsival rendel­kező vállalatok fuvarhiány miatt álló gépjárművei­nek száma mégis több, mint a megelőző években S míg a Volánnál és a nagy szállítási vállalatok nál a gépkocsi-kihasználás általában 11 óra, az orszá­gos átlag a teherszállító gépjárművek kihasználtsá­gában alig hét óra! A szállítási helyzet ala­kulása szorosan összefügg a mezőgazdasági termés- eredményekkel. — Ezt most még pontosan nem lehet megállapítani. Ebből következően megle­hetősen nagy változások adódhatnak, az előirány­zathoz képest, változhatnak az export- és az import­szállítások. Növekedhetnek a tranzitszállítások. Mind­ez azonban növeli a kocsid igényeket is. Ugyanúgy a soronkívüli mezőgazdasági üzemanyag- vagy , alkat­részszállítások, az építési anyagok hiánya is okozhat sürgős szállítási igényt." A napokban tanácskozott a Központi Szállítási Ta­nács. A minisztériumok, az ojgyes ágazatok, tárcák képviselői vázolták, hogy máris nagyobb szállítási kapacitásra lenne szüksé­gük, mint amennyi rendel­kezésükre áll. A jelenlegi helyzetet mérlegelve megállapítot­tak, hogy növelni kell a vasúton a tömegáruk szállítását, addig míg az őszi csúcsfor­galomban a cukorrépa-szál­lításra nem kerül sor. Épí­tési anyagokat, követ, ka­vicsot, téglát, cserepet, be­ton- és cementárut, szenet szállíthat most nagyobb mértékben a vasút. De ugyancsak fontos az is, hogy a fuvaroztatók gyor­sítsák a vasúti rakodást, a munkaszüneti napokon is rakodjanak. ' A közúti szállítások lebo­nyolításában azzal kíván­ják javítani a helyzetet, hogy szorgalmazzák a sa­ját járművekkel történő szállítást. Különösen a me­zőgazdaságban fontos, hogy a tehergépkocsival rendel­kező gazdaságok a felvá­sárlásra kerülő termékei­ket a feldolgozó, vagy tran­zitraktárakba lehetőleg sa­ját, vagy az érdekelt üzem (konzervgyár) gépjárművé­vel szállítsák. K. M. Utazás és tanulságok A saválló szivattyúk főleg vegyipari gyárak megrendelésére készülnek. Rövidesen a belső munkák kerülnek sorra a készülő központi szolgáltatóház építkezésén. Mintegy két hete már annak, hogy az alábbi eset megtörtént. Jó ismerősöm azonban, aki beszámolt ró­la, mindmáig képtelen na­pirendre térni a budapest— makói autóbuszjáraton ész­lelt — enyhén szólva — fonákságok felett. De ad­juk át neki a szót. — Az még csak hagyján, hogy a busz késve ért Kecskemétre. Megszoktuk már, hiszen köztudomású, hogy ősszel az esőzés, té­len a hófúvás, tavasszal az orgonavirágzás, nyáron pe­dig a napfolttevékenység gátolja a menetidő betar­tását ... Az érkezéskor a katonás kalauznő kijelen- ■tette, hogy a várakozási idő 8 perc. Ez is rendjén van. Igaz, már késtek, de azért az utasok megihat­nak egy kávét, kinyújtóz­tathatják elgémberedett tagjaikat, meg ez, meg az... Az újonnan felszállni kívánók tömegében egy anya is volt, négy-ötéves gyermekkel, aki a Dunán­túlról igyekezett Csong- rádra, s érthetően, ülő­helyre tartott, igényt. Mi­vel két, azonos rendelte­tésű járat autóbuszai áll­tak a „rajtnál”, s mivel a kalauznő is megnyugtatta a beszállni akarókat, arra számítottunk, hogy min­denkinek lesz is majd ülő­helye. (Amire egyébként a megváltott, vagy megvál­tandó jegy alapján minden­kinek joga van.) Másképp történt. A vá­rakozási idő leteltével a két busz már távolabbról jövő utasait csakúgy, mint a Kecskeméten beszállókat az első gépjárműre terel­ték. Jómagam sem kíván- tam állva utazni, bár rö- ■ videbb távra indultam. Del a gyerekes anya, aki lég­vonalban is 150 kilométe­res útra vállalkozott, jog­gal követelte, hogy ülőhely­hez jussanak. Sajnos, a már ülőhellyel rendelkezői — jobbadán tinédzser — uta­sok miatt ez lehetetlen volt. Álltunk hát a 30 fo­kos hőségben, kapaszkodni is alig tudván, sorompók­kal és gyakori erélyes fé­kezéssel tarkított, kisebb kálváriának is beillő utun­kon. ' — Csak nem kívánja,' asszonyom, hogy az ön kedvéért egy külön buszt indítsunk? — torkolta le az indokoltan méltatlanko­dó anyát a . jegykezelő. — Különben is, önnek joga van nem utazni. Miért szállt föl, indult volna el vonattal! De most már hagyjuk a szöveget, nekem dolgom van. — Ismersz, nem vagyok kötekedő, vitatkozó ter­mészet — fejezte be isme-» rősöm a „közlekedési kri­mit”. — Így rém tam bele a vitába. De tény az, hogy a Volán akkor sem ment volna tönkre, ha egy­szerre két buszt indít, s mindnyájunknak kényel­mes utazási lehetőséget nyújt. A kalauznőnek is fel lehetett — vagy kellett? — volna szólítani az ifjon­cokat, ha már ők nem ér­ték föl ésszel, hogy a gye­rekes anyának adják át he­lyüket. S végül: az utast kioktató alkalmazott van-e értünk, vagy nekünk kell a „mindenható vállalat” megszemélyesítőjének nem éppen udvarias hangú lec- kéztetését tűrnünk?! Egyéb­ként, a hitelesség kedvéért feljegyeztem az autóbusz rendszámát is: GC 29—33. „ —a —r

Next

/
Thumbnails
Contents