Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-26 / 122. szám
1971. májas 20. szerda S. oldal A jubileum is kötelez Nemcsok Istvánnal, a Villamosszigeieiő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi üzemének szb-titkárával először azokat a tényeket szedtük egy csokorba, melyeket illő elmondani a fennállásának 10. évfordulóját — április 4-én — ünnepelt gyárról. Hogy míg az 1961-ben alakult vállalat 70 dolgozója 12 és fél millió forint termelési értéket produkált, addig 1970- ben az ország legnagyobb bakeütüzemeként számon- tartott gyár 1200-as létszámmal 196,7 millió Ft termelési értéket állított elő. Élüzemc írnek, most május 1-re a Szocialista munka vállalata rang is kifejezik az itt dolgozók törekvéseit a mind eredményesebb, kulturáltabb munkára, nemkülönben a „Dolgozz hibátlanul’’ mozgalom, melynek elindítói szintén : gyáregység — bérszínvonal ők voltak^ I dolgában is némi lemaraA jubileumi ünnepség dúsban van a félegyházi alkalmával szép számmal I üzemeiktől. Holott ez ráosztották kitüntetéseket. adásul 3 műszakos a többi Palatinusz Andrásné a Munka érdemrend bronz fokozatát viselheti. Pataki Árpád, Zombor Gábor, Zsidó Gábor, Kis M. János a KGM kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosai lettek. Rádi József, Benke Antal, Petheő Géza miniszteri dicsérő oklevelet kapott. Dr. Juhász Antalné, Szalai Zoltánná, Szokodi Sándor- né, Tóth Andrásné, Tisócz- ky László, Kosa József, Almás! Imrémé, Vörös Sán- domé vezérigazgatói dicséretben részesült. Huszon- hatan Kiváló dolgozó kitüntetést, huszonötén jubileumi emléklapot érdemeltek ki, s 12 szocialista brigád bronz fokozatú jelvényt. A törzsgárda megbecsülése ' Az „első alapítók" közül i— harmincnyolcán' vannak 1961-esek — többek pályája iveit feljebb. Zombor Gábor energetikusként kezdte, most főmechamá- kus, a lakatos Tarjányi Mihályból főművezető lett, s az ugyancsak lakatos Kürti Imre ma művezető. A régen bérelszámoló dr. Juhász Antalné, most csoportvezető. Betanított munkásból nőtt művezetővé Csáki László és minőségi ellenőrré Mezei Mihály- né. Molnár Sándomé, Nemed! V. Józsefné, Pólyák Gábomé állandó jó teljesítményeikkel vívtak ki megbecsülést. Ez az április 4-Ike most jubileummal esett egybe, természetes volt tehát, az elismerés, tisztelet anyagi és erkölcsi kinyilvánítása azok iránt, akik alapítása óta oroszlánrészt vállaltak magukra az üzem fejlesztéséből, a gyárra hárult feladatok teljesítéséből. De arról is beszéltünk Nemcsok Istvánnal, milyen kifejezői vannak a törzsgár- datagok megbecsülésének „nem évfordulós” időkben? Ennek összegyűjtése egy kicsit nehezebben ment. Részben azért, mert az szb-titikár nem olyan régen viseli még ebbéli funkcióját, — igaz, 9 éve dolgozik az üzemben, s ennek előtte műhelybizottsági titkár volt — másrészt, mert éppen a szakszervezeti választó küldöttértekezleten elfogadott határozat is erre utal: az egyszeri hűségjutalom mellétt, nagyobb és rendszeresebb anyagi ösztönzést kapjanak a törzs- gárdatagok. Érmek módozatait munkálja ká a szak- szervezet, és „javasolja elfogadásra a központnak.” Ösztönzőbbet! A kollektív szerződésben néztünk utána; valóban megmerevedett már az a néhány kategória, amely 10—30 év után — 200 forintnyi emelkedésekkel — 300 forinttól 1000-ig rögzíti a hűségjutalom összegeit. Ez így önmagában nem valami serkentő, s helyes, ha a szakszervezet a munkások, alkalmazottak véleményére is építve dolgoz ki új törzsgárdaszabályzatot. Fontos területe ez a szakszervezeti munkának már csak azért is, mert bizony a VSZM — mint két műszakkal szemben. A városi pártbizottság 1969-es felmérése szerint — munkabér tekintetében — ez a gyáregység az ötödik volt az ipari vállalatok, ktsz-ek között; a szomszédos üzemekben 10—15 %-kal magasabb az átlag- kereset. Az anyákért Szociális ellátottságban is van fejlődés az.utóbbi hat évben, de például az ebédlő még erősen ideiglenes jellegű, baraképületből átalakított, hangulattalan he. lyiség, s a férfiöltözőben is nagy a zsúfoltság. Fejlődik az üzem, létszámnövekedésre is sor kerül majd, így kívánatos, hogy a IV. ötéves tervbe beépített létesítmények kivitelezésére ne annak utolsó évében kerüljön sor. A bölcsőde, napkpzi ügye az egész várost szorongatja. Jelenleg 60 000 Ft évi hozzájárulás fejében kap a gyáregység 25 férőhelyet a városi' tanácstól. De az szb-nél tíz olyan kérelem fekszik, amelyben napközis óvodai elhelyezést kérnek a dolgozó anyák. Teljesítésük most megoldhatatlan. Viszont: 132 nődolgozó van szülési szabadságon, élvezi a gyermekgondozási segély előnyeit. Egy részüknek nemsokára kitelik az ideje, jönnének vissza dolgozni. De hova tegyék a gyereket, akiknél nincs otthon szülő, * hozzátartozó? A VSZM ezer és másfélszáz dolgozójából? 721 nő. Mind a helyi, mind a nagyvállalati központi szakszervezetnek szem előtt kell tartani a központi pártvezetés intencióit a nők, családanyák helyzetének javításáról. Erre a szép jubileum, s a tíz év elismerésire méltó eredményei is köteleznek. Tóth István Egyszeregy, elnéptelenedés, távlatok Az alsószállási tanyai iskola „Képzelheted, hogy a rosban él. A szülők 80 télen mekkora hófúvások I százalékának iskolai végvoltak erre. Alig lehetett zettsége hat elemi. TudóHalasra bejutni. Ha éjsza- \ másunk szerint a körzetben egyetlen analfabéta él. A jövedelmek 400—1800 forint között oszlanak meg. Az iskolában pedig egyre kevesebb lesz a tanulók száma, mert évente 2—4 gyerek születik csak.” ka esett a hó, reggelre alig lehetett kivenni az iskoláig vezető utat. Észrevették az emberek és amire megkezdődött a tanítás letolatták a havat. Nem kérte tőlük senki. Maguktól tették. Tudod, itt még él az emberekben a tanító és az iskola tisztelete. Az ősszel salakoz- tuk le például a műútig vezető bekötőutat. Szerkesztettem egy körlevelet, amiben kértem a szülőket, hogy segítsék elteregetni a salakot társadalmi munkában. Mindenki eljött szó nélkül. Nem különleges dolog itt az ilyesmi. Szüksége van az egyik embernek a másik segítségére és ez természetes. Nem vezetik fel egyetlen kartonra sem, hogy hány óra társadalmi munkát végeztek, a gyerekeikért, önmagukért” — mondja útitársam, aki hosszú évekig szintén a tanyai iskolában tanított. io ÓRA A kiskunhalas-alsószál- lási tanyai iskolához, a várostól hat-nyolc kilométerre a keskeny műúttól salakkal felszórt út vezet nád- és cseréptetős tanyák között. Szünet van éppen: Rapcsák Tiborné, határozott fellépésű pedagógus fogad. Amíg tart a tízperc otthonukba tessékel egy kávéra. A kétszoba konyhás szolgálati lakás csinosan berendezve és minden vázában orgona. „Négy-öt kilométeres a körzet ahonnan bejárnak a gyerekek. Talán száz- százhúsz család él a tanyákon. Az Állami Erdő- gazdaságban, a Vörös Szikra Termelőszövetkezetben, vagy a Kunfehértói Állami Gazdaságban dolgoznak az emberek. Az idősebbek közül páran járnak csak a kiskunhalasi üzemekbe, mint segéd-, vagy betanított munkások. A fiataloknak viszont 90 százaléka bejáró, vagy a váTágas az iskolaudvar. A gyerekek vidáman játszanak". A fiúk kergetőznek, vagy lökdösik egymást, a lányok néha fel-fel nevetnek és kisebb-nagyobb csoportokba verődnek. A tanár néni erőteljesen hármat tapsol és - ekkiált- ja: „Sorakozó, gyerekek!” Párosával lépnek a bádogból forrasztott fali víztartály elé és kezet mosnak. Az előző órán az iskolatelevízió adását nézték. A kérdések még ott vannak a táblán: „Miért öltözött Mátyás király álruhába? Miért jelölte meg a fákat, amikor hatalmával megbüntethette volna a bírót?” Tart az óra: „Nyolc meg négy?” „Ügyes vagy. Mond el, hogy számoltad ki?” — A nyolchoz adtam a négyből kettőt az tíz, és megmaradt kettő, amit hozzáadtam a tízhez és így kaptam tizenkettőt. Ocskó Pista harmadik osztályos. Melléülök az utolsó padba. önálló órán az osztást és a szorzást ismétlik. Bepillantok a a füzetébe: a föld senkié. Az elődör fölszántatta és beülteti szőlővel. Én már ner gondoztam; kiszáradt azc te. Pintér-tanya: Egykoi lakói Zsanára költöztél Jó állapotban van. viszony lag a több éves lakatlar ság után is a nádtető ház. Nem veszi meg senk A veteményeskert zölc ségei vadon burjánzana a gazzal. 12 ÓRA 2’9’7’ 17 1 : 2 = 78 Ezt még gyakorolni kell! Amióta melléültem elbizonytalanodott kézzel hullámos szamokat ír a füzetbe. 11 ÓRA „E ngem azok az embe- ÜNNEPI KÖNYVHÉT rek érdekelnek — ■■■■ írja Galambos — akik semmit sem akarnák, ami tegnapi, akik szüntelenül csak az újat akarják, mert az jobb. Az én hitvallásom ott gyökerezik Ady próféta- szaváiban: ... De ültesd szebb lóra az embert, hadd vágtasson tovább ... ”. Ez az igény, ez a változtatni- akarás határozta meg Galambos írói pályáját. Mindig a „mozgó' világ” vonzotta, a társadalom ezernyi változása, szenvedélyes hőseinek útkeresése, az igazi újat akarók „megszállottsága”. Az ünnepi könyvhétre Galambos Nyílj meg, ég! című novelláskötete jelent meg. A kötet írásaiban újra közösségi problémákat, a közösségért tenni akaró embereket mutat be. A címadó novella egy várostól nem messze levő faluba vezet el bennünket, melyben a tanácselnök felismeri a változás, a fejlődés szükségességét, és lehetőségét: a vizet be akarja vezettetni a faluba. A lehetőség adott, de mindenkinek áldoznia kellene munkát és péjizt. Hiába fektetik le a faluban a vízvezetékeket az utcákban, nincs aki az árkokat befedje, aki anyagi áldozatot is vállaljon. A tanácselnök hiába járja végig a házakat, visszautasításra, meg nem értésre talál mindenütt. A régihez ragaszkodnak, az újért nem áldoznak. Csak hat család vezeti be a vizet. Galambos e konkrét eseményt példázattá tudja növelni, publicisztikus hevülettel foglal állást a tanácselnök és a jó ügy mellett. Kenéz Imre hányattatása és halála Magyarországon 1848-ban című hosszabb elbeszélésében a szabadságharc egy drámai sodrású pillanatát vetíti elénk egy ember sorsának tükrében. Kenéz 1848-ban agi- tációt szeretne folytatni a horvát katonák között a forradalom védelme. Magy Írország érdekében. Ten- niakarása kudarcba fullad. “Bár kiszabadul a horvá- tok fogságából, szabadságának ára az, hogy le kell lőnie eszményképét, Görgeyt. Sorsa tragikussá válik: a magyarok is hadbíróság elé állítják, mint árulót, Galambos Lajos: Nyílj meg, ég! Bár ártatlan, ezt Görgey is tudja, kivégzik Kenéz Imrét. Az elbeszélés záróképében Görgey felismeri, hogy a forradalom vesztett Kenéz ártatlan halálával. Egy érdekes művészi megoldásra hívhatjuk fel az olvasók figyelmét: a horvát és a magyar hadbírósági jelenet kísértetiesen megegyezik egymással. Galambos ebben a történeti témát feldolgozó elbeszélésben is a közösségért áldozni kész embert mutatja be. A „mozgó világot” ábrázoló író végtelenül gazdag valóságanyagot zsúfol elbeszéléseibe. A Különös című elbeszélésében két történetet, két találkozást dolgoz fel. Mindkettőben ott kísért a múlt, a háború. Az egyik szereplő megjárta a fasizmus haláltáborait, a másik munkaszolgálatos volt. Mindkettő utazás közben meséli el sorsát, emlékeit: az írónak. A Sanyo című alkotása már kisregény terjedelmű. Ebben az 1956-ös események forgatagában levő fiatalembert ábrázolja, aki ok nélkül disszidál és ausztriai táborban marad. Sorsa kilátástalan: nincs hova menjen, nincs kihez forduljon. Nem él a hazatelepülési lehetőséggel sem. Testvére hiába várja őt a magyar határon. Nem jön. Ott marad egyedül. Bár érzi, hogy idegen környezetben társak nélkül magára maradt, mégsem képes cselekedni, sorsán változtatni. Galambos élő embereket formál, izgalmas szituációkat teremt, mindnyájunkat érintő problémákat fejteget hősei sorsát ábrázolva. A közömbösség felháborítja az írót. A hazától elidegenedő ember — például a Tranzit című elbeszélésében — visszataszítóvá válik az írói ábrázolás tükrében. Ahogy Galambos maga is vallja: „nekem ellenségem mindenfajta visz- szahúzó erő, öltözzön az társadalmilag bármilyen köntösbe”. Szekér Endre Az iskola 1911-ben épült egy tanteremmel és csak a második világháború után építettek hozzá másikat. Három éve a járási úttörőelnökség segítségével sikerült kialakítani egy úttörőszobát és tanárit. „Nem, mi igazán nem panaszkodhatunk a felszerelést illetően. A személyi feltételek is kielégítőek. Négyen vagyunk nevelők és csak egy kartársnő tanít képesítés nélkül, de ő is harmadéves a főiskolán. A tanrend részben osztatlan, de a felső tagozatban szakosított oktatás folyik. Így élünk és dolgozunk, mivel csak az öregek maradnak a tanyán elnéptelenedünk. Nincs gyerek...” tanév: tanulók száma: 1965/66-ban 90 1966/67-ben 86 1967/68-ban 87 1968/69-ben 80 1969/70-ben 78 1970/71-ben ,53 1971/72 tanévre beiratkozott 47 — Tudod milyen egy kihalt tanya? — kérdezi a tanítónő férje. — Akkor gyere. Látod ezt a kiszáradt szőlőt? Ez Az idén nyolcán végez nek az általános iskolábar Ö. Klára kereskedő ta nulónak készül. A félév tanulmányi eredménye 3, volt. Azért választotta ez a foglalkozást, mert „köny nyű munka.” L. Sándor: géplakato lesz három év múlva. Ed dig az erdőgazdaság javí tóműhelyében járt csak A választott szakmáró szinte semmit sem tud. N. Julianna: Ö az évfo lyam egyik • legjobb tanú lója — négyes rendű. Ap ja „rokkantosított” vasú tas, helyzete a szociáli veszélyeztetettség határá súrolja, gyors- és gépíró' nak készül. H. Anna: Nincs véleménye arról, hogy jó vágj rossz lesz-e számára, hí nem tanul semmiféle szakmát. (Pár év múlví férjhez megy. Addig szüleivel él a tanyán.) T. Erzsébet: ö az osztályelső, tanulmányi eredménye 4,3. Helyhiányrí hivatkozva elutasították felvételi kérelmét a bajai Kertészeti Szakközépiskolából. Egy évig dolgozni fog és utána „meglátja mi lesz?” Egy fiú szerkezetlakatos szakmát választott egy pedig otthon gazdálkodik majd, kocsis szeretne lenni a tsz-ben. Az iparosodó Kiskunhalasnak nagy a vonzása az itt élő fiatalokra, de még az idősebbekre is. Nemcsak az állandó jövedelem miatt, amire a tanyán élőknek is egyre nagyobb szüksége van napjainkban, hanem a távlatok miatt. A sokat emlegetett tanyák, külterületi települések elnéptelenedése nem történik máról-holnapra. Ez hosszú folyamat Alsó- szálláson is, amit bizonyít az a tény, hogy a féltucat nyolcadikos gyerekből ketten még a tanyai életet választották. Idősebbek is maradnak a tanyán, — mint említettem — és az ő művelődésük sem hanyagolható el hosszú évekig. A távlatok arra köteleznek bennünket, hogy két irányban gondolkodjunk és segítsünk, mert könnyűjük a „városiasodást” azzal, hogy nem hanyagoljuk el a tanyákon maradók művelődésének ügyét. Alsószálláson pár év múlva már .kihalnak az alsó tagozatos osztályok. Az iskola megérik a körzetesítésre. A padokból elfogynak a gyerekek. Kik üljenek a helyükre? Az ottmaradók: Tanulni, művelődni, szórakozni, mert ez így természetes. Csató Károly
