Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
*. oldat 1971. május 23. vasárnap Kettős szolgáltató Általában nem mindegy A borbélyszéknek, a vá- ezen a világon, hogy az rakozók kispadjának egy- ember nyakának érzéke- szerű hangulata, valahogy nyebb pontjairól egy hajó- lecsapolja a közhangulatot, kormányos nyesi-e leasza- Azon túl, hogy mérlegre kálit svéd acél pengéjével teszik ennek vagy annak az Turnu Severin valamelyik matrózkocsmájában, avagy egy nyugtató hangulatú figaróműhelyben szakavatott fodrász borotválja meg. Ügy látszik azonban, hogy az életnek ezen a táján is akad kivétel. A köznapinak ható tétel igazát egész konkrétan Jónás János sorsa bizonyíthatja, aki négy éven át a Jupiter gőzhajón járta a Dunát, majd Kiskőrösön letelepedve visszatért eredeti szakmájához, s a kormánykereket felcserélte az ollóval, fésűvel, borotvával. Néhány pillanatra éppen félbehagy egy formálódó frizurát, megnézi, hogy hol van még igazítani való. Kifordított tenyerén, az ujjam — úgy látszik —mintha eltűnőben lenne egy olyan fajta érdesség, ami csak a fizikai munkától . ....................................... s zármazhat. De ez nem a Ismerosaek a jellemet, soktengerészet emléke, hanem szor„ sz°öa kerül: kévés a a szőlőművelés nyoma. Pe- mez°gazdasagi ^ kisgép, dig Jónás János nap mint elegendő alkatrész, nap a nagyközség ktsz-ének j^int ahogy elpanaszoltak, Kossuth Lajos utcai kis í10^ a körzet egyik bolt- fodrászműhelyében dolgo- 3a csak fel műszakot tart zik. a magyarázatot ő maga Jaa°s mester adja meg azzal, hogy a „két- továbbította a jelzést a ta- laki emberek” közé sorol- oacsulesen, s ma ABC-aru- ja be a személyét. A mes- h®z, es. Prefz° működik az térségéből származó jőve- . üzletecske helyen, delmet ugyanis szőlőműve- másik vendegének az léssel egészíti ki, vagy for- ePltkezesben segített... dítva. Tehát olyannyira Az ember benyit a műkiskőrösinek számít, mint- helybe borotválkozni, s léha legalább itt is született het.> hogy valamelyik ügyesvolna, úgy él, mint a leg- hajós dolgát is elintézik, több helybeli. Talán ez az “s még mondja valaki, egyik oka, hogy a 25. szá- hogy nálunk nem fejlődik mú körzet lakói ismét ta- a szolgáltatás, náestagukká választották. Halász Ferenc Megbillent egyensúly Haragoszöld a határ, mintha csak hajnalban paskolta volna végig a zápor, pedig már hetek óta nem hullott eső. Enyhe lankák gyúródnék a láthatár széléig, itt már próbálgatja magát a bácskai táj. Traktorok, permetezőgépvek torlódnak a zsendülő kukoricatábla szélén, csaknem karnyújtásnyira van a tsz- központ —a borotai Egyesülés Tsz-é — mindenféle gazdasági épületek halmaza, lapos tetejével is kiemelkedik közülük a hat- vanegynéhány vagonos hűtőtároló; a látvány határozottan nagyüzemi. De jellegzetesek azok a gondok is, amelyekről a tábla szélén ülve beszélgetek a tsz gazdáival, alkalmazottaival. Milyen itt most a szövetkezeti jelen és a jövő? Az utóbbit akár biztatónak is nevezhetnénk, ám hiába süt a koranyári nap hetvenhét ágra; a földekre, és az emberek arcára mintha a tavalyi közel hatmilliós veszteség árnyéka telepedne rá. Mondják, kevés a fiatal, az utóbbi egy-más- fél évben sokan elmentek innét. Részesedésüknek a tagok csak a 80%-át kapták meg. „Jó takarmánytermő földjeink vannak, mégis, most csak csirkenevelés van a tsz-ben, a szarvasmarha- és a juh tartás már megszűnt, a szakosított telepen még nem kezdődött el a sertéshizlalás. Még az idén is csak költjük rá a mi’liókat, de hozni nem hoz — panaszolja egyikőjük. A traktorok leromlott állapotban vannak, a növényvédőszolgálat gépei nélkül nehezen mozdulnának. Hogyan alakul az idei év? Lesz-e teljes részesedés? — A válaszok kétkedők, bizonytalankodók. Derült égből.., Fagyok, belvizek, jégesők — a múlt év természeti csapásai főképp azoknak a gyenge adottságú homoki gazdaságoknak a helyzetét rendítették meg, amelyeknek szerencsésebb esztendőkben sem könnyű nyereséget produkálni. De a borotai Egyesülés nem ezek közé tartozik. Az 1965-ben két kisebb tsz egyesüléséből létrejött szövetkezetben már kezdetben viszonylag korszerű termelésszerkezetet alakítottak ki, a szántóföldeken gabona- és takarmánytermesztésre rendezkedtek be, eltelepítettek továbbá 560 Tanuló munkás Kormányhatározat a munkások továbbképzéséről Nem nehéz megjósol- 1 olyan igényeink legyenek, ni, hogy e számmal — mint apáinknak voltak; 1014/1971. — jelölt kormánydöntéssel az elkövetkező hónapokban, években elég sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságokban, szóbakerül értekezleteken. a vállalatokat új intézkedésekre serkenti, és előbb, vagy utóbb minden szakmunkás fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: hogyan akarja továbbfejleszteni ismereteit?... Ez a határozat ugyanis a munkások továbbképzése fejlesztésének általános elveivel foglalkozik. Az élet mai és holnapi követelményei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő-utánpótlás eddigi forrásai „bedugultak”, a mezőgazdaság ma már inkább „visszacsábít”, semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszonyok nagy többsége szintén dolgozik — marad tehát, mint kiapadhatatlan tartalék, a rendelkezésre álló munkaerő „megváltoztatása”. A technikai-tudományos forradalom általános „haladási sebességét” főleg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsaság, nem csupán a születő tudományos eredmények növekvő számával mérhető, legalább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok. ismeretek elsajátításának, alkalmazásának „sebessége” is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy. úgy éljünk, ugyanez jelentkezik a „tar tozik” oldalon is, mert a magasabb követelésekért többet és mást is kell adni. Az egyszer megszerzett szakmai tudás ma már nem jogosít fel arra, hogy annak a kamataiból egy életen át gondtalanul megélhessünk. A mérnökök tudását — így mondják mindenütt — 10—15 éven belül fel kell frissíteni, mert elavul; a modern szakmunkásra ugyanez mondható el!... A technika tempója, az új módszerek bevezetése, a nagy tudású gépek sokasága — mind-mind többet vár a mellette dolgozó embertől is. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es határozat, hogy a munkások tudásukat „bizonyos időszakonként felfrissítsék, korszerűsítsék, elsajátítsák a különböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szükséges új ismereteket, megszerezzék, illetve bővítsék a társadalmi, gazdasági kérdésekben való jártasságukhoz szükséges politikai és általános alap- műveltséget”. Gazdag program; de mondhatnánk így is: kényszerítő program, mert csakis munkásaink tudására, ismeretére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeléseit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunkásoktól követel többet, hanem a vállalatok vezetőitől is. A határozat ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy „a tovább; képzés megszervezéséről, a feltételek biztosításáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskodniuk.” Érdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondoskodjanak. Hiszen nem csupán gazdaságilag kell megalapozni egy-egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell rohangálni, hogy a modem géphez hozzájussanak, nem csupán jó erős betonalap kell az új berendezéshez, legalább ennyire fontos az ott tevékenykedő emberekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fogadására”. Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel még csak most ismerkedünk—, hogy a szakmai továbbképzést jó lenne „beépíteni” oktatási rendszerünkbe, mert ennek a szervezeti formái is meghatározhatják a gyakorlati eredmér nyékét! Azzal a legtermészetesebb tudattal lépjenek ki a tanintézet, az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfrissebb ismeretek elsajátítása végett újból és újból visszatérnek. Ha valaki ma az átlagosnál jobban akar élni, akkor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban , is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: — „úgy kell intézkedni, hogy az új alapokra fektetett továbbképzés az 1972. év folyamán megkezdődhessen B. J. hold nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöst. Töretlennek látszott a felfelé ívelés; 1968 és 1969 végén a gazehhez volt hasonló a tavalyi „bukfenc”. — A szánták legjobb 400 holdján semmit nem tudtunk termeszteni — magyarázza Palotai István főmezőgazdász. — Így a kukorica vetésterülete, amit 1400 holdra terveztünk, alig haladta meg az ezret. A legmélyebb fekvésű részeken még augusztus elején is állt a víz. Másodhasznosítás? Zöldtakarmány termesztése lehetséges lett volna, ám er- e — szarvasmarhatartás hiányában — nem volt már szükség. Próbálkoztak rövid tenyészidejű kukoricával, ezt viszont a szeptemberi fagyok tették tönkre. A kiesések előidézésében már az 1969-es ősz is közrejátszott: a tsz ekkor még nem rendelkezett gépi betakarító kapacitással, a vezetőség viszont elzárkózott attól, hogy részes törésre adja ki' a kukoricát, akár tagoknak, akár kívülállóknak. Így 170 hold terület termése kint veszett. Ehhez járult egy szabálytalan mérlegösszesítés, még ugyancsak az 1969-es év Miért lett veszteséges a borotai Egyesülés Tsz? kább az a cél, hogy a hagyományos szőlőtőkék állagát megmentsék, bár ezt a törekvést is egyre mérsékeltebb siker koronázza. dáknak már nyereségrésze- zárszámadásakor, amiből sedést is tudtak fizetni. adódóan egymillió 700 ezer Derült égből a villám- 1 forint a tavalyi évet ter- csapás? Igen, némiképpen helte, • Súlyos fizetség Mindez azonban mindig elégtelen magyarázat a tavalyi kudarchoz. A helyzet fő okát alighanem abban kell keresnünk, hogy a tsz 1968-ban erejét • meghaladó vállalkozásba kezdett. Elhatároz, ták a szakosított sertéstelep létrehozását. Eredetileg évi ötezer hízóra tervezték. Aztán, már a munkálatok megindulásakor, a részletesebb gazdasági számítások azt bizonygatták, hogy megterem itt a tízezer sertés meghizlalásához elegendő kukorica is. Végül is a telepet nyolc és fél ezres kapacitásúra tervezték át, s eszerint kezdték el a napokban a tenyészállatok betelepítését. Evés közben jött meg az étvágy? — Kétségtelen, hogy hatása alá kerültünk a méreteknek — fejtegeti dr. Fekete László elnök. — De a módosításban inkább az vezérelt bennünket, hogy eleve olyan járulékos beruházásokkal járt az építkezés, az út- és vízhálózat, a kerítés, a szociális épületek létrehozásával, amelyek épp úgy kiszolgálják a tízezres, mint az ötezres telepet. Tehát, ha nagyobb telepet létesítünk, kisebb,,, az egy._,férőheljne jutó .építési/ költség. A beruházás összköltsége. 50; millió forint. Bár a tsz 70%-os állami támogatást élvez, de a saját ráfordításként jelentkező 15 millió is messzemenően kimeríti az anyagi lehetőségeket. A korszerű hizlalás jövedelmezőségében nagyon bíznák a tsz vezetői, s nem is ok nélkül. A kukorica- termés jelentős hányadát eddig természetben értékesítették. Ez nem volt jövedelmező, 40—50 kilo méterre kellett elszállítani, s kiszámították, hogy pusztán a fuvarozás elmaradása — minthogy a tápot is helyben kívánják előállítani — másfélmilliós megtakarítást jelent De mindezek számbavételével is súlyos árnak tűnik a gazdálkodás egyensúlyának felbillenése. Tagok és alkalmazottak A tízórás munkanapra jutó átlagkereset tavaly 84 forint volt — csak a 80%- os részesedést véve alapul, önmagában véve ez sem alacsony, bár a korábbi évekhez képest mindenképpen visszaesést jelent. Olyan tényező ez. amely a munkakedvet átmenetileg nem javítja. Legalább is a mintegy kétszáz főnyi tagságét. Ám a helyzetet bonyolítja, hogy az alkalmazottak száma szinte ugyanennyi. Ez utóbbiak tartoznak a fiatalabb korosztályokhoz, állandó jelleggel dolgoznak a gépeken, a szerelőműhelyben, a csirkefarmon, s idénymunkásként a szőlő- és gyümölcsültetvényben. És alkalmazottakból áll a tsz nyolcvanitagú építőbrigádja is, amely immár negyedik éve a sertéskombinát építésével van elfoglalva. A tsz-ben dolgozók egyötöde tehát olyan munre csak a kiadási tételek összegeit növeli horribilissá, A folyamat ez: a tagság száma évről évre csökken, az alkalmazottaké növekszik. Azt, hogy a szövetkezeti munkaszervezet kulcsfontosságú helyein egyre inkább az alkalmazottak „viszik a prímet”, nemcsak a nemzedéki hovatartozás, s hellyel-közzel a szakképzettség indokolja, hanem az is, hogy a tagságnak a fele a parcellás szőlők szá zalékos művelésével foglalkozik, s ezeknek csak heti két napot kell a közös munkában eltölteniük, tehát rendszeres igénybevételükre, már csak magas életkoruk miatt is, számítani nem lehet. S minthogy részesedésük 60 százalékos — ennek fejében nyújtják a permetezőszert és az élőmunkát —, a közös számára ez az üzemág aligJ. kát végez, amely egyelő; alig hoz. Egyébként is in-» Egy fontos tanulság Más szempontból sem egységes a tsz-tagság; Bo- rota belterületén csak egy- harmad részük lakik, a másik harmad a tsz-köz- pontot övező nagy tanyavilágban él, s a fennmaradó harmad Jánoshalmáról jár ki. Az alkalmazottaknál hasonló vegyes ösz- szetétel mutatható ki, bár itt inkább dominál a já- noshalmiak aránya. Megközelítési szempontból is furcsa helyzetben van a tsz: központjához Jánoshalmáról jó kövesút vezet ki, ám Borotárói csak olyan földúton közelíthető meg, amely az év nagyobbik részében járhatatlan, — ember, állat és gép által egyaránt. Hová tartozik tehát az Egyesülés Tsz? A szónoki hangzású kérdés konkrétabban így fogalmazható meg: Az említett és' részletezett „felállás” milyen társadalmi kontrollt tesz lehetővé? Van-e megfelelő emberi közeg, amely képes útját állni a célszerűtlen gazdasági lépéseknek? A hélyzet Ismerete kétkedő válaszok megfogalmazására biztat. Mindeddig nem a tagság, hanem a vezetők fejében fogamzot- tak meg a lényeges fejlesztési. . elképzelések. Igaz, hogy mindez a tagság érdekében történt: •— 1961- ről . 1969-re megkétszereződött a részesedés —, s mégcsak a dilettantizmus vádja sem illetheti a vezetést. Az elnök, bár Jánoshalmán lakik, , idevalósi születésű, itt gazdálkodott nagyjából az átszervezésig, családi és baráti szálak sokasága fűzi ide, 1964 óta egyfolytában elnök, s eközben nemcsak elvégezte az agráregyetemet, de doktori disszertációját is megvédte, s nem mondott le a további önképzésről sem; a a főagranómus javakora- beli nagy tapasztalata szakember, — de mindezek ellenére sincsenek bebiztosítva a ballépések ellen. Szövetkezeti gazdálkodás a vállalatszerű üzemszervezés jegyében, ehhez máris minden adottság megvan a borotai Egyesülésben, csak mintha a tagsági érdekeltségtől kerülnének egyre messzebb. A tavalyi „fejre állásnak” ez a legfőbb tanulsága. S ezt a tanulságot az az egyébként jogos bizalom sem kezdheti ki, hogy a kudarc csak átmeneti, s valamennyire is kedvező időjárás esetén — továbbá a két és fél milliós vissza nem térítendő megsegítés. valamint a hitelek jóvoltából — már az idén visszaáll az egyensúly. Hatvani Dániel KÖNYVJÖVÁlRÁSSAL KERESÜNK közepes nagyságú páncélszekrényt MEGVÉTELRE. Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, Kecskemét. Vacsihegy 56. Telefon: 11-564. g
