Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

lm. mijos SS, vasárnap

5. olda

Nyomáspróba gyorsutalványozással

Anyagi osstönsés a Vegyipari Gépgyárban

A gyárkapukon kívül is sok szó esik arról, milyen bérezési forma ösztönöz leginkább a hatékonyabb termelésre, a legizgalmasabb viták azonban mégis csak az üzemekben zajlanak. A vezetők és dolgozók ugyanis itt találják szembe magukat közvetlenül azokkal az emberi és anyagi tényezőkkel, amelyek az adott helyzetben meghatározzák a tennivalókat. Losonczi Máté, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár főművezetője tömören így fogalmazott: — Az ösztönző bérezésről szólva szerintem a legegyszerűbb forma is hatásos, ha jól alkalmazzák. Természetes, hogy a jobbat műidig keresni kell és úgy érzem, amit . néhány hónapja mi bevezettünk, az célravezető.

Egy aláírással

A gyár szb-irodájában erre a kijelentésre ezúttal nem tört ki órákig tartó vita, de erre már nem is volt szükség. Ehelyett mindent gondosan szám- bavéve elemezni kezdték az úgynevezett csekkrendszer hatását.

Az történt ugyanis, hogy a Vegyipari Gépgyárban egyszerűsítették, s egyben hatásosabbá tették a , negyedéves jutalomkeret fel- használását, amely az adott időszakra eső bér 1 százalékát teszi ki. Magának a jutalomösszegnek 30 százalékát az új elv alapján gyorsutalványozással adják ki. Míg azelőtt a kiutaláshoz sok ember aláírására volt szükség, most — ha valamelyik munkás valami miatt megérdemli — az üzemvezető kiállítja és aláírja a csekket, amit a megjutalmazott

még aznap beválthat a gyár pénztáránál.

— A jó munka fő mozgatója természetesen továbbra is az egyenes darabbér, a normán felül teljesített százalék arányában — fejtegette Móczár Mihály, a munkaügyi osztály vezetője, akinek» legfőbb része volt a gyors utalványozási rendszer kidolgozásában. — Ha azonban az eddigi tapaszta- látokat számba vesszük, kitűnik, hogy a csekken utalványozott összegek tulajdonképpen a darabbéreket is növelik. Aki ugyanis csekket kap a jó munkáért, szinte törvényszerű, hogy teljesítménye is emelkedik.

— Ügy látom — szólal meg Tóth Ferenc, szb-tit- kár az adatlapokat forgatva — vannak azért olyanok is, akiket még ez a módszer sem tudott felvillanyozni.

Voltak, akik többet kaptak

— Ilyenek sajnos mindig akadnak ■ vágott közbe a főművezető — a tapasztalatok mégis biztatóak. Az alumínium tartályok egyengetését például a kiadott normaidő alatt nem tudták elvégezni. Megbeszéltük a dolgozókkal. hogy amennyiben egy hónapon át egyenletesen tartják a munkaütemet, s ezzel lehetővé teszik a termelés folyamatosságát, jutalomban részesülnek. Voltak közöttük többen, akik 2—3 darab százforintos csekket is kaptak szorgalmas munkájukért.

Egy ízben sürgetővé

vált az 500 hektóliteres

tartályok szállítása. A nyomáspróba azonban még hátráltatta a munka befejezését, mert lassan folyt ki belőlük a víz. Jutalmat ígértünk, s az ürítést

végző két munkás addig törte a fejét, míg megoldást talált. Felnyitották a tartály lezárt csonkjait is, amelyeken gumitömlőt vezettek be, s légszivattyúval, meg sűrített levegővel meggyorsították a víz leeresztését

— A gyorsutalványozás tehát segít a termelés úgynevezett szűk keresztmetszeteinek megszüntetésében, a munkát gátló akadályok felszámolásában is — szögezte le Móczár Mihály. Ez igen örvendetes, hogy úgy mondjam titkos vágyunk volt az ilyen jellegű hatás elérése.

— Az üzemvezetők pedig felelősségteljesen bánnak a rájuk bízott összegekkel, — állapította meg az szb-titkár. — Erre lehet következtetni abból is, hogy az elmúlt negyedév végén még maradt is náluk utalvány, egyiknél több, másiknál kevesebb. Tehát nem adnak ki csekket csak azért, hogy utalványozhassanak.

— Még van ezért finomítani való munkamódszerünkön — jegyezte meg Losonczi Máté. — Egy ízben például a lakatosokat ösztönöztük a termelés meggyorsítására, a kezük alá dolgozó kisegítő munkásokat viszont számításon kívül hagytuk. Azok pedig nem alkalmazkodtak az új munkaütemhez és ebből keletkezett a zavar. Mindez természetesen csak megerősíti azt, hogy felelősségteljesen kell bánni az utalványozható összegekkel s csak akkor használjuk a csekktömböt, ha annak valóban értelme van.

Mi less a maradvánnyal

— A megmaradt utalványokat az üzemvezetőknek nem kell leadniok, mert felhasználhatják a következő negyedévben — hangsúlyozta a munkaügyi osztály vezetője. — Lehet, hogy akkor éppen olyan feladatokat kell megoldani, amikor még nagyobb szükség lesz a jó munka, a jó ötletek jutalmazására.

Az szb-irodában rövidesen már másról tanácskoztak, a fenti beszélgetés azonban híven tükrözi, hogy az ösztönző bérezés formáinak nagyon sok változata van, s egyiket sem lehet sablonosán alkalmazni. A Vegyipari Gépgyárban szerencsére éppen az utóbbit igyekeznek elkerülni.

Nagy Ottó 4

Cipő-KRESZ

A lábbelifogyasztó nagyközönség mind gyakrabban teszi szóvá az újságok és a panaszkönyvek hasábjain, hogy a cipők élettartama feltűnően megrövidült, és könnyűiparunk jóvoltából általánossá vált a jelszó: „Minden órának leszakítsd cipőjét!”

E panaszok nyomán Cipöügyekben Illetékes Hely odanyilatkozott, hogy a hiba nem a lábbeliben van, hanem a fogyasztóközönségben, amely korszerű cipőipari termékeinket nem rendeltetésszerűen használja. Illetékes Hely azt is megállapította, hogy az említett fogyatékosság nem rosszhiszeműségből fakad, hanem tájékozatlanságból. A fogyasztó ugyanis nem tudja, hogyan

kell eljárni és meddig lehet elmenni annak, aki honi gyártmányú cipőt vásárol. Az említett fórum azt is leszögezte, hogy nem a cipők, hanem a tájékoztatás minőségét kell megjavítani és munkaközösséget hozott létre, amely kidolgozza a Cipők Rendeltetésszerű Használatának Szabályzatát, azaz a cipő- KRESZ-t.

Ez a nagy jelentőségű dokumentum minden bizonnyal leszögezi majd, hogy hazai készítményül cipellőkben tilos:

— ballépéseket csinálni, vagy bármely módon félrelépni;

— becsületbe, önérzetbe, vagy más egyébbe gázolni;

— szivet vagy liliomot tiprani;

— sárbataposni a fotográfiát;

— pénz, nő, siker és álmok után futni;

— cséb- és vitus- táncot ropni;

— elindulni szép hazánkból;-r olajra lépni;

— járni az utat, a macskaköves utat;

— végigmenni az ormódi temetőn.

TILOS ezekből a cipőkből pezsgőt, törkölypálinkát vagy vitriolt inni.

TILOS bennük jönni-menni, járni- kelni, lótni-futni, ballagni, battyogni, bandukolni, barangolni, bolyongani, csúszkálni, csúszkálni, csatangolni, csámborogni, csür- döngölni, kajtatni, kószálni, kujtorog- ni, kuncsorogni, lézengeni, lófrálni, lődörögni, sétifikálni, sertepertélni, settenkedni, somfordálni, sompolyogni, slaty- tyogni, sündörögni, táncikálni, talpalni, téblábolni, ténferegni, toporogni, tapicskálni, tüsténkedni; valamint ülni, állni, ölni, halni ...

SZABAD ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor kézbe venni, megnézni, időnként puha bársony- vagy szőrmedarabkával fényesre törölni.

Hordani persze csak kivételes, elkerülhetetlen esetekben szabad cipőinket. Ilyenkor is törekedjünk arra, hogy a lábbelik lábainktól és az úttest kövezetétől minél messzebb kerüljenek. Helyes, ha ebben is a fejlett nyugati országok példáját követjük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már divatba vette, hogy cipőjét bőrövéhez erősítve — a derekán hordja.

Radványi Barna

Tőseidei változások

A régi újságok már a múlt század végén elragadtatással emlegették a Holt-Tisza kanyarjában levő Tőserdőt, ahol a természet ősi állapotában, buján zöldellnek az éger- és juharfák, az értékes növényritkaságok, s tömegesen tanyáznak a nemeskó- cäagok és más különleges vízimadarak. A későbbi időszak már a természet változását hozta ezen a vidéken is, a Szikra nevű részen szőlők és gyümölcsösök gazdagították a táját, s az ősi növényzet visszaszorult a tőserdei védett területre. Ez a vidék azért továbbra is megmaradt a kecskeméti, félegyházi, nagykőrösi emberek és más környékbeliek kedvelt kirándulóhelyének. És maradt az óhaj is, hogy egységes üdülőterület alakuljon itt ki idővel.

Az első „honfoglalók"

Néhány lelkes ember fogott hozzá öt—hat esztendeje, hogy az erdőség és a Tisza holtága közelében, a homokbuckák helyén valami újat teremtsen. Akkor az ötlet merésznek tűnt. Csak némi fanatizmussal lehetett hinni abban, hogy ezen a széljárta pusztaságon valaha is üdülőterület lesz. Azóta több száz telket kiosztottak, száznál is töhb parcella beépült, víz és vilmesterséges tava, a Tisza tervek elkészültéig.

III. vízlépcső egyik tároló- Építési és Városfejleszl medencéje. Húsz kilométer Minisztérium remélhető hosszú, 4 kilométer széles elhárítja a felmerülő a! tó — a Balaton egyharma- dályokat, és soronkívüli dal — ez a távlat nem get biztosít a telekosztá:

Sorakoznak a nyaralók a Tőserdő üdülőterületén.

hagyható ki most már a számításokból. Hiszen mindez jeletnős öntözési és — a roppant kedvező adottságok alapján — hévízhasznosítási és üdülőfejlesztési programot is rejt magában.

elősegítésére. Annál is : kább, mivel a kíosztá: szánt terület meglehetős távol helyezkedik el am dani víztárolótól.

Túlnő

a megyei terveken

A terveket tehát az új lány is van a kis nyara- helyzethez kellett igazítani, vékravsé lókban, utak szelik át a s ez már nem csupán me- y 1

rendezett terepet... S ami- gyei tennivaló. Több orré akkor még senki sem szágos szerv és főhatóság számított, termálkút ontja segítségére is szükség van, a meleg vizet, júniusra, ha hogy minden a megfelelő

helyére kerüljön. (Hogy mást ne mondjunk, még kikötője is lesz ennek a hajózható, hatalmas víztükörnek, de fontos az utak, hidak, s egyéb létesítmények helyének meghatározása is.) Szerencsére a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumtól, deáz Országos Vízügyi HivatalA feladatok sokasodnak

minden jól megy, a strand is megnyílik a vendégek számára.

Tiszakécskétől Bokrosig

Mindez tán varázslatnak tűnik, pedig rengeteg emberi igyekezet és áldozat- készség van mögötte.

A megyei tanács végre- tói is mindenben segítség hajtó bizottsága idejében érkezett. Csak egy ponton ismerte fel, hogy nemcsak akadt el a jól indult kezdeJelenleg egy intéző egy operatív bizottság vé zi a megyei tanács vb me bízásából, társadalmi 1 keretében, < a nem könnyű, és az i képzelt kezdeti méretei egyre inkább meghala szerteágazó munkát. Tál nem veszik tőlünk ros néven a nehéz és soksz hálátlan feladatokat el! tó bizottságok tagjai ésv zetői, ha felvetjük a k< dést: nem értek-e meg feltételei egy gazdaságii és jogilag is önállóbb rendelkező, az ügyek egységesen képviselő sze — fejlesztési bizottság létrehozására? Annál inkább, mert - tapasztal taink szerint alig észlelh tő valamiféle mozgás, p< dául a küiönböző érdek; gazdasági egységek rész ről. , Pedig ezeknek ny: vánvalóan fel kell készt niök a várható új lehet ségekre. Nagy feladat lesznek az üdülőterület e látására hivatott keresk delmi szerveknek is. Vá ható, hogy rövidesen me, indul itt a roham, hogy kirándulók ezrei birtokul ba vegyék a várva vá zöldövezetet, a napfény strandot, a vízpartot. H szén a Tőserdő nemcsak telektulajdonosoknak épt de a közeli városok és fa vak hétvégi pihenést, sz< rakozást kereső válamenn; lakójának. S hol vagyun még ennek a növekvő igt nyéknek a kielégítésétő Megoldatlan például a autóbusz-közlekedés, illet Pihennek a csónakok a romantikus környezetben. ve drága és körülménye;

(Tóth Sándor felvételei) korszerűtlen a szikrai vas

, , , , », úti megálló stb.

a Tőserdőről, de a Tisza- menyezes, s ezt az érdekéit

kécskétől Kerekdombon, lakosság nevében szeret- Tőserdő a nagyszerű é Lakiteleken Tőserdőn, Ti- nénk szóvá tenni. A telkek rohamos fejlődés állapota

ban van, a lakosság tér mészetes igényei, s javul életszínvonala szülték eze két az igényeket. Remél jük, hogy a fejlesztés ér dekében a közös összefogás tovább szélesedik, s

szaújfalun és Alpáron át osztása — bár az előké- Bokrosig nyúló tiszai üdü- számításokból. Hiszen mindlőövezetről van szó, mely megoldhatja a megye északi felének üdülési gondjait. Tőserdő ennek a fejlesztési távlati programnak csak egy fontos láncszéről megtörtént — nem halad a kívánt ütemben.

Az igénylők száma igen nagy — a fürdő által elfoglalt telkek cseréjét is

mielőbb meg kellene olda- kezdeti lelkesedés is meg- szeme, mintegy középpont- ni —, ideje volna tehát marad. S a lassan évszája de hiba lenne külön ke- kimozdítani a holtpontról zados elképzelés is megva- zelni a többiektől. A tér- az 1968. óta lényegében lésül: Tőserdő valóban ez- vek szerint ugyanis alig szünetelő telekosztást. Ez- rek és ezrek tömeges, erőt egy évtizeden belül, itt a zel semmiképpen sem le- adó pihenőhelyévé válto- közelben létesül a Duna— hét várni az újabb regio- zik.

Tisza köze legnagyobb nális és távlati fejlesztési F. Tóth Pál