Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-19 / 116. szám
5. oldal 1911. májas 19. szerda Szem előtt a tananyag Figyelemre méltó soproni kezdeményezés Először magyarórákat tartottak szaktanteremben a soproni Halász utcai általános iskola íelső tagozatán egy hónapig. Pár héttel később a fizika és kémiaterem is elkészült egy ideje pedig már minden tárgyból szaktanteremben folyik az oktatás. Látható és kézzelfogható A rendszer a fizika- és kémiatermek alapelvét terjeszti ki minden tárgy oktatására. A fizikaórán minden padsoron ott a mikroszkóp; a földrajzóra térképek, földgömbök, nagyobb tájegységek látképei között zajlik le; a magyarórákat írók, költők, arcképei „figyelik”, egy-egy író életpályáját képes-írásos dokumentumokból összeállított tablók mutatják. Rajzórán fából és papírból készült geometriai testek, modellként használható tárgyak, reprodukciók, rajzeszközök veszik körül a tanulókat — s így végig, minden osztály benépesült látható, kézzelfogható szemléltető és kísérleti eszközökkel. A tantermek egy-egy sarkát leválasztották raktárnak, ahova az éppen nem szükséges, vagy folyamatosan kiegészülő tablók, rajzok, egyéb segédeszközök kerülnek. A tanár nem felejthet el semmit magával vinni az órára, hiszen minden kéznél van. A szekrények kiürülnek Az iskolai könyvtárak országszerte reformra várnak. Legtöbb helyen a tanári szobában, egy-egy ósdi szekrényben zsúfolódnak a nagyobbrészt elavult és elhasználódott könyvek. Az említett soproni iskolában kiürültek ezek a szekrények — szétosztották a használható könyveket a szaktermekbe, a tantárgyaknak megfelelő csoportosításban. Üveges szekrény vagy szabad polc kínálja őket, minden kisdiák számára elérhetően. S ha nem is olvasnak az iskolában, csak nézegetik a képeket, ábrákat — akkor is, annak is van eredménye. A könyvek jelenléte érdeklődést kelt, olvasásra serkent. Ha nem is pótolhatja az otthoni könyvtárakat, nagy segítség lehet a könyv iránti érdeklődés felkeltésében. S ennek már azért is nagy a jelentősége, mert az iskola tanulóinak 95 százaléka munkásszülők gyereke, többségük otthonában bizony nem sok könyv található. Zöld táblák Tizennégy ideális létszámú (25—30) tanulócsoport van az iskolában. Az átvonulás egyik teremből a másikba nem okozott fegyelemlazítást; sőt, az oldottabb, kötetlenebb, de céltudatos közlekedés a folyosókon a tízperceknek is ritmust adott, nincs lézengés vagy rohangálás. S a következő tanteremben azonnal az illető tárgy légköre fogadja őket — figyelmük, érdeklődésük a szemléltető eszközök jelenlétének hatására szinte önkéntelenül átáll. A szaktantermi rendszer megvalósítása nemcsak tablók, jelmondatok, térképek sth. készítéséből állt. A tanárok munkája nyomán az egész iskola megszépült, ki- csinosodott. Mindez az igazgató és a tanári kar rendkívül lelkes, fáradtságot nem ismerő munkájának, jó ötleteinek, valamint a városi tanács művelődési osztálya erkölcsi és anyagi támogatásának köszönhető. Jó néhány pedagógus szabad idejét is feláldozta, késő délutánig bent maradt, segített felszedni a régi padlót, hogy nyomukban dolgozhassanak a par- kettázók. Maguk festették nyugtató zöld színűre a táblákat; ahol még nincsenek új padok, ott rendbe tették a régieket, a falakat átfestették stb. Az oktatásban pedig már kezd jelentkezni a minőségi változás; hiszen kétségtelen, hogy ilyen körülmények között alaposabban sajátíthatják el, könnyebben rögzíthetik a gyerekek a tananyagot. Ezért követendő példa a soproni Halász utcai általános iskola kezdeményezése Győr-Sopron megyében, de — úgy érezzük — másutt is. Medve Imola Levelező ismeretterjesztés Érdekes kezdeményezést valósít meg a TIT Baranya megyei szervezete: az országban elsőként megindítja a levelező ismeretterjesztést. Először az idegen nyelvek oktatásában vezetik be a levelező módszert. A levelező tanulókat egy- egy szemeszter előtt kétnapos bennlakásos tanfolyamon készítik fel az önálló munkára. Minden hónapban megküldik nekik a megfelelő tananyag és feladatlapokat, sőt magnószalagra rögzített leckeanyagot is. Havonta a lakóhelyükhöz legközelebb fekvő körzeti központokban szaktanárok konzultálnak a hallgatókkal. A tanuláshoz szükséges szöveglapokat a TIT szaktanárai szerkesztik. Beszélgetés a szülőföldről, meg a szarmatákról A csicseri borsó tulajdonságait, szokásait taglalta Kőhegyi Mihály múzeoló- gus tsz-gazda forma vendégével, amikor könyvekkel tapétázott dolgozószobájába léptem. Jóízű aprólékossággal tárgyalták, hogy mennyi termést ad ez a — hm — „fenéken ülő” növény, mikor érik és más efféléket. A falakon ásatási metszetek, a polcokon idegennyelvű folyóiratok, vaskos kéziratcsomók lepik az asztalt. A Bajai Türr István Múzeum egyik helyiségében vagyunk, a tudomány műhelyében, ahogyan szokás mondani. A roxolán szarmatákról, meg a titkaikat fürkésző Kőhegyi Mihály eddigi pályafutásáról szeretnék tájékozódni. Érzem a táj hangulatát A házigazda illendően, tisztességtudóan kikíséri beszélgető partnerét és én is előadhatom jövetelem célját. Nem állhatom meg, hogy mosolyogva ne utaljak a történész és a mezőgazdász iménti tapasztalatcseréjére : — Tsz-elnöknek pályázol, háztájihoz jutottál, avagy agronómiával foglalkozol? — Tréfába csomagolt választ vártam. Az ifjú tudós híres jó humoráról és a szituáció is erre csábított. Most nem cifrázza a szavakat. Évnyitó 1972-ben Jövő ősszel avatják a kiskunhalasi KISZ-lakótclepen épülő általános iskolát. A 12 tantermes, létesítmény, amint az képünkön látható, már tető alatt van, s az év végéig befejezik a belső szerelési munkákat is. A tanévnyitó napjára elkészül az intézményhez tartozó napközi otthon és konyha, valamint a sportolók örömére a tornaterem. (Pásztor Zoltán felvétele.) kortárs zenéről tárgyaltak latal zeneszerzők Kecskeméten Alig van időszerűbb feladata zenei életünknek, mint minden erővel a kortárs zenére irányítani a figyelmet, különösen annak vitathatatlan értékeire. Sajnos, jelenlegi hangversenygyakorlatunk jobbára megelégszik régebbi karok vagy legfeljebb a közelmúlt időtállónak bizonyult műveinek műsoron tartásával, abból a feltevésből kiindulva, hogy elsősorban az érdekli a közönséget. A kortárs zenére vonatkozólag pedig az az elterjedt nézet uralkodik, hogy ahhoz csak a régin keresztül vezet az út. Valójában éppen az ellenkezője igaz ennek: mint az élet minden területén, a művészetben is az értheti meg és élheti át igazán a múltat, aki mindenekelőtt a jelenben van otthon. Meggyőzően bizonyították a mai zene és a közönség egymásra találásának lehetőségét a Kodály-szeminá- rium keretében tavaly nyárom éppen Kecskeméten mai magyar zeneszerzők műveiből rendezett hangversenyek. Azt, hogy a jövő generációi fogékonyak legyenek a mindenkori kortárs művészetre, egészen fiatal korban kell és lehet megalapozni. Számtalan példa bizonyítja, hogy a gyermek éppúgy — vagy talán még jobban — be tudja akár a legmodernebb zenét is fogadni, mint a hozzá semmivel sem közelebb álló régi klasszikusokat. Ezért volt nagy jelentőségű az a találkozó, melyet a Kodály Zoltán Gimnázium „Jeunesses”-szervezete rendezett vasárnap délután. Idei utolsó foglalkozásukra a mai magyar zene két jelentős alkotóját hívták meg: Bozay Attilát és Papp Lajost. Többek között azért éppen őket, mert mindketten írtak — másmás indíttatásból — olyan darabokat, melyeket néhány éve hangszert tanuló növendékek is megszólaltathatnak. Ezzel is indult a program: kis zongoristák — Körber Tivadarné tanítványai — játszottak a két szerző könnyebb darabjaiból. Az élményszerű bemutatások mindjárt az első pillanatokban eleven kapcsolatot teremtettek a szerzők és az ifjúság között, melynek légkörében érdekes beszélgetés alakult ki a művekről és a mai zene előadásának kérdéseiről. A talákozót a két zongoraművész vendég: Domokos Kinga és Körmendi Klára fellépése tetőzte be, akik Bozay Attila és Papp Lajos nagyobb műveiből adtak elő néhányat. A hallgatók többsége nyilván soha nem jut el odáig, hogy ilyen nehézségű műveket megszólaltasson hangszerén. De nem kétséges, hogy ez az összejövetel közelebb vitte őket is a mai zene megértéséhez és szeretetéhez. K. T. — Nagybaracska történetén dolgozom. — Mi köze ennek a borsóhoz? — Most már tudom. A környékre vonatkozó régi okiratokban, feljegyzésekben többször találkoztam termesztésére utaló adatokkal, Miért kedvelték? Igénytelenségéért és mindenekelőtt korai terméséért! Képzeljük el, amikor a hosszú tél, ínséges esztendő után a koplalókat, éhezőket először a csicseri juttatta frisshez. — Valóban — szólok közbe — az is megérdemli a figyelmet, hogy mivel táplálkoztak az emberek a háborús időkben. Arról már eleget írtak, múzeumokban mutogatják hogyan pusztították őket. — A termelés szerkezetének, szokásainak ismerete nélkül a községtörténet mitsem érne. Különben is falusi származók vagyok. Itt születtem a közelben, itt szeretném eltölteni az életemet. Pályám elején, az egyetem befejezése után az ország másik végébe helyeztek. Szerencsére sikerült visszakerülnöm. — Vissza? A bajai múzeumba? — Igen. Diákkoromban olykor kis fizetségért, máskor hobby b ól nyaranta belekóstoltam ebbe a mesterségbe, bejáratos voltam gimnazistaként ide. Első pillanattól kezdve régésznek készültem, segítettem az ásatásoknál is. Új adatok, összefüggések — Már az ötvenes években találkoztam neveddel szakfolyóiratokban. Sokat publikálsz. — Egyetemista koromban is megjelentek már cikkeim. Könyvismertetések, kritikák írásával kezdtem. Betegségem időnként ágyba parancsol és ilyenkor rengeteget olvasok. — Tetszik, hogy mindenről igyekszel eredeti információkat beszerezni és nem három megnyúzott könyvből csinálsz negyediket. Elegendő időt szánsz levéltári kutatásokra. Aki keres, az talál — így igaz, a te példád is bizonyítja. Fontos, polcok mélyén rejtőzködő okiratokra, jelesek levelezésére (Móra!), te hívHogyan élt a nép: tad fel a szakma figyelmét. Mennyi új dokumentumot közöltél Römer Flóris-tanulmányodban is. Arra kérlek, hogy most a számodra legfontosabb munkákról beszélj. — Szeretném mihamarabb befejezni a falutörténetet. Szerencsére dunántúli archívumokban, hajdani grófi gyűjteményekben ta- láltam-találtunk Baja környékével kapcsolatos, eddig ismeretlen adatokat, jelentéseket, intézkedéseket. Átnéztem a régi anyakönyveket. Ügy érzem egyben - másban korrigálni kell a korábbi megállapításokat. Különösen a hódoltsági viszonyok elemzésekor jutottam meglepő következtetésekre. 6n9 — Elpártoltál a madarasi határban nyugvó szarmata törzstől, a feltételezések szerinti roxolánoktól? — Továbbra is mindvégig ennek temetőnek a feltárását tekintem legfőbb feladatomnak. Még 3—1 év szükséges ehhez — úgy, számítom. Eddig, az idei ásatások kezdetéig 497 sírt bontottunk ki. Főként a sírmező keleti felén dolgoztunk, most azt vizsgáljuk majd, hogy délkeleti irányban meddig terjed. Nagysága 10—11 ezer négyzet- méterre becsülhető. — Miért olyan jelentős a madarasi ásatás? — A kutatók eddig halomsí ros temetkezéseknél a kiemelkedő helyekre, a vezérek, a főnökök sírjaira összpontosították figyelmüket. Ezeket sajnos, a kincsre éhes martalócok a nép- vándorlás korában sorra kirabolták. A halmok között levő köznépi sírok érintetlenül vészelték át a tovatűnt századokat. Az időszámításunk utáni harmadik— ötödik évszázadban itt élt szarmatákról, a roxolánok- ról még viszonylag keveset tudunk. Most ez a sírme- ző komplex kutatásokra ad alkalmat. Világviszonylatban is páratlan — A korból fennmaradt eddigi egyedi leleteket — folytatta — egy könyv szétszórt lapjaihoz hasonlíthatjuk. Több-kevesebb valószínűséggel következtethetünk ezekből a mű felépítésére, anyagára, stílusára, terjedelmére. Most azonban a teljes egészében fennmaradt és azonosítható madarasa temetőhöz — „a könyvhöz" — hasonlítjuk az eddig előkerült és majdan felbukkanó leleteket; példánkban „lapokat”. Mód nyílik arra is, hogy tanulmányozzuk a hajdani társadalmi alakulat biológiai összképét, a halandóságot, a belső időrendet. Az adatok bősége megalapozott következtetések kimondását teszi lehetővé. A tudományos közvéleménnyel együtt nagy figyelemmel várjuk az ásatásokról érkező újabb híreket és a majdan, nyilván hosszú évek munkájával elkészülő monográfiát. Meg N agybaracska község történetét. Kőhegyi Mihály eddigi munkálkodásának, tudományos felkészültségének ismeretében biztosra vesszük, hogy ez a két „főmű” hozzájárul majd múltunk pontosabb ismeretéhez, újabb szempontokkal gazdagítja a történelem- tudományt, fényesen tanúsítja a bajai múzeológus tehetségét és az intézményben folyó elmélyült tevékenységet. Heltai Nándor
