Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-19 / 116. szám
o. oldal 1971. május 19. szerda Statisztikák és indítékok Amiről ritkán beszélünk... Az öngyilkosság az a téma, amiről alig beszélünk, mintha az egész társadalom átvenné az érintett családok magatartását: „az öngyilkosság bűn, szégyen, elítélendő, eltitkolni való”. Primitív álláspont ez a javából. Az öngyilkosság betegség, nem hallgatni kell róla, hanem földeríteni a kórokozót és leküzdeni. Ez a nézet nyert polgárjogot a pszichiáterek és pszichológusok hajdúszoboszlói országos értekezletén, melyet az öngyilkosságok Hajdú megyei magas arányszáma miatt rendeztek meg éppen itt, hogy a kérdésben különösen érdekelt orvosok részt vehessenek. pszichológiát tanulnak, s nem gyermekpszichológiát, emberi törődésre, a tanítványainak gondjaiban való osztozásra alig marad idejük, energiájuk. Prevenció Társadalmi gyökerek Magyarország öngyilkosstatisztikái évszázada élenjárók Közép-Európában, az utóbbi évtizedben pedig állandóan emelkedők. 1920- ban százezer lakosra 25,2 öngyilkos halálozás esett, 1960-ban 25,4, 1969-ben 33,2, az összes halálozások 3 százaléka. A jelenség méreteinek érzékeltetéséhez hozzátartozik az ön- gyilkosságot megkísérlők száma is, melyet a szakemberek az öngyilkosság miatt meghaltak tízszeresére becsülnek. Ha az okokat keressük — és még sokáig keresnünk kell, mert a szobosz- lói értekezlet épp ezek komplex voltáról győzte meg a résztvevőket — a kérdés klasszikusának, a francia Durckheimnek század végi híres művéből kell kiindulnunk. A „szociológia atyjának” nevezett tudós megkülönböztet altruista, egoista és anómiás ön- gyilkosságot: az első akkor következik be, ha az egyén túlzottan beleépül a közösségbe, amely bizonyos helyzetben elvárja tőle a halált (pl. a keleti népeknél az emberáldozat, a japán harakiri, a hindu özvegyek önégetése stb.); a második, ha az egyén kiszakad a közösségből és magányossá válik (a fejlődő iparosítás jellegzetes tünete, gyakorta kíséri a faluról városba költözést, a családból való kiszakadást); a harmadik, az anómiás öngyilkosság egyén és közösség harmóniájának hirtelen megbomlásakor keletkezik. Európában a két utóbbi a gyakori. Durck- heim érdekes felfedezése volt, hogy a gazdag országok jólszitulált emberei közül több választja az önkéntes halált, mint a szegény népek nyomorgói közül; hogy nyugodt történelmi korszakokban többen, mint vészterhes időkben. Az egyéni okok Durckheim tisztán szociológiai szemlélete társadalmi vonatkozásban megkönnyítette a további kutatást, nem adott azonban választ arra a kérdésre, hogy az eredeti közösségek felbomlásakor miért éppen ez vagy az az ember keresi a halált? Kik azok az egyének, akik kitöltik az arányszámokat? Itt már a pszichológián a kutatás sora, mégpedig az egyedi esetek vizsgálatáé: beteg-e az, aki megoldásképpen nem talál más utat? A megmentett öngyilkosjelöltek vizsgálata azt bizonyítja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben feltétlenül sérült idegrendszerűek, s ez a gyógyítás felelősségére ébreszt: a beteget meg lehet és meg kell gyógyítani nemcsak az öngyilkossági kísérlet okozta fizikai károsodásból, de lelki betegségéből is; megelőzésre van szükség és erős figyelemre, hiszen az illető esetleg önmaga betegségét sem sejti, hogy tudhatná akkor ezt más róla? Hazánkban száz éve indult meg az iparfejlődés, s a vele járó vándorlás, ami a magas arányszámot részben magyarázza. Hogy a csoport, a szubkultúra kötőereje milyen erős, azt bizonyítja, hogy a cigányság körében igen ritka az öngyilkosság, úgyszintén a német anyanyelvű falvakban is. Meglepő azonban, hogy Budapest statisztikáját meghaladja Debrecené és Szegedé, de hasonlóképpen Bács, Békés, Csongrád és Hajdú megyéé is. A közösségből tehát vidéken is ki lehet szakadni. „Kemény futballt játszunk” — ez a meghatározás szállóigévé vált az értekezleten, s joggal, bizonyítva, hogy ahol ridegebb, kö- zömbösebb, zárkózottabb a lakosság, ott az öngyilkosság is gyakoribb. Hogy az érzelmi kultúra, az egymással való törődés milyen végtelenül fontos szerepet játszik a megelőzésben, azt bizonyította az érdekes debreceni kezdeményezés: az ideggondozó egy telefonvonalat (és állandó ügyeletet) rendszeresített halni készülők számára, s egyetlen hónap alatt 200 fő jelentkezett. „Segélyki- áltások hangzanak körülöttünk — mondotta dr. Szabó Pál főorvos — csak az a kérdés, felfogjuk-e őket? Mindenki jelt ad valamiképp.” A család felelőssége E jelek fölismerése különösen fontos a fiataloknál, kiknek aránya erősen növekedett. Korábban az életkor emelkedésével arányosan nőtt az öngyilkosságok száma, e tendencia megmaradt ugyan, de erősen kiugrik a 20—24 éves korcsoport és megdöbbentően sokasodnak a serdülők kísérletei. A fiatalok sorsáért elsősorban a család felelős. Jó részük elvált szülők gyermeke, mások magányossá váltak, mert törődést, sze- retetet nem. de szigort, parancsot kaptak szüleiktől. Különösen az apák mulasztásait és bűneit jelzik a vizsgálatok: az öngyilkos- sági kísérletet elkövető gyermekek tekintélyes részénél alkoholista apát találhatunk, másutt a nevelésben részt nem vevő, illetve bottal nevelni vélő apa áll a háttérben. Sok ifjú korán kiszakad a családi közösségből, de az új kollektíva sem vonzza, otthonát elhagyva társtalanul vergődik a számára idegen közegben. Az iskolai klíma sem mindenütt meleg és barátságos, iskolapszichológusaink nincsenek, a pedagógusok csak filozóflaA megelőzés oly fontos munkája érdekében mindezeket a hiányokat föl kellett tárni. Még ha abszolút számban nincs is nagyon sok emberről szó (1969-ben 3411 fő halt meg öngyilkosság következtében, s ennek kb. harmada 40 éven aluli), minden egyes ember pótolhatatlan veszteség, „egyszeri előfordulású”, megismételhetetlen lény, akinek akkor is joga van az élethez, ha ezt a jogot önmagától elvitatja, önmagától kell megmenteni — család, iskola és a kultúra segítségével. Az az ember, aki igaz gyönyörűséget talál irodalomban, zenében, művészetekben, sohasem egészen elhagyott és vigasztalan. Megfelelő nevelés nélkül azonban senki sem juthat el ahhoz a belső harmóniához, melynek szerves része a kultúra. (Nem szólva arról, hogy maguk a műalkotások — pl. a modern irodalom — is morbid hatással lehet a melyben a haláltól megmentett, zárkózott, magányos fiatalok egymás körében oldódnak föl. Ez a módszer már sikereket sejtet. Nagyobb mértékben folyik az egyéni és családterápia, az egyén talpraál- lításának, illetve a család áthangolásának céljával. Aggodalomra leginkább azok adnak okot, akik ki- siklanak az ideggondozók kezéből, s akiket - vagy- földeríteni vagy a gyógyításban való részvételre rábírni nem sikerül. Rendkívül elgondolkoztató előadás hangzott el az értekezleten a modern farmakológia ártalmairól: sok egyébként szükséges gyógyszer okozhat öngyilkossághoz vezető depressziót: e gyógyszerek alkalmazása megfelelő ellensúlyozó készítmények nélkül nem tanácsos. Különösképpen veszélyes az „öngyógyítás” amikor a beteg kisebb panaszok enyhítése végett orvosi ellenőrzés nélkül fodepresszióra, melankóliára gyászt patikaszereket. hajló lélekre; vigyázni kell tehát arra is, hogy kit milyen műélvezet felé irányítunk.) A megelőzés a társadalom egészének figyelmét, s az érzelmi kultúra általános fejlődését kívánja. Az utógondozás azonban már konkrét személyekre koncentrál. Sok éves megfigyelés alapján úgy látszik, hogy az öngyilkosságot megkísérlők 10 százaléka megismétli tettét. Ez önmagában is intő adat. A moralizáló előítéletek, melyek családi titokká, rejtegetni való szégyenné teszik az öngyilkoskísérletet, ezért várnak leküzdésre: a megmentés útjában állnak. Budapesten a pszichiáterek és pszichológusok csoportos terápiával kísérleteznek: klubközösséggel, A modern vegyészet veszélyei — mondhatnánk, de ez is beleillik a képbe: korunk veszedelmeinek so ■ rába. A haladás következtében a mai ember jobban él, az orvostudomány sok, korábban gyilkos kórt legyőzött, ám a meggyorsult életritmus, az átalakuló életmód, a kis közösségek bomlása más, új kérdések elé állítja korunk emberéi. Az idegrendszer sérüléseit kell kivédeni, a lélek épségét óvni, olyan elszánt humanizmussal és felelősség- tudattal, amilyen a szo- boszlói szimpozion résztvevőit jellemezte, akik azonban egyedül nem boldogulhatnak: csak akkor, ha a szocialista társadalom egészének összefogása és emberszeretete is támogatja őket. B. E. A kongresszus után Szakszervezeti feladatokról egy megyei küldöttel A szakszervezetek XXII. kongresszusán a Közalkalmazottak Szakszervezetét az országból 32 küldött és 10 meghívott vendég képviselte. Egy volt a 32 közül Fülöp Gyula, a szak- szervezet megyei bizottságának titkára, öt kérdeztük meg: milyen tapasztalatokkal tért haza a tanácskozásról, milyen tanulságokat vont le a szervezett dolgozók csaknem egyhetes parlamentje után. — Mindenekelőtt, ami közelebbről a Közalkalmazottak Szakszervezetét érinti, megállapítható, hogy az eltelt négy esztendőben határozottan erősödött a politikai tevékenység, s a korábbiaknál jóval hatékonyabb volt az érdekvédelem. Nagyobb lett az alapszervezetek felelőssége, hatásköre, s ennek haszna az eredményekben, főként az élet- és munkakörülmények javulásában is lemérhető. Átlagon felül emelkedett a közalkalmazottak bér- színvonala, nőtt erkölcsi és anyagi megbecsülésük. Különösen gyümölcsöző volt az együttműködés a hivatali és intézményi szervek vezetőivel, s a minisztériumokkal. Szakszervezetünk az államigazgatás átszervezésének tennivalóiból is kivette részét. — A határozati javaslatokból milyen újabb feladatok hárulnak a | szakszervezetre? — A lényeges kérdésekben való döntésnél a szak- szervezetek beleszólása az eddiginél nagyobb mértékben kerül előtérbe. Még nagyobb felelősséggel igyekszünk képviselni a dolgozók érdekeinek védelmét. Megyénkben főként a nagyközségekben és az átszerMeddig tart a bizalom! Sikkasztás családi alapon A múlt év decemberének közepén vette át a Lajos- mizsei ÁFÉSZ ladánybenei kisvendéglőjének vezetését Gáti Tibor 29 éves fiatalember, feleségével. Ugyanakkor alkalmazták Pálinkás Imrét szakácsnak, a feleségét pedig italmérőnek. Mindkét házaspár nagy üzletet látott ebben a kisvendéglőben, mert egy hónap múlva, 1971 januárjában már három esetben házi leltárt készítettek: a többletet minden alkalommal kiemelték a kasszából, és „testvériesen” elosztották. A többlet egyébként 11 ezer 800 forintra rúgott, és eltulajdonítása már kimerítette a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettét. A bűncselekményt nem sokkal ezután — 1971. február elején — felfedezték. Az ellenőrző leltár 4900 forint hiányt állapított meg. A rendőrség a leltárt követő feljelentésre támaszkodva. rövid idő alatt kiderítette a tényállást, és vádemelési javaslattal Gáti .Tibor és társai bűnügyét megküldte az ügyészségnek. Tulajdonképpen ezzel akár be is fejeződhetett volna az egész ügy. ha ... De menjünk sorjában! Minden becsületes ember arra gondol e sorok elolvasása után, hogy Gáti Tibort és feleségét, no meg a sikkasztásban részt vett másik házaspárt azon túl, hogy leváltották beosztásukból, rövidesen elítélik, elnyerik méltó büntetésüket. Az utóbbi ügyben, vagyis a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásért a büntetés kiszabása rövidesen megtörténik. Gáti Tibor és felesége azonban még a mai napig is élvezi a Lajosmizsei ÁFÉSZ vezetőinek bizalmát, még mindig a kisvendéglő vezetői mind a ketten. A sikkasztó házaspár igyekszik is ezt a „bizalmat” erősíteni. Az 1971 márciusban megtartott leltár során 1300 forint többlettel zártak, mintegy bizonyítva ezzel, hogy nem „ráfizetéses” már a kisvendéglő. A Lajosmizsei ÁFÉSZ vezetői tettek ígéretet arra vonatkozóan, hogv megtörténik a kisvendéglő vezetőjének és helyettes vezetőjének leváltása, mondván: „Ha lesz erre alkalmas személy”. Nem akarunk beleszólni az ÁFÉSZ belső ügyeibe, de a társadalmi tulajdon megóvása arra késztet bennünket, hogy leszögezzük: nem méltó az a bizalomra, aki egyszer már visszaélt azzal, pontosabban fogalmazva, nem szabad vezető beosztásban hagyni olyan embereket, akik sikkasztottak. Szóvá- tették a Lajosmizsei ÁFÉSZ vezetői a rendőrségen azt is, hogy Gáti Tibor és feleségének leváltása — megfelelő ember hiánya miatt — veszélyeztetné a ladánybenei közétkeztetést. Ez az egyetlen hely, ahol a község dolgozói és mások étkezni tudnak. Ha Gáti Tibort és feleségét elkülde- nék, be kellene csukni a boltot, szünetelne az étkeztetés. Ezt az indoklást sem fogadhatjuk el. A szövetkezeti vagyon herdálóit, sik- kasztóit minden esetben szigorúan felelősségre kell vonni, nem pedig alkalmat teremteni számukra, hogy továbbra is vezetői beosztásban módjuk és lehetőségük legyen újabb bűncselekmények elkövetésére. Vajon miért halasztják vezett járási hivataloknál van erre jogos és megalapozott igény. Fontos szak- szervezeti tennivaló az államigazgatásnak az új hatáskörrel, összehangolt támogatása. Növeljük a tagság közreműködését szociális és kulturális hálózat fejlesztésében, napközik és bölcsődék létesítésében, a közlekedési és kommunális célok megvalósításában. — Az árak és bérek összhangjának megteremtésére milyen el0 képzelések vannak? — Hathatós segítséget akarunk nyújtani az árellenőrzéshez; szorgalmazzuk a várható egységes köz- szolgálati bérrendszer bevezetését, figyelembe véve természetesen a népgazdasági lehetőségeket. Fontos érdekvédelmi feladat a munkaidő csökkentése. Az erre való fokozatos áttérést természetesen jól, körültekintően meg kell szervezni. Állandó feladatnak tekintjük a tudatformálást, a nevelést. Hiszen az egyéni boldogulás a társadalom és a népgazdaság fejlődésétől függ. — Végső soron milyen tanulságokkal szolgált a XXII. kongresszus? — Választ adott a szervezett dolgozókat foglalkoztató, s a fejlődés gyorsabb ütemét célzó számos kérdésre, helyesen megszabva nem csupán a tennivalókat, hanem a módszereket is. Útmutatást nyújt ahhoz, hogy a párt- kongresszus feladatainak megfelelően a szakszervezetek hogyan szervezzék meg a szocializmus teljes felépítését szolgáló tennivalóikat. Érzésem és meggyőződésem szerint szak- szervezeteink XXII. kongresszusa, amelynek sikeréért hétszáz küldött és háromszáz meghívott munkálkodott, összességében jól, hasznosan szolgálta valamennyi szervezett dolgozó érdekeit. J. T. Jipsilév bútsrsk besutalója A jugoszláv Industro Servis Külkereskedelmi Vállalat a Konsumex és a Fővárosi Bútor. Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat közreműködésével három jugoszláv bútorgyár termékeiből rendezett bútorbemutatót kedden nyitották meg a Lenin körút 81. szám alatti bútoráruházban. Négy teljes szobaberen - dezést állítottak ki, köztük olyanokat is. amelyeknek sorozatgyártása az idén kezdődik. A bemutatott bútorokból 10—10 garnitúrát a helyszínen megvehetnek a vásárlók. Nagyobb ig*nv esetén a külkereskedelmi vállalat rövid idő alatt szállítja a bútorokat A kiállítás azonban elsősorban a jövő évi megrendelóseket alaoozza meg. a vállalat a . legjobban tetsző típusokat mégis a már régen esedé- imoortália maid. A piac- kes erélyes közbelépést az | kutató jellegű bemutató ÁFÉSZ vezetői’ I máius 29-ig tekinthető Gémes Gábor 1 mw