Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-15 / 113. szám
1971. májas 15. szombat S. oldal 171889 lepjüül! laiáslséreleiii Az igénylőknek csaknem fele kaphat tanácsi bérlakást i4 lengyel tengerparton A Központi Sajtószolgálat megbízásából Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője utazást tett Lengyelországban. Élményeiről, tapasztalatairól számol be A megyei és a fővárosi adatok alapján az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elkészítette az országos összesítést a régi lakáskérelmek megújításáról. Ebből kitűnik, hogy az április 30-i határidőig összesen 178 ezer lakáskérelmet ismételtek meg az igénylők. A korábban nyilvántartott 240 000-ből tehát 62 000 lakásigénylés újraérvényesítése maradt el. A régi nyilvántartások ugyanis alig követték a változásokat, hiszen az igénylők nem jelentették be, ha máshová költöztek, vagy időközben családi házat, lakást építettek. így a tanácsok legfeljebb azok nevét törölhették a nyilvántartásból, akiknek problémáját megoldották a lakáskiutalással. Budapesten az is gyakori volt, hogy az igénylő több kerületben — a férj és a feleség külön is — benyújtotta kérelmét, amelyet most már csak a lakhely szerint illetékes tanácsnál újíthatott meg. A lakáskérelmek megítélésében már érvénybe léptek azok a helyi tanácsi rendelkezések, amelyek a tanácsi bérlakásra benyújtott kérelem elfogadását az Igénylők rászorultságától, anyagi és szociális helyzetétől teszik függővé. Így vidéken általában 1200—1500, Budapesten pedig 1500 forint egy családtagra jutó jövedelemhatár alatt indokolt a tanácsi bérlakás kiutalása, ha az igénylő vagyoni helyzete nyaraló-, gépkocsi-, telek- stb. tulajdon sem mond ellent a rászorultság megítélésének. A nagyobb jövedelmű igénylők kérelmét is anyagi helyzetük szerint bírálják el, s döntenek arról. hogy a tanácsi értékesítésé — szövetkezeti — lakásépítés, vagy a kedvezményes telepszerű társas- ház-építés keretében kap- hatnak-e lakást. A megújított lakáskérelmek előzetes összesítése szerint a 178 000 igénylő közül mintegy 84 000 — 47 százalék kaphat majd tanácsi bérlakást. A kérelmezők fele tanácsi értékesítésé szövetkezeti lakáshoz juthat, s az igénylőknek 1,5—2 százaléka a kedvezményes-telepszerű és többszintes társasházépítésben vehet részt. Országszerte megkezdődött a lakáskérelmek feldolgozása. Miskoic, Szeged, Tatabánya és más nagyvárosok tanácsa, akárcsak Budapesten a Fővárosi Tanács, elektronikus számítógépen dolgozhatja fel a kérelmek adatait. A komputerbe betáplált adathalmaz alapján a gép osztályozza A mezőgazdasági dolgozók művelődési helyzete rendkívül összetett és sajátos problémája sokat foglalkoztatja a közvéleményt. Az utóbbi időben, hogy pártunk művelődéspolitikájában központi helyen szerepel a parasztság szocialista tudatformálásának társadalmi összefogással történő felgyorsítása, számtalan alkotó javaslat, új kezdeményezés született. Ebből a munkából kívánják megyénk közművelődési intézményei a gazdasági, társadalmi és tömegszervezetekkel közösen kivenni részüket. Ennek szellemében került sor tegnap Kiskunhalason a járási pártbizottság székházának nagytermében megrendezett művelődés- ügyi tanácskozásra, amelyen részt vett Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese, Dudás Bena kérelmeket. E durva sorrend megállapítása után a társadalmi bizottságok veszik át a géptől kapott adatokat és a kérelmeket, hogy a helyi körülmények további részletes mérlegelése és megvizsgálása után kialakítsák az igazságos sorrendet, és összeállítsák az 1975-ig szóló lakáselosztási tervet. Egyúttal az igénylőket is értesítik, hogy előreláthatóan mikor kerülhet sor kérelmük teljesítésére. A rendelkezések szerint 1971. július 1-én hatályát veszti az idei lakás- kiutalási névjegyzék, de az új jegyzékben is elsősorban azokat veszik számításba, akik már a régiben is szerepeltek. (MTI) iámin, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint a Művelődésügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes munkatársai. Dudás Benjámin vitaindító előadásában elemezte a társadalmi és anyagi erőink összefogásának szükségességét, annak érdekében, hogy a művelt- ségbeni elmaradottság felszámolásával a szocialista demokrácia fejlődését elősegítsük. A meglevő ellentmondások miatt közművelődésünk még nem foglalja el méltó helyét a párt tömegpolitikájában. A vitaindító előadás második részében elemezte az országos szerveknek továbbítandó ajánlások tervezetét, amit kibővítenék a hozzászólások konkrét javaslataival is. Cs. K. útisorozatában. /. GDANSK: Magyar újságíró mindig szívesen utazott Lengyelországba. Nemcsak azért, mert a két nép közötti barátság a régmúltban gyökerezik, de azért is, mert ily módon évről évre figyelemmel kísérhettük egy nagy, testvéri, 33 milliós szocialista ország fejlődését. Legutóbb azonban nem az eddig megszokott volt az érkezés, mert a decemberi és januári események után az ember óhatatlanul magával vitt néhány olyan kérdést, amelyre választ akart kapni. A télforduló alig lezajlott eseményei színhelyének kellős közepébe érkeztem, és anélkül, hogy az ország bármely részén valakitől is előzetesen informálódtam volna, máris a gdanski újságokat olvastam és ottani emberekkel és természetesen újságírókkal is beszélgettem. A kérdéseim még éppen hogy fogalmazódtak, amikor az egyik újsághírből máris eléggé meggyőző választ kaptam. A Glos Wybrzeza közölte, hogy a lengyel ha- jóipar nagy sikert ért el: a felszabadulás óta 5 millió tonna hajóteret épített. Ennek megközelítően fele Gdanskban, a másik fele pedig Szczecinben készült. Miért tekintettem válasznak ezt az újsághírt a még ki sem mondott kérdésemre? Elsősorban azért, mert a decemberi és januári események középpontja Gdansk és ott is a hajógyár volt. Az újság jelentése eleve azt a biztonságot keltette bennem, hogy abban a városban, ahol a párt hatodik plénuma után a legnehezebb helyzet alakult ki, rend van, az élet nemhogy csak normális medrébe terelődött, hanem az embereket bizakodás fűSEGÍTÜNK! ti és mindenekelőtt munkájuk foglalkoztatja őket. S hadd mondjam meg mindjárt az írás elején, hogy lengyelországi tartózkodásom idején mindvégig ezt tapasztaltam, és ez a meggyőződésemmé erősödött. Persze, tévedés volna azt hinni, hogy az emberek emlékezetében már elültek a korábbi hónapok eseményei és ne foglalkoztatná még most is őket: miért történt az, ami történt? A magyarázat érdekében hivatkozhatnék a decemberben lezajlott VII., majd a februárban megtartott VIII. plénum értékelésére, ezek azonban közismertek. Inkább egy Gdanskban havonként megjelenő folyóirat (Litery) márciusi cik- kénék gondolatait hozom ide válaszul Lengyelország felszabadulása óta hatalmas iramban épült. Létrejött a nagy teljesítőképességű lengyel ipar (pl. Nova Huta), mondhatni, viharosan fejlődött a lakásépítés, az emberek sorsa gyökeresen megváltozott. Bátran leírható: minden téren történelmi eredmények születtek. Ezt a lengyel közvélemény szinte hiánytalanul vallja. De ennek az országnak munkásai azt is észrevették, hogy bár vállalták negyedszázad sok fajta nehézségét, az élet- színvonal növekedése nem tartott lépést az elért eredményekkel. A szocialista országok sorában a reálbér növekedésének üteme a legalacsonyabb volt, 1960-hoz képest mindössze 17 százalék. S egyre inkább felmerült a kérdés: miért van ez így? Válaszul az igényekre, a vezetés valahogy így fogalmazott: mindent csinálunk, de majd később! Az emberek viszont azt mondták; amit lehet, most, vagy minél hamarabb. S közben azt látták, hogy újabb és újabb politikai jelszavak születnek elvont módon, a körülményektől függetlenül. Az élelmiszercikkek árát emelő decemberi határozat volt az az utolsó csepp, amitől már egyébként is telített pohár kicsordult. Az új pártvezetés őszinte, és sok-sok kérdésre választ adó hangja rendezte a megbolygatott sorokat. A februári VIII. plénum határozottan leszögezte: az eseményeket nem lehet ellenforradalmi jellegűnek megítélni. A munkások a hibák és torzulások ellen léptek fel, amelyek nem a szocializmus lényegéből fakadnak. A megmozdulás rugói alapvetően gazdasági jellegűek voltak, a szocializmus továbbépítésének megingathatatlan szándékával. Amikor Gierek, a párt első titkára január végén — Szczecinből érkezve — Gdanskban járt, még mindig nehéz volt a helyzet. A vajdasági tanácson egybegyűltek a helyi és környékbeli városok, üzemek küldöttei, a legégetőbb gondok megbeszélésére. Gierek azt mondta: az önök ügye a mi ügyünk, s megkérdezte a jelenlevőktől, hogy segítenek-e. A kórusban elhangzott egy- akaratú felelet ez volt: Segítünk. Megszületett a jelszó, amely azóta már bejárta egész Lengyelországot és politikai hitvallásnak számít. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Gdanskban és egész Lengyelországban megnyilvánuló munkafeilajánlások sora, amelynek az eddigi summája több milliárd zlotyit kitevő terméktöbblet. Weither Dániel (Következik: Búcsú egy óceánjárótól) Kettős sománe&só Termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek míivelodésügyi tanácskozása A Muntazah palota Alexandriában. — Ma múzeum Ne ámítsuk magunkat, ingatag itt a fegyvernyugvás és lehetséges a háború. Az emberek nagyon is tudatában vannak e lehetőségeknek. A közvélemény nem ismer kompromisszumot területi kérdésekben, de megítélésem szerint lényegesen nyugodtabban várja és fogadja a tárgyalások eredményeiről szóló híreket, mint ahogy azt egyes lapok ideges kommentárjai sejtetik. S csak részben igaz, hogy a nyugalmat az iszlám sugallja. Az embereknek számos tény áll rendelkezésükre és az a meggyőződésük, hogy a következő háború aligha 6 napig fog tartani... Talán most már hihetőbb, ha le merem írni, hogy bárhol Egyiptomban és így Alexandriában is, az utca embere nyugodt, majdnem mondhatnám kiegyensúlyozott, láthatóan élvezi az életet; a filmeket tömött nézősorok előtt forgatják, az utcai árusok tömege keleti bőséggel nyújt áruválasztékot, a belváros üzletei pedig Nyugatról Ismert kereskedelmi kultúrával várják a vevőket. Ha valaki azt hiszi, hogy ezekben az üzletekben lehet alkudni — téved. Hamar felvilágosítják: „Ez nem bazár, kérem. Ez magazin, Fix áraink vannak.” Ha nincs riadó, visszafogottan ugyan, de csillognak az est fényreklámjai, és átverekedve magunkat az utca sűrű tömegén, igazán kellemes estét töltött társaságunk egy bárban, amely hasonmása volt a legjobb értelemben vett pesti zenés presszóknak. Alexandria világváros. Hat kilométer széles és 30 kilométer hosszú. Ebből is látszik, hogy mindenki a tengerparthoz közel akart jutni, ha ez nem is mindig sikerült Panorámájára, az Alexandriai-öbölből nézve, nincs más szó: mesés. Felhőkarcolói, de maga a szokványos utcakép is a legrendezettebb európai fővárosokra emlékeztet. Csinos idegenvezetőnőnk Egyiptom két volt uralkodójának „objektumához” vezetett bennünket. Az első: Pompejus oszlopa. A római hódítóra emlékező 27 méter magas oszlop magában áll egy templomrommal és szfinxekkel körülvéve. A legendából már alig hámozható ki, hogy valóban kié volt, s minek. A másik: Faruk király nyári rezidenciája. A mérhetetlen pénzzel összehordott épület stílusát talán úgy lehetne jellemezni, hosy a szecessziók szecesz- sziőia. Belső „harmóniáiéra” talán az lenne a találó: nagyra vágyás és ízléshiány. Az egyik szoba falán Faruk fényképe fiatalon, 22 éves korában. Aztán családi fotók, családi szelencék, családi ékszerek, családi hobbyk. Hamar végzünk a látvánnyal, az idő már dél körül jár. A magasan tűző nap a turistát a szabadba csábítja. Kifelé menet még meglátogatjuk őfelsége toalettjét, aztán irány: őfelsége strandja a palota parkjának tengerpartján. És ami igazán felséges volt ebben a királyi környezetben, a nap, a víz, és a mediterrán táj sós párával telített selyem-puha levegője... Kerekes Imre Következik: A fellahok világában. Űjít a kádgyár Érdekes elgondolást: Budai György főkonstruktőr újítását valósítják meg a „Lampart” Zománcipari Művek kecskemtéi gyáregységében. Az idei első féléves műszaki fejlesztési elképzelések keretében elkészültek a kivitelezéssel, s rövidesen a termelésben is kamatoztatják az egymás mellé épített, kettős zománcozó kemencék előnyeit. Eddig egy-egy kemencében végezték a zománc alapPénteken reggel — Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a tanács elnökének elnökletével — összeült az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A napirendi témák sorában szerepelt a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának, tanulmányi és «zociá- lis helyzetének kérdése. Az erről szóló előterjesztés a többi között javaslatot tesz tanulmányi ösztöndíjak létesítésére a középiskolákban tanuló tehetséges műm és színégetését, s a kézi munka jellegéből következően nagyobb eshetősége volt a minőségi eltéréseknek. A jövőben a két kemence között automata pú- derzománc-szórógép dolgozik. A berendezés kifejlesztésével és alkalmazásával egyenletessé, állandóvá teszik a jó minőséget, növekszik a termelékenység, s nem ultolsósorban javul a dolgozók munkakörülménye. kás-paraszt fiatalok részére, valamint arra, hogy az általános és középiskolai kollégiumi hálózat továbbfejlesztését társadalmi erőből is segítsék. Az ülésen szó volt még a pályaválasztási tanácsadás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól, a fiatalok üdültetésének, utazásának és turizmusának helyzetéről, a diákifjúság sportolásáról és testnevelé- I spről. (MTI) Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ülése
